Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)
1994-11-16 / 202. szám
UJ KELET MEGYÉNK ÉLETÉBŐL 1994. november 16., szerda Mikor lesz vége a küszködésnek? Ennivaló a „kicsiknek" A megye kisállatállománya nagyon nem tesz jót a háztáji tápokat gyártó szövetkezeteknek és egyéni vállalkozóknak. Hűen tükrözi ezt a vasmegyeri Megyer- Táp Kft. története is. — Ez egy önálló kft., ami végül is az egykori szövetkezetből alakult meg 1993. április 1-jével — mondja Resán Andrásné ügyvezető-igazgató. — Jelenleg is a szövetkezetnek van benne a legnagyobb része, 66 százalék alaptőkével szálltak be a vállalkozásba. —Mit termelnek? Mert az, hogy háztáji táp, igencsak tág fogalom. — Baromfinevelő-tápot, malactápot, hízósertéstápot, hízónyúltápot, bárányhizlaló tápot, és még sorolhatnám tovább. — Vásárolják a termékeiket? — Sajnos, a megyében nagyon kicsi az állatállomány, és a szövetkezeteknek vagy nincs pénzük, vagy pedig maguknak állítják elő a tápot. így mi nagyon nehéz helyzetben vagyunk. Próbálunk egy viszonylag magas minőségi szintet tartani, ezzel tudjuk megnyerni az ügyfeleket. A környéken nagyon jó hírnévnek örvendünk, éppen az előbb említett minőségi színvonal miatt. Csak mivel a minőség is jobb, az áraink is magasak, ami kicsit elriasztja a vásárlót. De aki egyszer már vett tőlünk valamit is, nem fog utána máshol vásárolni. Sokat segítene, ha rendeződne végre a tsz-ek helyzete. Sajnos, ma csak egyik napról a másikra élnek, fogalmuk sincs róla, hogy mi lesz velük a jövő hónapban. És ez nagyon rossz nemcsak nekik, hanem nekünk is. Küszködünk azért, hogy a kft. ne legyen veszteséges. Van úgy, hogy hónap végén alig jönnek hozzánk vásárolni. Összesen tízen vagyunk, de a kapacitást még így sem tudjuk teljesen kihasználni. Csinálunk olyat is, hogy ha a kistermelők hoznak ide kukoricát, akkor napi áron becseréljük tápra. — Mi segíthetne önökön? — Ha változna egy kicsit a gazdaság- politika, könnyebb lenne a helyzetük a termelőknek is. Tavaly még viszonylag nagyon jól álltunk, akkor ugyanis a másik részvényes, az Agrokomplex adta a kukorica-és a búzaalapanyagokat. Az idén azonban mindent magunknak kell megvennünk. Nem igazán lehet még látni, hogy mi lesz ennek a küszködésnek a vége. És ezt nemcsak magunkra értem, hanem úgy nagy általánosságban a mezőgazdaságra és állattartásra vonatkoztatva. Úri Mariann //••• azt hittem, ez a szakma aranybánya..." Hűen a szakmához Vasmegyer főutcáján hívogatja és csábítgatja befelé a hűs üdítőre és itókára, na meg egy kis fagylaltra, jégkrémre vágyókat a Tünde presszó és fagylaltozó. Tulajdonosa, Oláh Lajos, tízévesen ismerkedett meg a kereskedelemmel, amikor is a szülei italboltjában be-besegített. — Középiskolás éveimet a miskolci kereskedelmi és vendéglátóipari szakközépiskolában töltöttem — válaszol kérdésemre a tulaj. — Az érettségi után egy évig Miskolc leghíresebb éttermében, az Arany Csillagban dolgoztam felszolgálóként. Azután bevonultam katonának Zalaegerszegre, ahol is élelmezési írnok voltam. Közben fél évet Pesten töltöttem az MHSZ országos központjában, mint az étterem pincére. — Mihez kezdett a leszerelés után? — Beszterecen vezettem egy italboltot öt évig, majd beköltöztünk Nyíregyházára a családommal. Itt sem szakítottam félbe pályafutásomat, egy fűszerboltot béreltem. Talán ehhez voltam a „leghűségesebb”, közel tíz évig mondhattam magaménak. — Miért vált meg tőle? — Felajánlottak egy üzletvezetői állást az egyik jósavárosi AFÉSZ-boltban, ahol nyolc alkalmazott munkájára kellett figyelnem. Ezt azonban hamar meguntam, és 1992-ben belevágtam