Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)
1994-10-08 / 169. szám
UJ KELET MEGYÉNK ELETEBOL 1994. október 8.. szombat 9 Az almaszüret megyénkben még akkor is esemény, ha mostanság mindazok a gondok megvannak, amit ugyanezen az oldalon olvashatnak. Aradi Balogh Attila képriportja Kömörői, Kölesei és Szatmárcsekei almaszüreteken készült. Nőtt a termelőszövetkezetek száma Csökkent a termelés Ha csupán a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében működő mezőgazdasági termelőszövetkezetek számát hasonlítanánk össze az elmúlt öt év adatait nézve, téves következtetésekre jutnánk, mivel míg 1989- ben 127 téesz működött a megyében, mára ez a szám, a csoportos kiválások és a falunkénti szétválások következtében már 191. Mindez azonban nem jelent gazdasági fellendülést, hiszen a szövetkezetek egy- harmada volt képes arra, hogy az elmúlt évek problémáit és gondjait átvészelve, ma is stabil keretek között gazdálkodjon. Jelenleg 15 szövetkezet van felszámolás alatt, további 8-10 pedig előbb-utóbb hasonló sorsra jut. Míg 1989-ben a termelőszövetkezetek Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 24 000 főt foglalkoztattak, ma már csak nyolcezret. Sajnos a híres „szabolcsi alma” jövője is megkérdőjelezhető, s nem csupán a piacvesztés miatt, hanem a szövetkezeti gazdálkodásból kikerült, gyakran még új tulajdonos nélküli almaültetvények állapota miatt is. Gaál Ferenc, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Mezőgazdasági Termelők Érdekvédelmi Szövetségének titkára a termelőszövetkezetek elmúlt öt évét elemezve legfőbb problémának a tulajdonviszonyok rendezetlenségét látja, amely jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a leromlott ültetvények fertőző gócként előidézzék annak a lehetőségét, hogy netán a szabolcsi almát növényegészségügyi problémák miatt ki kell zárni az exportból. A legfájóbb veszteség —Az elmúlt öt évben Szabolcs-Szatmár- Bereg megye összes mezőgazdasági produktuma a felére csőként. Az almatermesztés annyira meghatározó volt, hogy 1989ben a szövetkezetek 90 százaléka foglalkozott almatermesztéssel, tevékenységének meghatározó részeként. A keleti piac összeomlása nagymértékben befolyásolta a termelőszövetkezetek működését, hiszen míg a nyolcvanas évek végén a megyéből 250-270 ezer tonna alma került a keleti piacokra, ez az utóbbi években nagyságrendekkel, évi 80 000 tonnára esett vissza. Ez volt a térség legfájóbb vesztesége. — Nyilván ez a nagyüzemi eszközök kihasználatlanságához vezetett. — 1992-ben az új szövetkezeti törvény és az úgynevezett 1992 évi II. törvény, az átmeneti törvény alapján a vagyont, a teljes szövetkezeti vagyont nevesíteni kellett. A földtulajdon-viszonyok előkészítésekor a földterületből négy földalapot kellett képezniük, így a részarány-tulajdonosok földalapját, a tagok, alkalmazottak részére biztosítandó földalapot, a kárpótlási földalapot és az állam itulajdonú földalapot. Az átmeneti törvény lehetővé tette, hogy a tagi csoportok kiválhassanak az eredeti szervezetből, és új szövetkezetét vagy más gazdasági szervezetet hozzanak létre. Megyénkben a szövetkezeti tagság 12 százaléka élt a kiválás lehetőségével. Ebből a 12 százalékból 5 egyénileg vált ki, s egyéni gazdálkodást folytat, 7 százalék pedig csoportosan hagyta el a szervezeteket, döntően új szövetkezet alapítása céljából. A földhasználat-földtulajdon rendezéséből adódó korlátái miatt megbomlott a termelési nagyság és feldolgozói kapacitás közötti összhang, s jelentős nagyságú eszköztár maradt kihasználatlanul. Mindez a magán- gazdálkodásban is problémát okozott, mert ugyan a földhöz hozzájutott a magán- gazdálkodó, de nem volt eszköze. A szövetkezetnek volt ugyan, de nem volt ahhoz illő termelése és földhasználati lehetősége. Ezt tetézte még a piaci zavar s a finanszírozási válság. A mezőgazdasági termeléshez felhasznált ipari anyagok ára fantasztikus mértékben megemelkedett, ugyanakkor a termelői árak emelkedése ettől lényegesen elmaradt. A piac sosem működött — Mivel 89-90-től kezdődően az almát keleten nem vették meg a megszokott mennyiségben, s a nyugati illetve belföldi piac pedig képtelen volt azt megvásárolni .... sz óval az alma évekig ránk rohadt? — Igen. Sajnos, ha visszaemlékezünk, az almapiac sohasem volt rendezett. Korábban termett a megyében 600-650 ezer tonna alma, amiből 250-280 ezer tonna a volt Szovjetunió területén talált vevőre. Ez a nagy piac sosem működött zavartalanul. Ilyen volt például a mindig visszatérő vagonhiány. Tehát volt alma, lett volna vevő, de gyakorlatilag a szállító kapacitás és az időbeni ütemezése sosem volt kielégítő. A Szovjetunió felbomlásával és a keleti piac zavarainak kiéleződésével másmás aspektusban vetődtek fel a zavarok. Fizetőképes vevőt nem lehetett találni. Mindezek miatt a termelés nagysága mára már 500 000 tonna alá esett vissza. Oka volt még ennek az is, hogy az almaültetvények jelentős része egyre rosszabb állapotba került, tehát az ültetvények termelési produktuma is mérséklődött. —A tulajdonviszonyok tisztázatlansága miatt? — Igen, mindez a termeléscsökkenés irányába hatott, s jelentkeztek a tápanyaggazdálkodási, növényvédelmi problémák is. A gazdátlanság tudata miatt sokan egyre kevesebb gondot fordítottak az ültetvények minőségének megtartására. Ahol a feltétel meglett volna, ott azt mondták, hogy addig nem töltik fel a földet tápanyaggal, míg nem tudják, hogy kié lesz az egész. így az utóbbi években nem volt korszerűsítés, nem volt fajtaváltás. A tulajdonjogot rendezni kell Szabolcs-Szatmár-Bereg megye ültetvényterülete nem csökkent, mert nem került sor az elöregedett fák kivágására. Ma is ott vannak a földben, csak nincsenek művelve, s így nem is teremnek. Mivel az ültetvények megszüntetése is tetemes anyagiakat igényel, a financiális problémák miatt az ültetvénytulajdonosok inkább sorsára hagyták az ültetvényt, nem vállalták annak a kitermelését és újra szántófölddé tételét. — Többnyire kiknek a tulajdona ez? — Ha a földtulajdonok terén fennáló zavarok megoldódnának, meglennének az új tulajdonosok is. Sajnos, a földterületek jelentős részének még nem tisztázott a tulajdonjoga. A szövetkezet már nem tulajdonos, de az új tulajdonos még nincsen meg. A kárpótlási igényeket még bírálják, és sajnos a földkiadó bizottságok sem tudták még végrehajtani a törvény által előírt feladatukat, részben jogszabályi problémák, technikai és pénzügyi hiányosságok miatt. Fertőző gócok — A fákat azért valakiknek csak ki kellene vágni. Vagy pár évig szünete! majd a magyar almaexport? —A sorsára hagyott ültetvények fertőző gócok, táptalaját jelentik a kártevők elszabadulásának, így fennáll annak az óriási veszélye, hogy a karantén-kártevők elszaporodásával egyáltalán a még művelésben tartott ültetvények termésének az értékesítését is veszélyeztetik, bekövetkezhet az, hogy a magyar almát, a szabolcsi almát növényegészségügyi problémák miatt ki kell zárni az exportból. — Ennek ennyire komoly a veszélye? — Igen. A mai statisztikai adatok szerint 23 000 hektár ültetvény van a megyében. Ennek mintegy 20 százaléka a sorsára hagyott ültetvényterület. A fertőző gócok kialakulása azért következett be, mert a 3-4 év alatt megszűnt nagyüzemi növényvédelem a kezdeti időkben sem tudta a felparcellázott területek védelmét ellátni. Egy-egy táblának, egy-egy sornak más- más gazdája volt, akik egyénileg oldották meg a növényvédelmet. Vagy nem tudták, vagy nem akarták a nagyüzemi szolgáltatást igénybe venni, mert úgy gondolták, hogy egyénileg olcsóbb lesz. Ha valaki akarta is a nagyüzemi növényvédelmet, nem tudta megoldani, mert sakktáblaszerűen nem lehet permetezni. A csikókban történő permetezéskor az elhanyagolt rész lerontotta volna az okszerű növényvédelmi technológiával kezelt ültetvény hatásfokát. —Mi a megoldás? — A földtulajdonok terén fennálló zavarokat mielőbb meg kell oldani. A leromlott ültetvények megmentéséhez vagy kivágásához az államnak valamilyen mój dón pénzügyi segítséget kell adni, mertj egyes számítások szerint egy hektáit ültetvény megszüntetése 200 000 forint. Aj támogatás említésekor azt is el kell mondanom, hogy az új földtulajdonosokat kényszeríteni is kell arra, hogy ezeket az elhanyagolt, fertőzött ültetvényeket megszüntessék. Varga Attila
