Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)
1994-10-19 / 178. szám
UJ KELET_ MEGYÉNK ELETEBOL 1994. október 19.. szerda Macskaopera, ahogy az orvosok előadják Te kis hamis! Még messze van a tél, az embernek mégis tele lett a hócipője az elmúlt héten - hó híján a hamisítványokról áradó kósza hírekkel, így aztán azzal töltöttem pihenőidőm egy részét, hogy az utamba került ismerőseimet megkérdeztem, milyen hamisítványokkal találkoztak a közelmúltban. Jegyzetfüzet nélkül készültem erre a jegyzetre, reménykedve, hogy azt a néhány kirívó esetet el tudom raktározni kis agyamban. A legtalálóbb választ egy idős úr adta: — Ki tud itt eligazodni, öcsém, mikor már a hamisítványt is hamisítják. Paprikaügyben is jelentős előrelépés történt. Nemcsak ólommal, hanem májkárosító műanyag őrleménnyel is mérgeznek bennünket. Életveszélyes mérgezési tünetekkel szállítottak kórházba egy embert, aki szeszesitalt vásárolt a piacon, és sajnos meg is itta. Egy háziasszony felfigyelt arra, hogy vendégeinek nem ízlik a konyak. A védjegygyei ellátott üvegben szesztartalom nélküli barna folyadék volt. (Még mindig jobb, mint a metilalkohol.) A vegeta ételízesítő originált zacskóiban só van. A cigarettaárusok is észnél vannak: egy karton cigaretta első és utolsó doboza valódi, a többi igényesen hajtogatott hullámpapír. Egy kiló kávé helyett egy kiló babot vásárolt egy vevő csillogó-villogó osztrák csomagolásban. A bab kiváló minőségű, nem zsizsikes. A mai babárakra gondolva diadalittasan mesélte az esetet. A mosóporéknál is készül valami disznóság, amire a közeljövőben oda kell figyelni. Egyáltalán nem feltűnő, mi több: megszokott és természetes a keletről beáramló hamis felségjelű ruhanemű, játék és műszaki cikk. Vigyázat, most jön a poén: megkezdődött a tájjellegű Tokaji Furmint nevű szőlő szállítása Kecskemét környékére, mivel a privatizációtól szenvedő tokaj környéki gazdaságok vacilálnak az átvétellel. Mi lesz ebből? (F. Sipos) Vadászkellékek Szakodból — Hangsúlyozom: az az egyetlen dolog megnyugtató a számomra, hogy nem maga a kaszinó volt a célpont, nem rablótámadásról volt szó, nem a kaszinó bevételét akarta Papp Illés megszerezni, hanem a saját céljait akarta így megvalósítani — mondja az igazgató. — Hogyan kezdődön? — Az egész egy rémálom. A magyar kaszinók történetében nem is volt még ilyen. A történet főszereplője sokszor járt már a debreceni kaszinóban. Szombaton késő este már volt itt, majd távozott. Amikor ismét visszajött vasárnap hajnalban, már valószínű, hogy határozott szándéka volt az, hogy az őt — szerinte — jogtalanul ért sérelmet — túszejtés révén — a sajtó segítségével közre kívánja adni. Elővette a pisztolyát, és fegyverrel kényszerítette az egyik alkalmazottat arra, hogy bezárja a kaszinó ajtaját. Mivel nem látta elég gyorsnak a végrehajtást, belelőtt a bejárati ajtóba. A bentrekedt vendégeket és a személyzetet — tizenhét embert— arra kényszerítette, hogy a helyükön maradjanak, mondván, ha megmozdulnak, akkor használni fogja a fegyverét. — Igen. Az elsőt a bejárati ajtóba, a másodikat pedig röviddel azt követően a bár tükrébe, mondván, senki ne képzelje, hogy mindaz, ami történik, játék. A harmadikat a tárgyalások folyamán úgy 3-4 óra felé az egyik nagy falitükör szélébe lőtte a rendőrséggel történt beszélgetés közben. Egyik lövése sem volt emberre célzott. — Egy kaszinóban dolgozni csak kiképzési idő után lehet. Én úgy tudom, hogy az oktatás során hasonló helyzetekből adódó konfliktusok megoldásáról is szó esik. — Igen, valóban van