a presszó és fagylaltozó megépítésébe. — Honnan a név? — Legkisebb lányom után neveztem el. Tündi 12 éves, másik két lányom pedig 15 és 17 éves. Egyébként továbbra is a megyeszékhelyen lakunk, onnan járok ki mindennap dolgozni. —A gyerekek is folytatják majd a családi hagyományokat? — A két nagyobbik lányom kereskedelmi szakközépiskolába jár, egyik köz- gazdasági, a másik pedig marketing szakra. A legkisebb lányom még csak nyolcadikos, de már jelezte, hogy ő is a kereskedelmibe szeretne jelentkezni. — Tehát folytatódik a hagyomány... Nem bánta meg, hogy belevágott a vállalkozásba? — Gyerekfejjel azt hittem, hogy ez a szakma egy aranybánya, de nagyon tönkretették a kereskedelmet. Sajnos, odajutottunk, hogy ma már nem a szakmai képesítés számít, hanem az, hogy van-e pénze az illetőnek. Ha van, vehet egy boltot, és azt árulhat benne, amit akar, csak fizesse rendesen az adót meg miegymást. De ha nincs pénzed... Minden hasznot visszaforgattam Bérelt tehenek Elektronikai műszerészként volt 1988- ig a nyíregyházi baromfikeltető műszaki vezetője, majd amikor a baromfi-biznisz leáldozóban volt, váltott, és szarvasmarhával kezdett foglalkozni. Vass Károly ma már egyéni gazdálkodó, és 40 tehén boldog tulajdonosa. Nem mindig volt ez azonban így, ami kiderül a bemutatkozó beszélgetésből is. — A vágócsirkéről hirtelen ötlettől vezérelve tértem át a tehenekre. Kezdetben a Kemecsei Állami Gazdaságtól béreltem húsz tehenet, havonta ötszáz forintért. Ez azt jelentette, hogy az állatok továbbra is a gazdaság tulajdonában voltak, de minden költség engem terhelt. Szép lassacskán azonban megvásároltam a jószágokat, ma már az összlétszám átlagosan 35-40 között mozog. Eddig minden hasznot visszaforgattam a tehenekbe, így sikerült kialakítani az állományt. — Hol értékesíti a tejet? — A nyíregyházi Tejiparral kötöttem szerződést. Én hűtöm a tejet, és innen szállítják el mindennap. Tíznaponként visznek mintát Debrecenbe, hogy folyamatosan ellenőrizzék a tej minőségét. Tavaly 95 százalékban extratejet tudtam biztosítani, ami nagyon jó eredmény szakmailag is és anyagilag is. Most is 28 forintot fizetnek az extratej literjéért. — Tehát jó állománnyal dicsekedhet... — Törzskönyvezettek az állataim, minden hónapban járnak befejni őket az Állattenyésztői Vállalattól. Akár külföldre is vihetném őket eladni. Vannak olyan egyedeim is, melyek 8-9000 lliter tejet is adnak 300 nap alatt. — Sok pénzbe kerülhet az állatok takarmányozása és ellátása... — A tehenek mellett 70 hektár földön gazdálkodom. Amit lehet, megtermelek magamnak. Ehhez megvannak a szükséges gépeim, és a család is segít. Feltétlenül el kell mondanom, hogy nagyon sok segítséget kaptam a Tejipari Vállalattól. Abszolút korrekt üzleti partnernek bizonyultak, még semmiféle konfliktusunk nem volt. I Vass Károly egyéni vállaJko. \zo Vasm Petőfi egyer TeJefi (42) on 358 lomos faluból fejlődő település Magad uram alapon Nyírderzsen Meglepődött a polgármester és a jegyző, amikor az idegen betoppant, hogy a falu életéről kérdezze őket. A váratlanul érkezett újságíró nagy tanakodás közben zavarta meg a település vezetőit, mert épp abban a kérdésben mélyedtek el, mit lehet még zökkenőmentesen befejezni a megkezdett beruházások közül az egyre keményebben markolászó tél nagy szorítása előtt. Nem árt a sietség, mert az orosz mezőkről csapatostul érkeznek a varjak, ami biztos jele a közelgő hidegfrontnak. Tudja ezt Nyírderzs polgármestere, Komlósi János is, ezért a sietség. — Nézze, egy ilyen kisközségben, amelyik alig szabadult a társközségi békjóból, mindig is szaporázni