Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)
1994-10-11 / 171. szám
2 1994. október 11., kedd Hl KÜLFÖLD-BELFÖLD UJ KELET Az 1995-ös költségvetésről Ezen a héten megkezdi a jövő évi költségvetés tárgyalását az MSZP és az SZDSZ frakciója, a kormány pedig ezzel egyidőben az érdekegyeztető tanács elé viszi a tervezetet —jelentette be Szekeres Imre a koalíciós egyeztető tanács hétfői ülése után. A szocialisták frakcióvezetője azt is elmondta, hogy a kabinet október 28-án terjeszti az Országgyűlés elé a tervezetet, amelyről 30 nappal később megkezdődhet a parlamenti vita. Megegyeztek abban is, hogy a koalíciós egyeztetőtanács a jövő héten tárgyal a médiatörvény azon pontjairól, amelyekről az MSZP és az SZDSZ eltérően vélekedik. Az MSZP többször improvizált Nem fenyeget az a veszély, hogy az SZDSZ a szocialisták nyakába akarná varrni a népszerűtlen döntéseket. Ezt Pető Iván mondta a televízió Nap-kelte című műsorában. Arra véleményre, miszerint a koalíciós pártok arculata összemosódhat, Pető így válaszolt: a komoly véleménykülönbségek miatt ez nem történhet meg. Hozzátette: az MSZP többször improvizál döntéseivel, ez nem tetszik a szabaddemokratáknak. A közelgő önkormányzati választással kapcsolatban Pető elmondta: a szocialista és szabaddemokrata jelöltek területi szinten is meg tudnak egyezni annak ellenére, hogy külön indulnak. Szekeres a kongresszus után Szekeres Imre elképzelhetőnek tartja, hogy a párton belül vannak háttérbe szorítására, elhallgattatására törekvő szándékok. Az MSZP alelnöke annak kapcsán nyilatkozott, hogy a párt hét végi kongresszusán nem hozták létre a pártelnök-helyettesi posztot, melynek várományosa volt. Szekeres nem érzi presztízsveszteségnek ezt. Úgy véli: frakcióvezetőként elegendő feladata van ahhoz, hogy megmutassa képességeit. Szerinte most nincs harci helyzet, amelyben frontemberekre volna szükség. Úgy vélte: Horn Gyula utódjáról egyelőre nem időszerű beszélni. Európa biztonságával foglalkozó konferencia Budapesten Megkezdődött az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet felülvizsgálati konferenciája a Budapest Kongresszusi Központban. Kovács László, külügyminiszter megnyitó beszédében utalt rá, hogy az EBEÉ-nek a jelenleginél nagyobb szerepet kellene vállalnia az európai konfliktusok megelőzésében, menedzselésében, illetve a rehabilitációban. A csaknem két hónapon keresztül zajló tanácskozást követően, december elején az EBEÉ-tagországok állam- és kormányfői írják alá a záródokumentumot. Hasonló szintű és méretű konferenciát még sohasem rendeztek fővárosunkban. Beindult a gépezet (Folytatás az I. oldalról) — Többségében megtörtént a szavazókörök kijelölése. Ami nekünk gondot okoz, az a megye településszerkezete. A szavazókörök esetében a törvény határokat állapít meg, kimondja, hogy egy szavazókörhöz minimum 600, maximum 1200 fő tartozhat. Az alsó határérték a szórványos települések miatt nehezíti meg a körök kijelölését, a felső pedig a nagyvárosok esetében nem kedvező, hiszen arra törekszünk, hogy minél kevesebb választókerületet jelöljünk ki. Nyíregyháza esetében ez azt jelenti, hogy kénytelenek vagyunk húsz szavazókört kialakítani. Megkezdődött a választási szervek kialakítása is. Itt is figyelembe vesszük a korábbi választási bizottságokat. Ezek névsorát pontosítjuk. — Szintén most indul a jegyzők folyamatos tájékoztatása is, ennek a nyitánya volt a körjegyzők szerdai eligazítása. Azért a körjegyzőkkel kezdtük, mert a települések fele megyénkben az ő irányításuk alatt működik. A tegnapi napon pedig a megyei polgármesterek kaptak tájékoztatást a választások feladatairól. Tehát összefoglalva: útjára indult a végrehajtás megszervezése. — Az új választási törvénycsomag rendelkezik az úgynevezett kisebbségi önkormányzatok válszthatóságáról is. Főjegyző Úr! Ismertetné ezt az olvasóinkkal? — Különleges érdeklődést tanúsítottak a jegyzők a törvényben szereplő kisebbségi önkormányzatok választhatósága miatt. Minden településen joga és lehetősége van a kisebbségben élőknek arra, hogy független vagy kisebbségi jelöltként induljanak. Minden választó jogosult arra, hogy leadja voksát mind a kisebbségi, mind a települési önkormányzatokra. — Hogyan nyílik lehetőség kisebbségi önkormányzatot indítani a választáson? — A választások kitűzését követő 10 napon belül legalább öt főnek meg kell jelennie a település jegyzője előtt, bizonyítaniuk kell, hogy a szervezet, aminek a nevében indulnak, rendelkezik bírósági bejegyzéssel, és be kell jelentenie a kisebbségi önkormányzat-alakítási szándékot. Ez a 10 napos határ természetesen attól a naptól érvényes, amikor a törvény megjelenik a Magyar Közlönyben. Ennek a határidőnek a túllépése jogvesztő hatású. Amennyiben a bejelentés minden körülményt tekintve megfelel a szabályoknak, akkor a jegyzőnek kötelessége kiírni a kisebbségi önkormányzati választást, mégpedig ugyanarra a napra, mikor a települési választást tartják. Ezerháromszáz vagy annál kevesebb lakosú településen maximum három fő választható a kisebbségi önkormányzatba, azon felül öt személy. Budapesten mint fővárosban kilenc fő kerülhet az önkormányzatba. Miután településenként megválasztották a kisebbségi önkormányzatokat, közülük a jegyzők egy-egy főt, úgynevezett elektorokat válsztanak, akik az országos kisebbségi önkormányzat tagjai lesznek. Vannak természetesen megkötöttségek is. Ilyen például az, hogy egy kisebbségi szervezet csak egy jelöltet indíthat, és településenként háromnál kevesebb tagja nem lehet. Tízezer vagy annál kevesebb lélekszámú településen a jelölteknek legalább 50,10 ezer lakos fölött 100 érvényes szavazatot kell gyűjteniük. — Milyen tájékoztatást kaptak a települések a Belügyminisztériumtól? — Minden településre kiküldtük a részletes tájékoztatót. Talán érdekes lehet az a 13 nyelv, amelyen a tájékoztatóban foglaltak megjelentek. Ezek tehát: magyar, bolgár, cigány, görög, horvát, lengyel, német, örmény (!), román, ruszin, szerb, szlovák, szlovén és az ukrán. Parlamenti napló Valaki mondjon le! A Fából faragott királyfit szeretném látni az Operaházban a sok faragatlan királyfi helyett! — mondta Torgyán József FKgP- frakcióvezető napirenden kívüli felszólalásában hétfő délután. A honatyát a 8 fő felmentése bírta szólásra az ÁV. Rt. éléről. Azokat a vezetőket emlegette, akik az elmúlt négy évben szerinte országveszejtő politikát folytattak. Az ország felét privatizálták anélkül, hogy ennek kézzel fogható hasznát láttuk volna. S mivel a nemzeti vagyon fele még vésztartalék, ezt olyan vezetők irányításával szabadna privatizálni, akiknek személyével az ellenzék is egyetért. Akkor talán jutna pénz a 13, havi fizetésre a közalkalmazottaknál, valamint operaelőadásokra, nyugdíj- emelésre. Nem az AV. Rt. vezetőinek kellene a 650 ezer forintos havi fix, és egyéb juttatás, mint amennyit Torgyán szerint Csépi Lajos kapott! Válaszában Békési László pénzügyminiszter három új törvénytervezet benyújtását ígérte, mely az új vagyontörvénnyel, a privatizációs eljárások megváltoztatásával foglalkozik. A Házbizottság javaslata alapján ezután a tisztelt Ház a nyílt szavazás módjáról döntött. Gombnyomással szavaztak arról, hogy nyomógombbal fognak szavazni. 280 igen mellett hárman nemmel szavaztak, további hárman tartózkodtak a véleménynyilvánítástól. Nincs jogom kritizálni őket, de ha egy ilyen egyszerű kérdésben sem tudnak dönteni a tartózkodók, hogy tudnak állást foglalni érdemben bonyolultabb esetben? A szavazási procedúra alatt Stadinger elvtárs elnöklésére emlékeztem a '80-as évek második feléből. Akkor volt ez hosszú ideig a kabarétréfák témája, hogy ülve, állva, vagy fekve szavazzunk. Kár lenne, ha most újra a szavazások módja lenne a központi téma a parlamentben. S bárhogy is döntöttek a nyílt szavazás módjáról, a napirendet mégis kézfeltartással, látható többséggel szavazták meg a honatyák. Még a tévéközvetítés nyilvánossága előtt került sor az expó-vitára. Az elnöki emelvény előtti pulpitusról Mécs Imre (SZDSZ) volt az első hozzászóló, míg a többiek az ellenzéki és kormánypárti oldalról felváltva követték jelentkezési sorrendjeikben. Független kisgazdára nem került sor — bármennyire is ágált frakció- vezetőjük — mert Gál Zoltán elnök szerint későn jelentkeztek. Torgyán József ezt vitatta, és a parlament elnöke és jegyzői ellen fegyelmi vizsgálatot, rendkívüli házbizottsági ülés összehívását kérte. A parlamenti demokrácia elleni durva támadásnak ítélte a kisgazdák kirekesztését az expó-vitából. Hogy is volt ’88-ban a vízlépcső vitában? Király Zoltán támadta élesen Stadinger házelnököt, akit — talán épp emiatt — Szűrös Mátyás követett a pozícióban. Az expó-ügy — ami ugyancsak nem újkeletű, s már a Németh-kor- mány idején is foglalkoztak vele — lehet, hogy elfogyasztja a maga házelnökét? Két hete a miniszterelnök lemondását követelte a független kisgazdák elnöke, ki lesz vajon az újabb céltábla? A hosszúra nyúlt szünet után Kóródi Mária elnöklésével folytatódott az ülés. Az elfogadott napirend értelmében a Bérgarancia Alapról, az Európai Beruházási Bankkal kötött együttműködésről, s az idei pótköltségvetésről értekeztek. zmeskall Új arculat az MSZDP-nél A Magyarországi Szociáldemokrata Párt Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei elnökét. Oláh Gábort kérdeztük a párt hét végén megtartott kongresszusáról. A megújított vezetésben Borbély Endre és György Ilona alelnök, míg a párt elnöke Kapolyi László lett. A vidék előretörését az jellemzi, hogy a választmányba minden megye — és Budapest is — két tagot delegálhat. Új, korszerű szervezeti és működési szabályzatot fogadtak el. Politikai nyilatkozatukban megállapítják, hogy a múlt szociáldemokráciája nem lehet önmagában alap, de az erre épülő modem, új típusú párt igen. Tisztázták a más pártokkal való viszonyt. Minden olyan párttal, amelyik felvállalja a szociális értékeket, hajlandók együttműködni. A párt Tanácsadói Testületet is fölállít, amelybe független szakértők véleményét is kikérik. Az MSZDP a helyét a baloldalon, a balközépen határozta meg. Gazdaságilag elfogadja a piacgazdaságot, de nem engedi meg, hogy a szociáldemokrácia szociális alapelvei, megsérüljenek. így harcolnak a szegénység ellen, programjuk középpontjában az ember áll. Budaházi István Győztesek kongresszusa? Saját Kongresszusi zárszavában Horn Gyula szükségesnek látta figyelmeztetni a mintegy nyolcszáz küldöttet, hogy egy győztes pártot képviselnek. S valóban, a Magyar Szocialista Párt hétvégi kongresszusára egyáltalán nem a diadalérzet volt jellemző, hiába idézte fel beszámolójában a pártelnök az éppen ötéves párt pokoljárását és felemelkedését. A szocialistáknak tulajdonképpen már nyomban a választási siker után, júniusban tartott rendkívüli kongresszusukon sem volt módjuk úgy istenigazából megünnepelni önmagukat, mert akkor a koalíciókötés dilemmájában kellett dönteni. Most pedig szinte tapintható volt a zavar, a bizonytalanság, amelyet a nem egészen három hónap kormányzás váltott ki a szocialista pártban. A kétségek több síkon jelentkeztek, elvi, politikai és személyi kérdésekben egyaránt megnyilvánultak. Volt, aki ezt egyszerűen úgy fogalmazta meg, hogy „a kormány maga alá gyűrte a pártot”. Az, hogy a szocialista párt politikáját ma a kormányzati feladatok határozzák meg, van, akinek egyszerű tényt,a gondolkodás és a cselekvés kiindulópontját jelenti — ha tetszik, technikai kérdést. Sokan azonban a párt mozgalmi jellegének, társadalmi kötődésének a gyengülését emlegetik, sőt az „átkos” MSZMP-s múlt visszatérésének a veszélyét, amikor — a látszattal ellentétben — az uralkodó párt tagsága, szervezetei csak