Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)

1994-10-10 / 170. szám

UJ KELET 1994. október 10., hétfő Kosárlabda NB I B Vereság a rangadón Salgótarjáni KK—NYTKFSE 89-77 (45-39) Salgótarjáa 900 néző. v: Nferbényi Aranyosi. Salgótarján: Skurin 18/3, Haszjanov 22, Kovács 15, Berkics 20, Földesi 5/3. Cserék: Molnár 2, Borók 7. Edzó': Farkas Attila, Laczkó Sándor Nyíregyháza: Borosnyai B. 4, Kozma 4, Szekulovics 30/6, Borosnyai Sz. 13, Klisura 22. Cserék: Oroszvári 2, Jankovics 2, Hutás. Edző: Hegedűs Ferenc; Kovács Tibor A salgótarjáni csarnokban 800 néző lelkes buzdítással fogadta kedvenceiket, a Fekete Sasokat, s a biztatásuk a mérkőzés lefújásáig nem lankadt. Mindkét csapat idegesen kezdett, a TK-t láthatóan zavar­ta a szokatlan hangulat, a hazaiak pedig tartottak a vendégektől. Az első pontokat a főiskolások szerezték, de ritkán estek a kosarak, s négy perc eltelte után még csak hat-hat volt az állás, mindkét csapat a védekezésre figyelt. A TK emberfogással kezdett. Ez először be is vált, aztán a sa­sok ébredtek, s egyre jobban elhúztak. A nyíregyházi együttes, pontatlan dobásai miatt, egyre jobban lemaradt. A félidő hajrájában már tizennégy ponttal is vezettek a hazaiak, ekkor jött a pályára Jankovics, és zónavédekezésre váltottak a főiskolások. Felzárkózott a szabolcsi együttes, s a félidőt hatpontos hátránnyal zárták. Ebben a játékrészben a mieink közül Szekulovics volt elemében, elsősor­ban az ő pontjaival zárkózunk fel. A második félidő végig izgalmas játékot hozott. Öt perc elteltével már csak három pont volt a hazaiak előnye, de a TK-sok elpuskázták az egyenlítési lehetőséget. Továbbra is sokat hibáztak a dobásoknál. Klisura zárkózott fel Szekulovicshoz a pontgyártásban. Tíz perccel a vége előtt még mindig hét ponttal vezettek a sasok. A hátralévő időben többször is megkö­zelítette a TK az ellenfelet, ekkor igen hatásosan védekeztek. Tarján csak bün­tetőkből növelte pontjai számát, azt vi­szont dobhattak bőségesen, a kelleténél többször is. Két perccel a vége előtt négy ponttal vezettek a tarjániak, amikor még lett volna esély az egyenlítésre, a de zic­cerben palánkra törő Hutást, magassági fölényét kihasználva, szerelte a volt TK-s „Gyima”, aki nemcsak Nyíregyházán volt közönségkedvenc. A hátralévő időben szárnyaltak a sasok, tíz pontot teljesítettek a közönség hangorkánjától kísérve, a mieink pedig csak kettőt, és így alakult ki a végeredmény. Egyik csapat sem nyújtott igazán jó tel­jesítményt, a hazaiak tartottak az ellen­féltől, a TK-t valószínűleg a hangulat za­varta. Nem véletlen, hogy a rutinos, ilyen csatákhoz edződött Szekulovics nyújtotta a legtöbbet, s pont akkor játszott a legjob­ban, amikor szükség volt rá. Az is igaz, ő valamivel szabadabban közlekedhetett, mint Klisura, akit viszont sokszor kettős-hármas gyűrűbe fogtak, s nagyon keményen védekeztek ellene, amit a bírók nem gátoltak meg. Milun így is szépen teljesített, különösen a második félidőben. Kettejük találataival legyőz­hették volna Berkicset és Haszjanovot, de ott volt még Skurin is. A hazaiak így megérdemelt győzelmet arattak, a TK csak jobb játékkal diadalmaskodhatott volna. Farkas Attila: Nem játszottunk jól, de a küzdenitudás eredményt hozott. Nagyon jó ellenfelet győztünk le, remélem jó játékkal, idegenben is hasonlóan szerep­lünk majd ellenük. Hegedűs Ferenc: A rossz dobóteljesít­ményünkkel vesztettük el a mérkőzést. Kár, mert nagyon erős az ellenfél, de le­győzhető. A játékvezetők is őket segí­tették, ezzel máskor is számolni kell. Ha a középtávoli dobások ötven százaléka be­jön, akkor így is nyerhettünk volna. Révay Tiszabercelen Házibajnokságok Az általános iskolák diáksportjával so­rozatban foglalkozunk lapunk hasábjain. Most „kakukktojásként” egy középiskola ajtaján is kopogtattunk, arról tudakozód­va, hogy zajlik az élet a diáksportkörben. A kiszemelt „áldozat” a tiszaberceli Bes­senyei György Szakmunkásképző Intézet volt, ahol Cseke Gábor testnevelő mutat­ta be a DSK-t az Új Kelet olvasóinak. — Diáksportkörünk két szakosztályra oszlik. Az ODK, azaz Országjáró Diákok Köre — ami tulajdonképpen egy termé­szetjáró szakosztályt mondhat magáénak — és a leány kézilabda. Utóbbi nemrég vett részt Fehérgyarmaton a kollégiumi kupán, ahol második lett. Óriási fegy­vertény volt ez a részükről, ugyanis olyan neves intézmények diákcsapatait előzték meg, amelyek sokkal jobb körülmények között készülhettek fel, mint mi. Ezen első­sorban azt értem, hogy magasabb óraszám­ban gyakorolhattak és több ember közül válogathatták ki a legjobbakat. Elsősorban — mivel mindössze 236 ta­nulója van a sulinak — házibajnokságokat szervezünk az iskola keretein belül, többek között fociban és asztaliteniszben. Ezek a viadalok díjazva vannak. Nemrég vettünk hat darab pingpongasztalt a diákok leg­nagyobb örömére. Pályázati úton nyert pénzekből rendeztünk be egy konditermet, de ez és a különféle, spóroláshoz szüksé­ges kellékek is fejlesztésre szorulnak. Egyedül vagyok testnevelő az intézetben, de én úgy látom, hogy ehhez a tanulói létszámhoz elegendő vagyok, megfelelően tudom ellátni a rám bízott feladatokat. Az 1992-ben átadott 36x18-as torna- csarnokunkat megpróbáljuk minél jobban kihasználni. A gyerekek előtt mindig nyit­va áll ez a sportobjektum. Tavaly karate­oktatásnak adott otthont a terem, de ez csak fellángolásszerűnek bizonyult. A közelmúltban a Mátészalkán megtar­tott Agrár College elnevezésű agrár sport­napokon is képviseltettük magunkat. Ezen atlétika, kispályás foci, kézilabda, sakk és kerékpáros ügyességi versenyeken kellett számot adni tudásukból az iskolai együt­teseknek. Az elkövetkezendőkben a Bes­senyei Kupa leány kézilabda kupára és a futó csapatbajnokságra készülünk, me­lyekre Nyíregyházán a városi stadionban kerül sor. A gondom az, hogy a növendékeim a nagy versenyeken megijednek a téttől, és az ismertebb iskolák — 107-es, 110-es. Vasvári — neveinek már csak a hallatán is inukba száll a bátorságuk... — tóth — Ezúttal a kemecsei általános iskola diáksportjának helyzetét térképeztük fel. KövesdiIstván, az intézmény igazgatója, aki testnevelő tanár, tájékoztatta lapun­kat a suli sportéletéről. — A legeredményesebb szakosztá­lyok a DSK-n belül a leány kézilabda, a négy- és öttusa, atlétika és labdarúgás. Ezekben a sportágakban a körzeti ver­senyeken rendszeresen eredményesen szerepelnek gyerekeink. Kiemelkedő eredményeket az utóbbi években megyei versenyeken nem értünk el. Említésre méltó, hogy a 3-4. osztályos nebulók között birkózást oktatunk azoknak, akik igénylik. A környező iskolákkal sakk­ban és asztaliteniszben is nem egyszer összemérték tudásukat a tanulók. Telen­te immár negyedik esztendeje sítábort szervezünk a megyei diáksport-tanács támogatásával a tiáksportköri tagoknak. Harmadik éve járnak lányaink és fiaink úszni a megyeszékhelyre, ebben nagy segítséget kapnak a résztvevők az is­kolától. Az 548 gyerek testedzéseit az alsós osztályoknak egy 20x7-es tornaszoba, a felsősöknek egy 20x10-es tornaterem segíti. A tornaszoba ötszáz méterre talál­ható az iskolánktól, és ebben, a labda­Kézilabda Ritkán hallani a női kézilabda megyei bajnokságról. Most egy ott szereplő együttessel, a Tiszalökkel ismerked­hetünk meg. A tavalyi év elején verbu­válódott gárda idén már esélyesnek szá­mít az első hely megszerzésére. Edző­jük, Gömse Sándor — a helyi általános iskola testnevelője — válaszolt a kér­désekre. —Hogyan lehetséges az, hogy amikor sorra szűnnek meg a szakosztályok, az egyesületek, a tiszalökiek kézilabdacsa­pat alapítására adják a fejüket? — A szakosztály létrehozásának gon­dolata már évekkel ezelőtt felmerült a településen. Azonban a szándék önma­gában kevés, hisz nem kétséges, hogy manapság szinte mindennek a pénz a legfőbb mozgatórugója. Szerencsére segítségre leltünk az önkormányzat és néhány vállalkozó személyében. Szük­ség volt az egyesületi vezetés támoga­tására valamint a szurkolók bátorító sza­vaira is. S végül, de nem utolsósorban 10-12 játékosra, akik családtagjaikkal együtt vállalják az új életformát. Ezek a tényezők nélkülözhetetlenek voltak. — Hallhatnánk néhány szót az együt­tes összetételéről, a játékosok sport­múltjáról? — Senkinek sem kellett megtanítani a játék alapelemeit, sőt a lányok zöme rendelkezik kisebb-nagyobb kézilabdás múlttal. Példának okáért Fekete Imréné korábban ifjúsági válogatott volt, míg Dulinszki Barnabásné Nyíregyházán az NB Il-ben együtt játszott a válogatott Szántó Annával. Mégis azt mondhatom, sztárok nélküli csapat a miénk. Több játékokat kivéve, bármilyen sporttal foglalkozhatnak tanítványaink. Tavasz­ra. remélhetőleg elkészül a sportudvar, melyen tenisz-, futó-, és bitumenes ké­zilabdapálya lesz. Nagy tervünk egy tan­uszoda létesítése. Az önkormányzattól ígéretet kaptunk arra, hogy ezzel kapcso­latban segítenek nekünk. Jótékonysági bált rendeztünk az intézményben, s en­nek bevételét is az uszoda építési költségeinek fedezésére fordítjuk. Hogy ebből mi valósul meg, az még a jövő zenéje. A sportszerek nem elégítik ki az igé­nyeket. Több kellene belőlük. A testne­velői gárda négy emberből áll, de az alsósoknál nem szakos tanár tartja az órákat. Ami a támogatásokat illeti, öröm­teli, hogy a megyei diáksporttanács és a helyi önkormányzat megfelelő mérték­ben segít bennünket az alapvető feltéte­leket tekintve. Összegzésképpen elmondhatom, hogy az iskolában működő DSK ered­ményeivel elégedettek lehetünk, azon­ban akkor lennék a legboldogabb, ha az uszodánk felépülne. Ez a térség általános iskoláinak úszásoktatási nehézségein is enyhítene. Tóth Mihály Tiszalökön vetélytársunkkal ellentétben —- akiknél a játékosállomány csak gimnazistákból tevődik össze — nálunk az átlagéletkor viszonylag magas, 24-25 év. így sokat ér az „öreg rókák” érettsége, tartása, gól- erőssége. Nem tudom, mit kezdenénk Gál Józsefné, Balogh Éva, Feketéné vagy Dulinszkiné góljai nélkül. De ugyanígy tapasztalt kézisnek számít Bé­réi Mariann, Nagy Mária és Burján Erzsébet. A fiatalok: Tanyi Szilvia, Németh Tímea ás Laczi Agnes. Nekik még szükségük van követendő példára. Utoljára hagytam Takács Tímeát és a csapatkapitány Sipos Évát. A megyei bajnokságban egyedülálló, hogy egy gár­dában két ilyen kitűnő kapus is védjen. Nem szabad kihagynom a sorból Takács Lászlóné szakosztályvezetőt sem, aki rengeteget lót-fut a társaságért. —Milyen eredményekkel büszkélked­het eddig az együttes? — Már a megalakulás évében, az 1993/94-es bajnokságban jól futott a sze­kér. A papírformával ellentétben nem a pofozógép szerepét játszottuk, kilenc csapatból negyedikek lettünk. Ebben az évben még jobban kezdtek a lányok. Az első öt forduló mérlege: négy győztes mérkőzés — Kállósemjén, Kölcsey, Kis- várda, Záhony —, majd egy vereség (Mátészalkán nyeltünk keserű pirulát). — Hogyan tovább? — Készülünk utolsó őszi meccsünkre, hazai pályán fogadjuk Fehérgyarmat csa­patát. — NB ll-es álmok? —Csak a legábrándosabb éjszakákon. — Kényelmes ágyat hozzá! Suhai Tamás A kertészkedő karatéké Darkó András sokoldalú egyéniség. Olyan ember, aki a hivatását maxi­málisan össze tudja egyeztetni hobbi­jaival. A huszonkilenc esztendős fiatale­mber maga sem hiszi el, hogy így eljárt felette az idő. Nemrég még az iskola padjait koptatta, most pedig ő osztja meg tudását tanítványaival. Bandi nyíregyházi születésű, szülei