Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)
1994-10-18 / 177. szám
1994. október 18., kedd KÜLFÖLD-BELFÖLD ÚJ KELET Töprengések a cumisüveg mellett Melegvíz kis hibával... Most, hogy tetőfokára hág a nadrag- szorítósdi, s föl kell készülnünk, hogy az ősszel számolatlanul siklunk át az öv lyukain, nem árt számbavenni a tartalékokat. Ami a mi háztartásunkat illeti, a víz - és főleg a melegvízfogyasztásban nagy lehetőségeknek kell még lenni — ez a szilárd meggyőződésem a legutóbbi számla kézbesítésekor kérgesedett ki. Rögvest figyelni kezdem, és számtalan rossz szokáson értem tetten magam. Feltűnt például, hogy rosszul tűröm a szennyes edényt, s nem átallom egyetlen kávésbögréért, sőt egy gyümölcsevésre befogott, tehát alig használt kistányérért megnyitni a csapot. Módszeres átszoktatásnak egyelőre nem vetettem alá magam, de szokom a gondolatot, hogy télen újságpapír fölött eszem a mosatlan szőlőt... De fordítsuk komolyra a szót, azért nem sanyargatom magam a szokásaim gyökeres megváltoztatásával, mert kialakult az a meggyőződésem, hogy a takarékosság nem egyszerű rajtam múlik. Nem csak. íme a példa a könnyebb érthetőség kedvéért. Leveszem szememfényéről, gyermekemről a kakis pelenkát, felnyalábo- lom, s meg sem állok vele a fürdőszobáig. All az ártatlan a kádban, csepp lábacstörtént. Hanem tegnapelőtt, tegnap, ma, és holnap csak azért nem így fog történni, mert már azelőtt meg fogom nyitni a csapot, hogy levenném a gyerekről a kakás pelenkát. Az ügy lényegét tekintve azonban ettől nem változik semmi. Magyarul, napközben soha sincs normális melegvízszolgáltatás a házban. És gyarkan este sem. Mert mos jut eszembe minapi huzavonánk, hogy ki menjen előbb zuhanyozni tudván, hogy csak az tusol melegben, aki másodiknak megy. Most, hogy azokkal a bűvös vízórákkal tiszta helyzet teremtődött a fogyasztás oldaláról, az ember óhatatlanul kényesebb lett a szolgáltatás színvonalára. Már gondoltam rá, hogy szólok a közös képviselőnek, de egyrészt olyan szimpatikus ember, hogy nem akarok neki kellemetlenkedni, másrészt hiányzik belőlem a meggyőződés, hogy ő tenni tud valamit. Ha egyáltalán komolyan veszik a szolgáltatók észrevételét, akkor valószínűleg elvarázsolják valami műszaki magyarázattal a nagy hőveszteségről, hogy ha kevés fogyasztó használja éppen a rendszert.... Csakhogy én itt valami másra gyanakszom. Mert szerintem arra a hőveszteségre, pontosabban annak megakadályozására is kell lenni valami parakáival tapickol a hideg zománcon, én, az anyja pedig ahelyett, hogy megszabadítanám végre méltatlan helyzetéből, és lemosnám végre a teljesen kakis popsiját, folyatom a vizet. A hideg vizet — a melegvíz csapból. Számolatlanul nyeli a lefolyó a semmire nem használt ivóvíz minőségű hideg vizet. A vízóra meg méri. Én a fogyasztó pedig fizetek! Úgy, mintha elhasználtam volna. Pedig nem. Ennek a kisfiam a megmondhatója, hisz együtt néztük, hogy nyeli el a tiszta, cseppet sem kakis vizet a lefolyó. Játszottunk is közben az igaz, de csak azért, hogy ne legyenek olyan kínosak a várakozás percei. És mihelyt meleg víz jön a melegvíz csapból, rögtön a lényegre tértünk. Hogy a példám egyértelmű legyen, sietek hozzátenni, hogy az eset nem tegnap méternek.... S ez így egy ördögi kör, mert a helyzet az, hogy a takarékos ember minél ritkábban nyitja meg a melegvíz csapot, a rendszer annál jobban lehűl, s annál tovább kell majd folyatni az ivóvíz minőségűt, hogy meleg legyen a víz, s ha tovább nyúzzuk azt a nadrágszíjat, akkor még ritkábban nyúlunk a melegvízhez.... stb., tetszik érteni? Szóval szerintem a spirálnak úgy lehetne végetvetni, ha a szolgáltató melegvizet szolgáltatna langyos helyett. Mert ebben a mostani langyos melegvíz-helyzetben nehezen tudom értelmezni a víz-és energiatakarékosságra való hangos buzdításokat. A takarékosság végül is kinek az érdeke? És kinek hogyan érdeke? Biztos, hogy mindannyiunknak egyformán? InfoNet Egy régi és újraválasztott, egy régi és nem újraválasztott és egy nagy öreg politikus (Helmuth Kohl, Boross Péter és Francois Mitterand (Csíki László szobrászművész karikatúrája) A csábítás trükkjei Köddé vált milliárdok Az egyedülálló komlói asszony felvette a kölcsönt. Fedezetül lakását adta, vállalva, hogy ha nem törleszt, kiköltözik két gyermekével az utcára. így fizetett be egy nagyobb összeget az újságban meghirdetett csillagászati kamat reményében. Eddig a szegénység szorongatta, most azt remélte, hogy ő lesz az ügyes. Pár hónap múlva minden összeomlott. Se tőke, se kamat, csak az adósság. Idén december 31-ig el kell hagyni két gyermekével együtt a lakást. A komlói asszonynak sok ezer társa van szerte az országban. Kisemberek és kistőkések futnak a pénzük után különböző rekordkamatokat ígérő, és egy ideig ugyan fizető, de később a tőkebefektetést is eltüntető pénzügyi vállalkozások miatt. Egyes becslések szerint mintegy 30 milliárdnak veszett így nyoma. Hiteles, pontos szám még nincs, nem is lehet, mert nem minden becsapott jelentkezett még, s egyetlen ügyben sem született jogerős ítélet. Néhány vállalkozást, amely ellen eljárás idnult, a nyilvánosság előtt is megneveztek. (Oninvest, Uni- geston, T and KG.) Újlakiné dr. Szabó lldiklótól, az Állami Bankfelügyelet jogi osztályának vezetőjétől megtudtuk, hogy pillanatnyilag 280 vállalkozás vár még arra, hogy nagyító alatt vizsgálják meg: nem folytatnak-e tiltott pénzügyi tevékenységet. (Ilyen például a betétügylet is.) Az élet fintora, hogy ez év január 15- ig még csak büntetni sem lehetett a tiltott pénzügyi tevékenységet. Most már igen: vétségnek)!) számít, s a kiszabható büntetés felső határa 2, azaz kettő esztendő, függetlenül attól, hogy milliókról vagy milliárdokról van-e szó. (A tiltott pénzügyi tevékenység mellett a BTK régen ismeri a csalás fogalmát. Ennek két fő kritériuma van: más tévedésbe ejtése vagy tévedésben tartása és a jogtalan haszon mint cél. A büntetés az okozott kár mértéke szerint differenciált: különösen nagy kár esetében a tétel nyolc év is lehet. Ha ez a két fő kritérium bizonyítható a kötött szerződések alapján, a rendőrség csalás miatt indít eljárást. A probléma azonban az, hogy kellően ravaszul megfogalmazott szerződések esetében a csalás nehezen bizonyítható, és a bíróság elé csak a tiltott pénzügyi tevékenység kerül.) Az Állami Bankfelügyelet szerint legjobb megelőzni a bajt. Újlakiné dr. Szabó Ildikó szerint tudomásul kell venni: nincs olyan tisztességes üzleti lehetőség ma Magyarországon, amely haszonként a banki kamatok többszörösét ígérhetné. Nem lehet hinni a jó barátnak, szomszédnak sem, aki befizetett egy pénzügyi tanácsadó cégnek — a megfelelő szerződés után x ezer forintot — ,és már harmadik hónapja kapja a befizetett tőke után a 10 százalékos kamatot, s most valódi jóakarattal ajánlja neki is ezt a lehetőséget. Akik milliókkal akarnak eltűnni, tudják, hogy ha az első hónapokban nem fizetnének, akkor azonnal lebuknának. Az első körökben így kisebb lesz ugyan a hasznuk, de bőven megéri, mert azok, akik már megkapták az első kamatokat, jó szándékú propagandistáivá válnak a rossz ügynek, s példájuk hatására az óvatosabb, nagyobb pénzű emberek is beszállnak a