Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)

1994-10-28 / 186. szám

1994. október 28., péntek KÖZELKÉP KERTVÁROSI KÉPEK ~Téhány év alatt óriási fejlődésen ment keresztül Nyíregyháza / \ / városa. Új városrészek, épületek nőttek ki szinte a semmiből. JL y Húsz évvel ezelőtt a mai kertváros területét még kukoricamező bontotta. Az elsőfecskék meglátták—talán az amerikai filmek hatására — a kertvárosok fontosságát, és bízva a jövőben, a fejlesztésekben, a tarlón fogtak építkezésbe. A kertváros menedék. Menekülési lehetőség a füstös, zajos városból a természet csendjébe. Lakóövezet. Nappal kiürül, este újból megtelik élet­tel. Nappal a munkába menők, este a munkából hazatérők áradata tölti meg utcáit. A kezdeti sivár kukoricaföld ma már a múlté, modern minden, kom­forttal ellátott házak, üzletek, iskolák, egészségügyi intézmények látják el a lakosság jócskán megnőtt igényeit. A városnegyed funkciója, struk­túrája azonban az évek során nem változott. Megmaradt nyugodt, csendes „ alvóvárosnak’'. Garamvölgyi MMt Gyógyszertár Tíz órakor már a Kertváros felett is hétágra süt a nap. Sütni süt, de október lévén mégis hideg az idő. A buszmegálló szinte üres. Mind­össze egy idős asszony vár a járműre. Már régen várhat, mert arcára piros rózsákat festett a csípős idő. Lassan indul meg a be­szélgetés, megijed a nyilvános­ságtól. De azért belelendül, és so­rolja gondjait. — Jó annak, akinek van autója. Úgy könnyen bejut a belvárosba, akinek nincs, az várhat a buszra órákig! — Óránként indulnak a járatok? — Papíron nem. Félóránként, de szinte soha nem érkezik időben. Mindig késik valamennyit. Aki lemarad az aktuális buszról, az várhat akár egy órát is, ha olyan szerencséje van. Nyáron még el is lehet viselni, de ilyenkor ősszel, télen már fázik az ember! Nyugdí­jas vagyok, éppen a lányomhoz akarok bemenni a városba, de ki­csivel lekéstem a buszt. Hazamen­ni nem akarok, mert a rossz lábam­mal elég volt idáig elkutyagolni. Inkább fagyoskodok! IMI AZ UTCA Egy a szép házak közül Hősök lakat alatt- Tudja, mióta vártuk ár ezt az utat?! Hosszú-hosszú évek óta szidjuk a sarat, a hepehupát az utcánkban. Most végre megvan az aszfaltburkolat... - mondja Mi- holecz András, s úgy mutat előre az utca vége felé, mint gazda a portáján. - Elkészült, örültünk neki, de összetanakodtunk itt a szemközti szomszéddal: miféle dolog, hogy „csak így” örven­dezünk.- Egyetértettem, s rögvest meg is volt a gondolat - folytatja Páka Imre -, hívjuk egybe az utca lakóit... Nem hosszú utca ez a mienk, 22 ház van benne két olda­lon. Meghívtunk mindenkit. Miholeczék garázsa elég nagy, két kocsinak való hely van benne, de a hosszú asztaloknak, a kéttagú zenekarnak kissé szűkösnek tűnik - ám csak első látásra. Amikor a háziasszony és a segítő szomszéd- asszonyok megjelennek a gőzölgő birkagulyással, az ínycsiklandó töltött káposztával, s amikor fel­hajtódnak az első kupicák, meg lepattannak a söröskupakok, máris tágasabbnak érződik. Megdübben a dob bőre, a billentyűkre csap a muzsikus, koccintanak a szomszé­dok, csörrennek a kések-villák. Pohárköszöntők hangzanak el, a szervezők szólnak, majd Giba Tamás, aki független jelöltként szándékozik indulni a választá­sokon, s amott lakik nem messze. A bejáratnál a jóllakott férfinép cigarettára gyújt, folyik a szó. Megüti a fülem egy mondat: „Hát, szomszéd úr, jó régóta itt lakunk az utcában, de ennyit még nem beszéltünk egymással...” Ha másért nem, már ezért a mondatért megérte. Együtt van az utca. A hangulat méltó a nevéhez. Történik ugyanis mindez a nyíregyházi Kertváros Derű utcájában 1994 októberének végén, amikor barátságtalan szelek fújnak. Visszalépdelünk a garázs derű­melegébe. (tarnavöigyi) A kertvárosban sorakoznak egymás mellett a fehér fejfák. Raj­tuk egy név, egy évszám, egy beosztás. Végtelennek tűnő sorok­ban nyugszanak azok a hősök, aki­ket itt, Nyíregyházán sebzett halál­ra egy golyó valamelyik háborúban. Közeleg a halottak napja. Vajon ki gyújt gyertyát Pejics Antalért, Rap Pávelért? Minden bizonnyal senki. Egyrészt azért, mert va­lószínűleg nincsenek már hoz­zátartozóik az élők sorában, más­részt pedig azért, mert, ha valaki mégis be szeretne jutni a Hősök te­metőjébe, útját állná a kapu, és a rajta lévő „mázsás” lakat. Talán a fűre is ráférne egy kicsit a gondozás. Lehet, hogy szebb, és emberibb lenne a hősök környezete egy kis fűnyírás után. Az összetört fejfákat is ki lehetne cserélni újra. Bár az itt nyugvóknak mindegy... Vakító világosság Jöttek-e már be sötétedés után Nyíregyházára a Tiszavasvári felől vezető úton? Aki igen. az biztosan tudja, milyen veszélyes a helységjelző tábla előtti néhány száz métert megtenni, a vakító világosság miatt, ami a bal oldalon lévő lámpától származik. A lámpa eredetileg, feltételezhetően, a körülötte lévő telephely éjszakai megvilágítását hivatott szolgálni, sajnos azonban mialatt a rábízott terület sötétben marad átmeneti leg elvakítja a városba tartó autósokat, i Nem értem, miért nem emel szót ellene már valaki? Előbb-utóbb súlyos közúti balesetek forrása is lehet... O lvasói levéli Számolhatnak i a leolvasóra Notórius tartozók címmel jelent meg október 17-én a TITÁSZ Rt. Nyíregyházi Üzletigazgatósága fo­gyasztó és értékesítési osztály vezetőjével, Ling Bélával készített írásunk. Az osztályvezető a kinn- lévőségekkel kapcsolatban nem ítélte rózsásnak a cég helyzetét. A korábbi évekhez viszonyítva, mind a nagyfogyasztók, mind a lakosság esetében a tartozások aránya közel a háromszorosára nőtt: az előbbiek mintegy 150-160 millióval vannak elmaradva, míg a lakosság körében ez a szám közel 26 millió forintot jelent... Az írás kapcsán hívott telefonon bennünet egy — névtelenséget kérő — olvasónk, aki azzal a panasszal élt, hogy a díjbeszedőnek legalább három hónapja híre-hamva sincs a Botond utcán és környékén. Az eltűnt díjbeszedő nyomát kutatva Deák Zoltánt, a nyíregyházi kiren­deltség vezetőjét kerestük meg, aki az alábbiakról tájékoztatta lapun­kat. — Díjbeszedőink valamennyi körzetben havonta megjelennek a mérőóra leolvasását elvégezni. Az elképzelhető, hogy éppen nincsenek odahaza, ilyen esetekben a le­olvasók írásban meghagyják a fo­gyasztók részére a befizetéssel kapcsolatos teendőket. Konkrétan: a számlaösszegét nyolc napon belül szükséges kiegyenlíteni, a Bethlen utcai székház földszintjén erre le­hetőséget nyújtunk. Hétfőtől-pén- tekig 7-17óráig és szombatonként 7-től 12 óráig állunk az ügyfelek rendelkezésére. A nevezett körzet­ben egyébkét valóban váltás történt, a