Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)

1994-10-18 / 177. szám

UJ KELET ______ LABDARÚGÁS 1994. október 18., kedd 11 Labdarúgó Ez történt az NB II­ben Hungária körúti méretes zakó Hideg(h)zuhcmy Sényőnek Lehóczky lövése utat talált a sényöi kapuba Amilyen lassan oszlott fel a köd, olyan lassan szállingóztak a nézők Rakamazon. Nemúgy a vendég Sényőt elkísérő „ke­mény mag”, amelynek tagjai már egy órával a kezdő sípszó előtt bevették a pá­lyán található takaros „dühöngőt”. Jóféle nedű kortyolgatásával (hiába na, egy kőhajításnyira fekszik a boráról elhíresült Tokaj) próbáltak erőt meríteni a kilencven perc várható gyötrelmeihez. Kint a zöld gyepen mindeközben a látogatók egyik aduja, Domokos vette teszt alá rakoncát- lankodó jobb lábát, s néhány erőteljes sprint után közölte, vállalja a játékot. Talán a Tiszáig is elhallatszott, mekkora kő esett le a szakvezetés szívéről, mindjárt szebb perspektívából látták az esélyeket. A hazai öltözőben is akadt némi izgulni- való, Csorna és Szekrényes panaszkodott kisebb sérülésre, de ha összeszorított fogakkal is, követték társaikat a kivonu­láskor. A megyei rangadón a színvonal ugyan nem ostromolta az egeket, ám férfias küzdelemben, szikrázó ütközésekben nem szenvedett hiányt a toporgó ezerfejű. Bu- kovics játékvezető sűrűn kapkodott a far­zsebéhez, a lapjárásra egyik fél sem pa­naszkodhatott. A sárga eső első számú ál­dozatává a sényőiek játékos-edzője, Rubóczki vált, akinek félóra elteltével köszönte meg játékát a borsodi fekete ru­hás. Megdicsőült ellenben Hidegh Lajos! Az öreg harcos csereként állt be, s magával ragadta a felébredő Ádámszkiékat. Be is passzírozták a győztes gólt a vendéglátók. Mesterük, Veigli Géza értékelésében a fut­ball örök kiszámíthatatlanságában vélte felfedezni sikerük titkát. — Az elmúlt fordulókban látottak alap­ján jóval többet vártam a csapattól. Nem igazán játszottunk jól, inkább birkózó tu­dományunk érvényesült, de nyertünk, s ez a legfontosabb. —Mi volt az oka a kapu előtti rengeteg hibás passznak, helyezkedési hibának, amely meghiúsította az eredményesebb játékot? — Még az öltözőben felhívtam a figyel­met arra, hogy minden egyes labdára meg­felelően koncentráljanak, ám úgy érzem, a fiúk a kívánatosnál nagyobb mellényt öltöttek. Azt hitték, ezúttal is ölükbe poty- tyan a három pont! Mindebből logikusan következik a sok hiba, a hanyag mozdu­latokra, lezserségre semmi szükségünk. Nem véletlen, hogy nehezen tudtunk vál­tani, kiszenvedtük a győzelmet. — Miben múltátok feliil a vendégeket? — Egy Hidegh Lajossal — neveti el magát immáron felszabadultan a fiatal edző. — Nem észleltem azt, hogy ember­előnyünkből tőkét kovácsoltunk volna. Jóval több futással, a kapu erőteljesebb ostromával izgalommentesebbé tehettük volna a találkozót. Azt mondom, bár kie­gyenlített csata folyt a pályán, megérde­melten nyertünk. Bedaráltuk, lebirkóztuk ellenfelünket. Árnyalattal jobbnak bi­zonyultunk, pedig ez a fajta futball nem kenyere a fiúknak. A túloldalon Rubóczki Tibor kiállításán morfondírozott. — Az első sárga cédulát egy ütközés után kaptam, ami szerintem túlzott szigo­rúságra vall. A másik esetnél kézzel ér­tem a labdához, s már mehettem is zuha­nyozni. Ezt követően sem játszottunk alá­rendelt szerepet, a hazaiak egy talált gól­lal nyertek. Úgy vélem, a döntetlen reáli­sabb eredmény lett volna. —A szünetben milyen taktikai változá­sokat eszközöltetek? — Domokost le kellett cserélnünk, a csatár lába ugyanis elzsibbadt. Helyére Mónus állt be, s ezzel egyértelműen a biz­tonsági játékra fektettük a hangsúlyt. Mi­vel tíz főre olvadtunk, több távoli lövést kértünk a srácoktól. Ez azért nem jött, nem jöhetett be, mert egyik pillanatról