Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)
1994-10-14 / 174. szám
UJ KELET MEGYÉNK ELETEBOL 1994. október 14., péntek 3 Mindenkinek érdeklődése szerint Bortolvajégetés — A közművelődéssel való kapcsolatunkat meghatározza, hogy a férjem és én is színészek vagyunk, ezt mindenképpen kihasználjuk a rendezvényeink szervezésénél — mondja Buzogányné Vona Éva, a máriapócsi művelődési ház igazgatója. — Ennek köszönhető, az idén nyáron már második alkalommal rendeztük meg az országos színjátszótábort. Ebben az évben is az ország szinte minden részéből voltak itt középiskolás gyerekek. Közülük sokan már visszatérőként jöttek el. —Mit lehet csinálni egy ilyen táborban? — A fiatalok ismerkedtek a különféle stílusirányzatokkal, a színészmesterséggel, gyakorolták a beszédművelést, a táncművészetet, ezen belül a néptáncot, és tanultak mozgáskultúrát is. — Manapság milyen programokkal tudják becsalogatni az embereket a kultúra házába? — Minden korosztálynak igyekszünk változatos programot biztosítani. Gyermekszínházi előadás —• Csöpp- színház — minden hónapban van, ezenkívül rendszeres a játszóház, zongora- és nyelvoktatás. Jól működő klubunk is van, ahol a fiatalok kulturált körülmények között találkoznak egymással. A szórakozáson kívül segítünk a szociális problémák megoldásában is. Többek között munkanélkülieknek a helyi vállalkozókkal közösen tanfolyamokat szervezünk. Gyakoriak a különféle képzőművészeti kiállítások. Az idősebbeknek pedig nótaesteket tartunk. Terveink között szerepel, hogy a fiataloknak egy régi vágyát teljesítjük, létrehozunk egy kondicionálótermet.-— Legközelebb milyen jelentősebb rendezvényük lesz? — Október 15-én egésznapos szüreti mulatságot tartunk a városban. Ez már hagyományos, hiszen harmadik éve rendezzük meg. A délutáni vígságban színes, látványos program vár az érdeklődőkre. Lesz lovas, hintós felvonulás, kecske-, pónifogat, kézműves bemutatók, és bortolvajégetés is. Fellép a Nyírség táncegyüttes és a helyi általános iskola néptánccsoportja. A gyerekek mustot készítenek, míg a felnőttek borversenyen vesznek részt, és természetesen lehet kóstolni is az elmúlt évi „vinkókat”. A szőlőfürtversenyt borlovag-avatás követi, míg az egésznapos programot az esti szüreti bál zárja, a talpalávalót a Zenit együttes szolgáltatja. —fullajtár — Modern laboratórium Mátészalkán utazni a betegnek Nem kell Új épületszámnyal gazdagodott a mátészalkai kórház. A tervek szerint felépült egy hotel és egy diagnosztikai tömb. Az utóbbiban kapott helyet a röntgen, a laboratórium, négy műtőblokk és a központi sterilizáló. A hotelszámyban sebészetet, traumatológiát, illetve intenzív részleget alakítottak ki. A változásokról Harsányi Imrével, a mátészalkai kórház laboratóriumának osztály- vezetőjével beszélgettünk. — Most már a jelenlegi technikai színvonalnak megfelelő műszerparkkal rendelkezünk. Az országban elsőként vezettük be, hogy a kórház fekvőbeteg-ellátási területéhez tartozó falvak háziorvosainak közvetlen lehetősége legyen a laborba vizsgálati anyagot beküldeni. A kórház által küldött körjáratos gépkocsi szedi össze a vért, és ahol fax van, ott még aznap délután, ahol nincs, ott másnap kapják meg az eredményeket. — Vagyis a betegnek nem kell Mátészalkára utaznia. — így igaz. A laborvizsgálatok szakmai profiljának bővítését is sikerült megoldani. Például meg tudjuk határozni a különböző antibiotikumok mennyiségét, ennek segítségével pedig lehetőség van a gyógyszerek egyénre szabott konkrét terápiás dózisainak beállítására. Létszám- bővítést is kaptunk. Öt egyetemi végzettségű dolgozik a laborban, az asszisztensek száma 27 főre emelkedett, és négy kisegítő fizikai állományú egészségügyi dolgozó van nálunk. — Ez elég? — Igen. Azért elég, mert a munkaszervezésben sikerült megoldani azt, hogy az intézet számítógépes információs hálózatának részeként laboratóriumi alrendszer épüljön ki, amelyik a kémiai automatákkal, műszerekkel vezetéken kommunikáló terminálos hálózat. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a vizsgálatkéréseket a számítógép billentyűzetén bevisszük, ezek átmennek az automatákhoz, elvégzik a vizsgálatot, megtörténik az ellenőrzés, és a kész leletek vagy a laborban, vagy ahol kommunikáló osztály van, lehívhatók. Ezzel rengeteg adminisztrációs munkát spórolunk. — Olyan vizsgálatokat is végeznek már itt, melyeket régebben csak Nyíregyházán, vagy esetleg csak Pesten csináltak? — A pajzsmirigy-meghatározásoknál a T4. T3. TSH hormonmeghatározás, a fejlődési rendellenességek kiszűrésére az alfa foto protein vizsgálatok, vagy például az inzulinszint-mennyiség meghatározása sorolható ezek közé. — Mekkora az új laboratórium? — Erre egy aranyos viccem van: Gorbacsov elvtárs, jelentem, elkészítettük a világ legnagyobb mikrochipjét!... A labor területe ötszörösére nőtt, de hangsúlyozom, nem a méret, hanem a tartalom a lényeg! ELISA-technikákat alkalmazunk a hormonvizsgálatoknál, ami azt jelenti, hogy a több szobányi berendezés helyét fél íróasztalnyi műszer vette át. — Hány ember tartozik a mátészalkai kórház ellátási körzetébe? — Nyolcvanhatezer körül. Sajnos, a Szabolcsban élő emberek egészségi állapota sokkal rosszabb, mint az országos átlag. A másik probléma az, hogy nagyon sok idős, beteg, rossz szociális helyzetű ember él ezen a területen. A kórházból régen haza lehetne bocsátani, a szociális gondozó vinne is neki ebédet, de a vécéje kinn van az udvaron, az ablakon a szél fúj be. és esetleg még tüzelőre sincs pénze. —Ezért kénytelen-kelletlen itt tartják a kórházban? — Manapság ez jellemző. Tipikus példa, hogy a belgyógyászatok kihasználtsága 90 és 110 százalék között van, tehát hordágyakon, folyosókon, illetve a kórterem közepén fekszik a beteg! — Az építkezés háromnegyed évet csúszott, és vannak részek, melyek a közeljövőben fognak elkészülni. — Az építkezéssel megbízott vállalat tönkrement, ezért újra pályázatot hirdettek, és egy másik cég fejezte be a munkát. Miután az épület kivitelezése megtörtént, még ez év júniusában pályázatot írtak ki a labor és a sterilizáló műszerein kívül a többi orvostechnológiai berendezésre is, tehát a röntgen, a műtőblokkok és a fekvőbeteg-osztályok részére. A szerződéseket már megkötötték, ez év novemberében és decemberében szállítják a készülékeket és beüzemelik, ’95 januárja és márciusa között pedig az egyes új részlegek lépnek működésbe. — Mi lesz más, mint eddig? — Az új hotelszámyban kettő- és négyágyas szobák vannak WC-vel és fürdőszobával ellátva, szemben a jelenlegi osztályokkal, ahol 16 és 8 ágyas kórtermek találhatók, és csak a folyosó végén van zuhanyozó, fürdőszoba és esetleg két-három vécé. Mindez 30-40 emberre. Nagy lehetőség, hogy felépülhetett az új rész, de ezt csak a rekonstrukció első ütemének tekintjük. A belgyógyászat, nőgyógyászat és a gyermekosztály színvonalassá tétele a következő feladat. Dojcsák Tibor Pillanatkép egy fiatal fotósról Nem vagyok művész! Magas, vékony, barna hajú fiú, ábrándos szemekkel, vidám arccal. Az Esze Tamás Gimnáziumban két éve fejezte be tanulmányait, elvégzett egy videó-felvétel készítői tanfolyamot, aztán egy év után félbehagyott egy művészeti menedzserképző iskolát. Mátészalka várossá nyilvánításának 25 éves évfordulója alkalmából a Szatmár Múzeumban egy fotókiállítás látható a városról. A felvételeket Bácsi Krisztián készítette. — Beszélgettem régebben a Lacival (a múzeum igazgatója), hogy kiállítást szeretnék Szálkán, úgy augusztus környékén. Úgy állapodtunk meg, hogy szálkái városfotókat csinálok reprezentatív jelleggel, ezért is lettek a felvételek színesek. Megkerestem a polgármesteri hivatal illetékeseit, ők adtak is némi pénzt. A költségek másik felét szponzorok adták. — Mennyibe került? — Ötvenezerbe. Arról volt szó, hogy a nagyteremben lesz egy fekete-fehér kiállítás régi képekből, amiket Farkas Jóska bácsiék csináltak, a kisteremben nekem lett volna húsz felvételem. Végül a nagytermi kiállítás elmaradt, én kaptam meg a helyet, és húsz helyett negyven fotót állíthattam ki. — Hogyan kezdtél fotózni? — Magamtól. Könyvekből és másoktól — akik értettek hozzá — szedtem össze az alaptudást, most pedig felvettek a Bálint György Újságíró Iskola fotó- riporter szakára. Szerintem a szakma 80 százaléka itt végzett. Tavaly már két-három pesti újsághoz elvittem a fotóimat. A Hócipőben jelent meg vagy tíz fotó, és a Magyar Narancsban kettő. — Említetted a 168 óra című újságot... — Még ’92-ben egy szilveszteri, összevont számot adtak ki, abban volt egy fotópályázat, erre beneveztem, meg is jelent a képem a nyertes fotók között. — Az első fotódra emlékszel? — Vettem egy fényképezőgépet — egy Zenitet —, aztán csinálgattam vagy 3-4 tekercset. Használhatatlan lett mindegyik kép, de kiderült, hogy a fényképezőgép rossz. Megcsináltattam. A szóbeli érettségim napján nagy boldogan felültem a motoromra, kimentem a pusztába, „ellőttem” egy tekercs filmet. Elég jó képek lettek belőle. Később a Szálkái Újság megbízott azzal, hogy a piacon fényképezzek, ettől kezdve a lap fotóriportere vagyok. — Elképzelések a jövődről? — Vannak. Úgy tervezem, iskola után egy évet dolgoznék, aztán főiskolára szeretnék menni Nyíregyházára, magyar-művelődésszervező szakra. Azért Nyíregyházára, mert ott van a fotóklub, és az amatőr filmklub. Mindkettő érdekel, így tovább tudnám magam képezni. Itt akarok maradni, mert van egy-két tervem, amit szeretnék megvalósítani. Fotókiállításokat akarok szervezni, mert kiállításszervezői oklevelem is van. Csináltunk itt Szálkán egy fotóklubot, lassan azt is be kellene indítani. Kell a környékre a szakember, mert mindenki elmegy Pestre. Később operatőrséget is szeretnék tanulni. — Bocsi Krisztián fotóművész. Jó az elnevezés? — Nem egészen. Jó nekem az, hogy fényképész vagy fotós. Remélem igazi fotóriporter leszek valamikor. Dojcsák Tibor „Titkos" üzem A máriapócsi polgármesterasszony javasolta, hogy írjunk a városban a legtöbb munkaerőt foglalkoztató konzervüzemről. Nosza vettük a lapot és indultunk az üzembe a fotós kollégával. Ekkor ért bennünket a meglepetés. Már a bemutatkozás sem sikerült a legjobban, a vezetőhelyettes az udvaron „fogadott” bennünket — nekünk ez is tökéletes lett volna.... —, és rögtön kioktatott, miután megtudta, a — szerintünk tisztességes — szándékainkat. Itt aztán nem tudunk meg semmit, a sajtóval szigorúan tilos közölni bármit is — tolmácsolta a FŐNÖK utasítását, aki házon kívül volt. Azért mondta, hogy délután még nézzünk be, addig beszél a felettesével. Gondoltuk, csak fontos dolgokat csinálhatnak az üzemben, ha ilyen nehéz róla információt szerezni. Visszamentünk. Már a helyettes sem állt velünk szóba, a titkárnő és az adminisztrátor hölgy is ingerülten mondta, hogy értsük már meg, hogy nem lehet... A kollégámat csak nem hagyta nyugodni a téma, telefonon később beszélt a főnökkel; a válasz: nem! Hogy mit csinálhatnak a konzervüzemben, talán atomlecsót... vagy valami mást. Laboratóriumi \ ormi utak\i/sgalatat \eg/b automata Fotó: Pénzes László
