Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)

1994-10-20 / 179. szám

ÚJ KELET 1994. október 20., csütörtök Úgy látszik, hogy az idei farsangon az apródhölgyekben nem volt hiány. A nyírturai kislányt Szabó Zsanettnek hívják Továbbra is várjuk a gyermekfotókat. Címünk: Nyíregyháza, Tüzér u. 2. A vágy ax orrban kezdődik Hol kezdődik a szerelem? Ez itt a kérdés. A hol végződik, kutyát sem érde­kel... Az utóbbinál maradva, a kutatók ál­lati segédlettel kívánják becserkészni a „hol kezdődik” nagy titkát. Azt már tud­ják, hogy a legtöbb állat esetében a vonzódás az orron keresztül jelentkezik, a szaglás révén. A szexferomont kibocsátó nőstényre az illat révén talál rá az ellen­kező ivarú egyed. De hogyan fordítja le az agy ezt az üzenetet párosodásra kész­tető felhívásként? A floridai állami egye­tem két kutatóját is ez érdekelte a „szexu­álisan tapasztalatlan” és a feromonok fel­fogására szolgáló szervüktől megfosztott hörcsögökkel kísérletezve. Szerencsétlen sorsú alanyaik arról győzték meg őket, hogy ilyen esetben bármilyen kívánatos illatot bocsát is ki a hozzájuk zárt nőstény, a legteljesebb közönnyel viseltetnek vele szemben. Milyen következtetés vonható le ebből az emberre nézve, aki szintén rendelkezik a féromon dekódolására alkalmas, ám merőben más rendeltetésű szervvel? Az egyetlen bizonyosság, hogy a szexuális magatartása alakításában csak részleges szerepe van az illatnak, az is áttételesen jelentkezik. Mindez egyszerűbben: ha azt hiszed, hogy jó orral mégy a nő után, sem­miképpen ne tedd azt vakon! (MTI-Press) Felelős: az érrendszer állapota Manapság a betegpanaszok között egyre gyakrabban szerepel a sokak számára titokzatosnak tűnő, bőrgyógyá­szati kezelést igénylő lábszárfekély. —Miről is van szó valójában, mit fed az elnevezés, valóban kifejezetten bőr- gyógyászati ez a téma? — ezt kérdez­tük dr. Várkonyi Viktóriától, az Orszá­gos Bőr- és Nemikórtani Intézet igaz­gatóhelyettesétől, aki immár két évti­zede foglalkozik a lábszárfekély proble­matikájával. — A lábszárfekély valóban megle­hetősen gyakori, és bár pontos statiszti­kai adataink nincsenek róla, a Magyar Angiológiai Társaság Phlebológiai Szekciójának közlése alapján azt mond­hatjuk, hogy népbetegségnek számít, hiszen a felnőtt lakosság 1-2 százaléka szenved miatta. — Milyen betegség ez? — Nem bőrbetegségről van szó. A lábszárfekély tünet, és nem diagnózis. Sok minden lehet a hátterében, de leg­inkább krónikus vénás keringési zavar az ok az alsó végtagokon. Egy koráb­ban lezajlott mélyvénás trombózisnak egyenes következménye, késői tünete lehet a lábszárfekély. A különféle visszértágulatok is rizikófaktort jelente­nek kialakulásánál, csakúgy mint az ér­szűkület, a verőeres keringési zavar, melynek következtében már a kezdeti szakaszban is képződhet verőeres erede­tű fekély. Mindebből kiderül, hogy a lábszárfekélynek többféle okozója lehet, és amennyiben érsebészeti beavatkozás nem valósítható meg, rendszerint végig­kíséri a beteget egész életében. — Tehát amikor a fekély megjelenik, az már egy késői stádium? — Igen, a krónikus vénás elégtelenség harmadik stádiumát jelenti a fekély megje­lenése a lábszáron. Persze ez nem egyik napról a másikra alakul ki, vannak figyel­meztető előjelek, ilyen az éjszakai vádli- görcs, az úgynevezett nehézláb-érzés, a végtagok dagadása, látható visszértágulat, bevérzések a lábszáron. Amikor a beteg bőrgyógyászhoz fordul, akkor rendszerint bőrgyulladásos, ekcémás tünetekkel je­lentkezik, mely valóban helyi kezelést igé­nyel, de ez nem elegendő, mindig a háttér­ben meghúzódó okokat kell feltárni. A fe­kélyt egyértelműen az okozza, hogy a vé­nás pangás következtében a szövetek oxi­génellátása elégtelenné válik, és a vivőerek alaktalanítási funkciója nem működik kel­lőképpen. —Mit tehet a beteg, mire kell figyelnie? — Mindenképpen tudnia kell, hogy mitől van a fekélye, alapvető, hogy nem szabad sokat állnia, ülés közben nem ta­nácsos a lábat lelógatva tartania, fel kell polcolni, ha túlsúlyos, fogynia kell, megfe­lelő cipőt kell használnia, és ami a legfon­tosabb, a sebkezelést, a fásli használatát kell megtanulnia. Mi minden esetben konzultálunk érse­bésszel, igyekszünk feltárni a járulékos be­tegségeket, cukorbetegséget, magas vér­nyomást, ízületi bántalmakat, és ezek fi­gyelembevételével alakítjuk ki a megfe­lelő terápiát. A speciális, kompressziós kö­tés alkalmazása mindenképpen elkerülhe­tetlen. Ennek funkcióját és használatát el kell magyarázni a betegnek. A vivőeres keringést van hivatva javítani ez a pólya, ami speciális technikát követel alkalma­zásánál, de a legtöbb beteg könnyen elsajá­títja. Ma már úgynevezett nagy munka­nyomású, rövidre nyújtható pólyák külön­féle változatban rendelkezésre állnak, és ezek közgyógyellátási alapon besze­rezhetők. A pólya sajátsága, hogy erős kompressziót fejt ki, csúszásmentes, já­rás közben támogatja az izompumpát, és a mélyvénás tágulatokra is jó hatást gyakorol ezáltal. Masszírozóhatása ré­vén a szövetekből a felesleges vizet, ödémát kinyomkodja, a vivőeres rend­szert összeszorítja, így a vér gyorsabb áramlását segíti elő, mindezzel a fizio­lógiás keringési viszonyokat igyekszik helyreállítani. — Végül is egy meglévő állapotot tartósítanak ezzel, vagyis—mondjuk ki nyíltan — egy rosszabbodó állapotot igyekeznek megelőzni és megakadályoz­ni? — Lényegében így van, persze ahány lábszárfekély, annyiféle, ha váladékozik a seb, azt kell csökkenteni, tehát a seb­ellátás szakszerűsége is lényeges, ha klinikailag feltisztult a seb, akkor a há- mosodás serkentése a fő feladat.Vi- szont ha begyógyult a seb, a kompresz- sziós pólyát vagy gumiharisnyát akkor is viselni kell. A lényegi megoldást az jelenti, ha a vénás keringési zavarokat mielőbb felismeri a kezelőorvos, vagyis a megelőzés itt is, mint minden más be­tegség esetében, rendkívül fontos, és — hadd tegyem hozzá — nemcsak az or­vos, hanem a beteg részéről is. Aki gya­nús tüneteket észlel, konzultáljon szak­orvosával, rendszeresen járjon kontroll­ra, ez a betegség nem kizárólag időseket sújt, fiatalabbak, szülés utáni nők is gya­korta szenvednek benne, tehát önma­gunk ismerete, figyelése sokat jelenthet a sikeres megelőzés tekintetében. (MTI-Press) A szexbomba hatástalanítja magát „Az ülepem napról napra nagyobb, a szemeim táskásak, itt az ideje, hogy mint szexjelkép, nyugdíjba vonuljak.” Sharon Stone — az Elemi ösztön valóban elemi hatású női főszereplője — kapitulációszerűen ismétli mos­tanában az évekkel való leszámolás hosszabb-rövidebb monológjait. Nem is olyan régen újságírók előtt beszélt az irigylésre méltó test alakváltozásáról, legutóbb pedig egy tévéinterjú nézőit döbbentette meg zavarbaejtően őszinte vallomásával. „A filmeken ugrásra kész vad vagyok, az életben azonban nagyon- nagyon magányos ember. És rettenetesen félénk. Amikor a kétségkívül szélsőséges szerepeket elfogadtam, úgy mentem bele a játékba, hogy ennek semmi következ­ménye nem lehet a magánéletemet ille­tően. Tévedtem. És most itt az ideje, hogy levonjam a következtetést a szexszim­bólum mivoltomról.” A szó és a tett el­lentmondásának látszik, hogy 5 millió dollárt kért a Warner Brostól Az ördön- gősök női főszerepének eljátszásáért, ép­pen az Elemi ösztön sikerére hivatkoz­va. A Warner ajánlata még az egymil­liót sem érte el. Nyilván ők már a nyug­díjasra gondoltak a 36 esztendős Sharon Stone gázsiját illetően. (MTI-Press) Régészeti feltérés Vécott Csontvázak egy szemétgödörben A kettes út Vácot elkerítő szaka­szának építése közben különös leletre bukkantak a régészek. Idén nyáron kezdték a leletmentést a Vác-Csörögi réten a váci múzeum munkatársai. Az ásatás vezetőjével, Kulcsár Valériával, az aszódi Petőfi Múzeum régészé­vel beszélgettünk az eddigi eredmé­nyekről. — Egy római település nyomait tár­juk fel, házak, tároló- és szemétgödrök, kemencék, árkok maradványait. Az ed­digi feltárás során előkerült egy utca két házsorral. Egy valamikori településnek a szemétdombját tárjuk fel, és ebből tu­dunk következtetni a korára és a vala­mikor itt élők életmódjára is. Bár igen töredékesek az adataink, a szó szoros értelmében. Találtunk csüngődíszt, üvegedény töredéket, csontfésűket, vas­sarkantyút és egyéb apróbb tárgyakat, amiket a település lakói itt-ott-amott el­hagytak. — Kik éltek itt? ■— Két népre, a szarmatákra illetve a kvádokra jellemző tárgyakat is találunk, akik közeli szomszédok voltak itt, a Kárpát-medencében. Az együttélésükről viszont eddig még nem voltak ilyen konkrét és nyilvánvaló adataink, mint ezen a településen, ahol keveredve, egy házon belül találjuk meg a kvádokra il­letve a szarmatákra jellemző tárgyakat. Például találtunk ugyanabban a régészeti objektumban kvád sarkantyút szarmata cserepekkel együtt. —Tulajdonképpen kik azok a szarmaták és a kvádok? — A szarmaták és a kvádok nagyon különböző gyökerű népek. A szarmaták keletről jövő sztyeppéi nomádok, a Fekete-tenger északi partvidékéről érkez­tek a Kárpát-medencébe az első század­ban, míg a kvádok letelepült életmódot folytató, nyugati germán törzs volt. —Találtak egy gödröt is, amelyben több csontváz volt, felnőtt embereké és gye­rekeké is. Hogyan kerültek oda, mit tudunk ezekről a csontvázakról, ezekről az em­berekről? — Az nyilvánvaló, hogy nem rendes temetkezésről van szó, hiszen ott van egy szépen megásott sírgödör, amelyet meg­határozott módon tájolnak bizonyos égtá­jak felé, attól függően, hogy milyen nép­csoportról van szó. A halott is tájolva van valamelyik irányba, mellette vannak — szakszóval szólva — a mellékletei, tehát azok a tárgyak, amelyeket a túlvilágra szánnak vele, valamilyen viseletben teme­tik el, stb. Tehát meghatározott rítus sze­rint fekszik. Itt viszont egy szemétgödröt találtunk, ez nyilvánvaló, mert a csont­vázak felett is, meg alattuk is hulladékok kerültek elő, állatcsontok, törött csere­pek. És rendellenes testhelyzetben te­mették el ezeket az embereket. Hogy kik voltak? Feltételezhető, hogy ide­genek voltak ebben a közösségben, mert a közösség a saját tagjait kötött rí­tus szerint kísérte el utolsó útjára. Hogy ez az idegenség mit jelent, nagyon ne­héz megmondnai, az is lehet, hogy etni­kailag idegenek voltak, az is lehet, hogy elárulták a közösséget. Elképzelhető, hogy varázslattal, boszorkánysággal, illetve egyéb — úgymond — közös­ségellenes tettel vádolják őket, és ezért nem járt ki nekik a rendes temetés. És az is feltételezhető, hogy erőszakos halállal haltak meg, legalábbis mindkét esetben a felnőttek úgy voltak elte­metve, hogy erre utalnak a nyomok. — Miből lehet erre következtetni? — Az egyik halottnak egészen álla­tias módon hátra voltak törve a nyaki csigolyái, tehát annyira természet- ellenes helyzetben feküdt, mint akit belelöktek a gödörbe, esetleg gúzs- bakötözték, és úgy tették bele. A másik esetben viszont az illetőnek a végtagjai külön kerültek elő, a törzstől füg­getlenül. Tehát feltételezhető, hogy valamilyen ókori horrornak vagyunk itt a tanúi. (MTI-Press) Én már komolyabb vagyok mint aprócska társaim. Árván, magányosan élek a sóstóhegyi állatotthonban. Remek házőrző válna belőlem, ha türelmes gazdira találnék

Next

/
Thumbnails
Contents