a má­sikra nem könnyű feladat átállni a bevált rövidpasszos játékról egy tőlünk idegen stílusra. A lehetőségek így is megvoltak, sajnos azonban a kapu előtt megremegtek a lábak. Meg kell említenem, a sok sárga lap is zavart okozott a fejekben, nem segí­tette elő a folyamatos futballt. Koncz Az MTK vendége volt a hét végén a Nyíregyházi FC NB Il-es labdarúgócsapa­ta. A várakozással ellentétben nem hogy pontot nem sikerült rabolnunk, de a fővá­rosi gárda még a gólarányát is javítani tud­ta. — Senki sem számított ilyen nagy arányú vereségre — mondja hétfő reggel szomorúan Buús György, a Nyíregyházi FC vezetőedzője. — Sőt, talán még a vereségre se nagyon. Komolyan készül­tünk, mint minden találkozóra, így erre is. Bizonyítja ezt, hogy egy nappal korábban elutaztunk a fővárosba. Az első félidőben jól játszottunk, sokat birtokoltuk a labdát. Azt tettük, amit a hét közben gyakorol­tunk. Igyekeztünk labdatartásból gyors in­dításokat csinálni. Nem kizárólag kont­rákra játszottunk. Számomra érthetetlen, hogy a játékvezető miért hosszabbított az első félidő végén? A 47. percben aztán könnyen elkerülhető gólt kaptunk. Ez a félidő végén nagyon jól jött a hazai csapat­nak, nekünk pedig nagyon rosszkor. Játé­kosaim lehorgasztott fejjel ültek az öltöző­ben, megpróbáltam lelket verni beléjük. Felhívtam a figyelmet, hogy játsszanak bátrabban. Próbáljuk ugyanúgy tartani a labdát, mint az első félidőben. Valamivel eredményesebb támadójáték esetén lett volna mit keresnünk. Aztán az 55. perc Miskolcon vendégszerepeit vasárnap a Tiszavasvári Alkaloida SE NB Il-es lab­darúgócsapata. A mérkőzésen a vendégek megszerezték az idei első őszi győ­zelmüket. Bár, a szép teljesítmény értékét némiképp csökkenti az a tény, hogy 2-0-ás vezetésről engedték a hazaiakat ki­egyenlíteni, illetve a mérkőzés vége felé 4-2-es vezetésnél ismét összeszedtek egy elkerülhető gólt, amivel az utolsó perceket nyílttá tették. A hármas bírói sípszó után aztán nagy volt az öröm a vasvári tábor­tájékán eldőlt a mérkőzés. Egy beívelés­nél Leltnek és Barnának is lett volna esé­lye elrúgni a labdát, de nem tették. A hibák után természetesen gólt kaptunk. Ezt köve­tően Koudinov rontott el egy átadást, és máris három nullra vezetett ellenfelünk. A negyedik gól, a I 1-es, az tizenegyes volt. Bár, azt is egy rossz helyezkedésünk előzte meg. A négy gól katasztrofális vere­ségnek tűnik, de véleményem szerint ek­kora különbség nem volt a két csapat között. —A tudósítások szerint a mérkőzés hőse Zsivótzky volt. Kinek kellett volna megál­lítani az MTK három gólt szerzett közép­pályását? —Zsivótzkyt kiinduló helyzetben Lelt­nek kellett volna semlegesítenie. Ez az első félidőben nagyjából sikerült is. A má­sodik félidőben rengeteget futott a fővárosi labdarúgó, és Koudinovék nem tudták átvenni. így rúghatott három gólt, mely­ből egy tizenegyes volt. — Van-e ennek a mérkőzésnek valami­lyen különleges tanulsága? — Eddig maximálisan megbíztam egy­két labdarúgónkban, de most egyre job­ban úgy érzem, hogy visszaélnek a bizal­mammal. Leszűrjük a tanulságokat, és megpróbálunk a szombati mérkőzésen az örök mumus ellen, a Hajdúnánással szem­bún. Tamás Géza egyesületi elnök a követ­kezőket nyilatkozta: — Nagyon örülök a győzelemnek, bár a védelmünk ma is hozta „gólerős formá­ját”. Azt azonban nagy dolognak tartom, hogy négy gólt tudtunk lőni idegenben. Külön öröm számomra, hogy Pitács Gyuri két góllal járult hozzá a győzelmünkhöz. — Pitács Gyuri volt a mérkőzés hőse, hiszen két gólt szerzett, tizenegyest har­colt ki, és gólpasszt adott Erdeinek. Mitől lett a csatár játékában ekkora változás? —Gyuri elég lelkis alkat, vele sokat kell foglalkozni. Amennyiben megtalálják