Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)
1994-10-21 / 180. szám
UJ KELET II 11 MEGYÉNK ÉLETÉBŐL II 1994. október 21., péntek 3 Lesz elég cukor Mátészalkán a Meggyesi úton az Agro-Commerce Kft. veszi át a kornyék termelőitől a cukorrépát. Az első vagonokat a napokban indították útnak a szerencsi cukorgyárba. Az aszály miatt közepes minőségű és mennyiségű termést takaríthattak be a gazdálkodók. A kft. vezetői ötezer tonnára számítanak, mázsánként 300 forint körüli árat fizetnek, plusz egyéni termelőknek 12 százalékos kompenzációs költség is jár. Kép és szöveg: Pénzes László Lebukott a „dolgos" család Azt tudtam, hogy a földmunka nagyon nehéz és fárasztó, de hogy milyen jól jövedelmez, azt nem. Főleg akkor, amikor valaki még lapátot sem fogott életében a kezében. Az elmúlt évben sorozatban történtek lakásbetörések Nyíregyháza, Sóstó, Dombrád, Rakamaz, Kemecse, Nyír- bogdány területén. Dehát addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik. így egy szépszámú, betörésre szakosodott családi vállalkozás 11 tagja bukott le, akik budapesti lakosúak. A betörőbanda — testvér, sógor, koma, feleségek — nemcsak megyénk településeit látogatták, hanem a'3-as és 4-es főút melletti városokat, községeket is fosztogatták rendesen. Nagy terjedelmű tárgyakat nem vittek magukkal, inkább aranyat és készpénzt, abból tellett luxusdolgok vásárlására is. Több millió forintos Mercedesszel jártak portyázni. A rablott értékekről még nem készült el a pontos kimutatás, de több millióra tehető a kár, ami a lakástulajdonosokat érte. — Hogyan sikerült lefülelni ezt a nem mindennapi társaságot? — kérdeztük Bakó Gábor őrnagyot, a megyei rendőr- kapitányság betörési vonal vezetőjét. — A gyanú akkor merült fel a nyomozás során, mikor május 1-jén Nyír- bogdányban kettő, és Tiszatelken egy lakásbetörés történt. A tanúk mindkét helyen — az elmondásuk szerint — négy cigány személyt láttak, három férfit és egy nőt, akik egy fekete Mercedesszel voltak. Majd Dombrádra mentek. Kiderült, hogy kik voltak ezek a személyek és elkezdődött az ellenőrzésük. A vizsgálat során megállapítottuk, hogy ellenük Borsod-, Veszprém, Pest megyék és a BRFK is adott ki elfogató parancsot különböző bűncselekmények elkövetése miatt. Az is kiderült, hogy már voltak korábban büntetve. Ezért az elfogásukra külön akciótervet dolgoztunk ki. A nyomozókon kívül a kommandósokat is bevetettük. Ez az elfogási akció egyidőben zajlott Budapesten, Dombrádon és Nyíregyházán is. így sikerült begyűjteni a rablóbandát. Megállapítottuk, hogy ez egy családi „vállalkozás”. Volt köztük például olyan személy, aki ellen 1990 óta elfogató parancs volt kiadva. —Milyen bűncselekményeket követtek még el? —Elég széles volt a repertoár. Rablótámadás, kamionfeltörés, testi sértés, közokirat-hamisítás, gépkocsilopás, lőszerrel, fegyverrel való visszaélés, de nem maradt ki a kerítés és a cserbenhagyás sem. Mindemellett hamisított útlevéllel, forgalmi engedélyekkel, személyi igazolványokkal rendelkeztek. Ezenkívül mindenre felkészülve kitöltetlen, originál útlevelük is volt budapesti lakásukon. —Csak úgy nem járhatták az országot nagy értékű kocsikkal, hogy nem volt semmilyen foglalkozásuk. Az igazoltatásoknál feltűnt volna, ha munkanélküliek... — Bejelentett foglalkozásuk földmunka végzése volt, ezzel legalizálták a jövedelmüket, ami szépen gyarapodott. — Milye . módszerrel „dolgoztak” ? — A dombrádi és budapesti származású zsiványok szinte csak nappal „dolgoztak”. Módszerük nagyon egyszerű volt. Megálltak a kiszemelt ház előtt, és becsengettek vagy zörgettek. Fia kijött valaki, akkor vizet kértek, mondván. hogy felforrt a hűtővíz a kocsiban — ki gondolta volna, hogy egy több milliót érő kocsival lopni jöttek —, viszont ha nem jelentkezett senki, akkor indulhatott a meló. Módszeresen elkezdték a kutatást, és nem nagyon maradt feltáratlanul rejtekhely. —A kocsijuk is lopott volt? —Ezt a hibát nem követték el, nagyobb eséllyel buktak volna le. Több saját tulajdonú nyugati kocsival is rendelkeztek, volt miből vásárolni. Viszont volt egy érdekes dolog, jogosítványa egy ikőjüknek sem volt, csak hamis. — Mit találtak a házkutatás során? — Több kiló aranyat és ékszert, drága ruhaneműket, hamis okmányokat. — Hol tart most az ügy? — A család öt tagja előzetes letartóztatásban várja az ügy végleges lezárását. Segély, segély, segély A KISVÁRDAI VÖRÖSKERESZTNÉL A hideg őszi éjszakák már a tél közeledtét sugallják. Előkerül a sapka, a sál, a kabátot egy gombbal feljebb gomboljuk össze. Már akinek van. Szinte hihetetlen, de élnek olyan családok—és nem csak sokgyerekes cigánycsaládok —, akik egy jó meleg ruhadarab erejéig sem tudtak felkészülni a télre. A tervezett szociális piacgazdaság zsákutcába került, a gazdagok pénztárcája nehezen nyílik ilyen célokra. Adócsalásra is épült magángazdálkodás, ürül az államkassza, a szegény ember fázik. — Ilyen és hasonló gondolatok fogalmazódtak meg bennünk, miközben Czuprákné Szilágyi Katalinnal, a Vöröskereszt kisvárdai városi-területi vezetőségének ügyvivőjével beszélgettünk. Bizonytalan kopogás, belép egy asz- szony: „Tetszik tudni, nem-e kaphatnék a pulyáknak egy kis kabátot? Mert tetszik tudni, kezét csókolom, nincs egy kabát se, meg nem-e lehetne magas szárú cipőt? Meg — Töretlenül fejlődött 1990-ig a Nagyhalász és Vidéke ÁFÉSZ — mondta Gulyás Ferenc, aki a szövetkezetnek tíz éve az elnöke. — Fénykorunkban 1600 tagunk volt, és Nagyhalász valamint szűk környékét láttuk és látjuk el. Bolthálózatunkon keresztül a lakosság számára biztosítjuk az alapvető élelmiszereket, vegyes iparcikkeket. A vendéglátásban is érdekeltek vagyunk. Üzemel még vas- és edény-, bútor- és ruhaboltunk is. Korábban TÜZÉP-telepünkön szerezhették be a környék lakói télére a fűtenivalót. A háziasszonyok pébé gáz-cseretelepünkről vitték haza a palackokat. A Herbáriának gyógynövényeket, a nyíregyházi konzervgyár számára paprikát, egrest, almát, körtét és meggyet vásároltunk fel. Több mint harminc éve kis üzemünkben sütik az asztalra való kenyeret. Korábban még Ibrány- ba is szállítottunk. rám is jó lenne valamit találni, mert tetszik látni...” — Sajnos egyre többen vannak — sóhajt fel Czuprákné —, évente 1500-2000 esetben ismétlődik ez a kopogtatás — csak nálunk, Kisvárdán. Segíteni akkor tudunk, ha megfelelő mennyiségű adományt kapunk. Egyre több a magyar segélykérő, ők egy kicsit igényesebbek, inkább kevesebb, de jobb minőségű adományt kérnek. Szégyellik a szegénységet. Pénzsegélyezésre nincs lehetőségünk, csak a krízisszituációba került emberek számára tudunk minimális összeget adni — egyedi elbírálás alapján. A kispénzű de fizetőképes családok számára szociális boltot üzemeltetünk. — Honnan szerzik a segélyezésre szánt cikkeket? — Gyűjtési akciókból, lakossági felajánlásokból, kis tételben vállalkozók adományaiból és központi elosztásból. Az adomány mindig kevesebb, mint az igény. —Miért esett vissza a forgalmuk 1990-től? — Egyre több lett a magánvállalkozó, akik hasonló profilú boltokat nyitottak meg mint a mieink. Konkurenciaharc folyik. A szövetkezeti törvény létrehozása és alkalmazása kifejezetten hátrányosan érinti az ÁFÉSZ- eket. Szerintem lehetetlenné akarták tenni működésüket. Az egységes szövetkezeti vagyon — ami korábban is magántulajdon volt — üzleti részekre esett. A bankok nem tudják, hogy kinek adjanak hitelt. — Hogyan érintették a változások a dolgozói és a taglétszámot? — Amikor megválasztottak elnöknek, 170 dolgozónk volt. most már csak hetven. Igazság szerint a korábbi túlméretezett létszám volt, szükség volt a karcsúsításra. A szövetkezeti tagok száma is lényegesen csökkent. Sokan nem fizették ki a részjegyük rájuk eső részét, ezzel automatikusan kizárták magukat a szövetkezetből. —Az egyéni kérelmeken kívül segélyezési akciókat is szerveznek. Mit jelent ez? — Azt hiszem, legjobb ezt bemutatni néhány példán keresztül. Ingyenes bébiételt ajánlottunk sokgyerekeseknek, az önkormányzatokkal és a helyi cigány- szervezetekkel előzetesen egyeztetve ingyenes ruhaosztást végzünk, a falvakban szociális árusítást szervezünk. A rászorult gyerekek táboroztatását próbáljuk megoldani, beépülve a kialakult rendszerbe. Adtunk Béres-cseppet féláron, évenként ismétlődik a karácsonyi szeretetakció. —Jelenlegi legfontosabb feladatuk? — Lassan itt a tél, növekedni fog a kérelmezők száma. Már megszerveztük a téli ruhagyűjtési akciót iskolákban, a kórházban, munkahelyeken. Az elkövetkező hetekben várjuk az eredményt. Ha lesz, aki segítsen, mi is tudunk segíteni. F. Sipos József — Hogyan maradtak talpon ? — Igyekeztünk rugalmasan és minél olcsóbban beszerezni az árukat. Több egységünket el-, vagy bérbe adtuk. A befolyt összegből korszerűsítettük a járműparkunkat. — A jövő? — A bérleti szerződések lejárta után visszavesszük a boltokat, és a régi, hagyományos formában üzemeltetjük tovább. Továbbra is az olcsóságunkkal szeretnénk versenyben maradni. A fennmaradás alapfeltétele, hogy minden gazdálkodó egységet és vállalkozót egységes mércével mérjenek, egyformák legyenek a követelmények. Meg kell követelni mindenkitől a pontos adó- és tébéjárulék-fizetést, a számlák adását. A pénztárgép egy boltban ne csak dísz legyen! KvZ A vendéget megnyerni kell — A feleségem — ő egyébként a tulajdonos —ötlete volt, hogy nyissunk Nagyhalászban egy csárdát — mondta Tarcsi György, a Napsugár Étterem „társtulajdonosa”. Én egyébként villamosenergetikai vállalkozó voltam, az asszony eredetileg varrónő, majd egy kereskedelmi tanfolyamot végzett. Úgy gondoltuk, ha másnak sikerült, akkor mi is meg tudjuk tanulni a szakmát. Két éve vettük meg a helyi téesz eléggé lerobbant vendéglátóipari egységét. Sok-sok hitelre volt szükségünk (ezek törlesztése jövőre jár le). feleségem adja .mindig az ötleteket, én pedig am i t tudok, elvégzek. A berendezés, a világítás nagy részét saját kezünkkel készítettük. Minden bútort kicseréltünk, kisebb áté pítéseket végeztünk Igyekeztünk észtét i - kailag olyan hangulatul teremteni, amilyennek egy csárdában lenni kell. — Közel a Tisza, gondolom sók a halételük. — Azokat nem készítünk. Igyekszünk olcsó, magyaros, pikáns ízű ételeket kínálni. Sokfelé járunk az országban, igyekszünk ötleteket szerezni a főzéshez, az ízekhez. Mi is kísérletezünk újdonságokkal, helyi specialitásokkal. — Például? —- Saját találmányunk az ördöglángos. — Milyen a napi forgalmuk? — A termelőszövetkezet dolgozói — negyvenen — ebédelnek nálunk, rajtuk kívül néhány betérő vendég. Ez a szolgáltatásunk egyelőre nem nyereséges. Üzleti ebédeket, vacsorákat szoktak nálunk olykor-olykor szervezni. Megrendelésre bármit elkészítünk. Nekünk az a reklám, ha az ilyen vendégek visz- szajönnek hozzánk, sőt másokat is magukkal hoznak. Ez egyre gyakoribb. — Hogyan érik ezt el? — Mi a vendégeket nem lasszóval akarjuk környezet, udvarias kiszolgálás kell. Azt szeretnénk a vendégeknek adni, amit mi is elvárunk egy étteremben. Többek között ezért is alakítjuk át az étterem belsejét évente. A vendégek ugyanodajönnek vissza, mégis mást, újat kapnak. — Azt beszélik, érdekes kezdeményezéseik is voltak... —: Nőnapon minden hölgyvendégünk égy szál 'virágot kapott. Egy héttel később férfinapot tartottunk, minden úrnak egy kis üveg konyakot adtunk ajándékba. Óvodásoknak tortakígyót készítettünk. —Az üzletben diszkó is üzemel. — Péntekenként ingyen engedjük be a fiatalokat. Egy kisebb jövedelmű réteg igényeit elégítjük ki. Szombatonként a lányok ingyen bejöhetnek. Sajnos sokan nem tudnak viselkedni. Eltörik a kagylókat Jcipgetjk á térítőkét, a boxok kárpitját. — Atrocitások? — Sajnos előfordultak. A város lakói az utcai verekedésekért is minket tesznek felelőssé. Most már ki. dobóembereket alkalmazunk. Kérjük, hogy a bajt előzzék meg udvariasan, de határozottan. A vendégnek — amíg vendég és nem garázda — mindig igaza van. — Terveznek fejlesztést? — Nagyobb beruházásra nincsen pénzünk. Az épület utcai homlokzatát fogjuk látványosabbá, vonzóbbá tenni. KvZ lógni, hanem megnyerni. Ehhez kelleme A pénztárgép nem csak dísz
