Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)

1994-10-25 / 183. szám

UJ KELET III 1 MEGYÉNK ÉLETÉBŐL n i 1994. október 25., kedd 3 A szembenállás sehova sem vezet Takaros, új házat találok Dombrádon a keresett címen. Horváth István éppen a kertből ballag fel, és félrehessenti a kapu­nyitásra morduló kutyát. Kezetfogunk, s rögtön mondja:- Maga valahonnan ismerős nekem. Kutatunk az emlékekben, s végül megál­lapodunk, hogy valószínűleg az egykori SZÁÉV- nél találkozhattunk.- Huszonkét esztendőt húztam én ott le - mondja a testes cigányember. - Az ács­állványozókkal jártam az országot. Építet­tünk lakást meg iskolát Pesten, irodaházat Miskolcon... Csak aztán elkezdett rendet­lenkedni a motor - nyomja meg a szíve táját. - Leszázalékoltak. De előtte még a saját két kezemmel húztam fel ezt a házat.- Hogy vannak a domhrádi cigányok?- Rosszul, ‘mint mindenütt az ország­ban. A legnagyobb baj a széthúzás. Nem volt ilyen ez a nép. Összetartóak voltunk, segítettünk egymáson. Most meg ha vala­kinek egy hajszállal többje van, az lenézi a másikat, azt a másikat meg kiveri a sár­ga irigység.- Azt hallom, munka sincs...- Hát persze, hogy nincs. A cigányok kilencvenöt százaléka nem tanult ember. Segédmunkás volt a legnagyobb részük. Ezeket küldték el legelébb. Akkoriban, amikor még dolgozni lehetett, dolgoztak, mert az OTP-t fizetni kellett. Akkor az apák munkahelyet szereztek a gyerekeiknek. De most... Most az öregebbek közül kevesen dolgoznak, a gyerekeknek, fiataloknak nem jut munka. Bele sem kóstolhatnak, milyen dolog munkában lenni. A dolog- talanságba nőnek bele.-Hallom, maguk is tervezik, hogy létre­hozzák a faluban a kisebbségi önkor­mányzatot.- Nézze, én tanácstag is voltam. Azt lá­tom, hogy muszáj valahogy felemelni a cigányságot. De ezért nekik is tenni kell. Én nem tagadom, hogy MSZP tag vagyok, tizenhat cigányból álló szervezetünk van. Az országgyűlési képviselőt is segítettünk megválasztani. De most azt szeretnénk, hogy ne számítson a politika. A cigányság érdeke legyen a lényeg. Az kellene, hogy a dombrádi cigányok előrelássanak, össze­fogjanak, testvérképpen öszszetartsanak. De még ettől is sokkal fontosabb, hogy gyermekeink tanuljanak. Nekem van már felnőtt fiam, ötvennégy évesen mégis két aranyos kis állami gondozottat nevelünk a feleségemmel. Mindent megadunk nekik, hogy tanulhassanak. Kavargatom Boriska asszony igencsak szívvel főzött kávéját, s közben eszembe jut amit Solymossy polgármester úr mon­dott vagy egy órával ezelőtt. „Mindkét ol­dalon meg kell érteni, hogy a szembeállás sehova sem vezet, legfeljebb unokáink fog­nak majd szenvedni amiatt, ha a mai nem­zedék, legyen az magyar vagy cigány, nem tesz meg mindent azért, hogy itt együtt tud­junk élni.” (K) látogatás a VÁRDA-DRINK-nél i M >i nem 1 lordji iik 1 ia EH iá 9 yái rat A cég vezetőivel a legutóbbi nyíregy­házi expón találkoztam, amikor is egy szeszipari vállalat részéről furcsának tűnő fejlesztési programról - az új kicsoma­golású Sztár üdítőitalokról - beszélget­tünk. A jelenlegi eredményeket Szilágyi László, a VÁRDA-DRINK Szeszipari Rt. igazgatója értékeli. — Cégünk száz százalékban dolgozói tulajdonban van. Senki sem arra törekszik, hogy a vagyont elherdálja. Magyarul: mi nem hordjuk haza a gyárat, hanem egy hosszú távon nyereségesen gazdálkodó egységet szeretnénk fenntartani. Köztu­dott, hogy a szeszipari termékek feketepi­aci előretörése miatt jelentősen csökkent a forgalmunk. Ez országos probléma. Rek­lámlehetőségeink korlátozottak, és így termékeinket nem tudjuk nyilvánosan szembeállítani a hamisítványokkal és a rossz minőségű csempészáruval. Az ebből származó