Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)
1994-11-10 / 197. szám
ÚJ KELET ' "Én M II BELFÖLD-KÜLFÖLD Hl 1994. november 10., csütörtök Látogatás a börtönkórházban Háziorvos nélkül Tökölön működik a fiatalkorúak börtöne, de az ország egyetlen börtönkór- háza is. A börtön sok-sok épületből álló intézmény, s a kórházzal együtt falunyi helyet foglal el. Idilli környezet: rendezett kert, középen kacsaúsztatóval, s benne igazi vadkacsacsaláddal. Sötétkék egyenruhában elítéltek gereblyéznek a kertben, némelyek biciklivel karikáznak tova. Dr. Barna Ildikóval, a kórház igazgatóhelyettesével beszélgettünk. — A nevünk: Igazságügyi Minisztérium Büntetésvégrehajtási Központi Kórháza. Szervezetileg is a büntetésvégrehajtáshoz tartozunk, szakmailag pedig a megyei Állami Népi Tisztiorvosi Szolgálathoz. A társadalombiztosítás finanszíroz bennünket. Itt gyógyítják az ország összes büntetésvégrehajtási inétzetéből a kórházi kezelésre szoruló fogvatartottakat, valamint a rendőrségi előzetes letartóztatásban lévőket. Mindegyik intézetnek megvannak persze az alapellátó orvosai, fektetői, ahol a könnyebb eseteket gyógyítják. — Lehel-e háziorvosuk a behörtönzöt- teknek? — A fogva tartottaknak korlátozott jogi lehetőségeik vannak, így például nem választhatnak orvost maguknak. Az 1995-ben életbe lépő új büntetésvégrehajtási szabályzat részletesen taglalja majd egészségügyi ellátásukat. Például szóba került, hogy az újszülött akár egyéves koráig is anyjával maradhat a kórházban. (Pillanatnyilag ez az idő. 6 hónap.) A kórház jól felszerelt, 297 ágyas, 30 főállású orvossal dolgozunk. Van belgyógyászat (krónikus elfekvő osztállyal), van általános sebészet, jól felszerelt műtővel. Általában minden alapvető osztály megvan nálunk. Még nemdohányzó kórtermünk is van. — Vannak kifejezetten börtönbetegségek? — A rizikófaktoros betegségek nagyobb számban fordulnak itt elő, épp a bezártság, a nagyobb frusztráció miatt. Gyakori a bőrparazitás betegség, a rüh, a lapostetű. (Természetesen van fertőtlenítő részleg is.) Sok az alultáplált, az alkoholista. így a TBC-s megbetegedések száma megnőtt, és a börtönpopulációhoz képest magas a rosszindulatú daganatos betegek aránya. Leggyakoribbak a szív- és érrendszeri betegségek, a cukor, a fekély, valamint a légzőszervi megbetegedések. A bebörtönzöttek többsége erős dohányos, gyakori probléma a gyógyszerfüggőség, az öncsonkítás, és egyre több a lőtt seb. — Azt mondta, az újszülött anyjával .maradhat a kórházban. Szülészetük is van? — Évente 15-20 szülést vezetnek le itt. Az újszülötteket a csepeli önkormányzatnál anyakönyvezik. Az anya nyilatkozhat, hogy közeli hozzátartozójára bízza- e a csecsemőt — például a nagyszülőkre —, vagy ideiglenes csecsemőotthonba helyezteti-e? Sajnos az esetek többségében ezek a csöppségek csecsemő- otthonba kerülnek. Ha gyógyíthatatlan a beteg, az orvosnak arra is van lehetősége, hogy a büntetést félbeszakítsa. Ezt elsősorban humanitárius okból teheti meg. Nem érdek ugyanis az olyan beteg fogvatartása, akinek életéből már csak hónapok vannak hátra. — Mennyi idő után kell tartani személyiségtorzulástól a börtönben? — Ez egyénenként változik. A visszaeső bűnözők között több a pszichopata, és előbb-utóbb kialakul valamilyen mértékű aberráltság. Több a homoszexuális is köztük, mint a kinti életben. Ezek a páciensek nagyon érzékenyek, még azt is megkockáztatom, hogy hálásabbak, mint más betegek. Ezt nem a paraszolvenciára értem, hiszen nekünk szigorúan tilos bármit is elfogadni betegeinktől, hanem arra, hogy például szabadulásuk után köszönő levelezőlapokat írnak. — Maffiózók is bekerülhetnek a börtönkórházba? —A csecsen, ukrán, stb. bűnözők aránya emelkedett. Nagyon megnőtt a román bűnözők száma, de vannak szép számmal a felsoroltakon kívül még arabok, szerbek, horvátok is. A lengyelek száma viszont megcsappant. Mindenesetre problémává vált a tolmácshiány, számítógépes szótár kellene. — Milyen az élelmezés? — Nem túl rózsás, hiszen minden drágul. De lehetőség van mindenféle diétára, van vegetáriánus konyha, figyelembe vesszük még a vallási hovatartozást is. A nagyon legyengültek részére van lehetőség feljavító étrendre. Gondot okoz az is, hogy most kevesebb a munkavégzési lehetőség. Takarítói, kertészeti munkákat végezhetnek az elítéltek, vagy mosnak, mosogatnak, ha nem olyan súlyos bűncselekmény miatt ülnek. — Ugye érdemesebb kórházban tölteni az időt, mint börtönben? — Tudvalevőleg a kórház speciális helyzetben van, mert — kimondva, kimondatlanul — találkahely. Másutt ugyanis nincs lehetőségük ilyesmire a raboknak. A kórházban havonta egyszer fogadhatnak látogatókat, lehet beszélőre jönni, persze felügyelettel. Ezenkívül a papok hét végén igény szerint járnak téríteni, misézni. Nekik szabad bejárásuk van, az apácáknak persze nem. így is előfordulnak különös esetek. Egy falusi pap például egy alkalommal 5 liter misebort vitt magával. — Hogyan őrzik a különösen veszélyes bűnözőket? — Évente 1 -2 esetben fordul elő szökés, főleg átszállításkor. Ha valakinél tartani kell szökéstől, öngyilkosságtól, esetleg támadástól, éjjel-nappal külön őr áll a kórterem előtt. Ez persze csak külkórházi kezelésnél van így. Ilyenkor az őrön is fehér köpeny van, hogy ne legyen olyan feltűnő. A nem veszélyes bűnöző felügyelettel vagy őrzéssel történő kihelyezésénél 1-2 naponként kimegyünk ellenőrizni. Volt rá eset, hogy ide telefonált a kórház igazgatója, menjünk ki, mert a fogvatartott egész rokonsága részegen ott trónol a kórteremben... Buda Magdolna Ford a folyóban Három mérnök titkos próbajáratot végzett az 1995-ös Ford Explorer prototípusával egy Los Angeles melletti folyónál. Négykerék meghajtású terepjárójukkal megpróbáltak átkelni a folyón, de a kocsi erre képtelennek bizonyult: csaknem teljesen besüppedt a folyó medrébe, alig tudtak kimenekülni belőle. Bosszúságuk és ijedtségük még nagyobb lett, amikor a túlparton lévő nyomokból észrevették, hogy egy másik autónak sikerült ugyanez a kísérlet. A Ford mérnökei most óriási igyekezettel dolgoznak, hogy a terepjárók piacán eddig legnagyobbnak jegyzett Ford Explorer megtarthassa helyét a szorongató konkurenciával szemben. Az utóbbi időben ugyanis a régiek — a Jeep, a Land Rover és a Mitsubishi Pajero — mellett új versenytársak jelentkeznek a piacon, a Hondától a Mercedesig. Egyikük sikerrel át tud kelni a folyón. Hogy melyik, azt ma sem tudják... Gyűrött külsővel nem megy „Ennyit az állásomról**." A fázós őszi szelekkel együtt rossz hírek is borzolnak bennünket. A munkaügyi miniszter asszony veszprémi gyárlátogatása során megerősítette, hogy jövőre több lesz a munkanélküli. A regisztrált 1,5 százalékos csökkenés ellenére is, mert a munkát vésztők egy része nem jelentkezik nyilvántartásba vétel céljából a megyei munkaügyi központban. Miért nem? Nyilván több okot lehetne felsorolni. De bizonyos, hogy ezek között nem utolsó helyen az a sokkhatás is szerepelhet, ami a munkavesztéssel együtt jár: az „úgyis hiába" reménytelenség, a bénultság, a feladás, a fatális várakozás arra, hogy a dolgok valahogy majd csak megoldódnak. A sokkhatásban benne foglaltatik bizonyos szégyenkezés is: a magyar társadalom a korábbiakban megszokta, hogy a „dolgos kézre mindig szükség van”, s akit elküldenek, annak oka van. tehát maga tehet róla, s ismerősei, barátai, környezete őt hibáztatja majd az állásvesztésért. Még mindig viszonylag új fogalom nálunk az úgynevezett strukturális munkanélküliség. Ez érintheti a legjobb olvasztárt, hengerészt, motorszerelőt, gépészmérnököt, építőmunkást, fejőnőt, az aranykezű szerszámlakatost is. Nem is szólva a betanított és segédmunkások tíz- és tízezreiről, akik részint a termelés súlyos visszaesése, részint a technológia megváltozása miatt váltak feleslegessé. Azt, hogy ez milyen nehéz emberi-lélektani problémákat vet fel még a leggyorsabb technológiai változásokkal és a hullámzó munkanélküliséggel legrégebben együttélő fejlett ipari országokban is, érzékletesen mutatta be a magyar televízióban is sugárzott Ennyit az állásomról című amerikai film. Ebben egy amerikai kisváros munkásait lelkileg szinte leterítette a hír, hogy előbb modernizálják, majd eladják azt a sörgyárat, amely munkát és megélhetést adott nekik és már apjuknak is. Mindenki úgy érezte, hogy kihúzták a lábuk alól a talajt, és tönkremegy minden, amit eddig biztosnak hittek, amit megszoktak. Csakhogy Amerika más. Mi sokkal felkészületlenebbek vagyunk arra a küzdelemre, amit most és még sokáig meg kell vívnia kinek-ki- nek a talpon maradásért, a megélhetésért: még akkor is, ha negyven-negyvenöt évvel ezelőtt nálunk sem volt ismeretlen a „köpködők”, a munkaközvetítő hivatalok világa. Köztudott, hogy egy társadalom gondolkodás- és magatartásmódjának az átépítése nem megy máról holnapra. A magyar társadalom szervezettsége gyenge, és érdekvédelmi szövetkezései meglehetősen szétzilált állapotban vannak. Emellett a paternalista állam leszoktatta polgárait az önsorsuk iránti felelősségről, a kezdeményezésről, a vállalkozó optimizmusról, a lehetőségek és kockázatok mérlegeléséről, a meg nem szűnő aktivitásról. Ma ott tartunk, hogy sem a középkorú generáció, sem a fiatalok nem tudják, hogyan kell versenybe indulni egy állásért, pályázni, bemutatni önmagukat, tudásukat, képességeiket, alkalmazkodási és együttműködési tulajdonságaikat. A piacgazdaságban a munkaerő-árura is érvényes a kereslet és a kínálat törvénye. A munkáltató az, aki válogathat és természetesen azt választja, akit legelőnyösebbnek lát. Személyzeti kérdésekkel, avagy „korszerűbben” szólva humánpolitikával foglalkozó vállalati és hivatalvezetők a megmondhatói annak, hogy a jelentkezők nagy többsége nem tud megfelelően elkészíteni egy ajánlkozó pályázatot. Személyes megbeszélésnél pedig nincs felkészítve arra. hogy mit tartson szem előtt a kedvező benyomás kiala kítására. Nem veszi eléggé számításba, hogy az elhanyagolt, gyűrött külső, a bo- rotválatlan arc, a csapongó-kapkodó beszéd, a gondatlanul megírt ajánlkozás még akkor is lerontja esélyeit, ha egyébként tehetségben és tudásban nem szűkölködik és szakmai ismeretei megfelelőek. Egyáltalán nem véletlen, ha a nyugati képes magazinok szinte állandóan napirenden tartják a „hogyan pályázzunk” és a „hogyan keltsünk jó benyomást” témát hasábjaikon, minthogy ebben a versengésben a szubjektív gyakran többet nyom a latban, mint az objektív. Én magam Franciaországban találkoztam olyan technikusi képzettségű fiatallal, aki másfél évi munkanélkülisége alatt több mint ötven álláshirdetést pályázott meg. Bevallotta, hogy az első visszautasítások nagyon letörték és elkedvetlenítették, s már-már arra gondolt, hogy feladja, amikor az öt- vennegyedik — egy nagy elektronikai sikerrel járt. S mennyire nincsenek edzve a mi fiataljaink a visszautasításhoz! Hiszen húsz-harminc évvel ezelőtt a kapun belüli munkanélküliséget gyűjtő bértömeggazdálkodás idejében a személyzetisek még a főiskolák, technikumok és szakközépiskolák évzárói előtt „kihalászták” embereiket anélkül, hogy azoknak bárhová is jelentkezniük kellett volna. Hány és hány olyan frissen végzett fiatal van, aki vagy el sem megy a munkaközvetítő hivatalba, vagy egy-két visszautasítás után belenyugszik az átmeneti kudarcokba. Márpedig világos, hogy még fellendülési ciklusba érve is számolnunk kell azzal, hogy a nagy árnyék, a részleges munkanélküliség ott marad a nyomunkban. S még ha a társadalom szolidaritása erősebb is lesz a mainál, és a képzési-átképzési rendszerünk megfelelőbb a strukturális munkanélküliség csökkentéséhez, az egyén versenyszelleme, aktivitása akkor is elengedhetetlen lélektani kellék marad a boldogulás esélyeinek. Rózsa László Lesz-e erejük húsz helyen is kopogtatni? Tinimamák Ötven riportert és fotóst küldött szeptember 23-án az amerikai People magazin a fiatalkorú anyák helyzetének felmérésére, mert a lap szerint a leányanyák számának gyors növekedése „Amerika egyik legsürgetőbb problémájává vált”. A jelenség okát a szakértők nem a fiatalok erkölcsi szabadosságában, hanem az akcelerációban látják: újabban a lányok jelentős része 9 éves korától menstruál, s ennek megfelelően az eddiginél sokkal korábban válik nemzőképessé. Deneuve és a filmörökség Az UNESCO Franciaország örök üdvöskéjét, a ma is gyönyörű Catherine Deneuve-t kérte fel, hogy felügyelje a világ filmörökségének megóvására indított programot. Deneuve, aki egész életét a film bűvöletében töltötte, nagyon megtisztelőnek nevezte a feladatot, melynek keretében restaurálják és archiválják a régi nagy filmeket. A világ legkisebb nyomtatója Az óráiról híres japán Citizen cég fejlesztette ki nemrégiben a világ legkisebb számítógép-nyomtatóját. A 25,4 cm hosszú, 4,7 cm széles nyomtató súlya mindössze 500 gramm. A szerkezetet a hordozható laptop gépeket használó utazó üzletemberek számára találták ki. A Kennedy-klán támadásba lendül Nem kevesebb mint öt Kennedy indul a közelgő amerikai kongresszusi választásokon. Az újraválasztásért induló Ted Kennedy szenátor fia, a mindössze huszonhat éves Patrick Kennedy a legfiatalabb közöttük, aki Rhode Island állam képpány során kifogásolta, hogy a Kennedy- sarj még egyetemi tanulmányait sem fejezte be, és még sohasem dolgozott. Kávét és információt reggelre Igen népszerű Londonban a nemrégiben nyílt Cyberia kávéház, ahol a megszokott kávé, tea és sütemények mellett a vendégek egy komputerrendszer áldásait is élvezhetik. A rendszer az Internet része, azaz kapcsolatban áll a világ minden táján megtalálható hasonló rendszerekkel, és általa információk végtelen áradatát kérhetik le a kávézóból. Az egyetemeken, intézményekben található Internet vagy E-mail bázisok útján a londoni diákok és más érdeklődők levelezhetnek New-Yor- ki vagy delhi-i barátaikkal, dokumentumokat kérhetnek le a Fehér Házból, vagy igénybe vehetnek olyan szolgáltatásokat is, mint például az Internetre kapcsolt párkereső szolgálatok.
