Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)

1994-10-20 / 179. szám

1994. október 20., csütörtök ÚJ KELET Labdarúgó megyei I. osztály Még tizennyolcán bizakodnak! A hátországból jelentjük A labdarúgó NB III ifjúsági bajnoksága 10. fordulójának eredményei Kunhegyes—Tiszaújváros 1-2, BEVSC— Szerencs 0-0, Mátészalka—Vámospércs 5-0, Encs—Edelény 5-0, Karcag—Kisvárda 1-3, Rakamaz—Sényő 0-2, Nagykálló—Nyírbátor 2-5, Ózd—Tiszafüred 5-0. A bajnokság állása Ifjúságiak Milota—Kölese 1-4, Tiszakóród—Tisz­taberek 5-0, Penyige—Szatmárcseke 1-4, Csaholc—Szamossályi 7-0, Olcsvaapáti— Csegöld 1-4, Tiszabecs—Tunyogmatolcs 4-0, Nábrád—Gacsály 4-0, Nagyszekeres— Vámosoroszi 3-0. A bajnokság állása 1. Tiszaújváros 10 10 — — 46-7 30 1. Szatmárcseke 11 11 — — 61-13 33 2. Nyírbátor 10 9 1 — 49-12 28 2. Kölese 11 9 1 1 83-11 28 3. Kisvárda 10 7 2 1: 27-11 23 3. Tiszabecs 11 9 1 1 52-8 28 4. Encs 10 6 1 3 45-23 19 4. Nábrád 11 9 — 2 43-11 27 5. Sényő 10 6 — 4 23-11 18 5. Tiszakóród 11 6 1 4 35-33 19 6. Mátészalka 10 6 — 4 27-21 18 6. Tisztaberek 11 6 — 5 31-28 18 7. Ózd 10 5 2 3 30-13 17 7. Csegöld 11 6 — 5 30-37 18 8. BÉVSC 10 5 2 3 18-12 17 8. Tunyogmatolcs! 1 5 1 5 34-43 16 9. Nagykálló 10 5 1 4 22-21 16 9. Csaholc 11 4 2 5 29-40 14 10. Szerencs 10 ' 3 2 5 25-26 11 10. Milota 11 4 1 6 24-46 13 11. Rakamaz 10 3 1 6 22-31 10 11. Gacsály 11 4 — 7 23-40 12 12. Edelény 10 3 1 6 17-29 10 12. Nagyszekeresl 1 3 1 7 15-30 10 13. Karcag 10 1 4 5 18-26 7 13. Vámosoroszi 11 3 — 8 30-36 9 14. Vámospércs 10 2 — 8 11-24 6 14. Penyige 11 3 — 8 31-42 9 15. Kunhegyes 10 — 1 9 7-45 1 15. Szamossályi 11 1 — 10 21-67 3 16. Tiszafüred 10 — — 10 3-73 0 16. Olcsvaapáti 11 1 — 10 12-76 3 A fehérgyarmati városkörzeti labdarúgó­bajnokság eredményei II. osztály, felnőtt I. osztály, felnőtt Milota—Kölese 3-3, Tiszakóród—Tisz­taberek 4-3, Penyige—Szatmárcseke 1 -0, Csa­holc—Szamossályi 3-0, Olcsvaapáti—Cse­göld 5-0, Tiszabecs—Tunyogmatolcs 1-1, Nábrád—Gacsály 1-4, Nagyszekeres—Vá­mosoroszi 3-2. Csengersima—Túristvándi 17-0, Rozsály— Méhtelek 0-1, Gyügye—Cégénydányád 4-1, Kömörő—Szamosújlak 0-4, Uszka-Magos- liget—Palád 2-3, Hermánszeg—Kisar 1-5, Fülesd—Panyola 3-1, Botpalád—Nagyar 3-4. Sonkád szabadnapos volt. A bajnokság állása A bajnokság állása 1.Sonkád 10 9 — 1 36-8 27 1. Olcsvaapáti 11 7 2 2 30-19 23 2. Szamosújlak 11 8 2 I 43-18 26 2. Penyige 11 7 1 3 23-17 22 3. Méhtelek 10 7 3 — 45-11 24 3. Vámosoroszi 11 6 1 4 27-28 19 4. Gyügye 10 6 3 1 32-9 21 4. Tiszakóród 11 6 1 4 17-19 19 5. Cégénydányád10 6 1 3 32-24 19 5. Tunyogmatolcs 11 5 3 3 31-16 18 6. Palád 11 6 1 4 21-24 19 6. Szatmárcseke 11 6 — 5 25-22 18 7. Csengersima 10 5 2 3 39-17 17 7. Gacsály 11 5 3 3 23-21 18 8. Uszka-M. 10 5 2 3 28-18 17 8. Milota 11 5 2 4 33-20 17 9. Kisar 10 5 1 4 31-18 16 9. Tiszabecs 11 5 2 4 16-16 17 10. Fülesd 11 5 1 5 18-19 16 10. Tisztaberek 11 5 1 5 26-23 16 11. Nagyar 10 4 2 4 29-28 14 11. Kölese 11 4 3 4 25-19 15 12. Rozsály 10 3 1 6 15-23 m 12. Csegöld 11 4 2 5 19-28 14 13. Panyola 10 2 2 6 24-21 8 13. Csaholc 