forgalomkiesést próbáljuk pó­tolni az új kiszerelésű üdítőitalokkal. Nyolc ízt kínálunk a fogyasztónak. Legke­resettebbek a narancs, a tonik, a málna, a kóla. Az egzotikus ízek kedvelői szívesen vásárolják a kivit. — Hódít a piacon a Várda-keserű. Mi ennek az oka? — Magyarországon első számú konku­rense lettünk az Unicumnak. A térhódítás egyik oka valószínűleg az, hogy ter­mékünk simább, és nem olyan markánsan keserű. A gyártásban sokéves tapasztala­tunk van, betartjuk a technológiai fegyel­met, több évtizedes receptúra alapján dolgozunk. Itt olyan gyártási és érlelési tradíciók vannak, melyektől nem lehet eltérni. Bármit is híresztelnek az emberek, tőlünk csak természetes alapanyagból készült természetes ízeket kap a vásárló. — Műszaki fejlesztésre jutott-e pénz az elmúlt időben? —Nemrég fejeződött be egy új érlelőtér építése, épületeink felújítását is meg­kezdtük. F. Sipos (Hogyan tovább Nyírlövőben?) Kisvárda vonzáskörzetében fekszik a kis, alig nyolcszázlelkes Nyírlövő. A polgármesteri hivatal épülete leromlott, az alkalmazottak kénytelenek egy helyiség­be összezsúfolódni. Rossz időpontban érkeztünk, ugyanis a polgármester úgyne­vezett „tiszteletdíjas”, csak csütörtöki napokon tartózkodik a hivatalban. A jegy­ző épp házon kívül volt. — Szegények vagyunk! Nincs pénz, nincs munka - mondja az egyik titkárnő. — De menjenek el az iskolába. Az igaz­gatóhelyettes mindent el tud mondani a falu dolgairól. Az általános iskola udvarán gyerekek söprik az őszi leveleket a járdáról és a lép­csőről. A tanári szoba szűk. Egyik falát gyerek, mindössze 13 fős osztályunk is van. Az egy főre eső költség eléri a 60000 forintot, ez nagy ráfizetés az önkormány­zatnak. Fejlesztésre csak néha csurran-cseppen, az is csak annyi, hogy néhány gumilabdát tudunk venni belőle. Próbálunk mi pá­lyázat útján pénzt szerezni, de saját erő biztosítása nélkül nem kapunk támogatást. Ez pedig nincs. A környéken egyedüli iskola vagyunk tornaterem nélkül. Amíg lehet, a szabadban tornáznak a gyerekek, télen egy 9x9 méteres termet használunk erre a célra. Az úgynevezett „nagy­iskolában” - ami valaha kúria volt - tanul­nak a felső tagozatosok, egy szomszédos épületben a negyedik, egy másikban a har­Szünet az általános iskolában szekrények takarják el, a másik oldalon asztalokat és székeket zsúfoltak be. Ép­pen szünet van, a tanárok bent ülnek. Ba­juszos, enyhén kopaszodó fiatalember Barta András, az igazgatóhelyettes. — Nyírlövő öregszik. Csökken a lélek- szám, sok az időskorú ember. Az értelmi­ségi fiatalok nem maradnak a faluban. Miért is maradnának? Munkalehetőség nincs, kivéve azt a néhány közalkalmazot­tat. Van ugyan egy-két vállalkozó, de a munkanélküliség 30—40 százalékos, sok a leszázalékolt. Néhányan próbálkoznak a földműveléssel, de legtöbbjük ráfizet a boltra. Mi, pedagógusok, itt születtünk. Büszkék vagyunk arra,hogy ez a kis falu ki tudott nevelni 13 pedagógust. Az után­pótlás is biztosított, most is tanul nyolc gyerekünk egyetemen, főiskolán. — Az általános iskolát Nyírlövő és Lövőpetri közösen tartja fenn. Kevés a madik osztályosok. Az első és második osztályosok számára Lövőpetri ben van két tantermünk. De lehetséges, hogy a re­formátus és a görög katolikus egyház vis­szaigényli az épületeit. Ehhez a kúriához csak úgy vannak hozzátoldozgatva a he­lyiségek, hogy egyáltalán nem hasonlít semmilyen normális iskolához. — Abban is különbözünk a szokásosan működő iskoláktól, hogy nálunk a tanítás hét óra húsz perckor kezdődik. Erre azért van szükség, mert a Lövőpetri felől érkező és Kisvárdára tartó busz a munkások mi­att nyolcra ér Kisvárdára. így a mi gye­rekeink már hét óra