Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)

1994-11-16 / 202. szám

UJ KELET 11 n MEGYÉNK ÉLETÉBŐL H 1994. november 16., szerda 3 Egy mátészalkai lányé a motor Holstennel a Davidsonra Szeretne egy 1200 köbcentis Harley Davidson Sportstert nyerni? — olvasható a Holsten üvegek nyakába akasztott ak­cióhirdetéseken. Hát persze, hogy szeret­nék, illetve már csak szerettem volna, mi­vel hogy a motor már gazdára lelt a múlt héten megrendezett sorsoláson. Ahogy az már lenni szokott, nem az én nevemet húz­ták ki. Egy 300 kilós piros chopper for­májában a mátészalkai illetőségű Juhász Mónika nyakába szakadt a boldogság azon a hűvös, novemberi estén. — A Locomotív ételbárban dolgozom itt, Mátészalkán. Aznap este is ott üldö­géltem a haverokkal. Nővéremék a tévé­ben látták a sorsolást. Sógorom először fel­hívta a lakásunkat, majd rögtön bejött hoz­zám Jármiból. így tudtam meg 8 óra kö­rül, hogy enyém a Harley Davidson. Ott­hon egész este csörgött a telefon, isme­rősök. barátok, rokonok hívtak, hogy gra­— Háromszor négyet, mert négy külön­böző ábrával ellátott kupakkal lehetett pályázni. —Gyakran kipróbálod a szerencsédet? — Egyáltalán nem. Más dolgokat is gyűjtöttem, gyűjtök, de soha nem küldöm el őket. — Milyen érzés volt? — Amikor megtudtam? Fantasztikus! A srácokkal ünnepeltünk kicsit, ezért jó későn keveredtem haza. Csak az a rossz, hogy vannak, akik irigyek rám, pedig en­gem nem vet fel a pénz. — Apropó, pénz! Megtartod a motort? — Még nem tudom, mikor mehetek érte, de biztos, hogy eladom. Egyébként némelyik haver azzal „vigasztal”, hogy csak próbasorsolás volt. — Mihez kezdesz a pénzzel? — Belepótolok apukám sírkövének árá­ba. szeretnénk a házunkat felújítani, autó­tuláljanak. Rengetegen voltak nálunk, jó volt a hangulat, csak a keresztlányom rek­lamált, mert nem tudott aludni. — Mondanál magadról egy pár szót? — Mire vágy kíváncsi? — Szüléidre, arra, hogy hol születtél, hová jártál iskolába, ilyesmikre. — Mátészalkán láttam meg a napvilá­got 1974-ben, két éve végeztem az óvónői szakközépiskolában, aztán munkanélküli voltam egy évig. Pontosan most novem­berben egy éve kaptam állást a Locomo- tívban. Van egy nővérem, aki családjával együtt Jármiban él. Apukám tavaly decem­berben meghalt, anyukám a Mátészalkai Sütőipari Vállalatnál dolgozik. — Hány kupakot küldtél he? és motorjogosítványt szerzek, és szeretnék továbbtanulni. — Hol? — Egy kétéves képzőművészeti isko­lában textil szakon. Utána esetleg divat- tervező lehetnék. Van még egy dédelge­tett álmom. Veszek egy motort. Na nem egy Harley Davidsont, hanem Uralt vagy Pannóniát, kipofozom, és azon fogok szá­guldozni. — Ide, a végére tartogattam gratuláci­ómat, és arra kérlek, hogy ha kipróbálod a Harleyt, kapaszkodj, mert az egy brutá­lis gép!-— Koszi! Nem felejtem el, amit mond­tál, de azt hiszem, elbírok vele. Dojcsák Tibor Miért 560 egy kilé comb? Márk és Vállaj két, húsiparáról ismert sváb falu. Olvasóink többsége bizonyára hallott már legalább a vállaji kolbászról. Mi most egy magánhúsüzemet kerestünk fel Márkén. A Márki Húskereskedelmi és Hússzolgáltató Bt. apa és fia, Temesvári János és László tulajdonában van. Érke­zésünkkor egyiküket sem találtuk otthon, ezért vegyesboltjukban Temesvári Lász- lónéval beszélgettünk férje érkezéséig. — Volt Debrecenben egy boltunk, azt felszámoltuk, és szeptember 12-én meg­nyitottuk ezt itt, Márkén. Teljesen átlagos üzlet, talán csak annyiban más, hogy a