Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)
1994-10-17 / 176. szám
UJ KELET 1994. október 17., hétfő Kislegény nagy motoron. Talán éz lehetne a legtalálobb címe ennek a kepnek, melyet fotósunk meg a nyári napokban készített Továbbra is várjuk a gyermekfotókat. Címünk: Nyíregyháza, Tüzér u. 2. Kell-e benzin a kocsikba vagy sem? Az autógyárak szerint feltétlenül. De vajon ki tartja fölöslegesnek az üzemanyagot? Az amerikai fogyasztói érdek- védelmi csoportok az állítják, az Egyesült Államoknak újabb háborúval kell szembenéznie a Közel-Keleten, amennyiben a kormány és az autógyárak nem kötelezik el magukat kisebb fogyasztású személygépkocsik mellett. A harc a takarékosabb autókért nem újkeletű. Először 1975-ben hozott az amerikai kongresszus törvényt arról, hogy a gyáraknak törekedniük kell energiatakarékosabb járművek megtervezésére. Ezekben az években az országúti cirkálónak nevezett amerikai személy- gépkocsi átlagban még mintegy 16 litert fogyasztott száz kilométeren. A következő egy-másfél évtzedben a szigorúbb szabványoknak köszönhetően a fogyasztás fokozatosan csökkent és végül tíz liter alá került. Ez még akkor is szép teljesítmény, ha közben az új amerikai autók némelyikének a mérete már nem érdemelte ki a cirkáló nevet. Ami pedig végképp jókedvre derítette az energiagazdálkodás szakembereit, hogy ezekben az években az Egyesült Államok az olajszükségletének csupán egyharmadát kényszerült importálni. Ez az idő azonban elmúlt, és jelenleg már a szükséges olaj fele származik külföldről, és a dolog azért tartozik az autógyárakra, mert az importolaj 75 százalékát az általuk gyártott járművek fogyasztják, vagy a kritikusok szerint inkább elpazarolják. Ráadásul csaknem másfél évtizedes folyamatos javulás után 1989-ben ismét csökkent az amerikai autók gazdaságossága. A fogyasztói érdekvédelmi csoportok szerint a Reagan- és a Bush-kormány kevésbé szigorú szabályai okolhatók az egyelőre még nem túl meredek hanyatlásért. Az érdekvédelmi csoportok viszont azt állítják, hogy ha a kormány nem szab szigorúbb feltételeket, a gyárak elindulnak majd visszafelé az úton, és egyre kevésbé takarékos kocsikat fognak gyártani. Az egyetlen lehetőség, mondják, akárcsak régen, megszabni bizonyos műszaki követelményeket. Az egyik ilyen csoport szerint az évtized végére az átlagfogyasztás nem lehet több hat liternél száz kilométeren. Egy másik csoport még ezt sem tartja elegendőnek, hanem öt liter alá akarja kényszeríteni a gyártókat. Természetesen ma is járnak már autók az amerikai utakon, amelyek ennyit vagy még ennél is kevesebbet fogyasztanak, de ezek többsége, mint például a japán Suzuki Geo Metro néven árusított kocsija nem amerikai márka, és az igazat megvallva ezek a kocsik még Európában is kicsinek számítanának. A gyárak érthetően kézzel-láb- bal tiltakoznak a további szigorítások ellen, mert azt állítják, hogy a piac érdeklődése visszatért a nagykocsik iránt, és egyszerűen képtelenség 150-200 lóerős motorokat ilyen sovány táplálékon tartani. Hogy a gyárak valószínűleg nem beszélnek mellé, jelzi, az elmúlt évek legsikeresebb amerikai családi kocsija, a Ford Taurus alapmotorja is 140 lóerős, de a 24 szelepes, 220 lóerős változatot is veszik mint a cukrot. Ismét más kérdés, vajon tényleg indokoltak-e ilyen hatalmas motorok, amikor az ország nagy részén 90 kilométer per óra a megengedett sebesség felső határa. Az érdekvédelmi fogyasztók másik érve a nagy fogyasztású kocsikkal szemben, hogy a föld éghajlatának fokozatos fölmelegedését okozó üvegházhatás nem kis mértékben éppen a gépkocsik által kibocsátott kipufogógázoknak köszönhető. Hogy az amerikai kocsik valójában hol állnak a fogyasztási világranglistán, kiderül egy frissen készült felmérésből. Az amerikai utakon futó húsz legkevésbé gazdaságos kocsi között mindössze kettő hazai termék. Az egyik a Ford jó minőségéért dicsért hatalmas Crown Victoria kocsija, a másik a szintén hatalmas Chevrolet Caprice, amelynek egészen bizarr formájú legújabb modellje éppen most váltja fel a New York-i sárga taxisok kiöregedett kocsijait. A legtöbbet fogyasztó kocsik listáját