után itt vannak. Any- nyi előnye van, hogy hamarabb végzünk, visszafelé sűrűn jár a busz. — A nehéz körülmények ellenére meg­próbálunk azért valami pluszt nyújtani a gyerekeknek. Vannak szakköreink, be­neveztünk egy norvég környezetvédelmi ni, de azért készsé­gesén válaszol a kérdésekre. Már meglévő MTZ-jük- höz vásároltak még kettőt, a hozzávaló szerszámokkal együtt. Vettek egy használt kombájnt, öntözőberendezé­sük is van. A földte­rületük 150 hek­táros. Ötven hektár búzát és rozsot ve­tettek. A termés szép volt, de vevő még sajnos nem akadt rá. A búzáért nyolcszáz forintot ígértek, azért nem Az őszi vetéshez készülődnek a Dúrbák család udvarán Bozsó Katalin felvételei projektbe. Tavaly a Kossuth-vetélkedő megyei döntőjén tizedikek lettünk, egy megyei földrajzversenyen elsők. Kilenc­ven diákunk jár rendszeresen a kisvárdai kultúrház által szervezett színházi előadá­sokra. — Nemrégiben itt történt az az ominó­zus szalmonellamérgezés. Milyen utózön- géi vannak ennek? —Mint közismert, a napközi konyháján a fánkhoz egy olyan málnás habot szolgál­tak fel, amihez főzés nélküli tojásfehérjét használtak. Harminc gyerek került kórház­ba. A konyhát bezáratták, az alkalmazot­tak fegyelmi megrovásban részesültek és pénzbírsággal sújtották őket. A konyha ma már megújult formában működik tovább, az ANTSZ kívánalmainak megfelelően modernizálták. A mérgezés után a lakosság nagy része felháborodott, és elvesztette a belénk vetett bizalmát, sokan ki is vették gyereküket a napköziből. Azóta azonban elcsitultak a kedélyek, a napközisek száma is újra elérte az eredetit. érdemes odaadni. Betárolták, aztán majd lesz vele valami. Negyven hektár kukori­ca letöretlen marad. Térdmagasságúnál nem nőtt nagyobbra, nincs értelme foglal­kozni vele. Beszántják. Egy kicsit drága takarmány. Öntözni nem tudták, mert a meglévő kapacitás kellett arra a hatvan hektár dohányra, ami szinte az egyetlen nyereséges üzletág. Most ősszel rozsot vet­nek, úgy néz ki, hogy a kisvárdai üzem és táposok jó pénzt adnak érte. — Érdemes tovább csinálni? Elegendő a nyereség? hogy beleharap - elejti. A szép gyümölcs meghengergőzik a porban. A nagyi gyor­san felkapja: - Nem baj, kislányom. Meg­mossuk, meghámozzuk és meg lehet azt még enni. Nem dobjuk el. Kifelé menet majdnem belebotlunk egy nagy fekete kutyába. Az épphogy meg­mozdítja a fejét. Egykedvű nyugalommal figyel minket. Olyan, mint egy öreg nyír­lövői ember. Keserű. Öregszik a falu. Elmennek a fiatalok. Akik ittmaradnak, azoknak meg kell küz­deniük a nehéz körülményekkel. A hátrá­Elhagyatott téesz-udvar — Kénytelenek vagyunk folytatni - válaszol habozás nélkül. — Az egész család munkanélküli. Rengeteg pénzt és fárad­ságot beleöltünk. Nem lehet kiszállni. Fekete hajú, kétéves forma kislány szalad ki a házból. Kezében alma. Épp­nyos helyzettel, a magas vetőmag- és vegyszerárakkal, a rossz munkafeltételek­kel, az alacsony nyugdíjjal, a növekvő inflációval és még ki tudja mennyi min­dennel... Vasas László Tovább folytatva nyírlövői sétánkat, egy elhagyatott téesz-udvarra lettünk figyel­mesek. A hosszú, lapos épület vakolata alól nagy felületeken kilátszik az építő­anyagként használt vörös tégla. Az ud­varon felveri a gaz a rozsdás gépalkat­részeket. A járókelők elmondása szerint a szövetkezetben már csak két ember dolgozik, de hogy mit, azt csak találgatni tudják. Annyi biztos, hogy termelés nincs. A téesz-udvar szomszédságában lakik a Dúrbák család. Mezőgazdasági vállalko­zók. Az ő udvaruk inkább hasonlít egy téesz-telepre. Kopogtatásunkra kilép idősebb Dúrbák Józsefné. Szabadkozik, hogy nem akar ő újságban szerepel­

Next

/
Thumbnails
Contents