egy olyan tematika is, hogy hogyan viselkedjünk a vendégekkel adott, így kellemetlen szituációkban is. Szerintem az emberekkel való helyes viselkedési mód kiválasztásához tapasztalat is szükséges. De vegyünk ilyen. extrém esetet! A vendég adott esetben veszít és téved, mikor is meg kell nyugtatni, le kell az indulatokat vezettetni, mert ha nem, akkor következik a hangoskodás, ami a többi játékost, a kaszinó rendjét megzavarhatja. — A terrorakció során is voltak ilyen törekvések? A nyíregyházi kaszinóban — felvételünk helyszínén — komolyabb rendbontás még nem történt Harascsák Annamária felvétele — Egy helyre terelte őket? — Igen, a mögötte állókat a látószögébe terelte. — Mit követelt? — Újságírókat kért, hogy a nyilvánosságnak elmondhassa azt, amit szeretett volna. — A kaszinók esetében használatos biztonsági eszközök lehetővé tették a rendőrség gyors riasztását. — A negyed kettő után leadott jelzést követően a rendőrség perceken belül a helyszínre érkezett. Telefonon próbálták megnyugtatni, igyekeztek az időt húzni. Mivel a tett terrorcselekménynek minősíthető, a rendőrség dönti el, hogy engednek- e a követelésnek vagy sem. Nem hiszem, hogy bármelyik újságíró önként és dalolva bement volna egy fegyverrel fenyegetőző emberhez, hogy vele riportot készítsen, amikor nem lehetett tudni, hogy adott esetben egy kérdés mit váltott volna ki belőle. Nem volt szempont, hogy bárki bárkit is fölöslegesen célpontnak tegyen ki. — A terrorista a pisztollyal a kezében is nyugodt volt-e? — Olyannyira hullámzó volt a hangulata, hogy olykor jókedvű volt, sőt viccelődött is, majd szigorúvá vált, és sürgette a követelésének a teljesítését. — A pisztolyból összesen három golyót lőtt ki. — Amennyire ezt az esetet meg tudom ítélni, akik itt rekedtek a teremben, a vendégek és a személyzet is, igen fegyelmezettek voltak, azt cselekedték, ami a leginkább elvárható volt tőlük. Nem okoztak pánikot, nem volt sikítozás, nem volt rohangálás, ami adott esetben óhatatlanul az agresszivitást váltotta volna ki. A túszok viselkedésükkel megkönnyítették a terrorakció megoldását. Én, a magam nevében megköszönöm azoknak a kollégáimnak, akik ezen az estén akaratlanul is résztvevőkké váltak, a rendkívül fegyelmezett magatartást, elégedett vagyok a viselkedésükkel, és ezért köszönetét mondok a vendégeknek és az akciócsoportnak is. Az éjjel negyed kettő után kezdődött túszdráma reggel hat óra harmincnégy perckor a kommandósok fortélyos beavatkozásával ért véget. Az egyik kommandós kameramannak álcázta magát, és a stáb, a nyilvánosság ígéretét megteremtve, bebocsátást nyerve, kéznyújtást színlelve a földre teperte, és ártalmatlanná tette a lövöldözőt. Az autójában talált diplomatatáskájában nem volt robbanóanyag. A bombakereső kutyák a régebben abban tárolt vadászlőszerek nyomát érezve jelezték a táskát, a kommandósok ezért robbantották fel. Papp Illés is jobban tette volna, ha vadászni indul. Terroristacselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt 5-15 év börtönbüntetésre számíthat. Varga Attila Profi szinten - nemes célokért —Ha már szóba került a profi művész... Ön az egyik Ki mit tud?-on szép sikert ért el... Beszélne erről?-—Valóban így van, 1977-ben hatodéves orvostanhallgatóként részt vettem a Ki mit tud?-on az ének kategóriában. A döntőben két hölggyel versenyeztem, s meg kell mondjam, hogy alulmaradtam. Én nem tanultam énekelni, ők pedig már tíz éve jártak a Zeneművészeti Akadémiára. Akkor komolyan megfordult a fejemben, hogy „profiként” foglalkozzak az énekléssel, de aztán mégis orvos lettem. Meggyőződésem azonban, hogy a zene nem volt káromra. — Dr. Bereczky Kálmán, a mátészalkai kórház belgyógyász főorvosa volt a mostani hangverseny helyi főszervezője. Milyen munkát jelentett Önnek ez a feladat? — Közel fél éve kezdtem el szervezni a mátészalkai hangversenyt. Sokat kellett dolgozni, de azt hiszem, megérte. Nagyon sok segítőkész emberrel találkoztam szervező- munkám során a városban és a környékén egyaránt. Ők önzetlenül segítettek abban, hogy a műsorunk jól sikerüljön. Külön öröm számomra - és valamennyi közreműködő számára -, hogy ilyen szép számú és lelkes közönség előtt zenélhettünk. Ha arra gondolok, akkor összességében nem is volt annyira fárasztó a szervezőmunka... — A Muzsikáló orvosok hangversenyének bevételét - a korábbiakhoz hasonlóan - jótékony célra kívánják fordítani... — Igen. Hagyomány rendezvényeinken, hogy valamilyen nemes cél érdekében használjuk fel a befolyt összeget. így a mátészalkai estünk bevételét a helyi kórház műsze- rezettségi színvonalának fejlesztésére ajánlottuk fel. Szamosi István Vadásztáskák, övék és egyéb bőrkellékek készülnek a közel húsz fővel dolgozó szakolyi bőrdíszmű üzemben. Képeink egy-egy munkamozzanatot örökítettek meg Csonka Róbert felvételei Muzsikáló orvosok adtak randevút egymásnak az elmúlt hét végén a mátészalkai művelődési központ színháztermében. A hangversenyen közel harminc orvos és gyógyszerész lépett fel, igen szép közönség- sikert aratva. A kezdeményezésről dr. Szabó Gyulával, a nyíregyházi kórház álVas megyei Szív Alapítvány, Nyíregyházán állami gondozott gyerekek támogatására fordították. Nekünk fellépőknek ebből soha semmi anyagi hasznunk nincs, mi szeretjük ezt csinálni, s örülünk, ha örülnek azok, akik meghallgattak bennünket. — A nézőtérről úgy tűnt, mintha profik Szabó Gyula doktor úr talános és érsebészével, a mozgalom egyik elindítójával és dr. Bereczky Kálmánnal, a mátészalkai kórház belgyógyász főorvosával, az est főszervezőjével beszélgettünk. —Hogyan és mikor indult el ez a kezdeményezés? -kérdezem dr. Szabó Gyulától. — Az köztudomású, hogy az orvosok között nagyon sok zenész van, illetve sokan foglalkoztak közülünk zenével. Jó né- hányan ma is „aktívan” zenélünk, elsősorban saját magunk és a baráti kör szórakoztatására. Maga a mozgalom - vagyis, hogy a zenénkkel közönség elé álljunk - 1992-ben indult el. Ekkor volt Szombathelyen az első Országos Orvos-Zenész Találkozó, s itt a mi megyénkből - a sokak által „sötét Szabolcsaként emlegetett vidékről - volt a legtöbb jelentkező. Arra is különösen büszkék voltunk, hogy a találkozón mi értük el a legnagyobb sikert... — Milyen gyakran rendezik meg a találkozóikat és mi jellemzi ezeket? —Találkozóinkat évente rendezzük meg, s azt hiszem, ez is bizonyítja, hogy mozgalmunk életképes. Ez majdnem olyan, mint egy orvoskongresszus. Többnapos a rendezvény, és a legkülönbözőbb hangszerek képviselői, énekesek vesznek részt rajta, elsősorban a komolyzene művelői. Már 1992-ben elindult az a kezdeményezésünk is', hogy a rendezvények bevételét jótékony célra használjuk fel... Ezt Szombathelyen a szerepeltek volna a színpadon... Van ideje egy orvosnak gyakorolni, felkészülni a fellépésre? — Nincs. A profi művész úgy tartja magát szinten, hogy naponta több órát gyakorol. A mi esetünkben ez lehetetlen, hiszen az amatőrnek — főképp, ha orvos - alig van ideje készülni. Ezért is örülök annak, ha valaki úgy látja, hogy amatőrként megütöttük a profi szintet, még ha egykét hiba elő is fordult...
