Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)

1994-10-13 / 173. szám

1A SPORT ■II ni i#pi p■ 1994. október 13., csütörtök----UJ KELE1 Nyíregyházán decembertől Sportolók a közgyűlésben? Legkorábban az SZDSZ ismertette a nyíregyházi önkormányzati jelöltlistáját. A névsorban négy sportoló, sportvezető is szerepel. A húsz egyéni körzetben ott van a többiek neve között Orosi Jánosé, hét­szeres rádóiránymérő világbajnoké, Neu­mann Gáboré, aki nyárig az NYFC klubel­nöke volt, Pázmándi Józsefé, aki az NYVSC teniszezőinek szakosztályve­zetője, valamint Gál Ottóé, aki ismert hosszűtávfutó. Négy parlamenti párt tisztségviselőjét kérdeztük arról, hogy jó-e, ha sportolók indulnak az önkormány­zati választásokon, és természetesen megkérdeztük Orosi Jánost, a tervei­ről. Tukacs István, MSZP megyei ügy­vivő: — Nekünk egyelőre még nincs vég­leges listánk, de ismerve az elő­készületeket úgy tudom, nálunk is lesz egy-két volt sportoló a névsorban. Jónak tartom, hogy sportolók is lesznek az új önkormányzatban, hiszen egy-egy döntést célszerű minél tágabb körben megvitatni. Az önkormányzat sporttervei így szak­mailag is meglapozottak lesznek. Ameny- nyiben azonban a sportolókat a pártok csak reklámcélokra, áruvédjegynek használják, az nem lenne szerencsés. Seszták Oszkár FIDESZ megyei iro­davezető: — Számomra egyáltalán nem furcsa, hogy sportolók is indulnak az önkormányzati választásokon. Nekünk egyelőre még nincs végleges listánk, egyelőre csak azt árulhatom el, hogy Tom­pa Andor újra indul. Az, hogy lesznek-e rajta kívül más sportvezetők vagy spor­tolók, egyelőre még titok. Mégegyszer mondom, hogy nem találok ebben semmi rendkívülit, hiszen vannak köztünk or­vosok, jogászok, tanárok, akkor sportolók miért ne lehetnének? Egyébként én nem érzem úgy, hogy a városi önkormányzati képviselőség óriási politikai karriert jelen­tene. Lővei Csaba, SZDSZ területi iroda­vezető: — Mi azt szeretnénk, ha az új önkormányzat sporttal foglalkozó bi­zottságában minél több olyan ember dolgozna, akik ezt a területet ismerik. Nem pedig úgy döntenének milliók felett, hogy csak szurkolók, illetve félinformációkra támaszkodnak. El kell még mondjam, hogy Orosiékra nemcsak az új sportbizottságban számítunk, hiszen nekik az élet egyéb területeire is van rálátásuk. Egyikük sem főállásban sportoló, hanem üzletkötő, műszaki szakember, tanár. Nyilván a civil életben szerzett tapasztalataikra is igényt tartunk, amennyiben a választókörzetükben elnyerik a lakosság bizalmát. Stevanyik Sándorné, MDF iroda­vezető: — Én nem tartom lényegesnek, hogy kinek mi a foglalkozása. Az MDF jelenlegi ismereteim szerint, volt sportolót, sportvezetőt nem indít. Abban az esetben nem örülök a sportolók önkormányzati választásokon való indulásának, ha a pár­tok a népszerű embereken keresztül próbálnának újabb szavazókra szert ten­ni. Be-lőlem, mint városlakóból ha egy- egy konkrét esetben így érezném, az nyil­vánvalóan ellenérzéseket váltana ki. Orosi János hétszeres rádióirány­mérő világbajnok: — Szeretném előre bocsátani, hogy én nem jelentkeztem, en­gem felkértek, hogy induljak el az önkor­mányzati választásokon. Bár azt el kell hogy ismerjem, jólesett az SZDSZ bizal­ma. Fiuszonöt éve élek a városban, a város­lakók szeme előtt értem el az ered­ményeimet. Ezalatt a negyedszázad alatt nagyon sok szeretetet kaptam, és amikor vállalom a választásokon való meg­mérettetést, akkor ez is szerepet játszik a döntésemben. Tisztában vagyok azzal, hogy mit jelent Nyíregyházán önkor­mányzati képviselőnek lenni, hiszen kilencventől kilencvenkettőig kül­tagként dolgoztam a kulturális és sportbizottságban. Tapasztalataim szerint közmegelégedésre. — A sporthoz nyilván értesz, de más témában csak egyszerűen ,.sza­vazógép" leszel — Nemcsak a sporthoz értek, ha csak ahhoz értenék, akkor nem vállal­nám a megmérettetést. A közgyűlési munka nem erről szól. Az azonban biztos, hogy sehol a világon nem ért minden képviselő mindenhez. Hoz­zám a szociálpolitika, a területfej­lesztés áll legközelebb, más témák­ban majd kikérem nálam jártasabb emberek véleményét. Megválasztá­som esetén érzek magamban annyi erőt, hogy segíteni tudjak. Össze­fogással nagyon sok problémát meg­oldhatunk. Sz. A. Férfi kosárlabda NB I B A bajnokság állása l.D.vári VMSE7 6 1 664-577 0.929 2. S.tarjáni KK 7 6 1 584-508 0.929 3. Ny .háza 7 6 1 668-597 0.929 4. Battai KE 7 5 2 615-522 0.857 5. Szegedi Postás7 3 4 546-550 0.714 6. Budafok 7 3 4 611-626 0.714 7. Veszprém 7 3 4 576-595 0.714 8. Balatel KE 7 3 4 490-518 0.714 9. MEAFC 7 2 5 611-609 0.643 10. Honvéd Baja 7 2 5 568-597 0.643 11. MALÉV 7 2 5 529-610 0.643 12.PVSK 7 1 6 498-651 0.571 Ülőröplabda — PIREMON SE Egy kisvállalat nagy csapata Ha a cikket találóskérdéssel kezdenénk, mely így szólna: „Melyik az a Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei csapat, amely a Bajnokcsapatok Európa Kupáján bronz­érmet nyert?” — a Kedves Olvasók közül sokan törnék a fejüket, mire rátalálnának a megfelelő megoldásra. Most már elárul­hatjuk, hogy a PIREMON ülőröplabda csapatáról van szó, amely szeptember­ben Finnországban BEK-bronzértmet nyert. — Szeptemberben a Bajnokcsapatok Európa Kupáján a PIREMON bronzérmet szerzett. Ezt mint klubelnök hogy értékeli, segíthet ez a harmadik hely a csapat anyagi és szponrozális helyzetén? — Ez a harmadik helyezés én úgy érzem, anyagi vonatkozásban — állítja Gál János, a PIREMON SE ügyvezető igazgatója — sem pozitív sem negatív értelemben nem segít a csapaton. Úgy ér­tem, hogy nem negatív értelemben nem jelent semmit a bronzérem, hanem a vezetés elvárását maximálisan teljesítette a csapat. Számítottunk rá vezetői körök­ben, hogy a fiúk az első négy közé talán be tudnak kerülni, de ha ez nem követ­kezett volna be, akkor sem szűnt volna meg a csapat anyagi támogatása. Én úgy érzem, a vállalat vezetése eddig is amit lehetett, megtett a csapatért. Eredménytől függetlenül. Éppúgy megvolt a szpon­zorálási lehetőség a hetedik helyezésnél, megvolt a második helynél is, és nem fog változni az aranyéremnél sem. Amire szüksége van egy mozgássérült csapatnak, azt a PIREMON kisvállalat tőle telhetőén maximálisan fogja teljesíteni. — A PIREMON kisvállalaton kívül szponzorálja-e más vállalat vagy egyéni vállalkozó az együttesüket? — Nem. Az önkormányzattól fejkvóta támogatást kaptunk. A kiemelt csapatok után járó támogatást megszűntették, mi­vel nem soroltak bennünket a kiemelt csa­patok közé. Ez nem tudom, mi oknál fog­va történhetett meg. Nyíregyházán más NB I-es csapatok is vannak, és tapasztala­taink szerint, aki másodosztályban szere­pel, az is lehet kiemelt. — Október 22-én indul a magyar baj­nokság, mit vár az új bajnokságban? — Amit én várhatok a csapattól, az szá­momra nem az eredményben nyilvánul meg, hanem a játékosaink érzelmi meg­nyilvánulásában. Játék közben a mosoly és az öröm sugározzon az arcokon, és ha pontokat vagy szettet veszít a csapat, akkor se az egymás kritizálása, és a hiba keresése történjen a pályán, hanem a csapattársak segítése. És akkor nem számít az ered­mény! Nagyon fontos számomra, hogy ezt a játékot nekünk, mozgássérülteknek találták ki, épp ezért ezt csak örömmel le­het játszanunk. — Hogy ítéli meg ennek a sportágnak a létjogosultságát és fennmaradását? — A mozgássérült sportoknál nem csak az anyagiak dominálnak, mivel szerintem egy rehabilitációs vállalatnak szinte kötelező támogatnia a mosgássérült spor­tot. Ugyanakkor meg kell találni a hason­ló sorstársainkat, amiben az orvosok igen nagy segítségünkre lehetnek. A jövőre nézve, ha ebben változás nem fog végbe­menni, és a rehabilitációs osztályok nem segítenek a toborzásban, akkor a ki­öregedési folyamatot nem tudjuk meg­állítani, 6-7 éven belül vissza fog fejlődni ez a sport. Következő kérdésünk már a csapat vezetőedzőjéhez Balogh Istvánhoz szól. — István, szakmai szempontból hogy értékeled, és milyen meglátásaid vannak a BEK-ről, egyáltalán a nemzetközi mezőnyről? — Számomra ez a sportág elég új volt, most voltam először külföldön a csapat­tal. Hallomásból tudtuk az erőviszonyokat, ugyanakkor tisztában voltunk azzal is, hogy ellenfeleink tartanak tőlünk. Kiderült, hogy magasságban jóval meg­előzzük a többi csapatot. A csoport- mérkőzéseken sikerült megverni a ri­válisokat, így csoportelsőként fordultunk. A középdöntőt is sikeresen vettük, így bekerültünk a négyes döntőbe. A fináléba jutásért a hazai finn baj­nokkal játszottunk, ahol végül is 3-2- re kikaptunk, de hozzá kell tennem, hogy kijött a hazai pálya előnye, saj­nos ez a bíró tevékenységében is meglátszott. A harmadik helyért újra remekelt a csapat, és így sikerült a bronzérem. Összességében egy 3-2- es vereséggel lettünk harmadikak, ami dicséretes teljesítmény a fiúktól. Egyetlen gondunk az, hogy itthon nem tudunk normálisan felkészülni egy ilyen tornára, mert egyszerűen nem lehet igazi jó edzőmérkőzéseket játszani, mert nincs megfelelő ellen­felünk. —•Végül is a harmadik hely si­kernek számít? Lehet-e még ez a bronzérem a jövőben fényesebb? — Ez a helyezés első nekifutásra nagyon szép, én azt hiszem, benne van a csapatban a továbblépés le­hetősége, akár egy BEK-győzelem is. Ehhez még többet kell dolgozni, és akkor nagyon nagy esélye lehet a csa­patnak a győzelemre, ismerve az el­lenfeleket. Az első négy között a pil­lanatnyi forma alapján bárki meg­szerezheti az aranyérmet. — Mit vársz az új idénytől? — A bajnokságot szinte azt mon­dom, hogy kötelező megnyerni. Mi­vel 2-3 csapat van, akik beleszólhat­nak az OB I végkimenetelébe. Tavaly úgy nyertük a bajnokságot, hogy egész évben öt szettet