Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)

1994-10-27 / 185. szám

UJ KELET MAGAZIN = 1994. október 27., csütörtök 7 A fejes és vörös káposztát, a kelká­posztát, a céklát, sárgarépát, fekete­retket, gumós édesköményt és a kínai kelt száraz időben még öntözzük alaposan, és ne szedjük ki a földből túl korán. A kései zöldségféléknél ezekben a hetek­ben még jelentős súlygyarapodás és növekedés várható. Minden zöldséghul­ladékot - a golyvafertőzött káposztatorzsa és gyökér kivételével - hordjunk egy csomóba. A nagyobb, fás darabokat előtte aprítsuk fel ollóval, és keverjük össze a magas víztartalmú levelekkel, mint például a saláta- vagy káposztalevél. Remek növényi trágya válik belőle. A fagyos éjszakák előtt szedjük le a paradic­somot, akkor is, ha kicsit még éretlen, és szellős helyen hagyjuk utóérni. A meg­felelő helyen tárolt paradicsom szépen bepirosodik, és néha még karácsonyig is használható. Fokozatosan megpuhul kissé, de azért ivólének és levesnek még hasznosítható. A tököt és cukkinit is le­hetőleg még a fagyok előtt szedjük le. Vi­gyük a termést hűvös, fagymentes helyre, ahol még hetekig tárolhatjuk károsodás nélkül. Ha szeptember elején elvetettük, akkor most kiültethetjük az áttelelő salátát. Legjobb a kis palántákat 30 cm-es sortávra, kis barázdákban ültetni. Tavasz- szal fejlődni kezdenek, s ha egy kicsit megtrágyázzuk, májusban torzsás fejeket érlelnek. Ahhoz, hogy egész télen friss metélőhagymánk legyen, a hagyma­csomókat most ássuk ki, a földet rázzuk le róluk, s kis halomban hagyjuk a szabadban feküdni. A gyökereknek és hagymáknak át kell száradniuk és fagyniuk. Először decemberben csere- pezzük, hajtatásra vigyük be a lakásba. Ezzel ellentétben a petrezselyemmel té­len nagyon óvatosan kell bánni. A növényeket a gyökerük megsértése nélkül kell kiásni és nagyobb cserepekbe ültetni. A tárolási zöldségféléket, melyeket leg­először felsoroltunk, az esős napok beálltával szedjük fel és vigyük egyből a tárolóba. Ételmentés Gondolom, a leggyakorlottabb házi­asszonnyal is előfordult már, hogy utolsó pillanatban egy kis „hiba” csúszott a főzés menetébe. Mit lehet ilyenkor tenni? Ha a gyümölcsleves ízetlen, feljavítható egy kis tejszínnel, tejföl­lel vagy krémsajttal. Ha az étel nem elég fűszeres, tegyünk hozzá egy púpo­zott evőkanál mustárt, némi papri­kát. Egy kanál curry is feljavítja az ízetlen levest, mártást vagy majonézt. A zsemlemorzsa, a joghurt, a tejföl és a petrezselyem kiegyenlíti a túlzottan sok sót. Azt az ételt, amelyben már van elegendő fűszer, mégsem elég pikáns ízű, friss fűszernövényekkel vagy citromlével ízesítjük. Ha a majonéz összement, vegyünk elő egy tiszta tálat és egy friss tojást, csurgassuk az összement majonézt a tálba és ke­verjük folyamatosan a tojással simá­ra. Ha ugyanaz történik a mártással is, megmenthetjük, ha a lábast levesszük a tűzről és rövid időre hideg víz­be tesszük, vagy egy kávéskanál tej­fölt teszünk hozzá. A túlédesített öntetekhez adjunk néhány csepp cit­romot. Nosztalgia Gyermekkorom legszebb éveit egy nagyváros kertvárosi utcájában töltöt­tem. Az utca nem volt hosszú, s bár nem laktak benne malacok, tehenek meg kutyák — legfeljebb pár macska —, mégis falusias volt. Délelőtt a háztartásbeli feleségek - anyukák, nagymamák - elsétáltak a boltba, útközben meg-megálltak egy kapu előtt beszélgetni a gyerekekről, unokákról, a virágokról, meg hogy