Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)

1994-10-31 / 188. szám

^Vl HKfefel

il994.*ólrtóber »

Sportkollégisták

J6I tanulnak, jól sportolnak

Nemrégiben zajlott le a diáksporttal foglalkozók aktívaülése, amelyen többek között a „Jó tanuló, jó sportoló” díjakat is kiosztották. A középiskolások közül a megyében Mandula Viktória harmadik helyezést szerzett. Mikor megkerestük, kiderült. Viktória a nyíregyházi városi sportkollégium lakója, szobatársa Kulcsár Anita, s ő a tavalyi évben szerzett hasonló címet. Mindketten a Kölcsey Gimnázium DSE női kézilabdacsapatának a tagjai. A két sportolóhölggyel a tanulásról, a sportról a kollégiumban beszélgettünk.

Mandula Viktória a Krúdy Gyula Gimnázium negyedikes tanulója, Kisvárdáról került a megyeszékhelyre. Általános iskolában még nem választott sportágat, de rendszeresen atletizált és kézilabdázott is. Aztán, amikor Nyíregyházára került, testnevelőtanára küldte a kölcseys leányt a kézilabdacsapathoz. Nemsokára bekerült a kezdőbe is, ahol szélen védekezik, s beállós poszton játszik a támadásoknál. Matematika tagozatra jár, ez a kedvenc tantárgya. Azt mondja, a sport mellett nehéz a magas követelményeknek eleget tenni, 4,6-es tanulmányi átlaga mégis azt bizonyítja, neki ez is sikerült.

Kulcsár Anita a Kölcsey Ferenc Gimnázium tanulója, Szerencsről jött Nyíregyházára tanulni, s ő is az iskola csapa-' tában játszik. Az NB I B-s csapat meghatározójátékosa. Gólerős átlövő, legutoljára tizenhét gólt lőtt bajnoki mérkőzésen. Azt mondja, eddig ez a csúcs, de azért mindig dob tíz körül egy-egy meccsen.

Mindketten nagyon jól érzik magukat a csapatnál, jó hangulatban, igazi közösségként készülnek a bajnoki mérkőzésekre.

— Hogyan lehet összeegyeztetni az élsportot és a tanulást? — kérdeztük a kézis- lányokat.

— Nem könnyű, de össze kell egyeztetni, hisz a sportból önmagában nagyon kevés

• ember-tud,megélni. S ha ez sikerül is, a játé- , .kospályafutás sem véges, készülni kell az utána következőkre — mondja Viktória.

— Milyen az élet itt, a kollégiumban? Megfelelő segítséget kaptok a sporthoz és a tanuláshoz?

1 ■IIHHl , 1..H 1—«)-----1 ---------------------------------------------------------------J

Ku

lcsár Anita

Mandula Viktória

— Ez a kollégium sokkal jobb lehetőséget biztosít, mint a várqsi középiskolás kollégiumok. Az elhelyezést össze sem lehet hasonlítani, mielőtt ide kerültem, olyan hálóteremben voltam, ahol húszán laktak. Most ketten vagyunk egy szobában. Az edzések után és előtte a tanáraink felügy^ieje, .mellett készülünk a másnapi órákra. Ez nagy segítség, mivel NB I B- ben csak nagyon intenzív fizikai felkészüléssel lehet helytállni, s a fárasztó edzések után bizony jól jön a tanárok segítsége. Itt luxuskörülmények között élhetünk — mondja Kulcsár Anita.

— Sok diáktársatok szórakozással tölti szabadidejét. Nem zavar benneteket a kollégiumi élet kötöttsége?

— Nem, egyáltalán nem zavar. Igaz, hogy hét közben az esti órákban nem mehetünk el, míg más, osztálytársunk ezt megteheti, de ha ő is olyan intenzív edzésmunkát végezne mint mi, akkor nem is lenne ereje esténként szórakozni járni. Örülünk, ha a tanuláshoz van elég erőnk — nevet Mandula Viktória,.

— Péntekenként egyébként elmehetnénk szórakozni, de akkor általában már a szombati mérkőzésünkre készülünk — teszi hozzá Anita.

— Mivel töltitek hétvégén a szabadidőtöket ?

— Azt a kis szabadidőt Kisvárdán a családdal töjtöm el. így is elég keveset vagyok otthon — mondja Viktória.

— Én is haza szoktam utazni. De olyan is volt már, hogy a mérkőzés után a csapat elment valahova, hogy táncoljunk, szórakozzunk egy kicsit.