buktunk, remélem, ez az idén is így lesz. Talán fogalmazhatok úgy, hogy a bajnok­ságot és a Magyar Kupát is meg kell nyernie a csapatnak. Ez azért is fon­tos, mert a bajnokság megnyerése nélkül nem indulhatunk a BEK-ben, márpedig ebben az évben is a fő cél a BEK-en való részvétel, amit Hol­landiában rendeznek megjövő év ok­tóberében. Batai János Kézilabda NB I visszapillantó NYKC—Elektromos techem Őszintén megvallva nem erre számítottam — mondta az NYKC—Elektromos mérkőzés után Csík János, az Elektromos edzője. — Az kétségtelen, hogy győzni jöttünk Nyíregyházára, de nagyobb ellenállásra számítottunk. Erre az eddig lejátszott bajnoki mérkőzéseink adtak okot. Ezidáig még mindig nagy küzdelemben vittünk el pontot vagy pontokat a bujtosi orosz­lánbarlangból. Győzelmünk a bajnokság végső kimenetelét figyelembe véve is nagyon fontos volt, hiszen az egyik legnehezebb idegenbeli meccsünkön nyertünk. Ezenkívül még segítenek is bennünket a nyírségiek, mert a riválisainkat általában hazai pályán megverik. Fontos volt még a győzelmünk azért is, mert a hétvégi KEK visszavágóra megmaradt az önbizalom a játé­kosaimban. —Hogyan vélekedik az összecsapásról Szőke István, a hazaiak edzője? — Készültünk erre a találkozóra, próbáltuk megtalálni azokat a módszereket, amelyekkel a jelenlegi játékoskeretet figyelembe véve ered­ményesen fel tudjuk venni a küzdelmet a neves ellenféllel szemben, és javunkra fordítnai az eredményt. Már a tizedik percben látszott, hogy baj lesz, mert a nyitott védekezésünk sem funk­cionált kellőképpen, és gyorsan kaptuk a gólokat. Mi pedig szószerint szenvedtünk az ellenfél kapuja előtt. Döntő volt még az is, hogy az egyé­ni teljesítmények egy-két kivételtől eltekintve elmaradtak a várakozástól. így nem tudtunk par­tiban maradni az ellenfelünkkel. A belső négy emberünk mintha megilletődött vol­na a nagy feladattól. Különösen az első félidőben az eladott labdák, technikai hibák miatt olyan előnyre tett szert a Tromos, amit a második félidőben nem tudtunk megkö­zelíteni. Voltak villanásai a csapatunknak, viszont több százszázalékos ziccert is ki­hagytak, ezt pedig ilyen ellenféllel szem­ben nem lehet megengedni.-— Eddig erőssége volt a csapatunknak a védekezés, most mintha ezzel is gondok lettek volna... ■— Az ellenfél jól alkalmazta a 3-2-1-es védekezésünk elleni támadásait, illetve a hatos falunkra két beállóssal és két átlövő­vel válaszoltak. — A vereség ellenére kivel volt elége­dett? — Talán Boczák kapus teljesítményével voltam elégedett, de ő is csak a mérkőzés utolsó harmadában nyújtott átlagon felülit, így a hétgólos hátrányról feljöttünk három­ra, de ez sem volt elég arra, hogy jobb ered­ményt tudjunk elérni. Összességében ezen a mérkőzésen mutatkozott meg legjobban az a tény, hogy nincs igazi átlövője a csapat­nak. Csak beállós és szélső játékból nem lehetünk eredményesek ilyen mérkőzése­ken. —fuli— Labdarúgó megyei II. osztály Napkori A megyei másodosztály egyik legszeszé­lyesebb csapata ebben a szezonban a Napkor. Jelenleg az első csoportban a nyolcadik helyen állnak. Tavaly az egycsoportos küzdelmet a tizedik helyen zárták, és Dombrád csapata például csak utánuk következett. Most bizony a