hol sütik a legjobb kenyeret és mikor áll érte a legrövidebb sor. Mindenki mindenkiről tudott min­dent. így aztán az örömöt is volt kivel meg­osztani, de a gonddal-bajjal sem maradt egyedül az ember. A segítséget kérni sem kellett, olyan magától értetődő volt. Még csöngetni sem kellett hozzá, mert a kerteket mindenfelé kiskapuk kötötték össze. Aztán a lakótelep következett. Gyere­kek, fiatalok még csak-csak összeverőd­tünk a játszótéren, de igazán csak a szom­szédot ismertük. Másoktól legfeljebb egy- egy „jó napot”-ot kaptunk, ha szembejöt­tek a lépcsőn. Arról a bizonyos, tv-soro- zatból ismert baráti lakóközösségről a Be- ton-Óperenciás-tengeren innen nem hallottam. A többi lakó szeme láttára - nem költözési célból - kipakolt lakásról azonban nem is egyszer. Hasonlóképpen a doboz-magányból a 8-9-10-edik ablaká­ból kilépő emberekről... Nagy boldogságomra, két kicsi gyer­mekemmel — nem rég — egy kertes házban lakhatuk, néhány utcával távolabb attól a hajdanitól. Visszavágytam abba a fészekbe, a mosolyok és segítő kezek közé. „Kis- bolti” beszélgetések melegébe, ahol néven szólítjuk egymást, miközben a friss kenyérre várunk. Aztán tegnap reggelre a házunk előtt álló, frissen felújított Trabantunk két, út felőli kerekét valaki kiszúrkálta. Beszél- jünk ezzel-azzal, mindenki a fejét csóválja. Apránként kiderül, hogy mi vagyunk a másodikok, s a „tettes” szin­te teljes bizonyossággal a szemközti szomszédunk. Az ok: előző este vendé­geink kis időre az ő háza elé állították az autójukat (ahonnan itt nem idézhető szavak ordításával kergette el őket). Az első gondolatom az volt: vajon ho­gyan tudott eddig, s hogyan tud ezután nap mint nap mosollyal a szemembe nézni? Aztán nagymama jutott eszembe: va­jon mit szól hozzá, ha „onnan” látja, hogy már nemcsak a kiskertkapuk men­nek ki a „divatból?” Bőrtisztítás Beköszöntött a hideg idő. Lassan előkerülnek a szekrények mélyéről a bőrkesztyűk, csizmák. így aztán nem árt ha tudjuk, hogyan tarthatjuk rendben eme ruhadarabjainkat. A vilá­gos színű kesztyűket minden hordás előtt tisztítsuk ki. Ha a kesztyű foltos lesz, dörzsöljük be száraz pipaagyag­gal, így nem fakul ki. Tisztításhoz húz­zuk fel a kesztyűt és dörzsöljük be kevés melegvizes szappannal. Mosás után hagyjunk egy kevés szappant a kesztyűn. A kesztyűt sámfán szárítsuk, vagy tömjük ki újságpapírral. Ha meg­szárad, dörzsöljük össze és gyűjük meg, hogy puha legyen. A bőrcsizmát, ha vizes lesz, tömjük ki újságpapírral, hogy száradás közben megtartsa formáját. Szárítás előtt kenjük be bőrápolóval, vagy ricinusolajjal, így puha marad. A bőrcipőket és csizmákat rendszeresen kenjük be megfelelő színárnyalatú cipőkrémmel. Segítségül használjunk puha rongyot. A kecske­vagy szarvasbört jól keféljük és porol­juk ki, a makacs foltokat háztartási csiszolópapírral távolítsuk el. A bor­júbőr megkeményedik, ha túl gyorsan szárítjuk. A disznóbőrt nagyon nehéz tisztítani. Nem árt, ha vigyázunk, hogy ne legyen nagyon piszkos. Szükség esetén próbáljuk meg kallófölddel tisz­títani. Ha folt kerül rá, dörzsöljük ki körkörös mozdulatokkal egy finom csiszolóvászonnal. A jövő tápláléka Több ezer éve gyűjtik már az emberek a nagytermetű tengeri algákat. Feldolgozá­suk során takarmánnyá, műtrágyává, ipari nyersanyaggá alakulnak. Az emberi táp­lálkozásban nagy jövőt jósolnak az al­gáknak magas fehérje- és szervesanyag tartalmuk miatt. Az algafeldolgozás központja Norvégia. Partjai mentén kb. 10 millió tonna alga él, nagy mennyiségben a feldolgozásra na­gyon alkalmas barna fajta. Ez akár 100 méter hosszúságúra is megnőhet. A vörös és zöld algák emberi fogyasztásra alkal­masabbak, mintegy 60 féle nyomelem található bennük. Frissen, szárítva vagy liszt formájában kerül a fogyasztókhoz. Frissen, salátaként felveszi a versenyt a szárazföldi zöldség­félékkel. Vitamintartalmuk óriási, száraz­anyagtartalmuk fele fehérje, mely létfon­tosságú aminosavakat tartalmaz. Beteg­ségek megelőzésében van nagy jelentősé­gük, de a legyengült, beteg szervezetet is gyorsan regenerálják. Az algák nemcsak élelmiszerként, takarmányként jelentősek, hanem ipari nyersanyagként, sőt, tüzelőanyagként is értékesek. Tizenöt gramm szárított algából tíz liter nagy kalóriaértékű, 60 százalék metántartalmú gáz fejleszthető. InfoNet Mit kell tudni a borokról? A vörösbort a fogyasztás előtt egy vagy két órával nyissuk ki, esetleg öntsük át boroskancsóba, hogy a bor „lélegezhes­sen”. Szobahőmérsékleten kínáljuk. Ha meg akarjuk vizsgálni, hogy a fehérbor jó minőségű-e, bontsuk fel az üveget fo­gyasztás előtt egy órával. Utána a dugóval újra zárjuk le és tegyük vissza a hűtőszek­rénybe. A pezsgőt és a habzóborokat csak röviddel a kínálás előtt bontsuk fel, külön­ben elszökik a szénsav. Ha a dugó eltörik, próbáljuk meg egy hegyes késsel neki­nyomni az üveg falának és kihúzni. Ha a dugó szétmegy az üvegben, szűrjük át a bort. Ha a bort kancsóba öntjük át, előtte melegítsük szobahőmérsékletűre a bu- téliát. A bort lassan és egyenletesen öntsük át, amíg az üledék meg nem mozdul. Húsfogyasztási szokások Franciaországban Az utóbbi években a franciák szoká­sai átalakulóban vannak. Határozottan megélénkült a sertéshús iránti kereslet. Az egy főre eső 35 kg-os átlagfogyasz­tás 3 kg-mal növekedett. A fogyasztás növekedését a statisztikusok már előre jelezték, így a termelők jól tudták követ­ni a változó igényeket. A belföldi igé­nyek kielégítése mellett még az expor­tot is felfuttatták. Az ország 91 száza­lékban önellátó sertéshúsban, az import csak választékbővítést szolgál. A külföl­di hús Dániából, Hollandiából, Belgium­ból érkezik, speciális termékek formá­jában. Az Európai Unión kívüli ország­gal egyáltalán nem kereskednek. A francia sertéstenyésztés fejlődését a termelés szerkezeti átalakítása tette le­hetővé. A tenyésztők száma visszaesett, 500000-ről 165 000-re. Eltűntek a 100- nál kevesebb hízót tartó kisgazdaságok, megerősödtek az 1000-nél több sertést tartó nagygazdaságok. A belföldi sertéshúsfogyasztást 70-75 százalékban iparilag feldolgozott ter­mékek elégítik ki, eltűntek a kis- vágóhidak, mészárszékek, hentesbol­tok. Szerepüket nagy ipari üzemek, húsáruházak vették át. Franciaországban továbbra is a sertéshúsfogyasztás emelkedése várha­tó, de úgy, hogy térhódítása egybeesik a baromfi és bárányhúsfogyasztás jóval nagyobb növekedésével. A marhahús fogyasztása csökken, borjúhús pedig alig fogy az üzletekben. GAZDIT Állatbarát Alapítvány, Sóstóhegy, Fekete-dűlő keresünk! Reszkessetek betörők! Remélem, hogy félelmetes vicsorításomma! minden rossz embert elriasztok! . A négyéves kis vitézt Tamás Sándornak hívják. Képét édesanyja küldte be nekünk Továbbra is várjuk a gyermekfotókat. Címünk: Nyíregyháza, Tüzér u. 2. ősz a zöldségeskertben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents