Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)
1994-10-20 / 179. szám
1994. október 20., csütörtök ÚJ KELET Labdarúgó megyei I. osztály Még tizennyolcán bizakodnak! A hátországból jelentjük A labdarúgó NB III ifjúsági bajnoksága 10. fordulójának eredményei Kunhegyes—Tiszaújváros 1-2, BEVSC— Szerencs 0-0, Mátészalka—Vámospércs 5-0, Encs—Edelény 5-0, Karcag—Kisvárda 1-3, Rakamaz—Sényő 0-2, Nagykálló—Nyírbátor 2-5, Ózd—Tiszafüred 5-0. A bajnokság állása Ifjúságiak Milota—Kölese 1-4, Tiszakóród—Tisztaberek 5-0, Penyige—Szatmárcseke 1-4, Csaholc—Szamossályi 7-0, Olcsvaapáti— Csegöld 1-4, Tiszabecs—Tunyogmatolcs 4-0, Nábrád—Gacsály 4-0, Nagyszekeres— Vámosoroszi 3-0. A bajnokság állása 1. Tiszaújváros 10 10 — — 46-7 30 1. Szatmárcseke 11 11 — — 61-13 33 2. Nyírbátor 10 9 1 — 49-12 28 2. Kölese 11 9 1 1 83-11 28 3. Kisvárda 10 7 2 1: 27-11 23 3. Tiszabecs 11 9 1 1 52-8 28 4. Encs 10 6 1 3 45-23 19 4. Nábrád 11 9 — 2 43-11 27 5. Sényő 10 6 — 4 23-11 18 5. Tiszakóród 11 6 1 4 35-33 19 6. Mátészalka 10 6 — 4 27-21 18 6. Tisztaberek 11 6 — 5 31-28 18 7. Ózd 10 5 2 3 30-13 17 7. Csegöld 11 6 — 5 30-37 18 8. BÉVSC 10 5 2 3 18-12 17 8. Tunyogmatolcs! 1 5 1 5 34-43 16 9. Nagykálló 10 5 1 4 22-21 16 9. Csaholc 11 4 2 5 29-40 14 10. Szerencs 10 ' 3 2 5 25-26 11 10. Milota 11 4 1 6 24-46 13 11. Rakamaz 10 3 1 6 22-31 10 11. Gacsály 11 4 — 7 23-40 12 12. Edelény 10 3 1 6 17-29 10 12. Nagyszekeresl 1 3 1 7 15-30 10 13. Karcag 10 1 4 5 18-26 7 13. Vámosoroszi 11 3 — 8 30-36 9 14. Vámospércs 10 2 — 8 11-24 6 14. Penyige 11 3 — 8 31-42 9 15. Kunhegyes 10 — 1 9 7-45 1 15. Szamossályi 11 1 — 10 21-67 3 16. Tiszafüred 10 — — 10 3-73 0 16. Olcsvaapáti 11 1 — 10 12-76 3 A fehérgyarmati városkörzeti labdarúgóbajnokság eredményei II. osztály, felnőtt I. osztály, felnőtt Milota—Kölese 3-3, Tiszakóród—Tisztaberek 4-3, Penyige—Szatmárcseke 1 -0, Csaholc—Szamossályi 3-0, Olcsvaapáti—Csegöld 5-0, Tiszabecs—Tunyogmatolcs 1-1, Nábrád—Gacsály 1-4, Nagyszekeres—Vámosoroszi 3-2. Csengersima—Túristvándi 17-0, Rozsály— Méhtelek 0-1, Gyügye—Cégénydányád 4-1, Kömörő—Szamosújlak 0-4, Uszka-Magos- liget—Palád 2-3, Hermánszeg—Kisar 1-5, Fülesd—Panyola 3-1, Botpalád—Nagyar 3-4. Sonkád szabadnapos volt. A bajnokság állása A bajnokság állása 1.Sonkád 10 9 — 1 36-8 27 1. Olcsvaapáti 11 7 2 2 30-19 23 2. Szamosújlak 11 8 2 I 43-18 26 2. Penyige 11 7 1 3 23-17 22 3. Méhtelek 10 7 3 — 45-11 24 3. Vámosoroszi 11 6 1 4 27-28 19 4. Gyügye 10 6 3 1 32-9 21 4. Tiszakóród 11 6 1 4 17-19 19 5. Cégénydányád10 6 1 3 32-24 19 5. Tunyogmatolcs 11 5 3 3 31-16 18 6. Palád 11 6 1 4 21-24 19 6. Szatmárcseke 11 6 — 5 25-22 18 7. Csengersima 10 5 2 3 39-17 17 7. Gacsály 11 5 3 3 23-21 18 8. Uszka-M. 10 5 2 3 28-18 17 8. Milota 11 5 2 4 33-20 17 9. Kisar 10 5 1 4 31-18 16 9. Tiszabecs 11 5 2 4 16-16 17 10. Fülesd 11 5 1 5 18-19 16 10. Tisztaberek 11 5 1 5 26-23 16 11. Nagyar 10 4 2 4 29-28 14 11. Kölese 11 4 3 4 25-19 15 12. Rozsály 10 3 1 6 15-23 m 12. Csegöld 11 4 2 5 19-28 14 13. Panyola 10 2 2 6 24-21 