Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)
1994-10-22 / 181. szám
UJ KELET OKTOBER 23. ni 1994. október 22., szombat 5 Ren dkhriHi szár 3. Magyar Nemzet 1956. október 9 A HAZAFI AS NÉPFRONT I, APJA Azonnali tűzszünetet Budapesten! A nyugalom helyreállásával visszavonják a szovjet csapatokat KERÜLJÉTEK A VÉRONTÁST! Senki ne lőjön a békés honpolgárokra! Gerő Ernőt leváltották Kádár János a Központi Vezetőség első titkára Lobogjatok magyar zászlóki | VÖRÖSMARTY MIHÁLY: SZÓZAT fU, » d»p I*«» » t*J» »«•*«■! a mefájalt kittül---------------------hely: Áldj on vagy verjen tori kezt I« ébted, halnod kell. Ez a tötd, mellyen annyiszor S «IkuUianoJc legjobbjaink És oly tztnt akarat Hiába sorvadoz En átoksúly al van jőni jog, ha j&ni he A nanszerü halál. Hol a temetkezés fölüli En ország vérben HL S a tirt, hol nemzet Népek veszik köriH S az ember millióinak Szemében gyászköay ÜL Lén hive rendületlenét Hazádnak, oh magyar: Ez éltetőd, , ka eltmkál. Hantjával ez takar. non világon t kittül Nincsen számodra hely: Áldjon van verjen sort la Itt élned, halnod kei B arátaim! Nehezen szántam magam arra, hogy megszólal jak. Amikor az első puskalövés elhangzott, kiszaladt a fejemből a vér: ezért te is felelős vagy. Beszéltél, lázítottál: hogy fogsz elszámolni a halottakkal? Az utcán szaporodtak a temetésre váró holttestek: menj ki és fogd le a gyilkolok kezét! Én nem tudom egyszerűen tudomásul venni, hogy forradalom nincs véráldozat nélkül. Minden elhangzott puskalövés után félig eszelősen azt éreztem, hogy én nyomtam meg a ravaszt. Hiszek az emberi lelkiismeretben s a vádlottak padjára ültettem magam. Barátaim, vállalom a felelősséget. Boldog és büszke vagyok, hogy írótársaimmal együtt, mesterségünknél fogva első hallói és leírói lehettünk a nemzet szavának. A magyar történelemnek ez a legnagyobb forradalma egyúttal az első győzedelmes forradalom, amióta a magyar történelmet jegyzik. Ezt nem egyes emberek, nem politikai csoportok, nem nézetek és vélemények szították és hajtották végre, hanem a népakarat. Iszonyodva ébredek rá, amit hosszú évek óta csak homályosan éreztünk, sejtettünk, amiről csak félszavakat tudtunk mondani, a csontom velejéig megrendelve csak most tudom lemérni, milyen halálosan kegyetlen volt az a nyomás, amely a népre nehezedett, hogy ilyen egységesen felelt rá, egyetemleges egészében, puszta kézzel a tankok ellen. A suhancok forradalma, mondták! Mától kezdve a „suhanc” szó szent előttem. Evek óta kétségbeesve figyeltem a magyar ifjúságot: ájultan hallgatott. Október 23-án felállt és helyreütötte a nemzet becsületét. Megrendültén és tisztelettel megemelem a kalapomat előtte. Úgy ahogy kívántam és kértem és reméltem: ’48 ifjúsága után most támadt a hazának egy 56-os ifjúsága is. Elsősorban ő hozzájuk szólok, mert ma az ő kezükben van a forradalom sorsa. Öreg vagyok, 62 éves múltam, két bukott forradalomban vettem részt. 45-ben azt hittem, hogy munkások, parasztok, mindannyian, akik a nemzeten kívül rekedtünk, új hazára lelünk. De tíz év alatt lépésről- lépésre kilopták talpunk alól az országot. Azt hittük, a szocializmust fogjuk megépíthetni s ehelyett vérből s hazugságból rakott börtönfalak közé zártak. Felelősnek érzem magam azért is, hogy későn nyílt ki a szemem. S hogy amikor kinyílt, nem tudtam szavamat vagy a hallgatásomat úgy felerősíteni, hogy mindenki értsen belőle. De egy mentségünk van, magyar íróknak: ha későn is, de mindenkinél korábban kezdtük el a nyílt harcot a zsarnokság ellen. Barátaim, ha szavaimnak van valami hitele, hallgassatok meg: óvjátok meg a forradalmat! Olyan méltósága volt eddig, amilyet csak az igazság adhat eszmének, embernek. Egy dologra figyeljünk most: nem a bosszú órája ütött, hanem az igazságtevésé. Aki bűnös volt, azt bíróság elé kell állítani. De a tévedőket ne kínozzátok, mert ne feledjük el, hogy százezren tévedtek, mert megtévesztették őket. A forradalom győzött, de ha nem adunk neki időt, hogy erőre kapjon, újra elbukhat. El is sikkaszthatják azok, akiknek érdekük. Fogjunk össze: egy hazánk