Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)
1994-10-18 / 177. szám
1994. október 18., kedd KÜLFÖLD-BELFÖLD UJ KELET Göncz Árpád Egerben A Kárpát-medence népei csak összefogással oldhatják meg a víztani kérdéseket — hangsúlyozta Göncz Árpád, aki egy nemzetközi hidrológiai konferenciát nyitott meg Egerben. A köztársasági elnök ezután a hevesi polgármesterekkel és a megyei közgyűlés tagjaival beszélgetett a megyeházán, majd felkereste a város sportmúzeumát. Az államfő később ellátogat az Egervin Rt-be, majd Nagyrédén megtekint egy borfeldolgozó üzemet. KDNP-nyilatkozat A Kereszténydemokrata Néppárt reméli, hogy a németországi parlamenti választások, az osztrák szocialisták visszaesésére is figyelemmel, megállítják a baloldal erősödését Európában — szögezi le a párt nyilatkozata. A KDNP-dokumentum rámutat arra is, hogy Németország polgárai egy olyan kormány mellett döntöttek, amely az Európai Unió kibővítésének elkötelezett híve. Hazánknak a következő négy évben olyan politikát kell folytatni, hogy az EU-ba való belépése visz- szafordíthatatlan folyamat legyen — olvasható a KDNP nyilatkozatában. Lakossági megtakarítások A lakosság nettó megtakarításai az első nyolc hónapban mintegy 200 milliárd forintot tettek ki, s ez 78 milliárddal nagyobb a tavalyi azonos időszakban mért összegnél. A Pénzügyminisztérium jelentése szerint a reálkeresetekben tapasztalható emelkedés döntő részben a megtakarításokban jelentkezik, de várható a fogyasztás 1-2 %-os növekedése is. Az árak augusztusig 18,1 %-kal emelkedtek, s az év egészében a korábban prognosztizált 18-20 %-os sávban maradnak. Pesten nyomozzák a debreceni túszügyet Az Országos Rendőr-főkapitányság veszi át a terrorcselekmény elkövetésével gyanúsított debreceni vállalkozó ügyét. Egy belügyminiszteri rendelet értelmében ugyanis a terrorcselekmények vizsgálata kizárólagossággal az ORFK illetékességébe tartozik. Papp Illés órákon át fogva tartott 15 embert vasárnapra virradóra az Aranybika Szálló kaszinójában. Pisztolyából több lövést is leadott, és azt követelte, hogy a nyilvánosság elé tárhassa a vállalkozásával kapcsolatos pénzügyi sérelmeit. Azzal fenyegetőzött, hogy fölrobbantja a hotel előtt parkoló autóját, és ötpercenként kivégez egy túszt. Christopher-Kozirjev találkozó Warren Christopher amerikai és Andrej Kozirjev orosz külügyminiszter hétfői találkozóján egyetértett abban, hogy Iraknak végre kell hajtania valamennyi ENSZ-határozatot. Bagdad nem érdemel jutalmat azért, mert visszavonta csapatait a déli határövezetből — vélekedett a két miniszter. Ugyanakkor az olajembargó feloldásának ütemezéséről megmaradtak a véleménykülönbségek. Az Egyesült Államok szerint az enyhítésről csak akkor lehet szó, ha Irak az összes határozatot teljesíti. Ezzel szemben Oroszország jó lehetőséget lát az olajszállításokra kivetett tilalmak beszüntetésére, ha Bagdad elismeri Kuvaitot, és együttműködik az ENSZ-ellenőrökkel. Bagdadban Kuvaitról Bagdadban — közép-európai idő szerint hétfőn délután — rendkívüli ülést tart az iraki parlament. A törvényhozás Kuvait szuverenitásának kérdését tűzi napirendre — idézett diplomatákat az AFP híriroda. Az ülésre két nappal azután kerül sor, hogy a Biztonsági Tanács határozatot fogadott el Irak katonai és politikai lépéseivel kapcsolatban. A