Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)
1994-10-24 / 182. szám
UJ KELET Hl SPORT r 1994. október 24., hétfő 9 — L Pénteken kilenc órakor vették birtokukba az új tornacsarnokot a baktalórántházi mezőgazdasági szakmunkásképző intézet diákjai, tanárai, a város többi iskoláinak tanulói és a város polgárai. Az avatóünnepségen ott volt dr. Bige Lászlóné, a megyei sporthivatal vezetője, Vida Károly Baktalórántháza polgármestere. Az ünnepségre érkezőket Bagoly Albert, az iskola igazgatója köszönötte, majd Vida Károly polgármester mondott avató beszédet. Bagoly Alberttól megtudtuk, hogy majd tíz éves iskolabővítési program zárult le a csarnok elkészültével. Most már megfelelő körülmények között sportolhatnak az iskola diákjai. Azt is remélik, hogy a létesítmény megteremtésével újraélednek az iskola és a város kézilabdás hagyományai, és idővel itt NB-s mérkőzéseket is láthatnak majd a vendégek. Elmondta még, hogy a negyvenmilliós beruházás feltételeit nagyrészt a város biztosította, de kaptak hatmillió forintos segítséget a megyéi önkormányzattól, s pályázatokon keresztül is kaptak támogatást. Vida Károly polgármester elmondta, nemcsak az iskolának, de a többi tanintézménynek, és a város sportolóinak is sokat jelent az új csarnok. Itt akár kulturális rendezvényeket, kiállításokat, bemutatókat is lehet majd rendezni. Az impozáns csarnokban egy szabályos kézilabdapálya is kialakítható, így ott akár NB-s mérkőzések is lebonyolíthatók. A pálya szélén többszáz néző kísérheti figyelemmel a sportversenyeket. A megnyitó után az iskola, a város és a meghívott csapatok ki is próbálhatták a csarnok műanyagpadlóját. Késő délutánig kispályás labdarúgó-mérkőzéseket, kézilabdatalálkozókat rendeztek. A város polgármestere és az iskola igazgatója is jó példát mutatott a fiataloknak, mivel Vida úr a hivatal, míg Bagoly úr az iskola tanárainak csapatában lépett pályára a kora délutáni órákban. R. Z. Dobránszky-emléktorna Kótajban október 16-án a helyi általános iskola diáksport egyesülete a falu szülötte, Dobránszky Lajos — aki játékvezető, edző, a Közép-szabolcsi Körzeti Labdarúgó- szövetség elnöke, szakoktató és gépjárművezető-oktató volt — emlékére félpályás labdarúgótornát rendezett, melyre a községi sportpályán került sor. A félpályás focitoma lényege, hogy átmenetet képez a kis- és nagypálya között. A nagyméretű futballpálya egyik térfelén keresztbe játsszák a mérkőzéseket. A csapatokban 7+1-en szerepelhetnek egyszerre, és próbálhatják bepasszírozni a „bőrgolyót” a 2x5 méteres kapukba. Az ibrányi körzetben a kótajiak kezdeményezése egyedülálló. A tornát a hazaiak tizenévesei nyerték, megelőzve Bükkszentkereszt, Nagyhalász és Beszterec hasonló korú gárdáját. A gólkirályi cím büszke tulajdonosa Pintér Gábor, a bükkszentkeresztiek ifjú titánja lelt. A rendezvény zökkenőmentesen zajlott le, és nagy tetszést aratott a résztvevők, szervezők és szukolók körében egyaránt. Az emléktornát ezentúl minden esztendőben szeretnék megtartani, ezzel a nemes gesztussal is megemlékezve Dobránszky Lajosra, elismerve élete során végzett munkájának jelentőségét. Tóth Mihály Egy évszázad! A világtörténelemben: SEMMI. Egy labdarúgócsapat (futballcsapat — nem kívánt rész törlendő) életében: MINDEN! Ezt az évszázadot írta meg és illusztrálta egyedülálló, eredeti szöveg- és fotógyűjteménnyel Nagy Béla, a Ferencvárosi Torna Club életéről mindent tudó krónikás. Amit ő nem tud ebben a témában, azt már nem is érdemes tudni. A könyv tehát elkészült. 