11 3 3 5 18-16 12 14. Botpalád 11 2 2 7 19-28 8 14. Nagyszekeresl 1 3 1 7 17-30 10 15. Hermánszeg 11 2 — 9 13-65 6 15. Nábrád 11 2 1 8 11-27 7 16. Kömörő 10 1 1 8 10-39 4 16. Szamossályi 11 1 2 8 10-30 5 17. Túristvándi 11 ­— 11 7-71 0 Finn vendég az NYSI-nél A magyarok megindulnak felfelé Az elmúlt héten finn vendége volt az NYSI labdarúgóinak. Seppo Jokinen utánpótlás­edző az Espo Futball Clubnál. Espo az ország második legnagyobb városa, amely gyakor latilag egybeépült Flelsinkivel. A klub fel nőtt csapata a harmadik osztályban szerepel. de utánpótlás-nevelése igen fejlett. Kilenc­tíz éves kortól minden korosztályban több csapatot működtetnek. Az itt nevelkedett játékosok az első liga több csapatában is s/ erepelnek. Jokinen edző főfoglalkozásban egy textilnyomdában dolgozik, az edzéseket hobbiból tartja meg. A klubnak főfoglal kozásű edzője alig van, a mellékfoglalkozása edzők társadalmi munkában végzik tévé kenységüket. — Jokinen úr, úgy tudom, már többször járt Magyarországon. Most milyen céllal érkezett? — A Nyíregyházi Sportiskola meghívá­sára jöttem. Egyhetes itt-tartózkodásom alatt az itteni képzést tanulmányozom. Ez egy nagyon jól szervezett labdarúgóiskola, s ha tapasztalatainkat kicseréljük, az csak hasz­nunkra válhat. Ráadásul a focinak Magyar- országon komoly hagyományai vannak, s rengeteg olyan tapasztalattal rendelkeznek az itteni szakemberek, amit mi még nem sze­rezhettünk meg. Finnországban csak az elmúlt évtizedekben vált igazán népszerűvé ez a sportág. —Ma mára labdarúgásban is nagyon ko­rán elkezdik a képzést. Az európai klubok­ban a gyerekek tízéves koruktól komoly ter­helést kapnak. Önök mit tesznek azért, hogy a játék öröme megmaradjon, s a gyerekek jókedvvel eddzenek? — Amikor kilenc-tíz évesen a klubunk­hoz kerülnek, az első években minél több játékos gyarkolattal színesítjük az edzéseket, emellett ilyenkor az általános állóképességet, ruganyosságot és a speciális képességeket igyekszünk kialakítani. Természetesen a technikai elemek gyakorlását is korán el kell kezdeni. — Milyen anyagi körülmények között működik az utánpótlásbázisuk, és költség- vetésüket ki támogatja? — A városi önkormányzat a pályákat biz­tosítja. Több fedett műfüves, és néhány füves pályán tarthatjuk edzéseinket, hisz nálunk a szabadtéri fociidény sokkal rövidebb időre korlátozódik, mint például Magyarországon. Ezeket a pályákat ingyen, vagy minimális térítés mellett használhatjuk. További tá­mogatást még nagyobb cégektől kapunk, akiknek nevét a mezeken reklámozzuk. Ezenkívül van még egy bevételi forrásunk, a felnőtt korúvá érett, profi labdarúgóinkért kapott térítések az átigazolásokkor. Seppo Jokinen — Mindez elég a működésükhöz, s így a gyerekeknek nem kell térítést fizetniük? — Nem, egyáltalán nem elég, a gyerekek fizetnek klubtagsági díjat, sokszor maguk vásárolják a felszereléseket, és hosszabb utazásainkkor az utazás költségeit is szüleik állják. —Milyen céljai vannak a finn utánpótlás­nevelésnek? — Fociiskoláink egyre szervezettebben működnek, s közös