katonaidejét kitöltött díjbeszedőnk ismételt beállásával a szóban forgó utca és környékének ilyen jellegű problémája rendeződik. (fler) Fordítós tiienhét nyelvből A nyíregyházi TIT-nél 1981-től működik a fordítóiroda. Vezetőjé­vel, Drabik Zoltánnal az iroda működéséről beszélgettem... — Hány nyelvből vállalnak je­lenleg fordítást? — Tizenhétből, de nemcsak fordítást, tolmácsolást is. —Milyen végzettségűeket alkal­maznak? — Tíz főállású fordító dolgozik a TIT-nél, a „külsősöket” megbízá­sosjogviszony keretében foglalkoz­tatjuk. Elsősorban a 10-15 éves gya­korlattal rendelkezőket, diplomás szakembereket, akik több évet töltöttek külföldön. Néhány éve le­hetőség van arra, hogy az egyetemi hallgató a diplomája mellé szak­fordító képesítést szerezzen, másod- diplomaként. Az agráregyetemisták közül sokan választják a német vagy angol szakfordítói szakot. — Ejtsünk néhány szót az anya­giakról. Mennyit fizetnek olda­lanként a lefordítandó szövegért? — Ezt úgy fogalmaznám: az ár megállapodás kérdése. Tény, hogy Budapesten a mi áraink kétszeresét kérik. Mi keleti árakon dolgozunk, figyelembe vesszük az itteni anya­gi helyzetet. —Melyik intézménnyel tartanak kapcsolatot? — A diákoknak nincs pénzük, inkább megtanulnak egy-két nyu­gati nyelvet, és ha kell, a szöveget maguk fordítják. Több vidéki város intézményével tartjuk a kapcsolatot, szerződések, üzleti levelezések, műszaki szakszövegek azonnali telefaxos fordítását vállaljuk. — Tolmácsokat milyen rendez­vényekre kérnek a leggyakrabban ? — Konferenciák, sportrendez­vények rendezésekor. Nemrég a Debreceni Agrártudományi Egyete­men az almatermesztésről tartottak előadást, ide kértek szinkrontolmá­csot. Ha a gyárakba új gépek ér­keznek, átadásakor, beállításakor a szakemberek szavainak fordí­tásához német és angol tolmácsot kémek. — Milyen gondokkal küzdenek jelenleg? — Nagy szükségünk lenne hol­land szakfordítóra, a magyar-hol­land gazdasági kapcsolatok erő­södése miatt. Nemrég dolgozott nálunk egy fordító főállásban, de elköltözött a fővárosba, ahol ked­vezőbb állásajánlatot kapott. Nagyok a kintlévőségeink, sokan tartoznak nekünk, ez az anyagi hát­tér miatt nehezíti a dolgunkat. — „Újításra” készülnek-e? — Munkatársaink a közeljö­vőben szövegszerkesztőn dolgoz­nak, a kész munkát lemezen adjuk át. Hajdú Gabriella „Mumusok nincsenek ma már" Mumusországot végveszély fenyegeti! A mindent felfaló Zsák ábécérendben zabálja meg az ország tárgyait, élőlényeit. Szvetozár, a mumuskirály Emberországba megy segítséget kérni, ám a visszaút bezárni előtte. A Zsák éjfélkor az „M” betűhöz ér, Mumusország végső pusztulásra van ítélve. Dermesztő mumuskrimi veszi kezdetét. Minden perc drága! Két mumus, Böhöm és Celofán, királyuk felkutatására in­dul. „Mumusok nincsenek ma már”. Linának, Marcinak és Daninak, a három testvérnek azonban más a véleménye minderről. Izgalmas ka­landok során találkoznak a királyukat kereső mumusokkal, akiknek utolsó reményük a gyerekekben van. A Mumus visszatér előadás további izgalmait szombaton délelőtt 11 órától láthatják a gyerekek a Móricz Zsigmond Színházban. Gyerekek! Ti ott cseréljetek helyet, csak így lesz Kasszasi­ker! (Fotó: Bozsó) f*-.! ' • \ ÍBfL KE i r t> f Jpf Hi -aids 1 L,. \

Next

/
Thumbnails
Contents