Új Kelet, 1994. november (1. évfolyam, 189-214. szám)

1994-11-01 / 189. szám

UJ KELET ________ LA BDARÚGÁS 1994. november 1., kedd 11 Teremlabdarúgó-bajnokság Pitács itt vigasztalódott Vasárnap Tiszavasváriban elkezdőd­tek a megyei teremlabdarúgó-bajnokság küzdelmei. Összesen kilenc selejtező- csoportban folynak majd a küzdelmek, és tizenhat együttes kerül a december 3-ai megyei döntőbe. Innen négy ötös a december végén sorra kerülő orszá­gos bajnokságban szerepelhet. A ba­jnokság megyénk kilenc tornacsar­nokában kerül lebonyolításra. A torna megnyerésével a Sörpatika együttese biztosította a megyei dön­tőben való részvételét. A játékosok közül kiemelkedett teljesítményével Pitács György, a győztes csapat csatára. Tiszavasvári, 200 nézőjátékvezetők: Szakács László és Kővári István. Eredmények: A csoport 1. Lokomotív 2- — 10-7 4 2. Sörpatika i — 1 10-9 2 3. Mól Rt. — 2 6-10 0 B csoport 1. Fortuna 3 —- — 22-3 6 2. Szabadidő SE 1 1 1 20-10 3 3. Kontár Kft. 1 1 1 14-12 3 4. Diesel — — 3 5-36 0 Elődöntők: Lokomotív—Szabadidő SE 7-5, Fortuna—Sörpatika 0-6. Döntő: Lokomotív—Sörpatika 3-4. A névtelen levél után Kérdezz-felelek Nagyhalászban Lapunk korábbi számaiban részlete­sen foglalkoztunk azzal a témával, melynek lényege, hogy a Nagyhalászi Hírek októberi számában megjelent egy névtelen olvasói levél, amely a nagy­halászi labdarúgással foglalkozott. Az írásban a sportvezetőket és a megbízott vezetőedzőt kritizálta a szerző. A szak­osztály a mű hatására szurkolói ankétot szervezett, melyre szombat este tizen­nyolc órától került sor a helyi művelődé­si házban. A közel háromórás össze­jövetelen egy-két olyan dologra is fény derült, ami a szurkolókat érdekelte, de eddig nem kaptak rá választ. Szoboszlai Ottó polgármesternek, a sportegyesület elnökének köszöntője után Ballai Mihály szakosztályvezető vázolta fel a futballcsapat célkitűzését és a játékosok premizálását. A jelen­lévők megtudhatták, hogy a szakvezetés a bajnokság végén az első háromban szeretné látni az együttest. Ebben az esetben 700 ezer forintot osztanak szét a fiúk között. A negyedik, ötödik helyért 400 ezer forint jutalomban részesülnek. Amennyiben a végelszámolásnál ennél lejjebb fog állni a gárda neve, akkor nem kapnak prémiumot. Lippai Lajosné, az egyesület gazdasági vezetője ismertette az érdeklődőkkel a kiadásokat és bevé­teleket. Megemlítette, hogy az APEH néhány hónapja tartott ellenőrzést, és mindent rendben talált. Ezt követően a szurkolók kérdéseire válaszoltak a már említett személyek. A válaszolók közé bekapcsolódott Alhók József technikai vezető és Szabó Sán­dor megbízott edző is. Több felszólaló is szóvátette, hogy miért nem a tehetsé­ges ifjúsági csapatra építik a felnőtt­gárdát? Talán a halászi fiatalokra többen lennének kíváncsiak, és nem kerülnének annyiba az egyesületnek mint az „ide­genek”. A vezetők azt az ígéretet adták, hogy tavasszal öt-hat srác helyet fog kapni a felnőttkeretben. Nehezményez­ték többek közt, hogy miért engedte el a vezetőség az együttes öt meghatározó emberét, Árokszállásit, Nagy Bélát, Nagy Attilát, Ónodit és Hegyest. Ballai Mihály szakosztályvezető felelete az volt, hogy egyikükkel sem tudtak zöld ágra vergődni. Árokszállási bevonult