8 13. Csaholc 11 3 3 5 18-16 12 14. Botpalád 11 2 2 7 19-28 8 14. Nagyszekeresl 1 3 1 7 17-30 10 15. Hermánszeg 11 2 — 9 13-65 6 15. Nábrád 11 2 1 8 11-27 7 16. Kömörő 10 1 1 8 10-39 4 16. Szamossályi 11 1 2 8 10-30 5 17. Túristvándi 11 — 11 7-71 0 Finn vendég az NYSI-nél A magyarok megindulnak felfelé Az elmúlt héten finn vendége volt az NYSI labdarúgóinak. Seppo Jokinen utánpótlásedző az Espo Futball Clubnál. Espo az ország második legnagyobb városa, amely gyakor latilag egybeépült Flelsinkivel. A klub fel nőtt csapata a harmadik osztályban szerepel. de utánpótlás-nevelése igen fejlett. Kilenctíz éves kortól minden korosztályban több csapatot működtetnek. Az itt nevelkedett játékosok az első liga több csapatában is s/ erepelnek. Jokinen edző főfoglalkozásban egy textilnyomdában dolgozik, az edzéseket hobbiból tartja meg. A klubnak főfoglal kozásű edzője alig van, a mellékfoglalkozása edzők társadalmi munkában végzik tévé kenységüket. — Jokinen úr, úgy tudom, már többször járt Magyarországon. Most milyen céllal érkezett? — A Nyíregyházi Sportiskola meghívására jöttem. Egyhetes itt-tartózkodásom alatt az itteni képzést tanulmányozom. Ez egy nagyon jól szervezett labdarúgóiskola, s ha tapasztalatainkat kicseréljük, az csak hasznunkra válhat. Ráadásul a focinak Magyar- országon komoly hagyományai vannak, s rengeteg olyan tapasztalattal rendelkeznek az itteni szakemberek, amit mi még nem szerezhettünk meg. Finnországban csak az elmúlt évtizedekben vált igazán népszerűvé ez a sportág. —Ma mára labdarúgásban is nagyon korán elkezdik a képzést. Az európai klubokban a gyerekek tízéves koruktól komoly terhelést kapnak. Önök mit tesznek azért, hogy a játék öröme megmaradjon, s a gyerekek jókedvvel eddzenek? — Amikor kilenc-tíz évesen a klubunkhoz kerülnek, az első években minél több játékos gyarkolattal színesítjük az edzéseket, emellett ilyenkor az általános állóképességet, ruganyosságot és a speciális képességeket igyekszünk kialakítani. Természetesen a technikai elemek gyakorlását is korán el kell kezdeni. — Milyen anyagi körülmények között működik az utánpótlásbázisuk, és költség- vetésüket ki támogatja? — A városi önkormányzat a pályákat biztosítja. Több fedett műfüves, és néhány füves pályán tarthatjuk edzéseinket, hisz nálunk a szabadtéri fociidény sokkal rövidebb időre korlátozódik, mint például Magyarországon. Ezeket a pályákat ingyen, vagy minimális térítés mellett használhatjuk. További támogatást még nagyobb cégektől kapunk, akiknek nevét a mezeken reklámozzuk. Ezenkívül van még egy bevételi forrásunk, a felnőtt korúvá érett, profi labdarúgóinkért kapott térítések az átigazolásokkor. Seppo Jokinen — Mindez elég a működésükhöz, s így a gyerekeknek nem kell térítést fizetniük? — Nem, egyáltalán nem elég, a gyerekek fizetnek klubtagsági díjat, sokszor maguk vásárolják a felszereléseket, és hosszabb utazásainkkor az utazás költségeit is szüleik állják. —Milyen céljai vannak a finn utánpótlásnevelésnek? — Fociiskoláink egyre szervezettebben