is ott laknak. Középiskolai éveit a megye- székhelyi mezőgazdasági szakkö­zépiskolán töltötte, majd tanulmányait Kecskeméten, a kertészeti főiskolán folytatta. Itt ismerkedett meg feleségé­vel, aki három esztendővel ezelőtt egy egészséges kisfiúval örvendeztette meg férjét. A főiskolán szőlő- és gyümölcs­kertészként végzett, ezután a Nyíregy­házi Ságvári Termelőszövetkezetben, a vajdabokori üzemegységben dolgozott. Katonai szolgálatát Kalocsán és Budán töltötte le. Közben feleségét Tiszaber- celre „csábították” a Bessenyei Györ­gy Szakmunkásképző Intézetbe taní­tani, s Bandi szeptemberben, lesze­relése után követte hitvesét Bercelre a szakiskolába, ahol szakoktatóként ke­resi kenyerét. — Hogyan kerültél kapcsolatba Ti­szabercelen a sporttal? — Az iskolában működő DSK kere­tein belül lévő természetjáró szakosz­tályt vezetem nejemmel. Elsősorban a Zempléni-hegységbe és a Bükkbe já­runk túrázni. Komoly eredményt értünk el az idén, ugyanis a szakmunkásképző intézetek pontversenyében kategória­győztesek lettünk, s így egy éven át őrizhetjük a természetbarát-szövetség vándorserlegét. Az a baj, hogy egyre ke­vesebb gyerek adja fejét a természetjá­rásra, de az a néhány, akik rászánják magukat, azok igen lelkesen csinálják. — Ha jól tudom, vállalkozó is vagy. — Igen. Darkó Bt. néven dísznövény- termesztéssel foglalkozó vállalkozást indítottunk be feleségemmel közösen, melyben egynyári virágpalánták ter­mesztésével foglalkozunk. A petúnia hat fajtáját is termesztjük. — Úgy hallottam, harcművészettel is foglalkozol. — Középiskolás koromban két évig karatéztam, majd nagy kihagyás után másfél esztendeje újrakezdtem a shoto- kan szakág művelését. Pillanatnyilag kéköves, öt kyus fokozatú karatékénak mondhatom magam. A Sinha Dojo — mely a Magyar JKA Karate Szövetség égisze alatt működik — mestereinek útmutatásai alapján történnek az edzé­sek. Nyíregyházára hetente kétszer járok edzeni. —Pedagógusi képességeidet és szer­vezőkészségedet a karatéval kapcsolat­ban is megpróbáltad kamatoztatni. Mondj erről néhány szót! — Tavaly Tiszabercelen vezettem karatetanfolyamöt kezdőknek, azonban a kezdeti fellángolások után a tanítvá­nyok lelkesedése annyira megcsappant, az edzést látogatók száma oly mérték­ben csökkent, hogy érdektelenségbe fúlt az egész. Idén nyáron, június végén szerveztem egy egy hétig tartó karate­edzőtábort Tiszabercelen, mely önkölt­séges volt. A szállás a szakiskola kol­légiumában volt, a foglalkozások pedig a tornacsarnokban. Ebben a táborban haladók vettek részt, többek között Nyíregyházáról, Nagykállóból, Téglás­ról és természetesen Tiszabercelről. —Tevékenységeid közül melyiket tar­tod jelenleg a legfontosabbnak? — Hobbijaim közül most a karatét he­lyezem előtérbe, de a természettudomá­nyok iránt is nagy érdeklődést mutatok. A tanítás és kedvteléseim összeegyez­tetésében nagy segítséget jelent a csalá­di háttér, mely biztosítja a nyugodt feltételeket. Abban, hogy el tudjam lát­ni ezeket az idő- és energiaigényes fela­dataimat, sokat köszönhetek megértő fe­leségemnek, aki jóban-rosszban mel­lettem áll. T. M. Nőknek ingyen Nagyhalászban a helyi sportkör vezetői úgy döntöttek, hogy a nőknek nem kell fizetniük a megyei I. osztályban szereplő labdarúgócsapat mérkőzéseinek megtekintéséért. Határozatuk meghozatalában nagy szerepe volt annak, hogy az eddiginél többen vegyenek részt a gyengébb nem képviselői közül a meccseken Minden bizonnyal arra gondoltak a döntéshozók, hogy a lányok, asszonyok jelenléte nagyobb erőbedobásra készteti a játékosokat, s ezáltal élvezetesebb összecsapások szemtanúi lehetnek a szurkolók Ezért a kuriózumnak számító figyelmességért megérdemelnek egy piros pontot az egyesület irányítói Diáksport körkép: |(eilie<Se

Next

/
Thumbnails
Contents