—Nem bánjátok, hogy kevesebb időtök jut szórakozásra mint másoknak?

— Aki sportol, annak valamiféle áldozatot is kell vállalnia — mondja komolyra fordítva a szót Anita.

A jókedvű, mosolygós lányok semmiben sem különböznek'.érettségire készülő társaiktól. Ha nem a csarnokban találkozunk velük, talán nem is tudjuk, hogy ők azok, akiket a pályán egy-egy szép gólért megtapsolunk.

R.Z.

’SkfSsv

Kosárlabda- íc-----------M

Sz

ekulovics, a balettmester

A múlt szerdai rangadó után rövid pihenő vár a tanárképző kosarsaira, hisz legközelebbi mérkőzésüket vasárnap játsszák majd Pécsett. No de a szerdai rangadó is megér néhány gondolatot. A mérkőzés előtt a férfi kosárlabda NB 1 B csoportjában három csapat állt az élen, egy-egy vereséggel, Salgótarján, Dombóvár és Nyíregyháza.

A hazaiak kisebb-nagyobb gondokkal készülődtek a mérkőzésre, ráadásul már hetek óta tudott volt, hogy a vendégeknél az Amerikából érkezett Wright is bemutatkozik. A kezdés előtti hazai névsor- olvasásnál kiderült, hogy Borosnyai Szabolcs már játszhat, de most öccse lett beteg, Klisura is ott volt a kezdőben, de combcsontját fájlalta, s így kérdéses volt, mire lesz képes.

Az első félidőben vagy nyolc percig a dombóvári vasutas együttes vezetett, igaz, mindig csak néhány ponttal. Legelőször Szekulovics unta meg a vendégek illetlenségét, s szokott, laza, könnyed mozgásával kezdte gyártani a kosarakat. Egyébként légies mozgásával a „kosárbalett” színpadán is helyet követelhetne magának. Szinte húzta maga után a többieket, mert egyre jobban belelendült Borosnyai és Kozma is. Jankovics a védekezésben nyúj- tott jó teljesítményt, aztán láthatólag Klisura egyre jobban bemelegedett, s nem is akárhogy, ezen a találkozón is ő dobta a legtöbb pontot a TK-sok közül. A második félidő elején már huszonöt ponttal vezetett a hazai ötös. Pedig előtte mind a vezetők, mind a játékosok tartottak a mérkőzéstől. A vége előtt tíz perccel aztán felébredt az ellenfél, s a végére majdnem szorossá tették az eredményt. Ekkor mutatkozott meg, hogy néhányan talán nem olyan frissek a csapatban mint máskor, s ezen az estén a cserék nem tudták átvenni a kezdő ötös ritmusát A győzelmet egyébként érett, s helyenként megint látványos játékkal érték el a hazaiak. • ■' Máté János, az egyesület elnöke a találkozó után elégedetten nyilatkozott a csapatról, bár azt sajnálta, hogy a huszonöt pontos vezetésnél kihagytak.

, — Az első félidő közepétől kifejezetten jól játszott az együttes., Jó egyéni-teljesít- ményt nyújtott ekkor Szekulovics, bár ő később elfáradt. Kozma játéka volt nagyon

hasznos a mezőnyben, s Klisura is nagyon okosan és éretten játszott. A második félidőbeli pár perces kihagyás miatt viszont bosszankodtam.

A mérkőzésen egyébként Borosnyai Sz., Szekulovics és Klisura közel hasonló számú potot ért el, s ez a kiegyensúlyozott teljesítmény döntött, illetve az, hogy Dombóvárnak nem volt igazi centerjátékosa. A 206 cm magas Wright egyébként nagyon ügyes és képzett, kiválóan dob, de nem igazán center, ráadásul az egyébként távolról nagyon eredményes vendégek rengeteg dobást elhibáztak, s hiába panaszkodtak a végén a játékvezetésre, vereségüket nem a bírók okozták.

Meg kell még jegyezni, hogy a mérkő- - zés előtt, s az első percekben a húsz-harminc főnyi vendég szurkolónak és a velük érkezett nagydobnak nagyobb hangja volt, mint az egész helyi szurkolóseregnek. Az is igaz, hogy ezen az estén is lehettek volna többen a nézőtéren. A TK játéka egyre javul, tehát megérdemelnék a nagyobb szurkolósereget, bár ezért a szakosztály vezetőinek is többet kellene tenniük. Talán elsőként a főiskolai hallgatókat lehetne ki- . csalni a csarnokba. Egyébként megjegyzendő, hogy amérkőzés vége felé a dombóvári nagydob elhalkult, s a hazai nézők tapsa biztatta a TK-sokat.