működnek, s közös célunk, hogy évről évre neveljünk olyan labdarúgókat, akik később Európa nagy klubjaiban szerepelhetnek. — Sokan jelentkeznek klubjaikba? — Bár hazánkban is egyre népszerűbb a foci, nagyon nagy a konkurencia, mivel sok sportágban működik jól szervezett utánpótlás-nevelés. A gyerekek száma ugyanakkor Finnországban is egyre kevesebb. — Azt mondta, az európai kluboknak kívánnak focistákat nevelni. Nem fenyeget így az a veszély, hogy az olyan kis országok, mint Magyarország és Finnország bajnokságai elsorvadnak? Ez természetesen válogatottjaik előrelépését is gátolná. A Bajnokcsapatok Ligájának megalakítása ezt a veszélyt még tovább növelheti. Önök nem így látják? — Magyarország és hazánk futballéletének helyzete más. A magyaroknak volt egy aranycsapatuk, ami után leszálló ágba kerültek, de biztos vagyok benne, hogy ez nem tart örökké, most már csak megindulnak felfelé. Mi eddig még nem tartoztunk a világ élvonalához, de szeretnénk minél jobban felzárkózni. A kérdésre visszatérve, az új lebonyolítási mód igencsak megakadályozza a kiscsapatok feljutását, ez többszörösen is hátrányos, hisz a Bajnokok Ligájában való szereplés rengeteg reklámbevételt jelenthet a kluboknak. Ez bizony a kis országok bajnokságainak nem tesz jót. R. Z. Lassan célegyenesbe fordul a megyei első osztályú bajnokság küzdelemsorozata. Közeleg az őszi zárszámadás, ezért heti körkérdésünkben villámértékelésre kértük a csapatok szakvezetőit. Kíváncsiak voltunk persze arra is, milyen reményeket táplálnak az első felvonásból még hátralévő hat játéknap előtt. Záhony,Erdei Árpád egyesületi elnök: — Komoly tervekkel vágtunk neki az idei bajnokságnak, s eddig nem is kellett csalatkoznunk. A tabella élén várjuk a folytatást, s veretlenségünket is hosszú ideig sikerült megőriznünk. Becsúszott ugyan két vereség, ami a legjobbakkal is előfordulhat. Kedvezőnek tűnik sorsolásunk is, bár a hét végén éppen az egyik riválisunkhoz, a nagyszerűen szereplő Biri otthonába látogatunk. Szeretnénk az élen zárni, ehhez ki kell vágnunk a rezet a hajrában. Baktalórántháza, Kormány Béla szakosztályelnök: — Gyakorlatilag eddig az elvárásoknak megfelelően szerepelt a csapat, persze a Záhony elleni hazai fiaskót nehéz feledni. Az első helyet pályázzuk meg, s erre, úgy érzem, minden esélyünk meg is van. A rangadókon már túljutottunk, a hat soron következő mérkőzésünkre tizennyolc pontot tervezünk. Biri, Nagy András technikai igazgató: — Nagyon elégedett vagyok! Azt hiszem, újonc létünkre eddig magasan a várakozás felett teljesítettünk. Még két rangadó vár ránk, de remélem, meg tudjuk tartani helyünket a dobogón. Újfehértó, Papp Ferenc szakosztályelnök: — Sajnos sérüléshullám tizedeli együttesünket, amely nyolcvan százalékban megvalósította a bajnokság előtt kitűzött céljainkat. Az első háromban szeretnénk zárni, négypontos hátrányunkat ledol- gozhatónak véljük. A hátralevő mérkőzéseken még tizenhárom-tizenöt pontot kell szereznünk. Vásárosnaménv, Pankotai Pál szakosztályvezető: — Megvallom