mamelukhadnak kellettek. A „mezei hadak” nem is elégedtek meg azzal, hogy aggályaikat hangoztassák, hanem az alapszabály-módosítás, illetve a választás során keményen odacsaptak. Elutasították a pártvezetésnek az elnökhelyettesi tisztség létrehozására irányuló javaslatát, megtiltották, hogy a pártapparátust irányító ügyvezető alelnök a jövőben kormányzati vagy parlamenti tisztséget is ellásson, és egyébként is egyharmadra korlátozták házuk az ilyen tisztségekkel rendelkező pártelnökségi tagok számát. A hivatalos jelölt, Jánosi György ellenében a Hornnal — és a pártvezetéssel— szemben mindig kritikus Vitányi Ivánt választották a választmány elnökévé, s mindennek betetőzéseként úgy határoztak, hogy jövőre folytatódik a kongresszus a pártvezetés beszámoltatásával, a kormány és a parlamenti frakció addigi munkájának az értékelésével. A pártelnök inkább annak a híve lett volna, hogy kongresszus helyett — beszámoltatási joggal nem rendelkező — pártértekezletet tartsanak, de csak annyit sikerült elérnie, hogy az eredeti javaslattal ellentétben nem kell már tavasszal a kongresszus elé állnia. Horn Gyula pozíciója persze jelenleg megkérdőjelezhetetlen. Figyelmeztetésként értékelheti azonban a kongresszus többi személyi döntését, Vitányi megválasztása mellett mindenekelőtt Szekeres Imre vesszőfutását. Nem kapott kellő többséget az az elképzelés, hogy az elmúlt években hatalmas pártszervezői munkát végző és Horn balesete után a kampányban, majd a koalíciós tárgyalásokon igazi politikussá növő ügyvezető alelnök a jövőben elnökhelyettesként immár dek- larátlan is a második — vagy inkább: Horn után az első ember legyen. Nem aktuális az utódlás — mondták, cáfolva a pártelnök-kormányfő betegségéről keringő pletykákat. Szekeres így a négy alelnök egyike lett — akik közül mindig az elnökség határozza meg, hogy ki helyettesíti a pártelnököt — , de persze parlamenti frakcióvezetőként továbbra is kulcs- pozíciója lesz. Sokak számára azonban —- úgy tűnt — Szekeres testesíti meg a pártot, a mozgalmat „maga alá gyűrő” profi politikust, aki nem az eszme* hanem a hatalom elkötelezettje. A választások után nemegyszer elhangzott, korán jött a győzelem. Most Vitányi Iván, a választmány elnöke ilyet nem mondott, csak arra emlékeztetett, hogy igatáján zából a párt vezető testületéi sem gon- dolták-vitatták végig, hogy mi következik a párt választási programjának gazdaságpolitikai koncepciójából, így aztán nem csoda, hogy a párttagság nagy része legfeljebb tudomásul vette, de nem azonosult vele. Hóm Gyula arról beszélt, hogy van gazdasági és van politikai racionalitás, és a kettő között kompromisszumot kell találni. Békési László szerint viszont az állandó kompromisszumkötéssel csak az időt húzzák. Reménytelen erőfeszítés arra játszani, hogy a népszerűség megőrzése érdekében mindenkinek adunk egy kicsit — figyelmeztetett a pénzügyminiszter, aki felajánlotta: ő akár félre is áll, ha a párt az övétől eltérő gazdasági programot lát helyesnek. Amire Horn Gyulának a kongresszusi zárszóban más válasza nem lehetett, mint hogy nyomatékosan kiáll Békési mellett — majd következő mondatában ismét a párt és a kormány szociális érzékenységét hangsúlyozta. A kongresszus — kurta és nyelvileg nem igazán csiszolt—nyilatkozata ezt a dilemmát így fogalmazza meg: „Ma igazi kihívást az jelent, hogy kormányzó pártként nem kezdhetünk azonnal szociáldemokrata jóléti program megvalósításhoz, mert ennek előfeltétele a tartós gazdasági növekedés megalapozása.” Mit jelent ma Magyarországon — a posztkommunista Kelet-Közép-Eu- rópában — a szociáldemokrácia, mi legyen a hosszú távú programja a magát szociáldemokrataként meghatározó Magyar Szocialista Pártnak? A párt két évet adott magának e kérdések megválaszolására. Horn Gyula sokkal prag- matikusabb: az MSZP kormányának az Európai Unióba kell elvezetnie Magyar- országot. Hajdú András