dokumentum egyebek között nyugtázta Irak készségét Kuvait határainak az elismerésére. Izraeli-jordán megállapodás Az izraeli és a jordán kormányfő hétfőn Ammanban parafába a két ország békeszerződésének tervezetét. A 46 éves háborúskodásnak véget vető egyezményt feltehetően a jövő hét végéig aláírják. Az áttörés Rabin izraeli miniszterelnök és Husszein jordán király vasárnapi ammani találkozóján született. A felek kompromisszumra jutottak a határ kijelölésében és a vízforrások elosztásában. Egyiptom után Jordánia lesz a második arab ország, amely a zsidó állammal békeszerződést köt. A palesztin hatóságok 55 Hamasz-aktivistát szabadon engedtek abból a 350-ből, akiket a múlt héten vettek őrizetbe az elrabolt izraeli katona miatt. Moszkvába érkezett a brit királynő II. Erzsébet személyében először keresi fel brit uralkodó a szovjet múlttal szakított Oroszországot. Az új típusú kapcsolatot némiképp beárnyékolta, hogy a Szocsiban üdülő Csernomirgyin kormányfő helyett csak helyettese fogadta a királynőt. A Kreml Szent György Termében Borisz Jelcin fogadta az uralkodót, aki este balettelőadást tekintett meg a Nagyszínházban, majd fogadást ad a brit nagykövetségen. A kétoldalú viszony feszült voltát jelzi, hogy Kozirjev külügyminiszter nem találkozik brit kollégájával, Hurddel, és nem tér haza New Yorkból. Merényletkísérlet Haitin? Gránátokat találtak a haiti hadsereg főparancsnokának gépkocsijában, amikor a vezérőrnagy az elnöki palotába ment. Aristide államfő tanácsadója szerint nincs kizárva, hogy meg akarták ölni a szombaton hazatért elnököt. A Reuter azt jelentette, hogy az emerikai hadsereg szóvivője nem tudott az incidensről. A hír hallatán Aristide több ezer híve gyűlt össze az elnöki palotánál, a hadsereg és a rendőrség feloszlatását követelve. A Fehér Ház stábfőnöke szerint az új főparancsnok mindig tart az autójában gránátokat, ezért semmi alapja sincs azt feltételezni, hogy merényletre készült volna. Az iraki gondolkodásmód Lesz-e újabb öbölháború? Az iraki elnöki tanácsterem hosszú asztala mellett az elmúlt hetekben maratoni tanácskozások folytak. Hogy miről, arról érdemben nem sokat tudunk, bár néhány percre újabban oda is beengedik a televíziós kamerákat, de elképzelni nem nehéz. Szaddam Husszein valamelyik hűséges tanácsadója alighanem így gondolkodott: ideje véget vetni az Irakot nyo- morgató gazdasági büntető intézkedéseknek. Az ENSZ azonban, vélhették az irakiak, túlságosan bonyolult szervezet. Lassan ismeri fel, hogy megváltozott a korábban büntetéssel sújtott tagállamának magatartása, és lassan hozza meg a szükséges intézkedéseket a javuló magaviselet megjutalmazására. Ezért Iraknak cselekednie kell. Valami drámai helyzetet kell kreálni, amely felhívja a figyelmet a nemzetközi közvélemény által feledésre ítélt problémára. A kizárólag tábornokokból álló tanácsadó testület ülésén valaki felvethette: teszteljük meg, hogyan reagálna az Egyesült Államok egy Kuvait elleni újabb támadás előkészületeire. A Clin- to/t-adminisztráció jóval óvatosabb a külföldi katonai beavatkozások terén mint elődje, nem is beszélve a Reagan- kormányzatról. Hátha úgy tesznek az amerikaiak, mintha semmi sem történt volna. A tanácskozás résztvevői a továbbiakban így okoskodhattak: Haiti esetében Clinton elnök rendkívüli óvatossággal