azt a hangot, amit elvár, akkor az szárnyakat ad neki. Én nyugodtan állítom, hogy ő most az NB II-ben az egyik legjobb csatár. — Tiszavasvárinak van egy függő ügye az MLSZ-ben. Miként áll a megóvott, III. Kerület elleni mérkőzés? — Elég furcsa számunkra az egész. Az első tárgyalásra nem tudtunk elmenni, másnap érdeklődtünk, és az a választ kap­tuk, hogy nem tárgyalták, mert nem vol­tunk ott. Tíz napra rá kaptunk egy hatá­rozatot, mely szerint elutasították az óvá­sunkat. Miközben Szabó Attila átigazo­lása miatt a Vasast, a BLASZ-t és a III. Kerületet is elmarasztalták. Tehát min­denki hibázott, de a játékos pályára lépése rendben van. Természetesen fellebbez­tünk, egyelőre az MLSZ fellebbviteli bi­zottsága nem tárgyalta az ügyet. Minden bizonnyal azért van némi igazunk, hiszen Szabó Attila azóta sem játszik a III. Kerületben. Pitács Gyuri az öltözőben érthető öröm­mel mutatta be társainak a mérkőzés egy- egy érdekes pillanatát társainak. Varga, Erdei, Rása hálás közönségnek bizonyul­tak. Természetesen a „művésznek” ránk ben javítani. Nincs nálunk nagy tragédia, a gólarányt túlzottnak tartom, de szom­baton, hazai pályán feledtethetjük vasár­napi gyengélkedésünket. Nyilatkozatok a Hungária kőrútról Hidegkúti Nándor: — Az első féli­dőben kiegyenlített játék folyt a pályán, de az utolsó pillanatban lőtt gólunk meglepte a vendégeket, és a második játékrészben nagy fölényben játszot­tunk. A győzelem ilyen arányban is megérdemelt volt, mert a Nyíregyháza teljesen szétesett. Bíró Szabolcs: — Az elején szívós Nyíregyházával találtuk magunkat szemben, de erre számítottunk, fel vol­tunk készülve, hogy nehezen lehet át­törni a védelmüket. Egyébként nem sok dolgom akadt, mert a vendégcsatárok elügyetlenkedték a helyzeteiket. Az első gól után megnyugodtunk, s ekkor tavalyi csapatom megzavarodott, amit csatáraink ki is használtak. A további- tikban sok sikert kívánok a nyíregyházi fiúknak. Hangay György is volt ideje: — Nagyon örülök, hogy újra ment a játék — mondta a csatár felszaba­dultan. — Van még mit javítanom, hiszen két óriási ziccert most is sikerült elpus­káznom. Úgy érzem, ötven százalékos volt a teljesítményem. Az első győzelmünk nem az én érdemem, hanem a csapaté — tette hozzá az előbbiekhez szerényen. Szikszói Lajos, a tiszavasváriak edzője éveket öregedhetett ezen a mérkőzésen a kispadon. — 2-0-ra vezetett a Tiszavasvári, sze­rintem ekkor a legvérmesebb hazai nézők sem gondolták volna, hogy itt még ma ki­egyenlít a hazai vasutas gárda. Az újabb fordulatokról már ne is beszéljünk. — Ezt én sem gondoltam volna. Külö­nösen azért nem, mert az első negyvenöt percben mutatott játékot kellett volna foly­tatni a második játékrészben is. Ehelyett két nagyon elkerülhető góllal kiegyenlített az ellenfelünk. Az elsőnél Attila (Varga — a szerk.) is hibázott. Ezt követően tel­jesen megzavarodtunk, hiszen senki sem számított arra, hogy kiegyenlít a hazai csa­pat. Azt azonban jónak tartom, hogy egy ilyen demoralizáló 2-2 után sikerült a mér­kőzést megnyerni. —Az egyesület elnöke azt mondta, hogy ha Pitács Gyurival megtalálják a meg­felelő hangot, akkor a csatár csodákra képes. Hogyan sikerült egy hullámhosszra kerülni? — Ezt nem tudom megmondani. Mos­tanában tartottunk több kapuralövéses gyakorlatot, talán ezek növelték meg a csa­tár önbizalmát. Természetesen nagyon örülök én is a két góljának, de két akkora helyzetet hagyott ki, amit nem lett volna szabad. Egyiket két méterről üres kapu előtt. Az öröm és a boldogság perceiben ezt is látni kell! —4-2 után azt sem gondolta volna sen­ki, hogy a hazaiak rúgnak még egy gólt. Nagyon nehezen múltak az utolsó másod­percek. Milyen volt ezt megélni a kispa­don? — Ha a csapat azt szerette volna, hogy hamar megöregedjek, akkor jó úton járt. Mindent megtettek a játékosok a második negyvenöt percben azért, hogy szívinfark­tust kapjak. Többször megnyertük ma ezt a találkozót, és ugyanakkor többször ne­hézzé is tettük magunknak. Száraz Attila Nagykállói drukkervisszhang A hét végén Nagykállóban NB 111-as megyei rangadót játszottak. A helyi csa­pat ellenfele a szomszédvár, a Nyírbátor legénysége volt. Természetesen ilyenkor óriási a készülődés, hiszen presztízscsa­taként fogta fel a vasárnap délutáni ösz- szecsapást mind a két szurkolótábor. Az eredmény ismeretes, 1-1 lett a rangadó. A hazai szurkolók szája azonban keserű, hi­szen náluk nem léphetett pályára Hudák és Búzás, míg a bátoriaknál játszhatott Bessenyei, aki gólt is szerzett. A nagy- kállói drukkerek — nem a sportkör vezetői — úgy látták, hogy Tóth János, az NYFC jelenlegi elnöke, a bátoriak volt trénere összejátszott Buús Györggyel, és nem en­gedték el a nyíregyházi kölcsönjátéko- sokat. Buús György, amikor meghallja, miről van szó, rögtön felháborodik: — Az, hogy kiadjuk a játékosainkat kölcsönbe, bizonyos fokig jó dolog. Na­gyon szeretném azonban kérni a szurko­lókat, hogy ne éljenek vissza ezzel. Remélem, senki sem gondolja komolyan, hogy Búzást és Hudákot azért vittem el, hogy a nagykállói drukkereket irritáljam. Egyszerűen azért kellett jönniük, mert a kispadon van egy orosz játékos, akit csak külföldivel cserélhetek. Ez egy cserele­hetőségünket elvisz. Ha megsérül egy magyar támadó, akkor csak Búzás jöhet szóba, hiszen ha Aliev állna be, akkor már négy külföldi lenne tőlünk a pályán, ami nem lehet. Aliev csak Feke, Kapusztyin és Koudinov cseréjeként lehetséges. Bal oldalra kell egy ékfogó és egy középpá­lyás. Oda csak magyar játékos jöhet szó­ba. Nevezetesen Hudák. Papp és Kovács Imre nem volt olyan állapotban, hogy az MTK ellen pályára léphessen. Remélem, ezek után mindenki megérti, hogy szük­ségünk volt a két játékosunkra. Tóth János, az NYFC klubélnöke készségesen válaszol a kérdésre. Bár raj­ta is látszik, hogy ezekre a felvetésekre nem számított. — Bennünket segítő szándék vezet, amikor azokat a játékosainkat kölcsönad­juk, akik nálunk kevesebbet játszhatnak, vagy az NB Il-es eltiltásukat töltik. Na­gyon fontos, hogy ezek a labdarúgók ne essenek ki a játékból. Én különösen is szorgalmazom ezt. Aki iránt volt érdeklő­dés, az mehetett. Azt azonban minden szurkolónak tudni kell, hogy úgy állapod­tunk meg az NB III-as együttesekkel, hogy ha Buús György igényt tart játéko­saira, akkor az NYFC a fontosabb. Tehát nem én döntök. — Tudunk róla, hogy a hét végén két megyei NB III-as rangadó is volt, de ez a mi döntésünket nem befolyásolja. Bes­senyei játékára azért kerülhetett sor, mert ő még most töltötte le az eltiltását a hét végén. Ha Bessenyeinek nem lett volna a két mérkőzéses eltiltása, akkor Buús György rá is számított volna. Ez a nagy- kállóiak pechje volt. Ugyanígy mondhat­ná egyébként a sényői szurkológárda a magáét, mert két hete Cselószkit Raka- mazra adtuk kölcsön, és most ugye Raka- maz megverte a hét végén Sényőt. Én sze­retem Sényőt, kedvelem Rakamazt, de számunkra az egészből csak az lényeg, hogy Gyuri egyre jobban formába lendül­jön, játékban legyen. Könnyen elképzel­hető, hogy az NB III-as mérkőzéseknek köszönhetően szombaton Buús György már számíthat rá a Hajdúnánás ellen. Már csak azért is, mert Barna megszerezte a fővárosban a harmadik sárgáját. Ezután is nyitottak leszünk a megye csapatai felé, de azt mindenkinek meg kell értenie, hogy milyen logikai elv alapján működnek a kettős igazolások. (Sz. A.) Az első vasvári győzelem nyomában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents