Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)

1994-11-14 / 200. szám

BELFÖLD-KÜLFÖLD

UJ KELET

Magyarul tanítani a határon túl

Földrajz, történelem románul

Az egyetemre várni kell

Európa legnagyobb nemzeti kisebbsége Erdélyben él. A trianoni diktátummal Magyarországtól Romániához csatolt területen a statisztikák szerint kétmillió- nyi magyar él. Egyes becslések ezt a számot duplájára taksálják, mert a Ceausescu időkben nem vált előnyére senkinek, ha nemzetiségi hovatartozását bevallotta. Ilyen létszámú magyar őslakosság esetén természetes lenne az anyanyelvi oktatás zökkenőmentes megoldása. A valóságos helyzetet Pál Zoltán, a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség alelnöke ismertette.

— Érdekvédelmi szövetségünket, az RMPSZ-t 1991. december 14-én Sepsi- , szentgyörgyön hoztuk létre. Csíkszeredán van a központunk, Lászlófi Pál az elnökünk.

— Mi indokolta szövetségük megalakulását?

— A Romániai Szabad Szakszervezet nem foglalkozik azokkal a problémákkal, amelyek minket, magyar kisebbséget érintenek, tehát lépnünk kellett, hogy saját sorsunkat magunk intézzük.

—Melyek ezek a kardinális kérdések?

— Három részre lehet bontani: az oktatás személyi feltételei, didaktikai összetevői, tárgyi alapjai.

— Ha lehetne ezt részletezni...

— Hogy rálátásunk legyen az erdélyi magyar anyanyelvű oktatásra, négy didaktikai központot hoztunk létre Kolozsvár, Nagyvárad, Csíkszereda, Marosvásárhely székhelyekkel. Számítógépes feldolgozással naprakész információnk van a lényeges kérdésekről. Ami a személyi feltételeket illeti, legnagyobb problémánk a szakképzett pedagógusok hiánya. Ez részben annak köszönhető, hogy sokan Magyarországon keresik a jobb megélhetés lehetőségét. A nagyobb gond, hogy nincs magyar egyetem. Mivel angolszakos tanár vagyok, az USA nagykövetség információs irodája felkért, hogy helyi lapokból az őket érintő cikkeket fordítsam le. Nagy megdöbbenésemre az egyik tisztviselőjük, Mihai

Carp megkérdezte, miért akarják a magyarok annyira az önálló egyetemüket, amikor a román egyetemeken minden szakra lehet jelentkezni.

— Tényleg, miért kell?

— Egy ekkora kisebbség számára, amelyik egy tömegben él, nem elég az anyanyelvi oktatáshoz, ha évente képeznek féltucat magyartanárt. Más nem- zetiségiűek is jelentkeznek erre a szakra, de ők nem oktatják a magyar gyerekeket. Ráadásul az egyetemeken nem tanítják a jogot sem magyarul. Ez azért rendkívül hátrányos, mert a Székelyföldön vagy zártabb színmagyar falvakban a felnőtt lakosság döntő többsége nem tud románul, így a nép nem tud saját nyelvén perelni. Ezt a két sarkalatos példát említettem, hogy érzékeltessem, nem elég, ha román egyetemeken szekciókban képeznek magyar nyelven tanárokat, nekünk önálló egyetemre van szükségünk.

— A Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége partnerük ebben a törekvésben?

— Az RMDSZ politikai tömörülés, mi szakami szövetség vagyunk. Van azonban a romániai magyarok pártjának egy tanügyi bizottsága, velük egyeztetjük a lépéseinket. Van egy olyan csoportosulás az RMDSZ-en belül Tokay György vezetésével, amelyik sokszor a magyar nemzetiség érdekeivel ellentétben meggondolatlan lépésekre, kinyilatkoztatásokra szánja magát, és ez gyakran ellenünkre történik.

— Ok viszont arra hivatkoznak, hogy a reálpolitikát képviselik.

— Ez a reálpolitika egyelőre olyan eredménnyel jár, hogy az új kormány velük tárgyal, mintha ők egyedül képviselnék az erdélyi magyarság érdekeit. Ez a kormány is azt ígérte, hogy segíti küzdelmünket, de nem tudom, mennyire bízzunk bennük, mert a kilencvennégyre megígért nyolcvanmillió forint támogatásból, amit a könyvkiadásra kaptunk volna, harmincmillió lett.

Aradi Balogh Attila

Helyben maradottak

Az már tény, hogy a magyar általános iskolai tanítás színvonala az elmúlt harminc évben elérte mélypontját, és tartósan ilyen a „minősége”. Korábban cáfolták, ma már tagadhatatlan, hogy az említett időszak „eredménye” több százezer funkcionális és félanalfabéta. Az utóbbi években vannak olyan iskolaigazgatók, akik örömmel alkalmazzák a Kárpátaljáról, Erdélyből érkező „pedagógusokat”. Ezek egy része nem rendelkezik megfelelő képesítéssel, de arra jó az alkalmazásuk, hogy bérmegtakarítást lehessen elérni velük. Nem elhanyagolható szempont, hogy a jobb élet reményében szülőföldjüket elhagyók készséggel szolgálÁrgyelán Zoltán

nak esetleg náluk is képzetlenebb párttitkárokból, funkcionáriusokból katedrára került néhány iskolaigazgatót, akikről így nem derül ki alkalmatlanságuk. Vannak azonban, akik a jobb létet sem cserélik fel szülőföldjükkel. Velük beszélgettem egy közoktatási tanácskozás után.

— Háborús környezet a miénk — kezdte beszélgetésünket a vajdasági Argyelán Zoltán. - Ez kihat az emberek hangulatára, gazdasági helyzetére, ami érződik az iskolai oktatásban is. A gyerekek is feszültebbek, szomorúbbak, mint ahogy az rendes körülmények között megszokott. Most már egyre kevesebbszer hívnak be magyar férfit a jugoszláv hadseregbe, de korábban sokszor együtt gyászoltak a gyerekek, ha valakinek az apja meghalt a harcokban. Ilyen körülmények között igazán nagy szükség van a pedagógusra, illetve lenne, ha nem hagynák ott szülőföldjüket a nagyobb darab kenyérért, fűtött lakásért.

Missziónak tartom a fajtám közti tanítást, ezért nem is vetemednék ilyen lépésre, hogy elhagyjam amúgy is meggyötört nemzetemet. Újvidéken, a vajdasági városban még csak-csak összáll a tantestület egyetemi hallgatókkal kiegészítve, de a falvakban

Gulácsi Éva

már katasztrofális a helyzet. Ráadásul anyaországi tankönyvet nem használhatunk, nálunk meg évek óta akadozik a magyar nyelvű tankönyvek kiadása. Csak azzal vigasztaljuk magunkat, hogy Erdélyhez és a Felvidékhez viszonyítva még így is jobb a helyzetünk.

— Minden Kárpát-medencében élő magyar pedagógus arra hivatkozik, hogy nálunk milyen jó a helyzet — folytatta a beszélgetést Gulácsi Éva ungvári tanárnő. - Ami a tanítást illeti, tényleg van egy viszonylagos szabadságunk, de keveset tudunk kezdeni vele, mert hiába adom fel a kötelező házi olvasmányt, ha egy osztályra egy könyv jut. A legnagyobb probléma, hogy gazdaságilag nehéz elviselni a körülményeket. Annyira romlik az ukrán pénz, hogy egy pár cipő felét sem tudom megvenni a fizetésemből. Az ukrán vezetés a tömeges pedagógus-kivándorlás láttán a szemünkbe vágja, ha saját gyerekeit nem akarja tanítani a magyarság, akkor be kell zárni az iskoláikat. Műteni kellene a szememet, mert lassan nem látok vele még szemüveggel sem. Nálunk ezt a beavatkozást nem tudják megcsinálni, Magyarországon meg sokba kerül. Van egy óriási lelki- ismeretfurdalásom, jogom van-e eljönni egy évre Magyarországra tanítani, hogy megkeressem az egészségem árát? Jogom van- e egyáltalán az egészségre, amikor gyerekek sem juthatnak hozzá Ukrajnában a gyógyuláshoz? Hogy hagyjam ott azokat a tanítványaimat, akik ugyanúgy szenvednek a nélkülözéstől, mint én.

— Egyre többen íratják be Kárpátalján magyar iskolába a gyerekeiket — csatlakozott a véleménycseréhez/Vagy Ibolya, szintén ungvári tanárnő. - Ezek a tanulók egyáltalán nem tudnak magyarul, tehát képzelje el, mit jelent hat-hét órát tanítani harminc százalékos pedagógushiány mellett. Ráadásul a semmivel kell dolgozni, mert egyedül a kréta biztos, meg a számonkérés, hogy a munkának van-e eredménye. Olyan könyveim vannak, amelyek még a nagy szovjet

Nagy Ibolya

közösségről szólnak, nyolcvanötös adatokkal. Az anyaországból kapott könyveket nehéz használni, mert kevés gyereknek jut, tanulni meg egységes szempont szerint kellene. Magyar iskolában az igazgató orosz. A szakmai szövetségben, amihez tartozom, egyedül képviselem a magyar kisebbségeket, mert a többiek átjönnek Magyarországra. Ha valamit kifogásolnak, akkor csak legyintenek és annyit mondanak: ,,Ce magyaré”, ezek a magyarok. Ezzel a leintő szókapcsolattal mindent elintézhetnek. A szülőföldjüket elhagyó pedagógusok, ha hazalátogatnak, dicsekszenek, hogy milyen jó a dolguk, ha mindent ráhagynak az iskolaigazgatókra, mert sem a fegyelem, sem a tanítás nem fontos Magyarországon, csak jól kell alkalmazkodni a körülményekhez. Engem ez nem csábít, mert úgy fogom fel, ha mindenki elárulja szülőföldjét a zsíros falatokért, akkor az az anyanyelvi oktatás végét jelenti a kisebbségi magyarság életében.

A kommunisták dumálnak

Mi ériünk és érzünk a magyarokkal

A közelmúltban hazánkban járt az ukrán művelődésügyi minisztérium osztályvezetője, magyar nyelvű oktatásreferense: Tatjana Klincsenko. A szimpatikus asszony kitűnően beszél magyarul, de nehezen tudja alkalmazni a rokonértelmű szavakat, ezért stílusa néha sarkosnak tűnhet. Szándékom szerint a kárpátaljai magyar anyanyelvi oktatásról akartam vele beszélni, de lendületes személyisége a politika irányába is elsodort.

— Valódi ukrán vagyok, nincs bennem semmi keveredés — kezdte nyilatkozatát Tatjana. - A magyar nyelvet azért tudom, mert tanultam a kijevi egyetemen. Magyarországnak van tapasztalata a diaszpóra kutatásában, annak tanulmányozására jöttem ide. Szeretnénk tanulni a magyar kisebbség oktatásának segítéséből, mert Ukrajna részére még új, hogy más országokban is élnek ukránok tömbben. Most szembesülünk azzal, hogy Kazahsztánban is élnek nemzetrészeink, de számukra az anyanyelvi oktatást nem akarják biztosítani. Több száz éve élnek ukránok Romániában, de csak románul beszélhetnek, pedig az az országrész ősi ukrán terület volt. Hivatalos szinten volt összetűzés köztünk és a románok között, mert Bukarest provokációs helyzeteket teremt. A magyarokkal jó a kapcsolatunk, mert nem csak értünk, hanem érzünk is.

— Ennek ellenére volt egy olyan kijelentése, ami a tanácskozás résztvevőiben nemtetszést váltott ki.

— Azt mondtam, hogy mindenkinek legyen dicsőség, hogy ukrán lehet. Ezt azért mondtam, mert soknemzetiségű állam vagyunk, ahol a lakosság egynegyede nem ukrán. Sok görög, gagauz, zsidó él nálunk, és ezek között van olyan, akit, csak a hatalom és a pénz érdekel. Ezért fontos,.hogy minden embernek nemcsak családi, etnikai, hanem nemzeti identifikációja is legyen. Nem az ukrán nyelv a veszély, mert háromszáz évig ukrán iskola sem volt, mert minket is elnyomtak.-----Akkor mi?

— Európában nagy hagyomány az orosz sovinizmus, ez az egyik veszély. Ezt

képviseli Zsirinovszkij, ez ellen mi szövetségesek vagyunk a magyarokkal. A másik nagy veszély az orosz nyelv, A harmadik veszély a kommunisták visszatérése, mert az emberek illúzióik miatt rájuk szavaztak, és visszakerültek a hatalomba. Kucsma azt mondta, legyen egy állami és egy hivatalos nyelv. Ezzel megosztotta a társadalmat. A kommunisták ott is hülyék, mert ha az ukrán az állami nyelv, akkor miért kell hivatalos nyelvnek az orosz, és

miért pont az, nem pedig a magyar, lengyel vagy valamelyik más. Olyan nyelvtörvényünk van, amelyik még a szovjet időkben lett elfogadva, és azt mondja, ahol egy tömbben élnek nemzetiségek, ott szabad a nyelv, de nem mondja, mit jelent az egy tömb, ezért többféleképpen lehet értelmezni.

— Tisztában van-e az ukrán vezetés azzal, hogy Kárpátalja a történelemben sohasem volt ukrán terület?

— Tudjuk ezt, azért is nincs olyan ve- . szély, hogy a magyarokkal szemben visszafordul valami. Ezért mondtam, hogy nem csak értünk, hanem érzünk is. Tudjuk, hogy a magyarok, amikor még övék volt az ország, befogadták az ukránokat és nem üldözték sohasem.

— A RUH-nak viszont elég rossz a híre.

— Alapítója vagyok a RUH-nak, és tudom, hogy nem nacionalista szervezet, ennek nem az a politikája. Vannak buta emberek köztük meg kommunisták, és ezek csinálják a bajt. Az első kongresszusunkon részt vett Kravcsuk, a régi államelnök, és ő is elvörösödött, mert konfliktust csináltak a kommunisták, hogy Ukrajna homogén állam, mi meg mondtuk, hogy nem az.

— Mindezeket egybevetve, várható-e javulás a magyar anyanyelvi oktatásban?

— Egyéni túlzások, kommunista dumák vannak, ezek sérthetik a magyarok lelkét. A hivatalos politika azonban nem akadályozza a magyar tanítást. Most dolgozunk egy ukrán-magyar szótár kiadásán. A legnagyobb probléma, hogy sok pedagógus elhagyja a hazáját, hogy bizniszeljen az Ukrajnából átvitt áruval, mert ezek sem otthon, sem Magyarországon tanítani nem szeretnek. Az is nagy probléma, hogy egy hete jöttem el otthonról, de nem tudom, milyen Ukrajnába megyek haza, mert olyan rohanó a gazdasági romlás. Ezek a kommunisták csak dumálni tudnak, de megoldani semmit. Jól van ez a népnek, akik illúzióból rájuk szavaztak, mert most végképp kiábrándulnak belőlük. A. B. A.