őszintén, jóval többet vártam a csapattól, hullámzó teljesítményünk előtt értetlenül állok. Idegenbeli győzelmeket megmagyarázhatatlan hazai pontvesztések követik, nehéz így megjósolni, hogy hová futhatunk be az idény végén. Amennyiben nem nyújtunk egyenletesebb teljesítményt, örülhetünk, ha az ötödik helyünket meg tudjuk tartani. Nagyhalász, Albók József technikai vezető: — Kis szerencsével ott lehetnénk az élbolyban. Kemecse, Tarpa és Fehér- gyarmat ellen nem ismertem rá az együtNyáron Olaszországban két meghívásos tornán szerepelt a nyíregyházi 17-es általános iskola csapata. Ez az iskola egyben az NYVSC utánpótlás-nevelő bázisa is. A külföldi tornákról és az utánpótlásról kérdeztük Pásztor Attila iskolaigazgatót. — Hol szerepeltek Olaszországban és milyen eredménnyel? — La Speziában és Santa Margherittán játszottunk, ahol rajtunk kívül még 3-3 olasz csapat szerepelt. A Santa Margheritta-i torna egyébként nagyon szép környezetben, a tengerparton volt. Rajtunk kívül ott volt a nyíregyházi 3-as iskola leánycsapata is. Mind a két tornán a fiúkkal párhuzamosan zajlottak a női versenyek. A 3-as iskola második, a mi iskolánk pedig mind a két tornán első helyet szerzett. Ezekért a kitűnő eredményekért itt, az újság hasábjain is gratulálok a srácoknak. A kinttartózkodásunk kiegészült még kulturális programmal is, melynek révén megismerkedhettünk a helyi történelmi nevezetességekkel. Ez az olasz baráti kapcsolat már több éve tart. A következő évben itáliai barátaink fognak ellátogatni hozzánk. Tudni kell. hogy ez az olasz iskola, amely egyben röplabda-nevelőbázis is, kimondottan csak fiatalokkal foglalkozik, és jó pár válogatott játékost kinevelt már a jelen pillanatban legjobb válogatottnak tartott olasz csapatnak. Az évek folyamán sok tanulónk jutott el La Speziába, és ezeknek a fiúknak ez örök emlék maradt. Ezért, a szülőkkel karöltve, tesre, fontos pontokat vesztettünk, amelyek a végelszámolásnál nagyon fognak hiányozni. A helyzetkihasználással akadnak gondjaink, ezen sürgősen javítanunk kell, mert még rázós csaták várnak ránk. Tiszaszalka, Lapos István sportköri elnök: — Bajnoki rajtunkat alapjaiban határozta meg kedvezőtlen sorsolásunk. A nagyhalászi súlyos vereség után edzőváltásra került sor, mely meghozta a várt feltámadást. Eszenyi Dénes vezetésével észrevehetően javultak eredményeink, tartása van a gárdának. Jelenleg a hetedik helyen állunk, s remélem, ennél lejjebb már nem csúszunk. Mivel a hajrában a papírforma szerint könnyebb ellenfelekkel kerülünk szembe, bőséges ponttermésre számítok. Hardware, Lipők Antal szakosztály- vezető: — Ismerve, hogy milyen nehéz körülmények között vágtunk neki a bajnokságnak, nem panaszkodhatunk eddigi teljesítményünkre. A srácok akarásával elégedett vagyok, de a jövőben bátrabban kell futballoznunk. Drágár Zsolt kiesésével elvesztettük legjobb támadónkat, góljai rettenetesen hiányoznak. Sorsolásunk sem a legkönnyebb, ahhoz, hogy az első tízben maradjunk, még öt-hat pontra van szükségünk. Fehérgyarmat, Balogh Csaba vezetőedző: — Ez az év egyértelműen a csapat- építés jegyében zajlik, a zömmel húsz év alatti játékosállomány rutintalansága kiütközött az eddig lejátszott találkozókon. Háromszor játszunk még otthon, s ezeken a mérkőzéseken kell annyi pontot szereznünk, hogy a középmezőnyben maradhassunk. Tiszalök, Csáki István szakosztályvezető: — Igazi befejezőcsatár híján már hat pontot vesztettünk hazai pályán. A középmezőnyt céloztuk meg, aminek az elérésére képesnek is tartom a gárdát. A sok munka előbb-utóbb kamatozik, s bár kemény ellenfelekkel kell még megküzde- nünk, bizakodom, hogy huszonhárom ponttal vonulhatunk a téli szünetre. Nyírkárász, Ragány Ferenc szakosztályvezető: — Személy szerint csalódott vagyok eddigi teljesítményünk láttán. Idegenben átok ül rajtunk, képtelenek vagyunk nyerni. A tabella első felébe várom a csapatot, remélem, hogy a folytatásban a szerencse is mellénk pártol. Sorsolásunk vegyes, fiataljainkra nagy teher hárul a következő hetekben. Ny í r I ugos, Domokos János vezetőedző: — Felemásan ítélem meg csapatom tizenmindig megpróbáljuk előteremteni a kiutazáshoz szükséges anyagi fedezetet. —Milyen a kapcsolatuk az NYVSC-vel? — A kapcsolat az anyaegyesülettel még tart. Evek óta eleget teszünk az utánpótlásnevelés követelményeinek. Sajnos, egyre nehezebb körülmények között. Ezek a körülmények vonatkoznak az anyagiakra, valamint munkánk elismerése is háttérbe szorul. Kevésbé közismert az, hogy nyolc korosztályos válogatott játékost neveltünk fel az utóbbi időben, akikből ma többen is játszanak az NYVSC felnőtt csapatában. —Ebben ag'évben kötöttek-e szerződést a klubbal? — Ezt jobb, ha nem firtatjuk. Tulajdonképpen csúszik a szerződéskötés. Jelen pillanatban szóbeli megállapodásunk van az anyagi támogatást illetően, hiszen az NYVSC is anyagi nehézségekkel küzd. Úgy tűnik, hogy az utolsó negyedévben némi támogatást tudnak majd adni az utánpótlás-neveléshez. Az iskola eddig is biztosította az edzésekhez a tornatermet, az edzőknek az igen szerény tiszteletdíjat, valamint a szükséges tárgyi feltételeket. Ez ezután sem fog változni. Azt hozzá kell tennem, hogy lassan a teljesítőképességünk határához érkezünk. Igen szomorú tény ez, mivel évek óta szereplünk a diákolimpia országos döntőiben, ahol mindig szép eredményeket érünk el. Ezáltal országosan is elismert a fiúutánpótlás-nevelésünk! Ha nem tudunk versenyeztetni, akkor kikerülünk e korosztály országos vérkeegy forduló alatt mutatott teljesítményét. Hazai pályán fontos pontokat hullajtottunk el, Kemecse és Csenger is alaposan megtréfált bennünket. Sorsolásunk nagyon nehéz. Hat-hét pontot tervezek, de ha folytatjuk zuhanórepülésünket, akkor lejjebb kell szállítani igényeinket. Tarpa, Guti Béla szakosztályvezető: — Maximálisan meg vagyunk elégedve a csapat szereplésével, nem elérhetetlen a tizedik hely megkaparintása. Sikerült kellemes meglepetéseket szereznünk szurkolóinknak, akik hasonló folytatásban reménykednek. Sorsolásunk is sok jóval kecsegtet, riválisainktól kell annyi pontot szereznünk, hogy nyugodt tavasz elé nézzünk. Levelek, Kapdos József sportköri elnök: — Cseppet sem vagyok elragadtatva eddigi szereplésünktől. Horváth távozását nagyon megsínylettük, nélküle akadozik a gépezet. Játékosaink nem találják góllövőcipőjüket, két fiatal csatárunk, Bioik és Molnár rutintalanságukból adódóan még nem képesek egyenletes teljesítményt nyújtani. Nem alhatunk nyugodtan, mert sorsolásunk igen nehéz. A középmezőny felé igyekszünk, a bajnokság végére tisztes távolba szeretnénk kerülni az alsóháztól. Csenger, Márián Zoltán ügyvezető: — Katasztrofálisan kezdtük az idényt, köszönhetően gyenge nyári alapozásunknak. Négy kulcsemberünk távozott, amit nehezen sikerült kihevernünk. Most kezdünk kilábalni a hullámvölgyből, s a hátralevő mérkőzéseken olyan szereplést várok, amivel megkapaszkodhatunk a középmezőnyben. Kemecse, Tasi István szakosztályvezető:—A biztos bentmaradás a célunk, ami nem is tűnik elérhetetlennek. Sajnos a csapat hullámvölgybe került, s most nehéz periódus előtt állunk. Még hét-nyolc pont megszerzésében bizakodunk, ami ismerve sorsolásunkat megoldható. Kisléta, Pénzes Sándor sportköri elnök: — Nagyon elkeserít mélyrepülésünk! Még látok esélyt a felzárkózásra, a tizenkettedik helyet szeretnénk megcsípni. Rengeteg a sérültünk, pedig az őszi idény végére, ha törik, ha szakad tizennyolc pontot kell szereznünk! Ibrány, Kakuk István szakosztály- vezető: — Több mint siralmas jelenlegi helyzetünk! A szerencse is elpártolt tőlünk, egyszerűen nem jön össze semmi. Legalább a hazai mérkőzéseinket illene megnyernünk, bárki legyen is az ellenfél! K. T. ringéséből, ami a visszafejlődést fogja maga után vonni. —Tehát aféifiröplabda-utánpótlás „sorvadásnak" indult? — Ami a támogasát illeti, arra nyugodtan mondhatom, hogy sajnos igen. A lelkesedésünk még tart, és amíg erővel bírjuk, addig folytatjuk. Hogy ez mennyire lesz elég, azt most nem tudom megmondani. Az biztos, hogy így az utánpótlás egyre alacsonyabb szintre kerül! —Milyen összeggel támogatják önöket a klub részéről? — Ha erről az esztendőről és az elmúlt év második feléről beszélünk, akkor nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy az összeg a nullával egyenlő. Sajnos, teljesen önerőből fedezzük a kiadásainkat, és neveljük a jövő röplabdásait. Hogy meddig, azt nem tudom — fejezi be az igazgató. Furcsa dolgok ezek, mert más országokban, ahol fejlett a röplabdázás, ott az egyesületek kemény pénzt fizetnek egy-egy fiatal, jó játékosért a nevelőbázisoknak. Nálunk ez nem így van! Persze, itt is kell a fiatal, szuper játékos, de fizetni, azt nem tudnak. A nevelőegyesületek éljenek meg úgy, ahogy tudnak. Pedig amint azt a 17-es iskola csapatának példája is mutatja, korosztályukban felveszik a versenyt a külföldi csapatokkal. Utána két-három évvel viszont már meg sem tudják közelíteni ugyanezeket a játékosokat. Miért? Ha erre megtaláljuk a választ, talán mi is továbbléphetünk, magasabb szintre! Batai Diáksport — Röplabda Tornagyőzelmek Olaszországban