300 oldal, 666 fotó (ebből 70 színes), 290 portré. Mindezek a legkényesebb igényeket is kielégítő, magas színvonalú kivitelben. Ez utóbbi a Trió Budapest Kiadó munkája. A Harle Tamás tulajdonos-igazgató nevével fémjelzett team szakmai tudását már az eddig gondozásukban megjelent sportkönyvek — BARCELONA, EGERSZE- Gl, MILAN, BRAZIL stb. — is bizonyították. Ez a munkájuk talán eddigi legnagyobb vállalkozásuk, a legnépszerűbb magyar futballcsapat évszázados krónikája. Az elmúlt hét csütörtökén a FRADI FUTBALLÉVSZÁZAD című exkluzív kiadvány sajtóbemutatójára gyűltek össze az FTC klubházának Csanádi termében az alkotók, a klub vezetői, szponzorai, az újságírók és végül, de nem utolsósorban néhányan a könyvben szereplő „élő legendát” jelentő hajdani labdarúgók közül: Mészáros József (Dodó), Dalnoki Jenő, Albert Flórián (Császár). A „Ferencvárosi Ifjak” ünnepélyes bevezetője után a szerző, Nagy Béla mondott pohárköszöntőt. Megköszönte mindazok fáradhatatlan munkáját, akiknek segítségével ez a könyv most megjelenhetett. Harle Tamás a Trió Budapest Kiadó nevében mondott köszönetét, kiemelve az Egyetemi Nyomda munkatársainak, vezetőinek áldozatos segítségét és minőségi munkáját. Ezt követően átadta az első, számozott, zöld bársony borítással bevont példányt dr. Szívós Istvánnak, a klub ügyvezető elnökének. Dalnoki Jenő után Albert Flórián vehette kezébe a stílszerűen 9-es sorszámmal ellátott könyvet. A hivatalos ceremóniát követően a jelenlévők jó hangulatú beszélgetések közepette elevenítették fel a nagymúltú futballcsapat múltját és jelenét. Biztosra vehető; hogy e kiadvány sok örömet szerez majd a Ferencvárosért szurkolók hatalmas táborának és minden, labdarúgást szerető sportbarátnak. A könyv az ország területén lévő valamennyi könyvesboltban megvásárolható, ára 1499 Ft (áfával). Megrendelhető a Trió Budapest Kiadó címén: Budapest, VII. Madách u. 8. Hangay György 1OO év a futball pályán Röplabda Tiszavasvári bonyodalmak Tiszavasváriban van már labdarúgócsapat, kézilabda-szakosztály, és tavaly megalakult Városi Szabadidő SE néven egy önálló klub, s ezen belül női röplabdaszakosztály. A városban régi hagyomány a röplabdázás. Volt egy NB Il-es női gárda, mely hosszú ideig küzdött a másodosztályban. Azután megszűnt. Most ezt az örökséget próbálták feléleszteni az új egyesület, illetve szakosztály létrehozásával. A tavalyi szezonban elindultak a megyei bajnokságban. Bár két évvel ezelőtt összeállt a gárda, de egy évet teljesen hobbiként edzettek és játszottak. Azután beneveztek a legalacsonyabb osztályba, gondolva, felmérik, mire is képes a csapat. Eddig nincs ebben semmi különös, de ami ezután következett, abban már inkább. Megnyerték a megyeit, és mint bajnokok jogot szereztek az NB II-ben való indulásra. Óriási öröm volt ez a lányok, és az SE vezetése számára, mivel egy álom valóra vált. A tiszavasvári polgármesteri hivatal és a PROTON Kft. támogatásával indult volna a csapat a másodosztályban. Igen, csak indult volna, mert a felsőbb osztályba történő nevezés körül bonyodalmak keletkeztek, a nevezés elmaradt, így az álom is szertefoszlott. A vétlen játékosok így ismét a megyei bajnokságban találták magukat. Ez év júniusában a Megyei Röplabda Szövetségben az elmúlt szezon győzteseinek járó díjátadást követően a tiszavasvári csapat jelezte a szövetségnek, hogy indulnak az NB II- ben, és vállalják az ezzel járó kiadásokat. Sőt, ezt már a bajnokság közben is közölték, ha nyernek, beneveznek a másodosztályba, mivel annak anyagi vonzatát vállalják, és a városban is igény van magasabb szinten játszó csapatra. Sajnos, itt talán hibát követtek el a Szabadidő SE vezetői, mert a nevezést tulajdonképpen csak szóban közölték a szövetség illetékeseivel. A hivatalos, írásbeli nevezés ekkor még elmaradt. A csapat úgy gondolta, hogy mint megyei bajnok, automatikusan indulhatnak az NB II-ben. Később meglepődtek, hogy a másodosztály keleti csoportjának sorsolásánál nem találják a nevüket. Ezután gyorsan beküldték írásos nevezésüket a megyei szövetségbe, de ott közölték velük, hogy sajnos már késő, mert rég Budapesten kellene lenni a nevezésnek. Rögtön benyújtották Budapestre is, de ott nem fogadták el a kései dokumentumot, így nem maradt más hátra, mint ismét a megyei küzdelemsorozat. Hogy ki hibázott? Lehet mondani, hogy tiszavasváriak a bűnösök, mert nem léptek időben. A megyei szövetség is hibásnak tűnik, mivel nem világosította fel az újonc csapatot a nevezés útvesztőiről. Egy biztos, igazságot nem lehet osztani a perlekedő felek között. Végül is mind a két fél hibázott valamilyen formában. Ezáltal Tiszavasvári és egyben a megye sportélete is szegényebb lett egy NB Il-es csapattal. A játékosok hiába küzdöttek egy évig, s