van s egy életünk. Ha szavamnak van hitele: fogjunk össze, ne egymás ellen hadakozzunk! Bízzunk a nép erejében és tisztességében. Ne folyjon több vér! Tisztelet a halottaknak. Déry Tibor (Megjelent az Irodalmi Újság 1956. november 2,-i számában) Kinek a forgatókönyve volt? A szerző, Gosztonyi Péter dr. Györkei Jenő hadtörténésszel együtt Moszkvában kutatott 1956 ismeretlen dokumentumai után Számos akkori résztvevővel beszélgettek. Az alábbiakban részletet adunk közre a terjedelmesebb beszámolóból, amely új megvilágításba helyezi a Köztársaság téri pártház ostromát Érdekes vendégeink vannak ma a követségen A „Szovjetunió Hősé’ látogat meg bennünket egyik harcostársával. Mindketten veteránok. Már a második világháborút is végigcsinálta a „Szovjetunió Hősé’ — mégpedig Sztálingrádtól („Nagyon kemény volt Nem hittem, hogy abból a pokolból élve kijutok”) egészen az Elbáig ahol az ő egysége találkozott először a túlparton megjelenő brit hadsereg katonáival. Ez 1944 áprilisa végén volt Hitler birodalma agonizált Őt a fiatal tisztet parancsnoka nem nagyon kedvelte, bár már akkor fel volt terjesztve a „Szovjetunió Hősé’ kitüntetésre, de nem lett belőle semmi Aztán évek után Magyarországra került A különleges hadtest állományában, a 17. gépesített lövészhadosztály egyik felderítő egységének lett a parancsnoka Most is kívülről tudja a hadtesthez beosztott négy hadosztály hadrendi számát Ezerkilencszázötvenhat októberében páncélos alezredes volt Nyelvet kell hozni Székesfehérvárott már október 21. vagy 22-én volt hadtestparancsnoki eligazítás — mondja (Vagyis pontosan készültek intervenciós fellépésükre) Október 22-én a földvári hídon került vissza a Duna-Ti- sza közére Már akkor forrott a levegő, de őket nem bántották. Október 24-ére felhozták az egységét Budapestre harcolni A Honvédelmi Minisztériumban volt a szovjet hadtestparancsnok harcálláspontja S az alezredes elmondja milyen nehéz feladatokkal kellett megbirkóznia bemenni szovjet harckocsikkal a felkelők fészkébe „nyelvef ’ hozni, mert a parancsnokságon nem akarták elhinni hogy a szovjetek ellen civil felkelők, fiatal srácok harcolnak. HM-beli parancsnoka úgy adta ki neki a parancsot mint Sztálin idejében: „Vagy megcsinálod, vagy haditörvényszék elé kerülsz!” Aztán más érdekes részletet mond el budapesti harci bevetéséről Őrá bízták Kádárt, hogy kísérje ki Tökölre november 1 -jén este Ekkor Kádár már Münnich- hel a Bajza utcai követségen tartózkodott Tökölön már váita őt egy szovjet szállítógép Propelleres. Mondja a típusszámot Sajnos, nem jegyeztem fel Csak azt tudom, hogy kétszer kellett a gépnek leszáilnl hogy elérje Moszkvát Kárpátalján nem voltak. Lembergben szálltak először le Honnan tudja mindezt? — kérdezem Az alezredes szinte büszkén mondja: Kádárt egy hadnagyom kísérte géppisztollyal Amikor visszajött Moszkvából elmondta az út történetét Kádár „szomorú” volt No persze ha géppisztolyos őr ül mellette az egész idő alatt Münnich másik géppel jött Úgy látszik, nem engedték őket egymással utazni A „Szovjetunió Hősé’ ezután a november 4-ei és a rákövetkező napok eseményeiről számol be Tizenhat páncélosával és páncélozott járművével részben a Népliget környékén mozgott, részben a Rétságról Budapest irányában, a 2. számú műúton haladó magyar páncélosezreddel volt dolga. Az utóbbit szép szóval leszerelte: de a magyar tisztek sem égtek a harci vágytól! Kis tanakodás után ott az úton hagyták harci járműveikéi fegyvereiket és a szabad elvonulás fejében visszatértek gami- zonjukba „Csak a civilek, azokkal volt baj — mondja a vöröstiszl — Ezek mint az ördög harcoltak! Ott lőni kellett és bizony nekünk is voltak veszteségeink!” A néphadsereg november 4-e után itt- ott Budapesten ellenállt De csak a kiska- tonák meg esetleg egy-egy fiatal hadnagy főhadnagy A többi? Az orosz legyint „ A tapasztaltabbak tudták, hogy mi nagyon erősek vagyunk Miért kell akkor velünk ujjat húzni? Parancsnokaink minden esetben sürgették harci cselekményeinket. Budapesten mielőbb nyugalmat kívántak Mielőtt megjönnek az