katonának, a Volánhoz igazolt, amely segített neki abban, hogy a megye- székhelyen lehessen angyalbőrben. Nagy Béla, Hegyes és Ónodi annak ide­jén megígérték, hogy marad Halászban, ennek ellenére egyik napról a másikra Demecserben kezdtek el futballozni. Több pénzt ígértek nekik mint nevelő­egyesületük, s így ők a klubváltoztatás mellett döntöttek. Nagy Attilától mun­kahelyi problémák miatt váltak meg. A megjelentek egyöntetű véleménye volt, hogy az ominózus cikkben a Sza­bó Sándort sértő megjegyzéseket mé­lyen elítélik, továbbá azt szeretnék, ha az együttesbe új játékosokat szándé­koznak igazolni, akkor arról ne egy-két ember határozzon, hanem a tizenegy tagú vezetőség. Többen kijelentették, ne legyen beleszólása a szponzoroknak a szakmai munkába. Erre Albók úr azt mondta, hogy az igazolásokban — ha már pénzét adja a mecénás — legyen szava, de az edzői munkában ne. A leg­utóbbi edzőváltást Ballai úr azzal in­dokolta, hogy Herman László nem tu­dott fegyelmet tartani a focisták között, s kezdett velük elszaladni a ló. Már-már ott tartottak, hogy ők szabták meg, hogy mi legyen az edzésen. A szakvezetővel a vezetőség közös megegyezéssel bon­tott szerződést. Felvetették azt is, hogy nem kellett volna az újság októberi számát beszün­tetni, mert ha már megjelent, akkor fölösleges volt ez a lépés. Sokan egyet­értettek a névtelenséggel, ugyanis azt állították a gyűlésen, hogy az illető ellen hajtóvadászat indult, s ha megtudnák, ki írta a cikket, akkor az megüthetné a bokáját. A polgármester ezt cáfolta, mondván, ilyen „nyomozás” nem volt, és nem is lesz. Az egyik „gyanúsított”, Nagy Béla — a már fentebb említett fo­cista édesapja — visszautasította azt a célzást — miszerint ő írta a cikket — , amit a hét közben az utcán tettek neki. Végeredményben igazat lehet adni annak az idős bácsinak, aki rövid mono­lógot fogalmazott meg: — Ha ez a levél nem jelent volna meg, akkor ma mi sem vagyunk itt, és nem tudjuk meg ezeket a tényeket, ame­lyekre több ezren kíváncsiak a város­ban. Ha erre az ankétra már korábban sor kerül, biztos vagyok abban, hogy nem írta volna meg levelét ez az elkeseredett honfitársunk. Végül is elérte a célját. Tóth Mihály [ Labdarúgó NB III Sényői vigalom, kisvárdai kesergő Sényőn megnőtt a szurkolók étvágya! Domokosék remek produkciójukkal elhúzták a mézesmadzagot az orruk előtt, s bezzeg azoknak sem kellett több, vették a lapot. A vizitálásra érkezett kisvárdai legénységet az optimistábbak a „rúgunk nektek egy laza hár­mast” felkiáltással üdvözölték vasárnap kora délután, s kevesen nyújtottak be ellen- véleményt. A hazai szakvezetés már óvatosabb duhaj volt, persze a három pontra ők is beadták kérelmüket. A látogatók vezetőedzője, Ko­máromi György nyugodt, felszabadult futballt várt fiaitól, tekintettel arra, hogy a papírfor­ma a listavezető sikerét ígérte. Nos, az ered­mény ismert, Szikszaiék folytatták nagy me­netelésüket, megnyerték a mérkőzést. A győ­zelem azonban vezéráldozattal járt! A huszon­negyedik percben mintha visszaforgatták vol­na az idő kerekét három héttel. Akkor Kun­hegyest fogadták a sényőiek, és a huszonne­gyedik percben Domokost egy kemény belépő utóhatásaként le kellett cserélni. Vasárnap ismételte magát az élet, de ezúttal mentőkocsi szállította el a vendéglátók aduját. A csatár zokogva feküdt a hordágyon, bokáján méretes kötés árulkodott sérülése súlyosságáról. Az első félidőben ha csontzene nem is, ám Lőrincz sípmester hangszere gyakran hasított bele a dobhártyákba. Erőfeszítéseit a második negyvenöt percben már siker koronázta, a játé­kosok újra hivatásuk felé fordultak. A haza­iak ügyesebben terelgették munkaeszközüket, s Rubóczki Tibor játékos-edző immáron sokadik győztes nyilatkozatát adhatta. Ki érti ezt? A rakamazi együttes egy hét alatt a pokolból a mennyországba röpítette híveit. A tiszaújvárosi zakót követően most magas színvonalú, kitűnő mérkőzésen verték az él­bolyban tanyázó Nyírbátort. Pedig az előjelek alapján a vendégek tűntek egy árnyalatnyival esélyesebbnek, de ezúttal is beigazolódott, a megyei rangadókon nem érdemes előre jósol­gatni, gyakran születik „totógyilkos” ered­mény. Mindenesetre Veigli Géza, a rakamaziak mestere az őszi idényben talán először tudott felhőtlenül örülni győzelmüknek. — Nem tudom, ki hogy van vele, de én egy szenzációs derbit láttam a kispadról. Ezen a rangadón a játék valamennyi szépségét fel­vonultatták a csapatok, izzott a levegő, s a gólokban sem volt hiány. A fiúk, bátran kije­lenthetem, idei legjobb teljesítményükkel ruk­koltak ki, maradéktalanul megvalósították elképzeléseimet. Szerencsére felépültek sérült­jeink is, így Csorna, Pásztor, Tóth és Komlósi is csatasorba állt. Kétszer is á padlóról keltünk fel, ami tartásunkat dicséri. —Hogyan sikerült felrázni a társaságot az elmúlt heti váratlan fiaskó után ? — Erre a kérdésre nem könnyű a válasz. Rejtély, minek köszönhető ez a formainga­dozás. Alapvetően a hozzáállásban keresendő a titok kulcsa, mert ha olyan elszántsággal készülnénk minden összecsapásra mint erre a vasárnapi kilencven percre, akkor bárki ellen esélyünk lehetne a győzelemre. Azt látni kell, hogy az élemézőnyben található gárdák na­— Izgalmas rangadón jutottunk túl, mert Kisvárda nem állt be védekezni, bátran fut­balloztak. Észrevettem, hogy ez meglepte a srácokat, nehezen bontakoztunk ki. Szeren­csére a második félidőben már berúgtuk hely­zeteinket, így volt csapatomat, a többi ellen­felünkhöz hasonlóan, hazai pályán két góllal vertük. Nem hízelegni akarok, de az eddigi legnehezebb akadályt ugrottak át, nagyszerű együttest győztünk le. gyobb erőbedobásra, kocentrálásra késztetik Adámszkiékat, akik össze is kapják magukat a kiemelkedő jelentőséggel bíró mérkőzésekre. —A rangadó heharangozójáhan pesszimista hangot ütöttél meg. Szavaidból az aggódás csengett ki, de játékosaid rácáfoltak borúlátá­sodra, bekasszírozták a három pontot. — Számtalan gonddal kellett megbirkóz­nunk a rangadó előtt, hiszen hetek óta sérülés- hullám tizedeli sorainkat. Mint már korábban említettem, Csomáék vállalták a küzdelmet, és ezzel nagy kő esett le szívemről. Ugrásszerűen feljavult támadójátékunk is, gólszagú akciókat vezettünk. Az utolsó tíz percre ugyan beszorul­tunk, a venégek még rádobtak egy lapáttal. Nem, nem fáradtunk el, hasonló helyzetben, biztos vagyok benne, hogy mi is nagy hajrát nyitottunk volna. Persze, gyorsan el kell felej­teni ezt a meccset, fejben már a következő, sze­rencsi kirándulásunkra fektetjük a hangsúlyt, nem szabad, hogy elaltasson minket a pillanat­nyi sikerélmény. A bátoriaknak nincs ilyen problémájuk, vereségükkel tovább tart idegenbeli vesszőfutá­suk. Somogyi József szakosztályveztő is le- hangoltan nyilatkozott két hétvégi „élmé­nyéről”. — Ilyen a mesében sincs! Úgy látszik az idén már nem nyerünk vendégként. Több mint bosz- szantó ami velünk történik. Most is kétszer vezettünk, de aztán saját hibáinkból felhoztuk Rakamazt, és vesztesen hagytuk el a pályát. Végigtámadtuk a második félidőt, ám ismét — Te hogyan láttad a Domokos sérülését kiváltó szituációt, mert a pálya szélén megos­zlottak a vélemények az esetről. — Nagyon gyorsan játszódott le minden. Béla beadáshoz készülődött, amikor ellenfele becsúszott. Meg nem mondom, hogy előbb a labdát vagy a lábát találta el. Sajnos társam súlyosnak látszó sérülést szenvedett. Még három összecsapás vár ránk a zárásig, és mivel az élbolyban szeretnénk zárni, szükségünk lenne a felépült Domokosra. A túloldalon Komáromi György szinte bele­halt a vereségbe,, az elszalasztott lehetőségen kesergett. — Egy félidőnyi előnyt adtunk a haza­iaknak, kishitűen, túlzott tiszteletet tanúsítva léptünk pályára. Hiába mondtam, hogy az él­lovas sem verhetetlen. Nagyon sajnálom, hogy elmaradt pontszerzésünk, pedig 2-1-nél Béres óriási ziccert hagyott ki, ha az bemegy, sok minden másképp alakulhatott volna. Sakk­matt lehetőség volt, Krizsanovszky kápráza­tos baravúrral mentette a fejest. — Ennek ellenére, úgy gondolom, Béres becserélése jó húzásnak bizonyult. — Lendületet vitt az addig szürkén játszó csapatba. Az első félidőben nem ültek kont­ráink, nem elképzeléseink szerint alakultak a dolgok. A biztonságra fektettük a hagsúlyt, de ha előre került a labda, rendre megakadt Oláh Zolin, aki későn tette le a játékszert a futóem­bereknek. Minden taktika azonban annyit ér, amennyit a gárda képes megvalósítani belőle, s ez nekünk most nem jött össze, alulmarad­tunk. Koncz T. kudarcot vallottunk. Bosszantó a dolog, mert annyi pontot ajándékoztunk már el, amivel simán a táblázat élére ugorhattunk volna. — Nem először fordul elő, hogy .Lőripcz^k nyerő helyzetből buknak el. Mi lehet az or­vosság az idegenbeli tragikus szerplés meg­szüntetésére? — Egyértelműen a koncetráló képesség. Ahelyett, hogy előnyünk birtokában vissza- állnánk, nyugodtabb játékra térnénk át, menet­rendszerűen rohanni kezdünk, és szinte azon­nal góllal büntet az ellenfél. Példák egész sorát felhozhatnám balgaságunkra. Szerencsen mind­össze öt percet kellett volna átvészelni, de nem jött össze, otthagytuk a már zsebben lévő pon­tokat. Mátészalkán ugyancsak kezünkben tar­tottuk a mérkőzést, ám akkor is elbuktunk a tíz emberrel harcoló hazaiakkal szemben. Raka- mazon többek közt Varró kapus is betlizett, összehozott egy könnyen elkerülhető tizenegy­est, sokat bizonytalankodott, egyszóval ez nem az ő napja volt. Tavaly ugyancsak mi lőttük az első gólt, erre mi történt: egy perc alatt egyen­lített a hazai legénység. Vasárnap sikerült megismételnünk a „bravúrt”, első találatunk után hatvan másodperc múlva jött a válasz. Kétszer is a padlóról hagytuk felállni őket, per­sze ezúttal is kikaptunk. Nagyon mérges va­gyok, mert több figyelemmel jóval előrébb tarthatnánk. Hátra van még három forduló, ahol reményeim szerint még hét pontot tudunk gyűjteni, s ezzel megcsíphetjük a dobogót. Koncz T. Borúra derú Rakamazon Polgármester(asszony)i szemmel Mit vár kupacsapatainktól a visszavágók elátt? Két héttel ezelőtti számunkban az utca em­berét kérdeztük arról, hogy milyen eredményre számít a nemzetközi labdarúgó kupákban állva maradt két együttesünk mérkőzésein. Nos, mint ismeretes, a Fradi Portóban egy hatost kapott, a Kispest hazai környezetében 2-0-ás vereséget szenvedett a Bayer Leverkusentől. Az első találkozók eredmény(telenség)einek jeleinek ismeretében kértük meg néhány település pol­gármesterét, tippeljen a visszavágókat illetően. Király Sándor, Tiszalök: —Józan logikával gondolkozva egyik csapatunknak sincs esélye a továbbjutásra. Az első meccsen a Fradi erő­sen tartalékosán állt ki, ezért úgy hiszem, az Üllői úton egy 2-0-ás győzelemre jó lesz a fe­rencvárosi legénység. Minden bizonnyal haj­tani fognak, bizonyítani akarnak majd szurko­lóiknak, és szépen szeretnének búcsúzni. A Honvéd kemény fába vágja fejszéjét. Szerintem egy döntetlent elérhetnek Leverkusenben, de ehhez nagy bravúr kell majd. A Bayer idegenben rúgott két gólja sokat nyom a latba, s a Kispest nem fog ott két góllal nyerni. Hovánszki György, Nyírlugos: — Csak a tisztes helytállás lehet célja a két magyar csapat­nak. Remélem a Fradi és a Kispest is össze­szedi magát a visszavágóra, és legalább meg­szorítják ellenfeleiket. Jó lenne, ha elkerülnék a nagy gólarányú vereségeket, mert az rontana a hazai foci-imidzsen. Egyik gárdánknak sincs esélye a következő fordulóba jutásra. Csorna Tiborné, Nyírkércs: — Szeretném, ha a Fradi és a Kispest is továbbjutna, de ez reálisan nézve szinte lehetetlen. Talán a haza­fias érzelem gyors lábúakká teszi a játékosokat, és a Fradi legyőzi a Portót. A Kispestiek részéről minimális különbségű vereséget is el­fogadnék. Remélem bizonyítási vágyuk fűteni fogja a fiúkat. Szám szerinti eredményre tip­pelve, a Ferencváros 3-2-re nyer, a Kispest 2-1 arányban kikap. Frank Sándor, Búj: — Az első találkozók előtt is csak hiú reményeket táplálhattak csapa­taink, s a két meccs eredménye igazolta ezt. Be kell látnunk, hogy az európai átlagtól is le vagyunk maradva. Ezt mi sem igazolja jobban, mint hogy gólt sem tudtunk rúgni ellen­feleinknek. Futógyrosaságban, labdakezelés­ben, erőnlétben a portugálok és a németek is fölénk kerekedtek. A Ferencváros stabil csapat­tal sem tudta volna felvenni a harcot a Portóval szemben, de ennek ellenére úgy érzem, hogy a közönségük támogatását élvezve az Üllői úton jók lesznek egy döntetlenre, annál is inkább, mivel szerintem a Portó nem fog annyira „harapni”. A Kispest belerohan egy méretes zakóba, és még a becsületgól megszerzése is nagy elvárás tőlük. Nyers Jánosné, Penészlek: — Az FTC a szurkolóik buzdításának hatására, talán egy döntetlenre képes lesz a Portó ellen a vissza­vágón, míg a Kispest esetleg egy szoros ered­ményt elérhet, ha játékosai átlagon felül tel­jesítenek majd. Sajnos, a két pesti együttes a magyar labdarúgás korábbi hagyományaihoz méltatlanul szerepelt. Tóth Mihály

Next

/
Thumbnails
Contents