kellett a dolgainkat, hogy településünk megmeneküljön a teljes elnéptelenedéstől. Ugyanakkor ez nem jelenti, hogy kapkodni kell, mert arra már több falu ráfizetett. — Egy közel hétszáz lelkes település esetén ez elég elszomorítóan hangzik. — Ha figyelembe vesszük, hogy alig több mint két évtizede még ezerkétszáz lakosa volt szülőfalumnak, akkor érthető ez a közösségemért megfogalmazott aggodalom. Megdöbbentő, amit mondok, de polgármesterségem első évében huszonnégy temetés volt településünkön, és az elhaltak többsége középkorú ember. Szerencsére ma már inkább lélekszámúnk gyarapodása a jellemző, ami a fiatalok helyben maradásának vagy visszaköltözé- sének köszönhető. —Mi az, ami itt tartja, esetleg ide vonzza a családokat? — Elsősorban a föld, mert mindig az jelentette a falusi ember számára a megélhetést. A mi önkormányzatunk visszakérte az állami tulajdonú földeket is. Gumicsizmát húztam a lábamra, és segítettem kimérni a visszaigényelt területeket. Nem polgármester uraskodtam, hanem élére álltam a falu gondjának. — Úgy hallottam, ez más esetre is jellemző volt... — Amikor Nyírcsászáritól leváltunk, nem volt vagyonmegosztás. Én kijelentettem, ha annyi becsület nincs az egykori székhelyközség vezetőiben, hogy közös megegyezéssel visszaadják, amivel mi járultunk a közöshöz, akkor nyolc évig nem pereskedünk, mert nem tudunk a feladatunkra koncentrálni. így aztán magad, uram, ha szolgád nincs alapon hozzáláttunk községünk rendebetételéhez. Sajnálom, hogy nem fényképeztem le, milyen lomos volt ez a falu még kilencvenegy- ben is. Felvettem á munkásruhámat, és a lakosság segítségével a kultúrház átalakításával, hozzáépítésével orvosi rendelőt, polgármesteri hivatalt, könyvtárat, tápboltot alakítottunk ki a falu közepén, és az udvarra egy gázcseretelepet építettünk. — Volt ezekre igénye a községben élőknek? — Igény arra van, amit egy önkormányzat megcsinál. Amit elmulaszt, legfeljebb megmagyarázhatja. Milyen képviselő-testület az, amelyik nem gondoskodik gázcseretelepről. Még a tejbegyűjtést is mi végezzük, mert ez is fontos szolgáltatás az itt élőknek. —Gázvezetés nyomait láttam a faluban. — A mellékutakon már kész a vezeték- rendszer, még a főutak melletti gázvezetés van hátra, de a tervek szerint november végére teljesen átadásra kerül a kiépített gázhálózat. Hogy ne terheljük a családokat, a legolcsóbb kivitelezővel készíttettük a munkát, és így csak harmincezer a portánkénti hozzájárulás. Nem csináltunk taktikázást a lakossági tehervállalásból, és talán ennek köszönhető, hogy amikor kezdtünk ásni, még száz jelentkező volt a gázra, most már százhatvannál tartunk. Ráadásul nem kényszerítettünk senkit magas kamatokkal járó kölcsönök felvételére, hanem akinek a szociális helyzete indokolttá teszi, részletekben fizethet nekünk. — Ennyi elvégzett munka után maradt- e még feladat? — A szociális feszültség enyhítésére most is húsz közhasznú munkást foglalkoztatunk. Rendbe szedtük a futballpályát, az előírásoknak megfelelően játékra alkalmas, csak meg kell találni azt az embert, aki a fiatalokból csapatot csinál. Mivel szeretnénk teljes mértékben visszaadni a kultúrházat a fiataloknak, egy faluházat építünk az elkövetkező években. A telefonberuházás és a szennyvízelvezetés áthúzódik jövőre. Mivel a mi településünk búcsújáró útvonal, szükség van a Nyír- derzs-Nyírgyulaj és Nyírderzs-Hodász közötti összekötőút megépítésére is, a két érintett község együttműködésével. Mindezeket bátran vállalhatjuk, mert négy év alatt elértük, hogy ismét működőképes, életképes a falunk. Aradi Balogh Attila