amerikai csapatok..” A tanú A következő vendég is érdekes ember. Nem orosz. Kitűnően beszél magyarul, 65 éves lehet. Fiatal kezdőként a Szovjetúnió Kommunista Pártja Központi Bizottsága külügyi osztályán dolgozott. Már akkor jól beszélt magyarul. Mikojánt kísérte Budapestre 1956 októberében, meg Szuszlo- vot. De ő Mikoján „pomocs- (se- gédtiszt- je) volt. Ezenkívül igen sokat járt a pesti utcákon is. Nem volt mitől tartania. A nyelvünket kitűnően beszélte akcentus nélkül - most is! - ,így nem tarthatták idegennek, senki nem köthetett bele. Sok fontos tárgyaláson jelen volt. Ismerte a „magyar belpolitikai helyzetet”, szerintem Szeröv KGB-seihez is közel állhatott. — Uram, ha járta a pesti utcákat október végén, ott volt esetleg a Köztársaság tér környékén iá? (A Köztársaság téri csata teljes története még nincs feltárva Túl sok a homály körülötte Egy biztos október 30-án este Miko- jaa az SZKP KB tagja a Bajza utcai szovjet nagykövet-ségről a Köztársaság téri események után „nyugodt szívvel’ küldhette rejt- jelezve táviratát a Kremlnek: „Budapesten már ölik kommunistákat. Ko- nyev jöjjön Magyarországra! ” Ivan Ko- nyev, a Szovjetunió mar- sallja ez időben a varsói paktum főparancsnoka volt Miközben a Nagy Imre-Andropov megegyezés értelmében a szovjet különleges hadtest csapatai október 31-e estéig kiürítették a magyar fővárost, Zsukov utasítására újabb és újabb csapatok lépték át keletről a szovjet-magyar határt) A baskír nemzetiségű kérdezett vendégünk most e követségen 1993 márciusában a világ legtermészetesebb módján adta kérdésemre a választ igen, ott volt a Köztársaság téren! Látta Mező Imre halálát is. S mivel - engedélyével - bekapcsoltuk a beszélgetést rögzítő magnetofont, a Köztársaság téri eseményekkel kapcsolatos részt ezen „hangos jegyzőkönyv” alapján adjuk vissza: — Harmincadikén Budapesten volí? — Igen — A Köztársaság téri eseményekről tud? — Hogyne! Személyesen láttam. — Ott volt kint? — Hogyne! — Miért vonták visz- sza a szovjet páncélost még az előző éjszaká? — Én civil ruhában voltam ott Én nem voltam katona — Látta a lincselé- sekeí? — Hogyne! — Végig ott volt az egész időszak alatí? — Nem, nem az egész időszak alatt — Hogy került a Köztársaság térre? — Hoztak, a magyarok hoztak — Mikor még folyt a csatá? — Igen, igen! — Milyen magyarok? Kik? — Belügyisek Az izgalomtól gombóc nőtt a torkomban. Lehet hogy rájöttünk egy rejtély nyitjára Ebben a verzióban az egész Köztársaság téri csata valószínűleg a szovjet belügyi szervek megrendezése volt! KGB- színjáték, véres dráma Mit számított az 1956-os magyarországi forradalomban, hogy koncul odadobták a Köztársaság téri pártház védőit - csak az volt a fontos, hogy Mikojan igazat jelentsen (nyugati fotó- riporterek fényképével később dokumentálva), hogy ezek a bestiális magyarok a Köztársaság téren irtották a derék, becsületes magyar hazafiakat a kommunistákat. Ezért parancsolták el a szovjet páncélost pár órával az események előtt a pártház elől a szovjetek! Ezért mondhatta Malinyin hadseregtábornok a hozzá kétségbeesetten könyörgő Földesnek, a széthulló párt széthulló katonai bizottsága egyik vezetőjének október 30-án 13 óra körül: Sajnálom, nem tudok segítséget küldeni! Segítség nélkül Pedig akkor még Budapesten voltak a különleges hadtest csapatai egyetlen páncélos zászlóalj (18 páncélos) megakadályozhatta volna a lincseléseket De a szovjetek pont ezt nem akarták. Ok kínálták fel tálcán a pártházat a felkelők ostromának, ők provokálták ki az ostrom utáni lincseléseket, amelyek végül összesen tizenkét-tizenhárom ember életét követelték meg Nekik jött jól e „rendezvény” - hiszen még szemtanút is küldtek a térre, baskír „barátunkat’, aki bizonyára nem egy vagy több tucat magyar civil belügyes társaságában nézte végig az elvtársak órákig tartó vergődését Úgy búcsúzunk baskír ismerősünktől, hogy reméljük, még találkozunk. Szerintem igen sokat tud, és megfelelő formában, ma már hajlandó is erről beszélni. 1956. november 1. csütörtök AZ IFJÚMUNK Igaz népi hatalom, ■ függetlenül, szabadon