egyébként a BMW 850-i típusjelű csodakocsija vezeti. Ami pedig a húsz legkevesebbet fogyasztó kocsit illeti, ezek között is két amerikai autó található, a népszerű Ford Escort és a Pontiac egy kiskocsija. InfoNet Aforizmák a boldogságról Szumóbajnok — szamurájkarddal Az az ember, aki tud élni. az élet örömeit ott látja meg, ahol mások elmennek mellettük. A boldogságot nem lehet kényelemben várni, ölbehulló ajándékként, minden nap újra harcolni kell érte. Az Osztrák-Magyar Monarchia idején az állami intézményeket úgynevezett „monarchiasárgára” festették. Végül ez maradt Lipótmező „védjegye”. Bevallom, szorongva léptem át az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet kapuját. Féltem, ha elmondom, hogy a Hárshegyi Idegszanatóriumról szeretnék cikket írni, bent tartanak. Izgalmam csak fokozódott, amikor kiderült, hogy a főépületben is szabadon mászkálnak a kezeltek. Végül sikerült elérnem a menedéket nyújtó irodát, Radosainé Dienes Zsuzsa ápolási igazgató munkahelyét. — Ne legyen úgy megijedve, ez nem őrültekháza, hanem kórház. A legtöbb ember annyit tud csak erről a szakmáról, hogy zárt osztály, kényszerzubbony, gumiszobák. Ezeket a módszereket, eszközöket már régóta nem alkalmazzuk, de a múzeumokban bárki bármikor megtekintheti őket. — A közveszélyes betegekkel, dühön- gőkkel mit tesznek? — Nem dühöngenek. A megelőzésre különböző módszereink vannak. Mindenekelőtt elengedhetetlen követelmény, hogy jól ismerjük betegeinket. Az úgynevezett „életellenesek”, akik bűncselekményt követtek el, a Kozma utcai Igazságügyi Elmemegfigyelő Intézetben vannak. Itt a 30-tól 60 napig tartó kivizsgáláson ma már 99 százalékos biztonsággal kimutatható az elmebaj, illetve a szimulálás. —Létezik pillanatnyi elmezavar? — Igen. Gondoljunk csak Toldira, aki mikor elhajította a malomkövet, olyan túlfeszített érzelmi állapotba került, hogy már nem dolgozott az önkontrollja. Persze ehhez olyan erős külső hatás kellett, amely képes volt egy pillanatra teljesen kikapcsolni a morális, erkölcsi és pszichés gátlást. Vagy ott van a gyermekágyi pszichózis, amikor az anya a tejelválasztás következtében olyan tudatbeszűkült állapotba kerül, hogy megöli gyermekét. SzerenA boldogság nem más, mint jó közérzés, az az érzés, hogy érdemes az embernek élni. Sohase lesz boldog, akit bánt, hogy mások még boldogabbak. Boldognak lenni annyit jelent, hogy az cséré ritkán fordul elő. Hogy hol a határ a normális és elmebeteg között, az az egyik legnehezebb kérdés. Ráadásul bonyolítja a választ, hogy a mai napig sincs tisztességes elmetörvény. Bírói határozatra egy szakorvosokból álló csoport végzi a szükséges vizsgálatokat, és megállapítja, hogy a megfigyelt a pszichiátrián tartható-e, vagy sem. — Elterjedt nézet, hogy az ápolók kegyetlenkednek a kezeitekkel. — Nem tagadom, jó pár évvel ezelőtt sok ilyen eset fordult elő. Ma már nem tudok ilyesmiről. Nyitott kórház vagyunk, nincs beteglátogatási rend, akkor jön be bárki az utcáról, amikor akar, és fordítva. Nincs kényszerkezelés sem. Meg kell győznünk a beteget, hogy amit teszünk, az az ő érdekében történik. De ha nem egyezik bele a kezelésbe, nincs jogunk ráerőszakolni. Alkalmazunk vállalati jogászt is, ő kifejezetten a betegek érdekeit képviseli. Az ápolókat érettségizetten és minimum hároméves szakmai gyakorlattal vesszük csak föl, amiből két év ápolói és egy év ideg-elme szakápolói gyakorlat kell, hogy legyen, 2-4 ápoló dolgozik egy 40-50 ágyas osztályon. — Van elektrosokk-kezelés? — Igen, bár nagyon ritkán alkalmazzuk, akkor is szigorúan szabályozva. Tudom, hogy régen megfélemlítés céljából is használták, hiszen fájdalmas, az egész testben izomgörcsöt okoz, és általában olyan, mint egy epilepsziás görcs. A látványa is rémisztő. Ma modem gépeken, csak relaxált állapotban, orvosi ellenőrzés mellett alkalmazható. — Lehet szeretni a „bolondokat”? — Nagyon is. A kezeltek tele vannak értékes és érdekes tulajdonságokkal. Legtöbbjük egyszerűen csak szeretetre vágyik, a külső világ pedig türelmetlen, nem fogadja el a másságukat. Itt biztonságban vannak, mindenki ismer mindenkit, és lojális a másikkal szemben. Jelenleg a legérdekesebb páciens jogilag nem is tarembernek nincs ideje a boldogság kérdéseivel foglalkozni. Aki a boldogságot keresi, olyan, mint a részeg, aki nem talál haza. pedig tudja. hogy van otthona. tozik ide. Nevezzük Istvánnak. Egy szép napon egyszerűen besétált az intézetbe, és beköltözött. Hozzáteszem, hogy egyetemet végzett ember, tele rigolyákkal. Egyszer fogta magát, és érvényes útlevéllel elment Bécsbe. Semmit nem hajlandó elfogadni a magyar társadalomtól, se ruhát, se pénzt. Több éve ugyanabban az ócska, foszlott ruhában jár, ételt is csak én adhatok neki. Amikor egyszer botrányosan viselkedett, ki akartuk rakni, de nem sikerült. Felhívtuk a rendőrséget — innen —, hogy egy ápolttal nem tudunk mit kezdeni... a folytatás, ugye, ismerős? Vagy egy 85 éves bácsi, aki ugyan elmebeteg volt, de folyékonyan beszélt 17 nyelven! Jelenleg egy nénikénk — aki magyarul csak összefüggéstelenül motyog — folyékonyan és hibátlanul káromkodik franciául, amikor „bekattan” neki valami. — Mi a véleménye az agykontrol- losokról? — Semmi kétség, az agykontrollnak van hatása. Nem egy betegünk ezért került be hozzánk! Ha rajtam múlna, szigorú szabályok közé szorítanám ezeknek a tanfolyamoknak a működését, csak azoknak engedélyezném, akik tényleg értenek a szakmához. Sokan nem is sejtik, milyen veszélyekkel járhat más személyiségében turkálni, nem is beszélve a titoktartásról, ami nálunk még az ápolók felé is szigorú kritérium. — Vannak kis „Napóleonok?” — Igen, de most éppen ufóláz dúl. Sok paranoiást „üldöznek” az ufók, vagy éppen meg akarják mérgezni. Húsz évvel ezelőtt egy kezelt sem mondott ilyet, hiszen nem is hallottak repülő csészealjakról. Az időjárási frontokra is érzékenyebbek, mint mások. Nálunk ezt „csúnyán” úgy mondják, hogy „jön a zápor, mert beindultak az öregasszonyok”. Tudja, sajnos egyre több a betegünk. A városiasodás, a munkanélküliség, az alkoholizmus és a stressz senkinek sem tesz jót. Buda Magdolna A modem Japán jelképe már régen nem a szamuráj, legfeljebb a szamurájszellem, de még inkább a gazdasági csoda, amely a külföldi piacokon is ellenállhatatlan gépkocsikban, robotokban tranzisztorokban jelenik meg. A modern Japánhoz is hozzátartozik azonban a szumóbirkózás, a mázsás hústomyok vetélkedése, amelynek fontos kelléke — a szamurájkard. Más kérdés, hogy csak a leghíresebb bajnokok oldalán bukkan fel a szumóbe- mutatókon a tachimachi, a kardhordozó, aki szintén egy szumóbirkózó, csak éppen alacsonyabb kategóriájú. A rituálisan mindig mintegy kéthetes versenysorozat minden egyes napján helyet kap a programban a dohyo-iri aktusa, amelynél a bajnok erejének, tekintélyének egyik kifejezője a pompás díszkard. A birkózónak ezt is mesterien kell kezelnie. A régmúlt századokban a japán nemesurak kíséretében mindig akadtak szumó birkózók is, de közülük csak a legnagyobbak szereztek jogot a kardviselésre. Ez a hagyomány él tovább ma is a szumóbirkózás világában. A baj csak az, hogy kevés a kard! A második világháborús, katasztrofális vereség után az amerikaiak a japán hadsereg modem fegyverzetével együtt a kardokat is bezúzatták vagy beolvasztatták, csak a valóban muzeális darabok maradtak meg a köz- és magángyűjteményekben. A mai leghíresebb japán szumóbajnok, Akebono azonban nem emiatt kényszerült jó ideig nélkülözni a neki pedig jogosan kijáró szamurájkardot, hanem mert nem japán születésű, hanem a Hawaii-szigeteken született, ő az első „külföldi” a szumóbajnokok panteonjában. A gordiuszi csomót nemrég sikerült végre kettévágni, ha nem is egy ősi szamurájkarddal: viharos sajtókampány eredményeként Akebono mégiscsak megkapta a kardot, amely az ősi japán fegyvert is tökéletesen reprodukáló mai japán kardkovácsok remeke... InfoNet Kukucs! Jé, ez a nő teljesen meztelen. Na de milyen kihívóan néz! Hideg mint a jégcsap, éshiggyék el, nem csak ruhátlansága miatt. Nagyon elegánsak a mozdulatai, régen biztos jobb időket élt meg. Tudnám ám én, hogy kellene lelket lehelni bele... csak hát köztünk van ez a fránya üvegfal Kényszerzubbony nélkül w § vffj iftini IeI i|F| W ■ J§ Wi Bypk JÉéff IsH %0I