Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)

1994-11-14 / 200. szám

Még 250 nap

Polgármesterjelöltek az ifi Európa-bajnokságról

Nyolc hónap múlva kezdődik Nyíregyházán az európai ifjúsági atléták randevúja. A szervező bizottságban ott vannak Nyíregyháza önkormányzatának a képviselői is. A szervezők továbbra is számítanak a testület segítségére. Ugyanakkor decemberben önkormányzati választások lesznek, kérdés, mi a véleménye a város leendő vezetésének. Ok is úgy támogatják-e verseny rendezését, mint a jelenlegi polgármester? Hisz köztudott, Mádi Zoltánnak, a jelenlegi polgármesternek ez az esemény szívügye. Nemcsak az atlétikához való kötődése miatt támogatja , de az előző választások idején meghirdetett programjának is része volt az a terv, hogy a városban elsősorban a szolgáltatói tevékenységi kört kell fejleszteni. Természetes, hogy egy ilyen esemény megszervezése kihívást jelent az ebben a körben működők számára. Az elképzelés helyessége be is igazolódott, hisz vállalkozók sora jelentkezett támogatásával. Az esemény sikere azonban nem biztosítható a város vezetőinek közreműködése nélkül. Ezért kerestük meg a polgármesterjelölteket.

Véleményüket névsor szerint közöljük.

Csabai Lászlóné, jelenleg országgyűlési képviselő, az MSZP jelöltje:

— Az ifjúsági Európa-bajnokság megrendezését a jelenlegi önkormányzat határozta el. Természetes, hogy a választás után felálló testületnek és a polgármesternek az ebből adódó feladatokat, kötelezettségeket vállalnia kell.

Én családi indíttatásom, korábbi tevékenységem révén magam is kötődöm a sporthoz, ezért öröm számomra, hogy a város egy ilyen komoly rendezvénynek házigazdája lehet. Nagyon fontos, hogy a rendezés, a vendégek fogadása magas színvonalú legyen. Tiszta, virágos városban, kellemes környezetben kell fogadni vendégeinket. Remélem, hogy az ifjúsági Európa-bajnokság kontinensszerte hírét viszi sportszerető városunknak.

Dr. Fazekas János, jelenleg jegyző, független jelölt:

— Általánosságban is igaz, hogy a választások után, a korábbi kötelezettség-vállalásokat tiszteletben kell tartani. Az előkészületek is elkezdődtek a rendezésre, tehát mindenképpen támogatni kívánjuk a rendezvényt. Az egy más kérdés, mire lesz pénzünk hisz a jövő évi lehetőségeket még körvonalaiban sem ismerjük. Előbb az országgyűlés dönt majd arról, mennyi forrást biztosít az önkormányzatoknak. Egy biztos, beruházásra nemigen lesz lehetősége a városnak, így a szükséges rekonstrukciót a városi stadionban minél több külső támogató bevonásával lehet csak megoldani. Ez természetesen elsősorban a szervező bizottság

feladata, de már mostanáig is sikerült nekik komoly szponzorokat szerezniük, tehát ez járható út. Mondanom sem kell, szerintem az természetes. hogy a város vezetésének kötelessége a szervező munkát támogatnia.

Felbermann Endre, jelenleg alpolgármester, az SZDSZ jelöltje:

— A sport nekem szívügyem, gondolom ezt sokan tudják. De egy dolog a szerelem és az érzelem, és más a gazdasági lehetőség. Várhatóan nagyon kemény évnek nézünk elébe. Az

is elképzelhető, hogy arra nem lesz pénzünk, hogy a vezetékes ivóvízszolgáltatás teljes körű biztosítását befejezzük, pedig még több mint tíz olyan tanyabokor van a város környékén, ahol nincs bevezetve. Ráadásul 1996-ban erre már nem fogunk kapni állami támogatást. Aztán vannak elkezdett beruházások, a kollégiumra és a zeneiskolára gondolok, amiket be kell fejezni. Az ifi Európa-bajnokság a csúcsa lesz a következő évnek, amit méltóképpen kell megrendeznie a városnak. Vannak még hátra feladatok, az első feltétel már adott, kész a pálya. A második, a pihenés feltételeinek biztosítása, még folymatban van. A harmadik az információ-áramlás, ebben a tekintetben sok tennivaló akad. Nem biztos, hogy a városnak erre lesznek forrásai, ezért ezekből minél többet külső szponzori segítség igénybevételével kell megoldani. Mi azon leszünk, hogy ezeket a lehetőségeket megtaláljuk. Hiszen a rendezés a városnak és vállalkozóinak bevételi forrást fog jelenteni.

Dr. Gyulai Gábor, köztársasági megbízott volt a KDNP delegálásával, az MDF, Fidesz, KDNP közös jelöltje:

— Nagyon örültem, amikor Nyíregyháza elnyerte a rendezés jogát, hisz olyan városok, mint Ljubljana és Tallinn is vetélytársak voltak. Már tájékozódtam az előkészületekről, s megállapíthatom, hogy a szervezés jó kezekben van. Egyébként ez nemcsak sportverseny lesz. hanem bemutatkozási lehetőség is a városnak. Jövőre ez lesz az atlétika csúcsrendezvénye Európában, 50 ország képviselői érkeznek majd megyeszékhelyünkre. Kiváló reklám- lehetőség lesz városunknak. Ma még anyagiakat felelőtlenség lenne ígérni, hisz a lehetőségeink még nem ismertek. A lebonyolítás nem kizárólag a város feladata, a nemzetközi szövetség, a magyar szövetség és Nyíregyháza közös rendezvénye lesz. Mindenesetre az alkalomhoz illően kell megrendezni az eseményt, nem lehetünk fukarak, s abban is biztos vagyok, hogy befektetéseink meg fognak térülni. R.Z.

Erőemelés

Nemcsak a súlyokkal kell birkózni

Nagyon sokan nem tudják a megyében, hogy úgynevezett erőemelésben, amelynek egyik ága a fekvenyomás, van egy világbajnoki ezüstérmesünk. Méghozzá egy mozgássérült sportoló, Tóth István, aki a nyíregyházi START- Sportula versenyzője. Eddig elért eredményeiről és ennek a hátteréről beszélgettünk a sportolóval.

—Először is néhány, rád vonatkozó adattal kezdenénk. Milyen magas vagy, mennyi a testsúlyod, és melyik súlycsoportban versenyzel?

— Nem vagyok nagy ember, hisz százhatvan centiméter magas, és ötvennyolc kiló vagyok. A súlyomból adódóan a hatvan kilós súlycsoportban emelek.

— Mi is az a fekvenyomás?

— Ez a szó tulajdonképpen az angol power- lifting szabados fordítása, mert a szó szerinti jelentése az, hogy erőemelés. A fekvenyomás szót használva talán könnyebb azonosítani a sportágunkat. A versenyző hanyatt fekve egy keskeny pádon, a mellére leengedi a súlyt, jelre kinyomja, vár egy kicsit, és a „le“ szóra visszahelyezi a súlyt a tartó villába. így néz ki egy gyakorlat.

— Mióta csinálod ezt a sportot?

— Négy éve kezdtem, 1990-ben. Egy pécsi ülőröplabda-tornán voltunk, és ott egy másik teremben láttam meg először, s rögtön elhatároztam, hogy kipróbálom. Versenyen kívüliként rögtön beneveztem, és a legnagyobb csodálkozásomra hetvenöt kilóval meg is nyertem a küzdelmet. Ez adta az első lökést a további munkámhoz. Akkor még csak a mozgássérültek között indultam, mivel én is az vagyok. Utána gondoltam, kipróbálom az erőmet az egészségesek között is.

—Legjobb eredményed?

— A mozgáskorlátozottak között többszörös magyar bajnok, 1992-ben a testépítőknél is, csoportomban szintén magyar bajnok, 1993- ban ezt újra megismételtem, majd a budapesti Európa-bajnokságon negyedik hely, azt követően a világbajnokságon ezüstérmet sikerült nyernem. Ebben az évben újra magyar bajnoki címet, és a párizsi csapat-világbajnokságon harmadik helyezést értem el.

— Hogy készülsz a versenyeidre?

— Minden nap az NYVSC súlyemelőtermében, Bobonka Gyula edző segítségével. Óriási terhet ró ez rám, mivel Kemecsén lakom, és onnan kell állandóan bejárni a tréningekre.

Az útiköltséget saját magam állom, ami a mindennapos bejárásnál azért jó kis összegre rúg.

—Ha már a pénznél tartunk, ki szponzorál, illetve ezekért a kiváló eredményekért ki jutalmaz téged?

—A START-Sportula a klubom, de ott mint ülőröplabdás vagyok leigazolva. Mint súlyemelő, nem tartozom sehova. Sajnos, a megyében egyedüli fekvenyomó sportoló vagyok, nincs fekvenyomó szakosztály illetve klub, így a támogatást — azt a keveset — nem tudják átutalni. Egyébként 1991-ben kaptam először jutalmat — ötezer forintot — a második magyar bajnoki címért. Ez még a PIREMON-nál volt, utána átigazoltam a START-hoz, de ott még ezekért az eredményekért jutalomként vagy prémiumként egy fillért sem tettem zsebre. Azt hiszem, számomra a sikerekért kapott kézfogás nem kifizetődő, hisz költségeimet egyedül fedezem. Amikor a vb-re készültem, akkor egyszer kaptam tízezer forintot a START-tól a kiadásaimra. Nyugodt szívvel mondhatom, klubom van, de szponzorom nincs!

— Tehát mindent a saját zsebedből állsz?

— Néha az útiköltségemet megkapom, de mást nekem kell fizetnem. Gondolok itt az étkezésemre, a vásárolt vitaminokra, ásványi anyagokra, fehérjedús dolgokra, amik a súlyemeléshez elengedhetetlenek.

— A „működési“ költséged mennyi egy évben?

—Az utazás, a versenyzés és az edzések körülbelül 10-15 ezer forintba kerülnek havonta. Tehát olyan 150-200 ezer forint az éves keretem. Azt hiszem, ilyen eredményekért ez az összeg nem nagy.

— Terveid a jövőre nézve?

—Az az igazság, hogy négy éve csinálom a fekvenyomást, de lassan belefáradok ebbe a szélmalomharcba, amit nekem a létezésért és a versenyzésért kell csinálnom. Úgy gondolom, az atlantai paraolimpiát — ha ki tudok utazni — még végigcsinálom. Az eredményeim alapján — nyugodt felkészüléssel — egy olimpiai érmet talán el tudok csípni. Ezt azért tudom mondani, mert a százharminckét kilót már kinyomtam, és ez a jelenlegi adatok szerint dobogós helyezés lenne.

Sajnos ez van. Világbajnoki ezüstéremmel egy mozgáskorlátozott sportoló, aki ráadásul ,/ingbe száll“ az egészségesekkel is — sikerrel —, nem biztos, hogy tovább tud dolgozni, edzeni. Tudom, hogy a mai világban minden csapat szponzorokért ..rohan“, és a támogatók

az eredményesség alapján fizetnek. De hát itt a példa, hogy van siker, eredmény — nem is akármilyen —, és még sincs egyetlenegy személy vagy klub, aki a segítő jobbot nyújtaná. Milyen eredményt akarunk megfizetni, ha nem ezt...? Batai

Egymásra mutogatnak Győrén

A futballcsapat lassan szétszéled

Feltűnően gyengén szerepel a gyürei futballcsapat. A megyei másodosztály utolsó helyezettjei egyetlen pont nélkül, megalázóan nagy negatív gólkülönbséggel. Az okok megismerése céljából kerestem fel az ezerháromszáz lakosú települést.

— Tudja, milyen csapat volt itt az én koromban? — emelte kérdőre a hangját Dicső Béla. - Igaz, hogy annak már több mint húsz éve, de idegenben is megremegett a lába az ellenfélnek, ha a gyürei fiúk megjelentek a pályán. Én csak tudom, mert a téesz Csepel teherautójával hordtam a játékosokat. Ne kérdezze, hogy miért szereplnek ilyen csúfosan a labdarúgóink, mert én nem tudom. Azt viszont elmondhatom, hogy aki legjobban habajkodott, az hagyta cserben a csapatot. Meg hallani lehet, a polgármester sem úgy áll a dolgokhoz, ahogy kellene.

— Hallottam olyat, hoznak játékost — toldotta a szót Lőkös János. - Nem biztos. hogy erre van szükség, mert vannak itt ügyes gyerekek, akik tavaly feljutottak a megyei kettőbe, de nincs aki foglalkozzon velük. Az emberek sem mennek a mérkőzésekre, mert a varsányi pályán kell játszanunk, a miénk meg szét van szedve. Mit lehet erre mondani, ha még ezt sem képes a falu vezetése rendbe szedni?

— Három éve Treszka Lászlóval alakítottuk a futballcsapatot, amikor a falu levált Varsányról. Sohasem volt sok pénzünk, de amikor az idén bejutottunk a megyei másodosztályba, azt gondoltuk, dicsőség a községünknek, hogy jó csapata van, és az önkormányzat is megfelelő támogatást ad — kesergett Zámbor Sándor szakosztálytitkár. Helyette azt történt, hogy kaptunk egy évre százezer forintot, ami az utazásra sem elég. Közben volt nálunk egy elnökválasztás, amellyel szintén rosszul jártunk, mert Dzvonár Mihály, az új vezető ígért mindent, de nem teljesített semmit. Tóth László vállalkozó adott ötvenezer forintot, meg a falu lakosaitól szó szerint összekoldultunk negyvenötezret. Az Encsencs elleni meccsen már saját pénzemből fizettem a bírót, de csak kettőnek a tiszteletdíjára volt pénzem. Már csak abban bízom, hogy olyan polgármester lesz a választások után, aki szereti a falut és a sportot, mert ez a mostani még a meccsekre sem jön el.

— Kellene egy olyan ember, aki kifelé is tudja menedzselni a csapatot, mert mindent Zámbor Sándornak kell csinálni a semmiből — kapcsolódott a beszélgetésbe Orosz Endre csapatkapitány. - A játékosoknak nem kellene tudni semmilyen pénzügyi nehézségről, mert az elvonja a figyelmüket. Sokan más falu csapatában játszottunk, de hazajöttünk, mert gyüreiek vagyunk. Akkor megérdemelnénk, hogy ugyanúgy segítsen bennünket a falu vezetése, mint azt máshol teszik, mert a szabadidőnket is feláldozzuk. Az öcsémet és Lőkös Istvánt bármikor megvásárolnák magasabb osztályú csapatok, de még maradnak, mert hátha tavaszra rendeződnek a dolgok. Kaptunk a téesztől egy elhanyagolt buszt, amit a fiúkkal rendbeszedtünk, kellene húszonötezer forint, hogy levizsgáztassuk. de az önkormányzattól nem

Zámbor Sándor

kapunk rá pénzt, inkább fizetjük az utazási költséget, illetve fizetnénk, ha lenne miből. A balkányi meccsre már nem is tudtunk elutazni. Most kellne menni Jánkmajtisra, de ez is veszélybe került. Ha ez így megy tovább, elmegy a kedvünk az egésztől. Talán, ha a vállalkozók segítenének.

Ezután felkerestem a polgármestert és két vállalkozót, hogy az ő véleményüket is megismerjem.

— A polgármesterrel beszélt már? — kérdezett vissza Mándi Lajos vállalkozó.— Miért nem ezzel kezdte, ha belépett a felségterületére? Nem kell itt cikkezni, először futballozni kell. Egyébként én támogatom a csapatot.

— Nem nyilatkozom, és le ne írja a nevemet! — jelentette ki kategorikusan a polgármester.— Én megmondtam, nem kell magasabb osztályba kerülni, mert ennek a falunak egy kisebb csapat is elég. Az meg nem igaz, hogy százezer forintot adtunk, mert százötvenezer forint volt az összeg. Ráadásul vettünk egy telket több mint hetvenezer forintért, hogy nagyobb legyen a pálya.

—Pletykaszinten sok mindent beszélnek itt, még azt is, hogy akinek kellene, nem tud elszámolni a pénzekkel — tájékoztatott Zsoldos Zoltán üzlettulajdonos.— Én adtam ötezer forintot a foci támogatására. A falugyűlésen is felszólaltak, érdemes lenne megkérdezni Szabó Sándort.

— Ennek a falunak nincs más szórakozási lehetősége, mint a labdarúgás, mert már a művelődési ház is lassan élet- veszélyessé válik. Félmilliót is adnia kellene az önkormányzatnak erre, mert ez a falu érdeke — mondogatta megfontoltan Szabó Sándor. — Ha más támogatót is meg tud nyerni, akkor is a polgármesternek kellene az élére állni a dolgoknak, mint ahogy azt másutt teszik, de addig, amíg nem késő. Ez a falu szégyene. Tavaly plusz hetvenes gólaránnyal jutottunk a magasabb osztályba, de lassan abból a csapatból már senki sem játszik, mert elkedvetlenednek a játékosok. Nem arra kellene hivatkoznia a polgármesternek, hogy Dzvonár becsapta a futballistákat, hanem a pályát rendbe kellett volna szedetni a közhasznú munkásokkal, hogy itthon legyenek a mérkőzések hazai közönség előtt, és ne bérleti díjat fizessünk a varsányi pályáért, hanem legyen annyi bevételünk, hogy legalább a játékvezetőt fizetni tudjuk.

Aradi Balogh Attila

— Munkatársunk hétközben járt Gyürén. Akkor még nem tudtuk, hogy Gyiire most vasárnap sem utazott el a mérkőzésére (a szerk.)

A csapatkapitány és testvére