járt el. Noha heteken keresztül fenyegetőzött a katonai támadással, s az ottani junta tagjait bűnözőknek nevezte, végül komolyan tárgyalt, majd meg is állapodott velük, és hagyta őket méltóságukat megőrizve békésen elvonulni. Bár az ENSZ zöldjelzést adott egy nemzetközi katonai akcióhoz, és több mint húsz ország jelezte részvételi szándékát benne, Clinton elnököt óvatossá tette a törvényhozás egy részének és a közvélemény többségének ódzkodása egy katonai intervenciótól. A nemzetközi ügyekben járatosabb iraki tábornokok egyike-másika, talán a külföldi hírszerző szolgálat főnöke, hangot adhatott azon benyomásának, hogy a nagyhatalmak politikai műhelyeiben intenzíven vitatják a diplomáciai és a katonai erővel való fenyegetés kombinált alkalmazását, mint a válságkezelés legcélravezetőbb módszerét. Talán azt a következtetést is levonta, hogy csökkent a katonai erő alkalmazásának veszélye, és megnőttek a tárgyalások esélyei. Ha tehát Irak megtámadja Kuvaitot, vagy úgy tesz mintha meg akarná támadni, akkor az ENSZ-szankciók feloldását ellenző nagyhatalmak kénytelenek lesznek tárgyalni vele. A tárgyalások pedig elvezethetnek az iraki vezetés legfontosabb céljához, a gazdasági embargó megszüntetéséhez is.... Mindez persze csak találgatás. Senki nem tudja, valóban ilyen forgatókönyv szerint zajlott-e le az Iraki Forradalmi Tanács ülése. Az azonban tény, hogy az iraki vezetés több mint 60 ezer katonát vezényelt a déli határövezetbe, néhány kilométerre a kuvaiti határtól. Ezt megelőzően iraki kormánykörökből olyan kijelentések hangzottak el, hogy amennyiben október 10-ig az ENSZ nem szünteti meg a gazdasági embargót, drámai eseményekre lehet számítani. Irak ENSZ-nagykövete elismerte a nagyméretű csapatmozgásokat az ország déli részén, de magyarázatként hozzátette, minden szuverén államnak joga van arra, hogy saját területén akkor rendezzen hadgyakorlatokat, amikor kedve tartja. Az iraki csapatmozdulatokról értesülve Clinton elrendelte a Perzsa-öböl környékén állomásozó amerikai fegyveres erők megerősítését. Az Egyesült Államok — jelezte az elnök — megvédi Kuvaitot egy újabb iraki invázióval szemben. Közben telefonon konzultált a nagyhatalmak és a veszélyeztetett államok vezetőivel. A konzultáció eredményei nem ismeretesek, de Kozirjev orosz külügyminiszter ENSZ- beli nyilatkozatából arra lehet következtetni, hogy Oroszország nem lelkesedik egy újabb amerikai vagy ENSZ katonai akcióért. Október 10-én a hírügynökségek már azt jelentették, hogy Szaddam Husszein elnök jelezte szándékát csapatai visszavonására Kuvait határaitól. Ezt Irak ENSZ- nagykövete is megerősítette. Szerdán reggel azonban teljesen,bizonytalan volt, hogy valójában megkezdődött-e a csapatok visszavonása. Amerikai hírügynökségi jelentések szerint csökkent a készültségi fokozat, észlelhető volt bizonyos csapatmozgás északi irányba, de továbbra is jelentős erők maradtak a kuvaiti határ közelében. A kuvaiti jelentések persze arról szóltak, hogy nem történt csapatvisszavonás. Megismétlődik-e az 1990 nyarán végrehajtott iraki agresszió Kuvait ellen? Ha igen, mi lesz az ENSZ reagálása? Mi lesz az Egyesült Államok magatartása, amely 1991 januárjában vállalta egy nemzetközi katonai akció megszervezését az agresz- szor iraki rendszer ellen? Ha nem történik iraki katonai támadás Kuvait ellen, mi volt valójában Szaddam Húszéin szándéka a fenyegető csaptmozdulatokkal? Ezek a kérdések foglalkoztatják most elsősorban a nemzetközi válságok megoldásán és a fegyveres konfliktusok megelőzésén munkálkodó politikusokat és diplomatákat. Van rá remény, hogy mire e sorok megjelennek, e kérdésekre már nemleges válasz adható. Az iraki diktátor váratlan húzásai mindazonáltal jogos aggodalmat keltenek, hiszen egy esetleges újabb Öböl-háború alapvető világgazdasági érdekeket érint. Az iraki tábornokok döntéseinek Irakon kívül is következményei lesznek, hisz a Perzsa-öböl olaj- termelésének stratégiai jelentősége semmit sem csökkent az előző konfliktus óta. Matus János Mégsem hallgat el a Beszélő? „A jövő héten pedig, ha csoda nem történik, következik a Beszélő utolsó száma” - írták a lap múlt csütörtökön megjelent számában leplezetlen reménytelenséggel a szerkesztők. Ha nem történt volna csoda szinte napra pontosan 5 évvel azután, hogy 1989. október 19-én megjelent a szamizdatból legálissá váló liberális orgánum első, (még próba-) száma, elbúcsúzott volna a Beszélő. Másnap azonban megtörtént a csoda: a lap főszponzora, a Postabank közölte, hogy újabb egy évre vállalja a költségeket. „Lapot alapítani manapság üzleti vállalkozás. A Beszélő alapítása erkölcsi vállalkozás volt” - írta három éve a szamizdat Beszélő 27. számát újraközlő három vaskos kötet elé Kis János, az alapítók egyike. 1981. decemberében, a lengyelországi Jaruzelski-puccs napjaiban jelent meg az illegális Beszélő egyébként októberre, az 1956-os forradalom 25. évfordulójára tervezett és dátumozott száma. „Azt mondják, Magyarországon nem történik semmi. A nép örül, hogy békén hagyják a politikával, ráérő idejében családi házat épít, baromfit tenyészt, kontárkodik. Az értelmiség bezárkózott a kultúra kertjébe, a politikát maga is a politikusokra hagyja... A hatalom néha megmutatja vasöklét, de látva, hogy senki sem rakoncátlankodik, sietve zsebre teszi... A társadalmi békét csak egy maroknyi ellenzék próbálja megtömi — nem sok sikerrel.” — írták tizennégy évvel ezelőtt, az első vezércikkben. „A Beszélő rendhagyó eseményekről fog beszélni: egy- egy személy vagy több ember együtt átlépi hatalom és alattvalók közötti érintkezés szokásszabályait, ellenszegül a sérelmes parancsnak, jogaira hivatkozik, nyomást gyakorol feljebbvalóira...Szeretnénk utánajárni, mi készteti őket a viselkedési rutin feladására. Megtudni, milyen eszközöket vet be a felsőbbség, hogy visszazökkentse a gépezetet rendes kerékvágásba... Természetesen beszámolunk azokról az esetekről is, amelyeket Magyarországon ellenzéki fellépésnek neveznek: néhány ember a széles társadalmi nyilvánosság előtt veti el az engedelmeskedés rutinját, hogy minél több ember számára demonstrálja, van lehetőség önálló cselekvésre.” A Beszélő szerkesztői, Haraszti Miklós, Kis János, Kőszeg Ferenc, Nagy Bálint és Petri György névvel, lakcímmel és telefonszámmal vállalták fellépésüket, demonstrálták a közléshez, a kifejezés szabadságához való jogukat. A szamizdat Beszélő 1. száma a többi között egy 1956-os Bibó István dokumentumot közölt, beszámolt az 1981 tavaszi egyetemi mozgolódásokról meg egy elhallgatott sztrájkról, fórumot adott a katolikus egyház hivatalos hierarchiájával szembehelyezkedő