Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)
1994-10-28 / 186. szám
AZ ÚJ KELET MELLÉKLETE Kétszáz szobás gyógyszálló, gyógyturizmus Eljön-e a királyfi? Tizenöt éve is van tán annak, hogy akkori fontos emberek gyógyszállót, nyugati gyógyturizmust álmodtak a Sóstóra. Hírlett később, hogy svéd tőke özönlik majd a megvalósításhoz, de mindezideig nem jött. Még később magyar magánvállalkozók vívtak harcot a létesítményekért, egyikük még melegvizű kutat is furatott a víztorony aljában. Nem tudni, mi van azóta a kúttal, használható lesz-e valaha, meleg-e és gyógyhatású-e a vize. Mára az egykor népszerű Krúdy szálló falait — és a tulajdonos ide befektetett tőkéjét—rágja az idő. A közelmúltban külföldi szakértők kezdték vizsgálni: hogyan lehetne életet lehelni a lepukkant üdülőterületbe. Csak reménykedni lehet abban, hogy időben vagyunk, és a Sóstó még csak Csipkerózsika-álomba, és nem kómába merült. A megvalósíthatósági tanulmányok egyik ké- szítőjeJohn Blarney az angliai Lan- chasire Enterprises szakértője. — Úgy hírlik, Ön sok országban végzett már hasonló munkát... — Afrika számos országában dolgoztam Tanganyikától Szudánon át Ugandáig. Volt megbízatásom Venezuelában, Libériában, s itteni munkámmal párhuzamosan Kenyában is dolgozom... — Ezek szinte mind fejlődő országok. — Franciaországban és a skandináv országokban is dolgoztam. — Hogy ismerik Angliában Magyarországot? — Azt mondhatnám, hogy Magyarországnak nálunk nagyon gyenge de pozitív image-e van. Az emberek hallottak már Budapestről és a gulyásról. — A fővároson kívül vannak még más települések is. — Angliáról London, Franciaországról Párizs jut az emberek eszébe először. Ha azt mondom önnek, Nottingham, tudja valamihez kötni? — Robin Hood-hoz például... — Bizonyára. De azt elhiheti nekem, hogy ez nem általános. Ne várja hát, hogy Nyíregyházát ismerjék mifelénk. Ehhez először itt kell olyan feltételeket teremteni, amiért érdemes megismerni a várost vagy Sóstót. — Mik ezek á feltételek? — Egy megvalósíthatósági tanulmány készítésének kezdeti időszakában erről még korai beszélni. Annyi azonban tudható, hogy gyógy-idegenforgalomban gondolkozunk. —Én egy kétszáz szobás gyógyszállóról hallottam. — Erről is van szó. De ehhez a környéken is számos más lehetőséget kell biztosítani az idelátogatók szórakoztatására. Nagyon fontos a közlekedés. Az autópálya terve biztató, de kevés. Akkor ér valamit, ha meg is épül. A debreceni repülőtér jó adottság, de nem így, ahogy van. S ha megépül egy ilyen gyógyszálló, rendbehozzák a Krúdy szállodát, s teljesen kialakul mindaz, amit a turisztikai szakemberek ajánlanak, még mindig van egy nagyon fontos feladat. — Mi volna az ? — A személyi feltételek megteremtése. — Nyíregyházán szakközépiskolában képzik az idegenforgalmi szakembereket. — Tudok róla. Mégis azt gondolom, hogy a leendő létesítmények felső vezetőit jobb esetben Budapestről, rosszabb esetben külföldről kell idehozni. Az itt képzett középfokú szakembereknek pedig nemcsak szakmai bizonyítvánnyal, hanem gyakorlatban hasznosítható magasszintű szaktudással kell rendelkezniük. Nem elegendő a nyelvvizsga, még kettő sem, tudni kell úgy használni az adott idegen nyelvet, hogy a vendég elégedett legyen. Ez mindennek a kulcsa. (y) A szépségért szenvedni kell! Több mint százmillió A nyíregyházi 1. számú postahivatal, vagy ahogy a nagyközönség nevezi, a „nagyposta” a város postaforgalmának, a felvételnek és a kézbesítésnek mintegy 80—90 százalékát bonyolítja le. Mindezt annak ellenére, hogy a városban immár 11 hivatal működik. Ennek oka, hogy a „főposta” rendkívül jó helyen, a város szívében található. Az ember jártában-keltében belebotlik, és beszalad ezt-azt elintézni. Éppen ezért az idők folyamán a hivatal kinőtte a rendelkezésére álló helyet. — Már amikor 1969-ben megépült