célunk, hogy évről évre neveljünk olyan labdarúgókat, akik később Európa nagy klubjaiban szerepelhetnek. — Sokan jelentkeznek klubjaikba? — Bár hazánkban is egyre népszerűbb a foci, nagyon nagy a konkurencia, mivel sok sportágban működik jól szervezett után­pótlás-nevelés. A gyerekek száma ugyan­akkor Finnországban is egyre kevesebb. — Azt mondta, az európai kluboknak kívánnak focistákat nevelni. Nem fenyeget így az a veszély, hogy az olyan kis országok, mint Magyarország és Finnország bajnokságai elsorvadnak? Ez természetesen válogatott­jaik előrelépését is gátolná. A Bajnokcsapa­tok Ligájának megalakítása ezt a veszélyt még tovább növelheti. Önök nem így látják? — Magyarország és hazánk futballéleté­nek helyzete más. A magyaroknak volt egy aranycsapatuk, ami után leszálló ágba ke­rültek, de biztos vagyok benne, hogy ez nem tart örökké, most már csak megindulnak felfelé. Mi eddig még nem tartoztunk a világ élvonalához, de szeretnénk minél jobban felzárkózni. A kérdésre visszatérve, az új le­bonyolítási mód igencsak megakadályozza a kiscsapatok feljutását, ez többszörösen is hátrányos, hisz a Bajnokok Ligájában való szereplés rengeteg reklámbevételt jelenthet a kluboknak. Ez bizony a kis országok baj­nokságainak nem tesz jót. R. Z. Lassan célegyenesbe fordul a megyei első osztályú bajnokság küzdelemsorozata. Kö­zeleg az őszi zárszámadás, ezért heti körkérdésünkben villámértékelésre kértük a csapatok szakvezetőit. Kíváncsiak voltunk persze arra is, milyen reményeket táplálnak az első felvonásból még hátralévő hat játéknap előtt. Záhony,Erdei Árpád egyesületi elnök: — Komoly tervekkel vágtunk neki az idei bajnokságnak, s eddig nem is kellett csalat­koznunk. A tabella élén várjuk a folytatást, s veretlenségünket is hosszú ideig sikerült megőriznünk. Becsúszott ugyan két vere­ség, ami a legjobbakkal is előfordulhat. Kedvezőnek tűnik sorsolásunk is, bár a hét végén éppen az egyik riválisunkhoz, a nagyszerűen szereplő Biri otthonába látoga­tunk. Szeretnénk az élen zárni, ehhez ki kell vágnunk a rezet a hajrában. Baktalórántháza, Kormány Béla szak­osztályelnök: — Gyakorlatilag eddig az elvárásoknak megfelelően szerepelt a csa­pat, persze a Záhony elleni hazai fiaskót ne­héz feledni. Az első helyet pályázzuk meg, s erre, úgy érzem, minden esélyünk meg is van. A rangadókon már túljutottunk, a hat soron következő mérkőzésünkre tizennyolc pontot tervezünk. Biri, Nagy András technikai igazgató: — Nagyon elégedett vagyok! Azt hiszem, újonc létünkre eddig magasan a várakozás felett teljesítettünk. Még két rangadó vár ránk, de remélem, meg tudjuk tartani he­lyünket a dobogón. Újfehértó, Papp Ferenc szakosztályel­nök: — Sajnos sérüléshullám tizedeli együttesünket, amely nyolcvan százalékban megvalósította a bajnokság előtt kitűzött céljainkat. Az első háromban szeretnénk zárni, négypontos hátrányunkat ledol- gozhatónak véljük. A hátralevő mérkőzé­seken még tizenhárom-tizenöt pontot kell szereznünk. Vásárosnaménv, Pankotai Pál szako­sztályvezető: — Megvallom őszintén, jóval