tőkéjükkel. Aztán egyszer csak pénz helyett udvarias, késedelmet jelző levél jön, utána pedig semmi. Keresik a vállalkozást, a vállalkozót, de nyoma veszett. Se iroda, se ember. Újlakiné dr. Szabó Ildikó arra is felhívja a figyelmet, hogy a tájékozatlan embereket meg tudják téveszteni még a valódi, hivatalos pecsétekkel is. Az 1991-es LXIX. törvény 18-féle pénzügyi tevékenységet határoz meg: egyeseket engedélyhez köt, másokat csak bejelentési kötelezettség terhel. Ha például valaki bejelenti az Állami Bankfelügyeletnél, hogy szabályosan létrehozott vállalkozása — a törvény szövege szerint — befektetésen keresztül történő tőkejuttatással és ehhez kapcsolódó tanácsadással kíván foglalkozni, akkor ezt ők a törvény előírásainak megfelelően tudomásul veszik, s levélben vissza is igazolják. A jogban járatlan ember pedig az ilyen visszaigazolást az engedéllyel egyenértékűnek találja Sokan dőlnek be a beígért külföldi kölcsön trükkjének. Számos jó ötlet hever ugyanis még tőke híján kihasználatlanul, pedig kivitelezése akár a belföldi, akár a külföldi piacon szép sikert hozna. De ki ad hitelt? Ilyenkor jelennek meg a szélhámosok, lehetőleg egy külföldön létrehozott fantomcég bankszámlaszámával. ígérik: 8 százalékos vagy kamatmentes hitelt szereznek, mondjuk Németországból. Amit előre kémek: a kért kölcsönösszeg 1-5 százaléka. Ez igazán méltányos, ugyebár? Utána megkötik a szerződést, amelyben szerepelnek a kölcsönkérő és a a jutalékért hitelt kereső cég adatai, de olyan apróságok, mint hogy melyik külföldi befektetőtől, melyik banktól vennék fel a kölcsönt, az már hiányzik a szerződésből. A számlaszám viszont nem, ahová át kell utaltatni a jutalékot. A kölcsönt kereső fizet és vár. Sürget, majd tovább vár. Aztán kap egy levelet itthonról vagy külföldről: sajnos, a hitelt nem tudják biztosítani. Az a bizonyos 1-5 százalék pedig elúszott, az átutalások bonyolult rendszerében már talán egy harmadik külföldi bankszámlán van, utolérhetetlenül. Újlakiné dr. Szabó Ildikó szerint a csábítás trükkjei fenyegetik mindazokat, akik jó ötleteik megvalósításához tőkét, vagy tőkéjükhöz jó befektetést keresnek. Az Állami Bankfelügyelet folyamatosan végzi vizsgálatait a kisbefektetők érdekében is, de minenkinek ajánlja, hogy lényeges pénzügyi döntése előtt forduljon a témát naprakészen ismerő jogászhoz. Mert a szegénység kényszere vagy a tehetősek mohósága azt eredményezheti, hogy önpusztító kalandba keveredhet bárki, akárcsak a komlói asszony. Némethy Gyula Ki fogja Kínát táplálni? Remény a palackban Jön az ismerősöm, adjak neki tanácsot, milyen vállalkozásba kezdjen. Pénze 150, mármint ezer. Mondom neki, hogy mire nem elég ennyi pénz. Nem ezért jött, azt mondjam meg, hogy mire elég, arra kíváncsi, hogy mit csináljon. Palackos boltra elég, de azt nem javaslom. Annyi van belőlük, mint égen a csillag, ahol ő lakik, ott a szomszéd utcában is, meg a másodikban, meg a harmadikban, meg a templom, meg a posta, meg az ABC mellett. Lassan a palackosok mellett is lesz egy másik palackos. A forgalom gyér. a haszon minimális, a nyitvatartás végtelen, adózni kell, csupa hátrány. Végighallgat, aztán mondja, hogy akkor palackost nyit. Úgy látszik, hogy amikor jött, már akkor elhatározta: azt fogja csinálni, amit nem tanácsolok. Eltelik két hónap, amikor újra találkozunk. Még most járatódik be az üzlet — mondja. Újabb két hónap után: gyenge. Azóta eltelt több mint egy év. A forgalom gyér, haszon kicsi, már adózni is kellett, de ismerősöm rendületlenül ül a palackosában, várva az isteni csodára, a sok vevőre, az alacsony nagykerárra, a magas haszonra, a mini- máladó meg a személyi jövedelemadó eltörlésére. Mondhat neki akárki akármit, ő bízik és kész. Tanácsot már régen nem adok neki. Ha találkozunk, akkor sok szerencsét kívánok, és tisztelem kitartásáért és a töretlen hitéért. Nant. Ha Kína elveszti azt a képességét, hogy önmagát táplálékkal ellássa, ez az egész világ ellátási helyzetét érinteni fogja. Kína lakossága 14 millió emberrel nő évenként. A bérek is rekordütemben nőnek, minek folytán a húsfogyasztás is gyorsan nő. Az alacsonyabb keresetű emberek elsősorban a változatosabb étkezésre költik a többletpénzt, a monoton táplálékról, amelyben a kalória hetven százalékát a rizs adja, a mind több hús, tej és tojás fogyasztására térnek át. 1978-ban, amikor a kínai gazdasági reformok beindultak, a gabonának csak 7 százalékát használták fel állati takarmányként, 1990-ben már 20 százalékát. Ezt elsősorban a sertéstenyésztés vette fel. Ma már a marhahús és a baromfi iránt is növekszik a kereslet. De a nagyobb húsigény nagyobb gabonaigényt jelent. Ha a gabonatermelés nem képes az étvágy- gyal lépést tartani, az élelmiszerárak hamar magasra szöknek. Idén év elején Kína 35 legfontosabb városában 41 százalékkal emelkedtek a gabonaárak, mielőtt a kormány elejét vette a pánikszerű felvásárlásnak azzal, hogy a tartalékokat felszabadította. Az élelmiszertermelési kapacitás csökken Kínában: a termőföldek egy része ugyanis kiesik a mezőgazdaságból. Ez a folyamat Japánban a század közepe óta oda vezetett, hogy az importált gabona ma már a fogyasztás 77 százalékát teszi ki. Még a császár is kaliforniai rizst eszik. Ha egy 120 milliós ország a világpiachoz fordul, sebaj. De az 1,2 milliárd lakosú Kína? Ezt nem győzi az amerikai és más export. így az élelmiszerárak mindenütt fel fognak szökni. A potenciális gabonahiány az egyik legnehezebb kérdést veti fel, amellyel a világ vezetői valaha is szembekerültek: ki fogja Kínát táplálni? Feltételezhetnénk, hogy Kína hatalmas földterületeiben rejlik a megoldás. Csakhogy e földterület nagy része száraz és terméketlen. A termékeny földek viszonylag kis területre koncentrálódnak: a déli és a keleti part mentén folyóvölgyek hosszú sorára. De ezen a területen él a lakosság zöme is. A termőföldön kell tehát házakat, utakat építeni is és gabonát termeszteni is. 1990-ben Kína 329 millió tonna gabonát termelt, és 335 millió tonnát fogyasztott el. 1990 és 2030 között gabonatermesztése legalább 20 százalékkal vissza fog esni. Ha tehát csak a feltételezett népességnövekedést vesszük figyelembe, és nem a fejenkénti fogyasztásnövekedést, akkor ezen időszakban 479 millió tonnára nő a gabonaszükséglet. Emellett az újgazdagok nem fognak lemondani a több marhahúsról. Ha a mai 300-ról 400 kilogrammra nő a fejenkénti fogyasztás, akkor a gabonafelhasználás 641 millió tonna lesz. És a behozatal 378 millió tonna. Ki tudna ennyi gabonát termelni? Senki. Annak a 200 millió tonnának, amelyet 1980 óta évente átlag exportáltak, majdnem a fele az Egyesült Államokból származott. A következő négy évtizedben előreláthatólag 95 millióval nő az amerikai lakosság lélekszáma. Az amerikai többlet gabonatermelés nagy részét tehát otthon fogják felhasználni. A világ más részein nagy hiányok várhatók. Az eljövendő óriási kínai gabonahiány heves versengéshez vezet majd a korlátozott kínálatért. Ez fel fogja hajtani a gabonaárakat, s mind a gazdagok, mind a szegények fogyasztása csökkenni fog. A világgazdasági létra alsó fokain állóknak komoly problémává válhat az élelemellátás. Lester Brown, a Worldwatch Institut elnöke