a hivatal, akkor is kicsi volt a forgalomhoz képest — indokolja Szabó Pál, az 1. számú postahivatal vezetője a nemrégiben megkezdődött átalakítási munkálatok szükségességét. — A forgalom azóta természetesen egyre csak nőtt, és ezen a szűk helyen nagyon nehéz jó munkát végezni. Nincs például közönségterünk, ami jelentősen korlátozza az ügyfél- fogadás gyorsaságát. De nehezíti ezt a korszerűtlen és elavult berendezés is. Ez alól talán az 1987-ben felújított felvételi terem jelent csak kivételt. Szóval mindez eredményezte, hogy immár másfél éve kértük a postaigazgatóságot, hogy szánjuk rá magunkat egy nagyobb horderejű felújításra. — Miért csak most kezdődtek meg akkor a munkálatok? — Ennek nagyon egyszerű oka van. Az épületet mi csak béreltük az önkormányzattól, és a vezetőség érthetően nem szívesen fordított volna nagyobb összeget a felújításra. Végül is tavasszal döntött úgy az igazgatóság, hogy megveszi az épületet. A tárgyalások sikeresen lezárultak, és elkezdhetjük a munkát. —A posta pénzéből? — Nem. A kormányzati beruházási keretből kaptunk több mint százmillió forintot. Ebből a pénzből nemcsak a belső felújítási és korszerűsítési munkálatokat tudjuk elvégezni, hanem külsejében is impozáns, s helyhez illő képet tudunk kialakítani. A beruházási pénzt egyébként nem egy összegben kapjuk meg, hanem három évre ütemezték. így a befejezés határideje 1996. június 30. —A belső felújításoktól függően azonban nem oldódik meg a helyhiány... — A hírlapárusítás kiköltözött az épületből, így nagyobb helyen, ideálisabb környezetben tudjuk majd ellátni az ügyfélforgalmat. — Hol fogják a napi dolgokat intézni a munkálatok ideje alatt? — Az átalakítás miatt nem korlátozzuk tevékenységünket, valamennyi szolgáltatásunkat folyamatosan végezni fogjuk. Az egyes tevékenységek az épületen belül más helyen, esetleg szűkített kapacitással fognak működni, illetve már működnek is. Például a Bethlen Gábor utca 2. szám alól beköltözött a felvételi terembe a hírlapárusítás és a televíziós ügyintézés. Reményeink szerint egyébként december végére már visszaköltözhet az újjászületett, de mégis csak régi, megszokott helyére ez az ágazat. —Mi a helyzet a felvételi teremmel? — A közönséget leginkább ez a rész érinti érzékenyen az átalakítás során. Erre csak a jövő évben fog sor kerülni, addig pedig az udvar felőli jelenlegi kézbesítő irodába helyezzük át a részleget. Egyébként az egyes szolgáltatások igény- bevételének lehetőségeiről az épület előtt már elhelyeztük az eligazító táblákat. — Ezzel összefüggően fog-e növekedni a szolgáltatások kínálata? — Máris van új szolgáltatásunk, a biztosítói tevékenység. A Providencia Biztosító teljes körű tevékenységét végezzük minden posta hivatalunkban. Ezenkívül pedig szeretnénk kereskedelmi jellegű tevékenységeinket bővíteni. Olyan termékeket forgalmaznánk, ami nem áll távol a posta profiljától. Legfontosabb feladatunk jelenleg a választási értesítők kézbesítése, valamint a hamarosan elkezdődő karácsonyi csúcsforgalomra való felkészülés. Bízom benne, hogy a munkálatok nem okoznak majd jelentős bevételkiesést. Igyekszünk a közönségnek minél kisebb kellemetlenséget okozni, és továbbra is minőségi munkát végezni. Ugyanakkor már most szeretnénk mindenkinek a megértését és belátását kérni, ha hosszabbra nyúlna a várakozás ideje. Nem tudom ezt mással indokolni, minthogy őértük, a kényelmük érdekében tesszük mindezt, és hogy másfél év múlva egy külsőleg és belsőleg egyaránt megszépített, korszerűsített épülettel és kiszolgálással fogadjuk majd a hozzánk fordulókat. Végtelen örömünkre szolgál, hogy mindezen munkálatokat olyan időszakban is lehetőségünk van elvégezni, amikor a kormány visszaszorította a nagy beruházásokat, de nekünk mégis lehetőséget adott, hogy tovább szépítsük ezzel megyeszékhelyünk képét. Úri Mariann Tisztelt Olvasók, Kedves Nyíregyháziak! Lassacskán ismertté és — örömünkre — sokak áltál kedveidé válik a megyeszékhelyen az Új Kelet heti melléklete, a Nyíregyházi Közelkép. A négyoldalas „hetilap a napilapban" Nyíregyházáról szól, főképp a nyíregyháziaknak, de mivel a pénteki Új Kelet minden számában megtalálható, természetesen a megyében másutt élő olvasók is tájékozódhatnak belőle a megye székhelyének mindennapjairól. Törekvésünk az, hogy minél több városlakóhoz jusson el a Közelkép, ezért választottuk azt a talán szokatlan megoldást, hogy az Új Keletnek ebből a négy oldalából külön nyomatokat készíttettünk — eddig húszezer, mától harmincezer példányban. Ezeket a postai kézbesítők juttatják el a város postaládáiba, reményeink szerint mindenhová. Szerkesztőségünk igyekszik olvasmányossá, információkban gazdaggá tenni a Közelképet, reméljük, eredménnyel — erről Önök, az olvasók tudnak tanúságot tenni, ha véleményüket eljuttatják hozzánk. Úgy tűnik, hiába a közfelháborodás. hiába a tiltakozás sajtóban, közgyűlésben, akárhol: a Fal épül. A Metropol RT a beruházó, azaz a megyeszékhely közepén épülő új üzletközpont gazdája—s ezen társaságnak tagja Nyíregyháza város közgyűlése is. Ám úgy látszik, szava nincs. Nem képes elérni, hogy a város kellős közepére, a 4. számú nemzetközi főútvonalra (mert hiába a körúti, a város- központot elkerülő szakasz, mégiscsakjárnak ám itt átkelők...) — szóval, a főútvonalra egy falat telepítenek oly módon, hogy egy sávot ellopnak az amúgy sem túl széles úttestből. Nem szándékozom most arról elmélkedni, hogy bezzeg Nyugaton: ott egy felhőkarcolót felhúznak cipőskanállal. Nem tartunk még mi ott, ne is álmodozzunk. Törjük inkább azon a fejünket, hogy mi az oka annak, hogy a városháza illetékesei engedték ezt az amúgy gondosan kivitelezett falat. Nemtörődömség? A köz elleni támadás? Merénylet a városlakó ellen? Nem. Más van emögött. S leírom, ha megköveznek is érte. Ez, kérem, egyszerű hivatalnoki ostobaság. Az a jelenség, amikor az íróasztal mellől eldönti a Könyökvédős, hogy hová és miképp és mi- refel. Aztán káromkodik, amikor ő kerül az autójával a sávba, amelynek nincs folytatása. És vakarja a fejét, amikor rájön, hogy az építők nagyon is kényelmesek, legszívesebben az egész Kossuth teret bekerítenék, hogy békében, tágasan dolgozhassanak. Nekik ez az érdekük. Nekünk, városlakóknak más. A Hivatalnak pedig az a dolga, hogy egyeztesse az érdekeket. Lehetőleg úgy, hogy mindenki jól járjon — sőt, a városlakó mindig egy kicsit jobban. A fal Újra Irodalmi Presszó Húsz éves idén az Irodalmi Presszó. Az eltelt évek alatt több helyen is voltak „albérlők”, legtovább a Korona Hotel adott helyet a rendezvénynek. A presszó múltjáról és jövőjéről beszélgettünk dr. Katona Bélával, a presszó vezetőjével. — 1974-ben, Váci Mihály születésnapján volt az első rendezvényünk. Ekkor határoztuk el, hogy a megyénkből elszármazott, illetve kötődő irodalmárokat, művészeket kisebb-nagyobb rendszerességgel meghívjuk egy-egy irodalmi esemény, mint a költészet napja vagy az Ünnepi Könyvhét keretében. Természetesen helyet adtunk a megyei írócsoport tagjainak is. Ezt a tevékenységet folytattuk kisebb-nagyobb megszakításokkal egészen napjainkig. — Most nyári szünetet tartottak. Mi lesz az év végi program? — A TIT megyei szervezete biztosít helyet a további rendezvényeinknek, és ha szerény mértékben is, de anyagilag is támogat bennünket. Az idén még három irodalmi rendezvényre kerül sor. November 6-án a Kelet-Magyarországi Protestáns Kör írói, költői mutatkoznak be. Ezt követően a Mátészalkán élő költőnő,Losonczi Léna lesz a presszó vendége. A harmadik rendezvényen pedig — kivételesen —- nem házigazdaként, hanem vendégként szerepelek a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Irodalmi Kronológiával.