hús­részlegben — a felvágottakat Leszámítva — saját termékeinket áruljuk. — Mit és hová szállítanak az üzemből? — Füstölt árut Debrecenbe, Nyíregy­házára és Nyírbátorba. Két hentes dolgo­zik nálunk, az áru terítésével pedig a fér­jem foglalkozik. Svád technológiát hasz­nálunk, az üzlet és az üzem is az úgyne­vezett sváb utcán található. Mire idáig ér­tünk a beszélgetésben, befutott a férj, Te­mesvári László. Innentől ő vette át a szót. — Hetente átlagosan 15 darab 90—125 kilós sertést dolgozunk fel. Most 160 fo­rintot adok a háztáji és 180-at a kombiná- tos disznókért, kilónként. Az ár állandóan változik, alig lehet követni. Oda lyuka­dunk ki, hogy a nép sem fogja bírni az ár- emelkedést. — Ezt hogy érti? — Ha nő a felvásárlási ár, nő a készter­mékeké is. Kérdés, hogy meddig tudják azokat megveni az emberek. — Kevés a sertés mostanában. Vannak ellátási gondjaik? — Nincsenek, bár a sertéspestis után elfogytak a disznók nemcsak a faluból, de a környékéről is! Ha nem kapunk élőt, akkor veszünk félbevágottat valamelyik vágóhídon. — Az üzem éppen a sertéspestis idején indult. Akkor honnan szereztek árut? — Bátorliget, Nyírvasvári térségéből. Engem a falu csak ez év tavasza óta nem tud folyamatosan ellátni. Akkoriban ren­geteg disznó volt, 60—70 forintos áron vásároltuk fel. Ezért aztán elment az em­berek kedve a termeléstől, ennek eredmé­nyeképpen most ősszel már hiány volt és van. Mindenki malacot vesz, kijön a hiz­laláshoz szükséges hat hónap, aztán megint túlkínálat lesz és így tovább. Ha valaki megkérdezi, mennyiért veszem jövő héten a disznót, azt mondom, nem tudom, annyira bizonytalan minden. Ah­hoz, hogy rendbe jöjjön a helyzet, le kell szabályozni a piacot. — Önök tudnak hasznot termelni? — Füstölt árukon kívül készítünk tőke­húst is, igaz, csak saját boltunk számára. Ahogy már említettem, ha növekszik az élősertés ára, akkor nő a húsé is. A jelen­legi 160 forintos felvásárlási ár a boltok­ban 560 forintos comb formájában jelent­kezik. Amíg az emberek meg tudják fi­zetni, addig mi kénytelen-kelletlen emel­jük az árakat, hogy talpon maradhassunk. Dojcsák Tibor A radiátorok ffelmondiák a szolgálatot Minden lyukba dugó kell? A macska nagyon visított, és mint a golyó, úgy rohant át a lakáson, vészjós­ló hangokat hallatva, égnek meredő szőrrel a hátán. Az egész valahogy így kezdődött. A tragédia pedig abban állt, hogy a radiátor kilyukadt, s a forró vi­zet spriccelve elkergette közeléből a jószágot. Az eset nem mindennapi. A lakók először csak néztek egymásra, most aztán mit tegyenek? Mára már tu­dom, hogy legelőször is telefonálni kell a Nyírtávhő Kft-nek, és jelezni, hogy jó lenne a rendszert elzárni az egész házban. — Ilyenkor kell szólni? — mondta a hang a jelentkező számon, és arról sem hallgatott, hogy a hívó egyetlen szeren­cséje, hogy még nem ment haza, és nem iszogatja a sört a tévé előtt. Kisebb összetűzés után a szerelők kijöttek, megtették a kellő lépéseket a baj orvos­lására. Addigra azonban már a tizenötö­dik vedér forró víz távozott el a kis lyu­kon, és sajna’ ,a padlószőnyeg is magá­évá tette a kellemesen barna folyadék jó részét. Este fél tíz. A vihar elvonult, a szak­emberek is. Minden rendben, már csak a csata nyomait kell eltakarítani. Ennyi is lehetne a happy end, csak az a baj, hogy a szóban forgó család két nap múlva, hajnali ötkor gyanús sziszegés- re riadt. Még egy lyuk. A jól begyakor­lott csapat azonnal hívta a már ismert számokat, bár