'No és a tabella. A mérkőzés után a TK pontelőnnyel vezeti a mezőnyt, hisz Salgótarján Veszprémben kikapott Az is igaz, hogy a Veszprém nem esélyes a negyedik helyre, így ezt az eredményt nem hoznák majd magukkal a rájátszásba a nógrádiaké A TK szerdai győzelmét egyébként biztos továbbviszi. R.Z.

Végied sportmenedzserek

Befejeződött az 1992/94. évi kétéves edzői (sportmenedzser) tanfolyam. Az eredményesen vizsgázók október 22-én kapták meg bizonyítványukat.

A tanfolyam szakmai munkáját bizonyítványosztáskor Vass Géza tanfolyamvezető értékelte, többek között elmondta, hogy 32 fő kezdte meg tanulmányait, de a két év alatt 5 fő — tanulmányi okok miatt — kimaradt, míg 7 fő gyakorlati tábort halasztott, így ők csak a következő évfolyamban végeznek majd.

A végzett hallgatók bizonyítványát dr. Bige Lászlóné, megyei sportigazgató a következőknek adta át:

Aerobic: Jávorszkiné Temesi Éva (Vásárosnamény), Koleszár Mária (Mátészalka). Atlétika: Havacs Katalin (Nyíregyháza). Labanics Mária (Mező- ladány). Kézilabda: Molnár Ferenc

(Kállósemjén). Labdarúgás: Hubicsák Zoltán (Ramocsaháza), Katona Attila (Kocsord), Lippai Tibor (Fényeslitke). Pazonyi György (Ófehértó), Torma László (Nagykálló). Rekreáció: Livják Emília (Budapest). Röplabda: Lőrinczné Sándor Csilla (Nyíregyháza), Somogyi Szilvia (Balsa), Tánczos Kinga (Tisza- vasvári). Tenisz: Fóra Csaba (Nyíregyháza), Gyuricsku Enikő (Nyíregyháza), Újhelyi Krisztina (Nyíregyháza). Test- építés-erőemelés: Mandula Károly (Nyírbátor), Váry Gábor (Mátészalka). Úszás: Csabai Judit (Nyíregyháza).

A sportszakember-képzés ezzel nem ért véget, az új, 1994/96-os kétéves középfokú edzői szaktanfolyamot 14 sportágban a sikeres felvételi vizsgát követően 35 fő kezdte meg. Ezzel párhuzamosan folyik az alapfokú sportoktatói képzés is, melynek 25 hallgatója van.

Kispályás örömök

Az elmúlt héten két városunkban. Fehérgyarmaton és Kisvárdán láthatták a szurkolók a magyar kispályás válogatottat. A csapat Fehérgyarmaton legyőzte a Cseh Köztársaság együttesét, míg Kisvárdán vereséget szenvedtek tőlük. A sportág egyre népszerűbb Európában, a téli holtidényben sorra rendezik a nagy nemzetközi tornákat, ahol a nagypályás sztárok és sztárcsapatok is megtalálhatók.

Nemcsak külföldön van érdeklődés, Fehérgyarmaton és Kisvárdán is megtelt a csarnok nézőtere, s a szurkolók érdekes, látványos találkozókat láthattak mindkét este. Fehérgyarmaton már az előmérkőzésen zúgott a lelátó, hisz a helyi válogatott játszott a kelet-magyarországi ligaválogatottal. A buzdításnak meg ás lett az eredménye. A hazaiak látványos játékkal győzték le az ellenfelet. A gyarmati csapatban ott láthattuk a városi tizenegy egy korábbi játékosát, Domokos Bélát, aki most a sényőiek üdvöskéje. A nagypályán egyébként szélvészgyors elfutásairól ismert center a teremben is megállta helyét, leginkább cseleivel és pontos lövéseivel vívta ki a nagyérdemű csodálatát, s természetesen labdáival a hálót is megrezegtette jó párszor.

— Melyik az igazi — kérdeztük a mérkőzés után a játékost — , a kispálya vagy a nagy?

— Nekem mindegy, csak labda legyen, mindenütt szeretek focizni. Mikor itt játszottam, akkor rendszeresen szerepeltem ebben a kispályás együttesben, s most erre a kivételes alkalomra visz- szahívtak. Holnap is pályára lépek Kisvárdán, akkor Sényő csapatában, Kis- várda lesz az ellenfelünk.

Aztán kezdődött is a válogatott mérkőzés hivatalos ceremóniája. Előtte a magyar válogatott egyik erősségével, Pribéli Lászlóval beszélgettünk.

— Már volt az év játékosa, rengeteg torna különdíját kasszírozta, a szaksajtó az .JEurópa királya” címmel is illette, minek köszönhető ez a népszerűség?

— Leginkább a góljaimnak. Már tíz éve focizok kispályán, s nagyon meg, szerettem. A nem túl távoli, de erős, jól helyezett lövések az erősségeim, s ez kispályán jól kamatozik.

— Ma hány góllal fogja terhelni a csehek számláját?

— Mérkőzésenként egyet szinte kötelező bevésnem, azt ma is teljesítem.

Aztán már kezdődik is a foci. No, más ez a játék, mint a nagypályán, sokkal nagyobb jelentősége van a technikai tudásnak és a pontosan célzott labdáknak. A lelátón egyre jobb a hangulat, hisz a második félidőben már nemcsak vezetnek a magyarok, de néha ördön- gösen is játszanak. Egy-két támadásuk után a csehek csak keresgélik, hol is lehet a labda. No nem mintha ők annyival gyengébbek lennének" csak másképp játszanak. Elsősorban Neumannra

építenek, őt próbálják lövőhelyzetbe hozni. Ha ez sikerül nekik, akkor a kapusnak már sajnos nincs dolga, legfeljebb az, hogy a pettyest újra játékba hozza, a cseh játékos lövései ugyanis olyan erősek, hogy azok földi halandók számára háríthatatlanok, szerencsére ritkán van lehetősége ezen az esten képességeit bizonyítani. No persze a magyaroknál is van egy-két muskétás, először Kénoszt küldi vagy nyolc méterről úgy a kapura a labdát, hogy a hálóőr moccanni sem tud, majd Pribéli irigyli meg teljesítményét, s váltja be mérkőzés előtti ígéretét. Ekkor megint a furfang juttatja helyzethez. Közelről lövi a szabadrúgást, s a néző még azon gondolkodik, hogy miképp tud hat méterrel á kapu mellé találni, amikor az alapvonalról társától már-vissza is kapuja a labdát, hogy az addigra szétrebbent sorfal hűlt helyén keresztül könnyedén a hálóba varrja a labdát. Csoda, ha 'a lelátón felállva ünnepelnek? Szóval látványos estével szórakoztatták a helyieket a két válogatott tagjai, s ne felejtsük, néhány percre szóhoz jutott az elmúlt idényben Nyírbátorban szereplő szabolcsi focista, Krasznai Attla.

—Attila, hogy kerültél a válogatottba?

— A budapesti Aramis csapatában játszom, s onnan hívtak meg a keretbe. Már voltam a fiúkkal egy spanyol túrán, de ott csak klubcsapatokkal játszottunk, ez az első nemzetek közötti válogatott mérkőzésem. Nagyon jó érzés, s ráadásul hazai környezetben vagyok.

A meccs után a szurkolók hosszan ünnepük a játékosokat. Közben a lelátón megtaláljuk dr. Nemes István polgármestert.

— Polgármester úr, mit jelent egy ilyen sportesemény a városnak?

— Nagy öröm számunkra, hogy ilyen esemény rendezésének lehetünk a gazdái. S higgye el, ezt nem az udvariasság vagy a megszokás mondatja velem. Az emúlt négy évben az önkormányzat nagyon sok infrastrukturális fejlesztést kezdett el megvalósítani. Még ezekre sem volt elég forrásunk, így kölcsönöket is felvettünk. Ilyen helyzetben alig maradt valami, amit a sportra költhettünk. Holott tudom, hogy szükség van ilyen eseményekre is, hisz az embereknek alig van módjuk ilyesfajta szórakozásra — fejezi be a polgármester a válaszát.

Miközben a nézőtér lassan kiürül. Dajka Lászlótól, az MLSZ kispályás bizottságának az elnökétől megtudjuk, hogy lesz még alkalmuk a szabolcsi focirajongóknak kispályás mérkőzéseken szurkolni, hisz az országos terem- bajnokságot idén december végén is a megye kilenc városában rendezik majd meg. Azt is elmondta, hogy további válogatott mérkőzések megrendezését is tervezik a megyénkben.

Révay