utána hiába készültek a bizonyításra egy magasabb osztályban. Ez a lehetőség most elmaradt számukra, s kezdhetik az egészet elölről. A lányok legkevésbé vétkesek ebben a zűrzavarban, mert ők „csak” játszottak, és játszani szeretnének a továbbiakban is. Reméljük, jövőre már ténylegesen egy osztállyal magasabb szinten! Batai Diáksport körkép: Tiszabercel A diáksportköröket bemutató sorozatunk következő részében a liszaberceli általános iskolát mutatjuk be, ahol Bíró Sándor testnevelő számolt be az alapfokú tanintézményben zajló sportéletről. — A diáksportkörünknek az iskolán belül bárki tagja lehet. Tagdíjat nem kell fizetni a gyerekeknek, ugyanis arra törekszem, hogy a szülőket anyagilag ne terheljem meg. A tanulók testedzése miatt a családokban ne kelljen összehúzni azt a bizonyos nadrágszíjat. Diákjaink rendszeresen és sikeresen szerepelnek a megyei diákolimpiákon. A közelmúltban a 7-8. osztályos korcsoport leány kézilabdacsapata megyei harmadik lett. A fiú kézisek is jól szerepelnek mostanában, szintúgy a focisták és az atléták. Az utóbbi sportágban több nebulónknak, amennyiben kikerül az általános iskolából, és középiskolai tanulmányai során jó kezekbe kerül, nagy jövőt jósolok. Kiemelten foglalkozunk az úszásoktatással. Bérelt buszokai ötven tanuló jár úszni a nyíregyházi Júlia fürdőbe. Eszközellátottságunk megfelelő. Van egy mini sportkombinátunk, melyhez bitumenes kézilabdapálya — amit futópálya övez —, távolugró- és súlylökőhely tartozik. Egy tornateremmel rendelkezünk. Anyagi hátterünk többnyire a pályázatokon elnyert pénzekből tevődik össze. Nemrég vettünk többfunkciós kondigépet és különféle sportszereket. Más pénzforrásunk nem lévén, nagyon meg kell gondolni, hogy mire költjük kapott forintjainkat. Az oktatásban problémát okoz, hogy egyedül én vagyok testnevelő tanár a suliban, így nem kis feladat ellátása hárul rám. A DSK működését illetően nem mehetünk el szó nélkül a nyári programok mellett. Júliusban az ibrányi DSK-val közösen a Tisza-túrán vettünk részt, augusztusban pedig a kisvárdaiakkal együtt Tiszavasváriban, sporttáborban voltunk. Személy szerint azt szeretném elérni, hogy fitt emberek váljanak azokból a fiatalokból, akik a mi intézményünkben készülnek a nagybetűs életre. Ha így lesz, már nem éltem hiába. Tóth Mihály Karate világkupa Miskolcon Október közepén rendezték meg a III. Gyermek és Ifjúsági Karate Világkupát Miskolcon. Harmincöt ország 1800 versenyzője vett részt a bajnokságon, 9-18 éves korig. Szinte az egész nézőteret a versenyzők és kísérőik töltötték meg, egyrészt a nagy számú résztvevő, másrészt a gyér érdeklődés miatt. A mérkőzések rendkívül gyorsan, pár perc alatt zajlanak le, és néha nemcsak a laikus néző, hanem a hozzáértők számára is nehezen követhetők. A karaténak több ágazata és stílus- irányzata van. Egyik ezek közül a sho- to-kai (sotokan). A hat nyíregyházi versenyző is ebben a szakágban indult. Az érmek nagy részét, mind a küzdelemben (kumite), mind a formagyakorlatoknál (kata) a dél-afrikai és jugoszláv versenyzők vitték el, a mi csapatunk a jó középmezőnyben végzett. A fiúknak ez volt az első világversenyük, és nagy élményt jelentett számukra. A viadal nagyon jól szervezett volt, minden elismerés megilleti a szervezőket. Mivel Magyarországon háttérbe szorul ez a sportág, ezért — támogatás hiányában — a résztvevőknek kellett befizetniük még a nevezési díjat is. Hogy nem mi vittük el az aranyakat, annak legfőbb oka az, hogy egyes országokban (lásd Dél-Afrika) speciális iskolákban, direkt a versenyekre készítik fel a fiatalokat, versenysportnak és jó üzletnek tekintik a karatét. Hazánkban — városunkban — az edzők nem akarnak eltávolodni a karate valódi szellemiségétől, úgy gondolják, hogy a verseny csak egy pici része a harcművészetnek. Húsz éve űzik a karatét Magyarországon, és mára már kialakult a szakmai háttere is a tanításnak. Az edzők rendszeresen vesznek részt edzőtáborokban, ahol első kézből tanulnak japán instruktoroktól, és ezt a, tudást adják tovább tanítványaiknak. Ennek tudható be a magyar csapat sikeres szereplése is: .... . , . Andrejkovics Anita