papoknak, foglalkozott a csehszlovákiai magyar kisebbség helyzetével és a lengyel Szolidaritás küzdelmével. Nyolc évvel később, 1989 nyarán, a 27. számmal, búcsúzott a Beszélő az illegalitástól, bejelentve, hogy ősztől a lap új, immár legális folyama hetenként jelenik meg. E szám írásai már a rendszerváltozást tükrözik: Bokros Lajos bírálja a Országgyűlés elé terjesztett átalakulási törvényt, amiért privatizálás címén az akkori politikai-gazdasági elit monopóliumát szentesítené. Szalay Edit Az új elit című cikkében pedig ezt írja: „Nem lesz radikális reform, sem diktatúra. Ami várható, az egy autoriter, de nem diktatórikus politikai berendezkedés és a társadalom alapvetően rendies jellegének fennmaradása - nyugat-európai színekben.” S Kis Jánosnak a későbbi - 1990-es és 1994-es választások után bekövetkező - fejlemények tükrében is figyelemre méltó gondolatai: „Az átmeneti időszak várható politikai viszontagságai valamint a válságos politikai helyzet okvetlenül megkívánják, hogy az ország ügyeit a szokásosnál jóval szélesebb többséggel rendelkező kormány vigye.” A szamizdat Beszélő - legenda, a legális Beszélő - tekintély. Szerzői, szerkesztői és terjesztői köréből jön az SZDSZ vezetői gárdája. Az évek során azonban egyre többször derül ki, hogy a Beszélő nem azonos az SZDSZ-szel, pontosabban mindig vannak olyan mértékadó irányzatai, csoportjai az SZDSZ-nek, amelyek gyanakvással tekintenek a lapra, annak - egyébként parlamenti képviselő és alkalmankénti pártvezetőségi tag — szerkesztőire, Kőszeg Ferenc- re, Solt Ottíliára, Iványi Gáborra, F. Havas Gáborra. Nem vették jó néven, amikor időről-időre a nyilvánosság elé vitték a párt belső küzdelmeit, például Tölgyessy Péter és a „kemény mag” összecsapását, s ráadásul nem titkolták az akkor pártelnökké választott Tölgyessyvel szembeni fenntartásaikat. Mint ahogy nem titkolták idén tavasszal és nyáron, hogy nem hívei a szocialista-szabaddemokrata koalíciónak. Kőszeg és Solt akkor sem szerette a hatalmával visszaélő rendőröket, akkor is védelmébe vette a marginalizált társadalmi csoportokat - szegényeket, cigányokat stb.-, amikor ezt a párt vezetői, például választási propagandaszempontok miatt - éppen nem tartották időszerűnek. Idén nyáron, amikor már egy- egy hétre szünetelt a lap megjelenése, F. Havas Gábor főszerkesztő így fakadt ki: „Az elmúlt évek tapasztalatai alapján nem győzzük elhessegetni azt a - meglehetősen rosszhiszemű - gyanút, hogy az SZDSZ vezető köreiben vannak, akik nem kedvelnek bennünket, s ezt a potenciális szponzorok előtt sem titkolják el.” A Beszélő - bár morális tőkéje megmaradt - anyagi csődbe jutott. Tartósan tízezer alá süllyedő példányszáma azt jelezte, hogy nemigen tud mást megszólítani, mint egy szűk, liberális értelmiségi réteget. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy minden szeretetük, nagyrabecsülésük mellett is,Eörsi István, Fejtő Ferenc, Kon- rád György, Radnóti Sándor, Tamás Gáspár Miklós, Vajda Mihály és a többiek az utóbbi időben in-kább publikáltak például a Holmiban, a 2000-ben, a Kritikában, a Mozgó Világban vagy éppen a Magyar Narancsban (hogy a konkurenciát is említsük), mint a Beszélőben. Mondhatjuk tehát azt is: (majdnem) győzött a piac. Végül is, 1981 -ben és 1989-ben ez is a Beszélő céljai közé tartozott. Hajdú András