most nem ugyanaz a team érkezett. Ok a radiátort is magukkal vit­ték, mondván, azt le kell cserélni. Ta­nácsi lakásról lévén szó, erre engedélyt is kell kérni, s összeszámolva a napo­kat azzal, hogy a régi, jó, 17 tagú fűtőtest már nem kapható, s csak egy hegesztett radiátor díszíti azóta a kis szobát, a család egy hétig fagyoskod- hatott a lakás eme részében. A dolog pikantériája, hogy táboruk egyre nő, s a rendszer sorozatos leállítása miatt az­óta sincs rendes fűtés. Csak egy kérdés lebeg mára az érintettek szeme előtt. Ki fogja ezt a fűtéskiesést megfizetni? — A lakónak ugyanolyan díjat kell majd fizetnie, mintha lett volna fűtés — így a válasz a Nyírtávhő Kft. üzemirányí­tója, Joó László részéről. — Az elszámo­lás ugyanis átalánydíjas rendszer szerint történik. Bár egy helyiség fűtetlen maradt, ugyanannyi hőenergiát igényelt a meleg a lakásban, mint máskor. A baj inkább ott van, hogy senki nem foglalkozik a lemez- radiátorok állapotával. A csővezeték meg egy külön misét is megérne, hiszen itt ti­zenöt-húsz éves rendszerekről van szó. Ezeket úgy árulják, hogy tizenöt-húsz évig működőképesek, s nem kell csodálkozni, ha kiöregedtek. — Ezek szerint a kilyukadás meg­előzhető lenne egy általános ellenőrzéssel vagy az időszerű cserével? — Ellenőrizni csak roncsolásos anyag- vizsgálattal lehet. Ugyanis amíg meg nem bontjuk, addig nem derül ki, mi van a ra­diátorok, csövek belsejében. Inkább az időszerű csere lehetne jobb megoldás, amely a mindenkori tulajdonos felelőssége kellene, hogy legyen. Ezzel is törődni vol­na ildomos, mert ahol egyszer kilyukadt egy fűtőtest, ott sorra várható,' hogy min­den lakásban szembe kell nézni ezzel a problémával. 315-244. Ez a Nyírtávhő telefonszáma, ahol diszpécserszolgálat várja a bejelen­téseket. Vagy ők értesítik a Hőtranszo- sokat, vagy őket is hívni lehet a 06-30- 432-372-es számon. Kipróbáltam és meg­kérdeztem, igaz-e, hogy már mindenna­pos vendégek a Ferenc körút egyik házá­ban? — Ez így van, sőt, van még egy tömb, ahonnan úgymond visszatérő hívásokat kapunk. Ez a Zrínyi Ilona utca 8—10. szám, itt is gyakran lyukadnak ki a radiá­torok. — Mi van akkor, ha éjszaka jön a. baj? — A Nyírtávhőnek van müvezetőségé az Ószőlő utcán. Ok éjszaka is elérhetők. Jelzik nekünk, hová kell menni, s ha in­nen indulnak a kollégák, akkor maximum négy órán belül kimennek a helyszínre. Ha azonban a közelben végeznek javítást, akkor ez az idő lecsökkenhet. — A négy óra szerintem túl hosszú idő annak, akinek a lakását egyre inkább elárasztja a víz. — Amíg víz van a rendszerben, ad­dig nem lehet elkezdeni a munkálato­kat. Meg kell várni, hogy leürüljön az egész. Tudom, hogy nehéz dolog erre várni, de kis edényekkel, ronggyal fel kell fogni a folyást. Mindenki kitalálja magának, hogyan segítsen a csöpögé­sen. Mi pedig előrevesszük a lyukadá­sokat, s az egyéb munkák mellett, so­ron kívül igyekszünk segíteni. — Eddigi információim szerint az lenne a legjobb, ha az egész házban ki­cserélnék a fűtő alkalmatosságokat, és a rendszert is teljesenfelújítanák. Meny­nyibe kerül ez egy-egy családnak? — Radiátorcserét most is végzünk, ha olyan a műszaki állapota, hogy nincs értelme tovább javítgatni. Egy teljes csere fűtőtestenként tíz-tizenkétezer forint, amely a munkadíjjal együtt 14— 15 ezerre emelkedhet radiátoronként. Ha az adott lakást még nem vették meg, akkor a Házkezelő Kft. fizeti a szám­lát, azonban beindult ezeknek a laká­soknak az értékesítése, s előfordulhat, hogy ennek a költségnek a rendezése teljes összegében a családot terheli. A dolog nem ismeretlen a fent emlí­tett cégnél sem, így Mártiirovszky Lász­ló, a Házkezelő Kft. műszaki vezetője meg se várja mondókámat, míg röviden ecsetelem, mi a kérdésem. — Örökösen féltünk attól, hogy be­következik ez a sorozatos radiátorgond. A legnagyobb baj csak az, hogy pont akkor kell ezzel számolnunk, amikor beindítottuk a lakásvásárlásokat. Ez az első év tehát, hogy két épület­nél is bejött a rendszeres lyukadás. Ép­pen ezért rendeltük meg a szelepek ki­cserélését, városi költségre. így atz el­zárások legalább enyhítenek a lyuk okozta káron. -Természetesen nem*zár­kózunk el a teljes, cserétől és annak költségeitől, bár ezt már csak abban az esetben tudjuk vállalni, ha még nem vásárolták meg tőlünk a lakhelyet. — Egyesek már bundát hordanak, s tévedhetetlen jelei vannak, hogy nya­kunkon a tél. Mikor akarják kicserélni a radiátorokat? — Amelyik eddig kibírta valahogy, várhatóan ezután is működni fog, hiszen már megkezdődött a fűtési szezon. így legközelebb csak a nyári leálláskor le­het intézkedni, már csak azért is, mert az idén nem tudom, miből tudnánk fi­zetni érte. Azt azonban meg tudom ígér­ni, hogy ha olyan súlyos lesz a helyzet, hogy egyedi cserével kezelhetetlenné válik a rendszer, akkor! intézkedni fo­gunk. ... Addig pedig varázsoljunk nyarat az x, y fűtőtestek segítségével, ahogy azt a reklám mondja. Persze ez is csak akkor oldható meg, ha a karácsonyi ajándékra félretett pénzecskét kifizetjük villanyszámlára! Herczku Tünde Kivitelező, alvállalkozó, vagy ki? Asse higgyük, micsinálunk Valamikor, ha derék munkáskezek feltúrták az utat vagy a járdát, és egy­két napig nyitott gödör tátongott felénk, kissé felháborodtunk. Mivel tudtuk, hogy ki épít (rombol) és mit, mehettünk panaszra. Nyíregyháza utcái egy idő óta riasz­tó képet mutatnak, és nem egy-két na­pig, hanem hetekig (hónapokig). Autóval közlekedek a felmart utakon — balesetveszélyes, nem egyformán tapadnak a gumik, különböző erős­séggel fékeznek a kerekek. Sétálok az árkok peremén, sok barna ember az ár­kokban. tisztességes munkásruha egyi­ken sincs. — Mit ásnak? — Nem tuggyuk mi azt. — Hogy-hogy nem tudják? Melyik cégnél dolgoznak? — Semelliknél. — Ki mondta, hogy ásni kell? — A főnök úr mondta. Egy méter hú­szig. — Van mérőszalaguk? — Nem kell az. Majd jön valaki, és mondja, hogy elég. — A főnök úr melyik cégnél főnök? — Minket az nem érdekel, este fizet, és kész. — Holnap már nem is jön dolgozni? — Ha lesz kedvem. — Miből él a család? — Családi pótlék, munkanélküli, meg ez! — Szeretnék beszélni a főnökkel! — Azt mondták, tartsuk a pofánkat, mert nem lesz meló, százat találnak egy helyett. Inkább azt mondja meg, ha már ennyit kérdezett, hogy ha átfúrom ezt a három métert itt. a bejáró alatt, megbír- e egy autót? — Ezt a főnökének kellene tudni. — Asse tuggya. — És ha leszakad? — Le van... — Mit szól a főnök? — Hol leszek én már akkor? Talán nem ártana, ha a felelős kivitelező odafigyelne, hogy ki kit bíz meg és mi­vel, és akit ő megbízott, az kinek passzol­ta tovább a melót, és akinek tovább sike­rült passzolni, az kit kér meg, hogy ugyan „csináltassa mán meg valakivel". Vagy a felelős kivitelező is csak egy fantomcég, akinek sem a szakembergár­dája, sem az eszközei nincsenek meg a felvállalt munkához? És ki vállal itt minőségi garanciát? F. Sipos

Next

/
Thumbnails
Contents