többet vártam a csapattól, hullámzó teljesít­ményünk előtt értetlenül állok. Idegenbeli győzelmeket megmagyarázhatatlan hazai pontvesztések követik, nehéz így megjó­solni, hogy hová futhatunk be az idény végén. Amennyiben nem nyújtunk egyen­letesebb teljesítményt, örülhetünk, ha az ötödik helyünket meg tudjuk tartani. Nagyhalász, Albók József technikai vezető: — Kis szerencsével ott lehetnénk az élbolyban. Kemecse, Tarpa és Fehér- gyarmat ellen nem ismertem rá az együt­Nyáron Olaszországban két meghívásos tornán szerepelt a nyíregyházi 17-es általá­nos iskola csapata. Ez az iskola egyben az NYVSC utánpótlás-nevelő bázisa is. A kül­földi tornákról és az utánpótlásról kérdez­tük Pásztor Attila iskolaigazgatót. — Hol szerepeltek Olaszországban és milyen eredménnyel? — La Speziában és Santa Margherittán játszottunk, ahol rajtunk kívül még 3-3 olasz csapat szerepelt. A Santa Margheritta-i tor­na egyébként nagyon szép környezetben, a tengerparton volt. Rajtunk kívül ott volt a nyíregyházi 3-as iskola leánycsapata is. Mind a két tornán a fiúkkal párhuzamosan zajlottak a női versenyek. A 3-as iskola második, a mi iskolánk pedig mind a két tornán első helyet szerzett. Ezekért a kitűnő eredményekért itt, az újság hasábjain is gratulálok a srácoknak. A kinttartózkodá­sunk kiegészült még kulturális programmal is, melynek révén megismerkedhettünk a helyi történelmi nevezetességekkel. Ez az olasz baráti kapcsolat már több éve tart. A következő évben itáliai barátaink fognak ellátogatni hozzánk. Tudni kell. hogy ez az olasz iskola, amely egyben röplabda-ne­velőbázis is, kimondottan csak fiatalokkal foglalkozik, és jó pár válogatott játékost ki­nevelt már a jelen pillanatban legjobb válogatottnak tartott olasz csapatnak. Az évek folyamán sok tanulónk jutott el La Speziába, és ezeknek a fiúknak ez örök emlék maradt. Ezért, a szülőkkel karöltve, tesre, fontos pontokat vesztettünk, amelyek a végelszámolásnál nagyon fognak hiá­nyozni. A helyzetkihasználással akadnak gondjaink, ezen sürgősen javítanunk kell, mert még rázós csaták várnak ránk. Tiszaszalka, Lapos István sportköri elnök: — Bajnoki rajtunkat alapjaiban határozta meg kedvezőtlen sorsolásunk. A nagyhalászi súlyos vereség után edzőváltás­ra került sor, mely meghozta a várt feltá­madást. Eszenyi Dénes vezetésével észre­vehetően javultak eredményeink, tartása van a gárdának. Jelenleg a hetedik helyen állunk, s remélem, ennél lejjebb már nem csúszunk. Mivel a hajrában a papírforma szerint könnyebb ellenfelekkel kerülünk szembe, bőséges ponttermésre számítok. Hardware, Lipők Antal szakosztály- vezető: — Ismerve, hogy milyen nehéz körülmények között vágtunk neki a baj­nokságnak, nem panaszkodhatunk eddigi teljesítményünkre. A srácok akarásával elégedett vagyok, de a jövőben bátrabban kell futballoznunk. Drágár Zsolt kiesésé­vel elvesztettük legjobb támadónkat, gól­jai rettenetesen hiányoznak. Sorsolásunk sem a legkönnyebb, ahhoz, hogy az első tízben maradjunk, még öt-hat pontra van szükségünk. Fehérgyarmat, Balogh Csaba vezető­edző: — Ez az év egyértelműen a csapat- építés jegyében zajlik, a zömmel húsz év alatti játékosállomány rutintalansága kiüt­között az eddig lejátszott találkozókon. Há­romszor játszunk még otthon, s ezeken a mérkőzéseken kell annyi pontot szerez­nünk, hogy a középmezőnyben maradhas­sunk. Tiszalök, Csáki István szakosztály­vezető: — Igazi befejezőcsatár híján már hat pontot vesztettünk hazai pályán. A középmezőnyt céloztuk meg, aminek az elérésére képesnek is tartom a gárdát. A sok munka előbb-utóbb kamatozik, s bár ke­mény ellenfelekkel kell még megküzde- nünk, bizakodom, hogy huszonhárom pont­tal vonulhatunk a téli szünetre. Nyírkárász, Ragány Ferenc szakosztá­lyvezető: — Személy szerint csalódott vagyok eddigi teljesítményünk láttán. Ide­genben átok ül rajtunk, képtelenek vagyunk nyerni. A tabella első felébe várom a csapa­tot, remélem, hogy a folytatásban a sze­rencse is mellénk pártol. Sorsolásunk ve­gyes, fiataljainkra nagy teher hárul a követ­kező hetekben. Ny í r I ugos, Domokos János vezetőedző: — Felemásan ítélem meg csapatom tizen­mindig megpróbáljuk előteremteni a kiutazáshoz szükséges anyagi fedezetet. —Milyen a kapcsolatuk az NYVSC-vel? — A kapcsolat az anyaegyesülettel még tart. Evek óta eleget teszünk az utánpótlás­nevelés követelményeinek. Sajnos, egyre nehezebb körülmények között. Ezek a kö­rülmények vonatkoznak az anyagiakra, valamint munkánk elismerése is háttérbe szorul. Kevésbé közismert az, hogy nyolc korosztályos válogatott játékost neveltünk fel az utóbbi időben, akikből ma többen is játszanak az NYVSC felnőtt csapatában. —Ebben ag'évben kötöttek-e szerződést a klubbal? — Ezt jobb, ha nem firtatjuk. Tulajdon­képpen csúszik a szerződéskötés. Jelen pil­lanatban szóbeli megállapodásunk van az anyagi támogatást illetően, hiszen az NYVSC is anyagi nehézségekkel küzd. Úgy tűnik, hogy az utolsó negyedévben némi támogatást tudnak majd adni az után­pótlás-neveléshez. Az iskola eddig is biz­tosította az edzésekhez a tornatermet, az edzőknek az igen szerény tiszteletdíjat, valamint a szükséges tárgyi feltételeket. Ez ezután sem fog változni. Azt hozzá kell ten­nem, hogy lassan a teljesítőképességünk határához érkezünk. Igen szomorú tény ez, mivel évek óta szereplünk a diákolimpia országos döntőiben, ahol mindig szép ered­ményeket érünk el. Ezáltal országosan is elismert a fiúutánpótlás-nevelésünk! Ha nem tudunk versenyeztetni, akkor kike­rülünk e korosztály országos vérke­egy forduló alatt mutatott teljesítményét. Hazai pályán fontos pontokat hullajtottunk el, Kemecse és Csenger is alaposan megtréfált bennünket. Sorsolásunk nagyon nehéz. Hat-hét pontot tervezek, de ha folytatjuk zuhanórepülésünket, akkor lej­jebb kell szállítani igényeinket. Tarpa, Guti Béla szakosztályvezető: — Maximálisan meg vagyunk elégedve a csa­pat szereplésével, nem elérhetetlen a tizedik hely megkaparintása. Sikerült kellemes meglepetéseket szereznünk szurkolóinknak, akik hasonló folytatásban reménykednek. Sorsolásunk is sok jóval kecsegtet, riváli­sainktól kell annyi pontot szereznünk, hogy nyugodt tavasz elé nézzünk. Levelek, Kapdos József sportköri elnök: — Cseppet sem vagyok elragadtatva eddi­gi szereplésünktől. Horváth távozását nagy­on megsínylettük, nélküle akadozik a gé­pezet. Játékosaink nem találják góllö­vőcipőjüket, két fiatal csatárunk, Bioik és Molnár rutintalanságukból adódóan még nem képesek egyenletes teljesítményt nyújtani. Nem alhatunk nyugodtan, mert sorsolásunk igen nehéz. A középmezőny felé igyekszünk, a bajnokság végére tisztes távolba szeretnénk kerülni az alsóháztól. Csenger, Márián Zoltán ügyvezető: — Katasztrofálisan kezdtük az idényt, köszön­hetően gyenge nyári alapozásunknak. Négy kulcsemberünk távozott, amit nehezen sikerült kihevernünk. Most kezdünk ki­lábalni a hullámvölgyből, s a hátralevő mérkőzéseken olyan szereplést várok, ami­vel megkapaszkodhatunk a középmezőny­ben. Kemecse, Tasi István szakosztályve­zető:—A biztos bentmaradás a célunk, ami nem is tűnik elérhetetlennek. Sajnos a csa­pat hullámvölgybe került, s most nehéz periódus előtt állunk. Még hét-nyolc pont megszerzésében bizakodunk, ami ismerve sorsolásunkat megoldható. Kisléta, Pénzes Sándor sportköri elnök: — Nagyon elkeserít mélyrepülésünk! Még látok esélyt a felzárkózásra, a tizenkettedik helyet szeretnénk megcsípni. Rengeteg a sérültünk, pedig az őszi idény végére, ha törik, ha szakad tizennyolc pontot kell sze­reznünk! Ibrány, Kakuk István szakosztály- vezető: — Több mint siralmas jelenlegi helyzetünk! A szerencse is elpártolt tőlünk, egyszerűen nem jön össze semmi. Legalább a hazai mérkőzéseinket illene megnyernünk, bárki legyen is az ellenfél! K. T. ringéséből, ami a visszafejlődést fogja maga után vonni. —Tehát aféifiröplabda-utánpótlás „sor­vadásnak" indult? — Ami a támogasát illeti, arra nyugod­tan mondhatom, hogy sajnos igen. A lelkesedésünk még tart, és amíg erővel bír­juk, addig folytatjuk. Hogy ez mennyire lesz elég, azt most nem tudom megmondani. Az biztos, hogy így az utánpótlás egyre alacso­nyabb szintre kerül! —Milyen összeggel támogatják önöket a klub részéről? — Ha erről az esztendőről és az elmúlt év második feléről beszélünk, akkor nyu­godt szívvel kijelenthetem, hogy az összeg a nullával egyenlő. Sajnos, teljesen önerőből fedezzük a kiadásainkat, és neveljük a jövő röplabdásait. Hogy meddig, azt nem tudom — fejezi be az igazgató. Furcsa dolgok ezek, mert más országok­ban, ahol fejlett a röplabdázás, ott az egye­sületek kemény pénzt fizetnek egy-egy fi­atal, jó játékosért a nevelőbázisoknak. Nálunk ez nem így van! Persze, itt is kell a fiatal, szuper játékos, de fizetni, azt nem tud­nak. A nevelőegyesületek éljenek meg úgy, ahogy tudnak. Pedig amint azt a 17-es isko­la csapatának példája is mutatja, korosztá­lyukban felveszik a versenyt a külföldi csa­patokkal. Utána két-három évvel viszont már meg sem tudják közelíteni ugyanezeket a játékosokat. Miért? Ha erre megtaláljuk a választ, talán mi is továbbléphetünk, maga­sabb szintre! Batai Diáksport — Röplabda Tornagyőzelmek Olaszországban

Next

/
Thumbnails
Contents