tiszamentiek jóval előbbre állnak. Napkor ott­hon változóan szerepelt, Fényeslitkét gólzápor­ral (7-0) fogadta, míg Gávavencsellőtől kikapott, aztán a nyírtelekiek ellen is csak döntetlenre fu­totta. Ezzel le is zámlt a hazai meccsek felso­rolása, hiszen nyolcból eddig csak háromszor voltak vendéglátók, ötször idegenben szere­peltek. Ez az eddig kellemetlen sorsolás is okozhatja a pontvesztéseket. Idegenben két vereséget gyűjtöttek, Demecserben és Ajakon, míg nyíribronyi és anarcsi kirándulásuk pontot ért. Zsurkon úgymond kötelező győzelmet arat­tak, hisz a hazaiak eddig még nem szereztek csak egy pontot és a táblázat alján kullognak. Az eddigi szereplés okairól Nagy Dénesi, a szakosztály egyik vezetőjét kérdeztük. — Új vezetéssel indultunk neki az idénynek, van három romániai játékosunk, közülük Szabó irányítja a pályán csapatunkat. Sajnos, ahhoz, hogy előbbre lépjünk, több feltétel is hiányzik. Mivel kevés a rendelkezésünkre álló pénz, nem tudunk megfelelő edzőt szerződtetni, és játékost igazolni, nálunk sokkal jobb anyagi feltételek mellett dolgoznak a második vonal szakosztá­lyai. — Jelenleg miből gazdálkodtok? Kik tá­mogatják a klubot? Mire elég ez a pénz? — Gáva János polgármester mellettünk áll, és így alapvetően az önkormányzattól kapott 600 ezer forintból gazdálkodhatunk. Sajnos, ennél többet az önkormányzattól nem várhatunk, mert a képviselők többsége ezt is sokallja. Nem látják be, vasárnaponként, mikor három-négyszáz ember összejön a hazai mérkőzésre, ez is egy fómma a községnek. Sőt, még támadások is érik a polgármestert a támogatások miatt. A külföldi játékosok egy kültelki ingatlanban kaptak gondok szállást, egyébként ebben a tanyasi házban töltöttem gyermekkoromat, tehát családi örökségem, s most a faluban azt hfresztelik, hogy az önkormányzat adott nekik lakást. Nem várok hálát a segítségért, de az nagyon rosszul esik, hogy ezt is a csapat elleni hangulatkeltésre használják fel. — Visszatérve a kérdésre, kik tá­mogatják a klubot? — Rajtam kívül még Kléninger András vállalkozó, aki a megyeszékhelyen a belvárosi fagyizót üzemelteti. — Tudtommal mindketten nyíregyházi vállalkozók vagytok, miért pont a napkori együttest támogatjátok? — Mindketten napkoriak vagyunk, és félig-meddig még annak is számítunk, mint mondtam, nekem még ingatlanom is van ott. Mi már ennél több segítséget nem nagyon tudunk adni. Most úgy áll a csapat, hogy labdát sem tud venni. — Mennyi pénzre lenne szüksége egy idényre egy másodosztályú csapatnak? — Legalább kétmillió forintra. — Ezt honnan lehet előteremteni? — Mi azt szeretnénk, ha a napkori vállal­kozók közül többen is támogatnák a csapa­tunkat. Ez számukra is hasznot hozna, hiszen egy-egy ilyen csapát jó reklámle­hetőség a vállalkozók számára. Akkor különösen sokat jelentene ez, ha feljebb léphetnénk. — így most mit vártok a csapattól? — Az első ötben szeretnénk végezni. x Tegnap délután játszották le a korábban félbeszakadt Nyírbéltek-Encsencs megyei másodosztályú rangadót. A találkozót 2-1 arányban a hazaiak nyerték. Ezzel a győ­zelemmel a 2. csoport tabelláján Nyírbéltek a hatodik helyre ugrott. Révav

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents