Új Kelet, 1994. október (1. évfolyam, 163-188. szám)
1994-10-11 / 171. szám
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------\ Olaszul felsőfokon Második éve működik a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán az olasz tanszék, melynek vezetőjével, dr. Cogoi Giancarloval beszélgettünk az egyéves tapasztalatokról és a jövőbeli kilátásokról. — Mikor született az ötlet, hogy olasz tanszéket hozzanak létre a főiskolán? — Ezzel kapcsolatban a szándék már korábban megvolt, mivel igény van ennek a nyelvnek az oktatására. Jómagam Magyarországon — Debrecenben — élek már négy és fél éve, és tanítom az anyanyelvemet. A tanszék beindulásakor dr. Mihalovics Árpád főigazgató-helyettes kért fel a tanszék vezetésére, amit örömmel fogadtam el. — Van-e elég lehetőség a szakpárok megválasztásához ? — Igen. Történelmet, németet, magyart, ukránt, könyvtárt és matematikát választhatnak a hallgatók az olasz mellé. — Milyenek az elsőéves hallgatók, és hogy váltak be a mostani másodévesek? —- Az első évfolyamosok tizennégyen vannak, akik közül csak hatot felvéte- liztettünk mi, a többiek átjelentkezés útján kerültek hozzánk. Hogy hová fejlődnek, ezt legfőképp az első félévet lezáró vizsgák alkalmával mérhetjük fel. A mostani másodévesek első tanítási éve elég nehezen kezdődött, mivel akkor indult először ez a tanszék, sokan nem is tudták, hogy van ilyen lehetőség, ezért Debrecenbe adták be a jelentkezési papírjukat. Jelenleg heten maradtak. — Van-e a főiskolának általános iskolai bázisa, ahol utánpótlásképzés történik? — Igen. Ezt a feladatot az 1. Számú Eötvös József Általános Iskola és Gimnázium látja el. Ott már tanítják első és második osztályban az olasz nyelvet. Ez azért is nagyon fontos, mert harmadévtől ide fognak kijárni a hallgatók tanítani. A középiskolások közül a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban már 3 éve tanítjuk ezt a nyelvet. Ezenkívül az átképzésről is gondoskodunk. — Van-e elég oktató a főiskolai olasz tanszéken? — Négy tanár dolgozik itt, ami ilyen kevés létszámhoz egyelőre elegendő. — Ön szerint milyen mértékben van szükség erre a nyelvre Magyarországon? — A tanulók általában az angol vagy a német nyelvet választják, de úgy látjuk, van igény az olasz nyelv oktatására is. Ez az igény remélhetőleg a jövőben csak növekedni fog. Terveink között szerepel a „SOCIETA DANTE ALIGHIERI” program bevezetése, ami az olasz nyelv megismertetésére és népszerűsítésére törekszik. Ezenkívül ismét szervezünk diplomataképzést, ami már — mint bebizonyosodott — két éve bevált. Végül, de nem utolsósorban kutatási munkákat végzünk, egyrészt a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem olasz tanszékével. Az olasz-magyar kulturális kapcsolatok révén pedig az itteni főiskola politológia és történelem tanszékével működünk együtt. Krasznai Kata Az Open Doors riválisa Lehet, hogy az Open Doors riválisa lesz a szombaton (október 8-án) nyílt AMSTEL DISCO BÁR? Ezt most még nem tudhatjuk! De a Borbányán létesített több mint 400 nm-es szórakozóhely egészen egyedi stílust képvisel. A helyszínen tartózkodó Szakács Tibor ügyvezető elmondta, hogy a körülbelül 1000 fő befogadására képes épületben 70 nm-es magasított színpad biztosítja a vendég- művészek előadását, koncertfellépését, mindezt a táncparkettől függetlenül. A környéken egyedüli szórakozóhely sajátossága az a videókivetítő, amelyben számítógépes effekteket, videóklippeket fognak majd sugározni a zene alatt. A Káliói út utolsó épületében helyet kapott AMSTEL DISCO BÁR-ban csütörtökönként diákbulit rendeznek, ahová a fiatalok szervezett, külön buszjáratokon juthatnak ki, majd vissza. Diszkónapot pedig minden pénteken és szombaton tartanak. Kollégium a gyerekekért Nyírszőlősön az általános iskola kollégiumában olyan gyerekek is élnek, akiknek a helyzete nem mindennapi, sőt némelyiküknek kilátástalan. Ezeknek a nebulóknak ad majd mindennap otthont a kollégium. A gyerekek elhelyezéséről, oktatásáról, a velük kapcsolatos gondokról beszélgettünk az iskola igazgatójával, Császári Jánossal. — Mióta segít a nyírszőlősi kollégium a tanulóknak az elhelyezésében? — Az 1970-es évek közepétől kezdte meg munkáját a kollégium, a nyíregyházi kisegítő iskolából idekerült gyerekekkel. Ezeknek a tanulóknak a zöme tanyasi. Bejárásuk annak idején nem volt megoldott, ezért helyezték el őket ebben a kollégiumban. Igazán 1985 körül került a két csoport a fenntartás szempontjából is az iskola keze alá. Azóta folyamatosan jönnek ide gyerekek nemcsak Nyíregyházáról, hanem a különböző tanyákról is. — Milyen gyerekek kerülnek ide? — Nagyon sok köztük a veszélyeztetett, de akad olyan is, akik ellen rendőrségi eljárás van folyamatban. És sokaknak nem megfelelőek a szociális körülményei sem. — A kollégiumban összesen hány gyereknek van helye? — Változóan alakul a létszám, de 80-90 gyerek elhelyezése megoldott. Ezek közül 50 nyíregyházi. Jelenleg nyolc óvodáskorú él a kollégiumban, akikről biztosan tudjuk, hogy később ide fognak járni iskolába. Ok általában olyan gyerekek, akik mérhetetlen szegénységben élnek otthon, ezért már most befogadjuk őket. — Említette, igazgató úr, hogy olyan gyerekek is járnak ide, akik ellen rendőrségi eljárás folyik. Hogyan oldották meg az elhelyezésüket? Külön vannak választva a többiektől? — Nem, ők is ugyanolyan bánásmódban részesülnek, mint a többi gyerek, bár megkülönböztetett figyelemmel kísérjük őket. Ugyanúgy beszervezzük különböző szakkörökbe, sportolásra biztatjuk őket, mert ezzel is le tudják vezetni a „felesleges” energiájukat. Mellette persze megpróbáljuk visszaterelniőket a helyes vágányra. — Sikeresen? — Általában sikeresen, bár ez nem csak tőlünk függ. Amikor a tanulók innen péntekenként hazamennek, ugyanúgy visszatérnek a rosszba. Aztán már vasárnap délben „visszakerülnek”. Főként azért, mert nem kapnak otthon rendesen enni, nem adnak rájuk tiszta ruhát, nem tudnak tisztálkodni. Mi itt, a kollégiumban, mindezt biztosítjuk. Naponta ötszöri étkezést kapnak a gyerekek, a ruhájukat tisztán tartjuk. Odafigyelünk a gondjaikra, panaszaikra, amit otthon a szülők elfelejtenek. Nehéz a munkánk, mert van olyan gyerek, aki magába zárkózik. Ilyenkor nagyon sok idő elmegy arra, hogy kiderítsük, mi a baja. — Külön gondozójuk van-e az ilyen nehezebb esetekre? — Sajnos, egyelőre nincs külön pszichológusunk, nincs, aki kifejezetten az ilyen gyerekeknek tudna segíteni, ezzel is könnyítve az oktatói munka előmenetelét. —Milyenek a kollégisták szórakozási lehetőségei? — Tanulmányi eredményüktől függően visszük őket színházba, moziba, különböző kiállításokra, hangversenyekre. Külön idegen nyelveket is tanulhatnak. Tantervszerűen francia nyelvet, külön pedig az angolt sajátíthatják el. De zenére is oktatjuk őket, így aki akar, zongorázni is megtanulhat. Azoknak a gyerekeknek pedig, akik szeretnek olvasni, könyvtárunk is van, összesen 13 ezer kötet könyvvel. Gergely Csilla U j, fiatal tanárnő érkezett az iskolába. A tantestületi ülésen az e pályán már csak mutatóba található néhány férfitanár gyönyörködve bámulta a szép Évát. Még az öreg, nyugdíj előtt álló, rettegett hírű matematikatanár, Gerzson úr is elismerően köhécselt, szemüvegét le-föl rakosgatva pislogott a tünemény felé. Később már azzal is tetézte elismerését, hogy „mindenben” fölajánlotta a segítségét az új kolléganőnek. Éva rövid egy hónap alatt szinte mindenkit levett a lábáról szépen csengő hangjával, szelíd mosolyával, őzike tekintetével. Történt egyik alkalommal, hogy a napközis tanárnő megbetegedett, s délutánra Évát osztották be helyettesíteni. Gábor, a magyar szakos tanár délután éppen szakköri foglalkozást ment tartani, amikor a napközihez közeledve eszébe jutott az új kolléganő. — Úristen! - gondolta, — hogy fog bírni ez a szelíd leány azzal a világ poklával, az ördögszekér Robival? Hiszen azzal még a férfitanárok is csak módjával boldogultak. Meggyorsította a lépteit, hogy megnézze, nem történt-e máris valami jóvátehetetlen dolog. A napközi udvarába érve meglepve látta, hogy Éva tanár néni kézen fogva sétál Robival, az ötödikes Be/- zebubbal, a játszó gyerekek között. — Nem bírtam vele! - mondta Éva, Robi felé intve. Ha egy pillanatra levettem róla a szemem, már átmászott a szomszéd kerítésén, így ide vettem magam mellé. Robi megszelídülten fogta a tanár néni kezét, s csak úgy ragyogott a szeme, ha ránézett. Gábor elgondolkodva bámulta őket. Szívét valami melegség járta át. Kezét lassan fölemelte, s félúton meggondolva magát tenyerével végül is a gyerek fejét simogatta meg: — Jó neked, Robi! - mondta elmélázva. Látod, én egész életemben rossz lennék, ha így járhatnék kézen fogva a tanár nénivel. Kudaházi István Én egész életemben rossz lennék Házunk tája Hát bizony mindig akad tennivaló a ház körül. Talán már ideje lenne eltakarítani az évtizedek óta halmozódó építési hulladékot. Az ócska spómak is a MÉH-ben lenne a helye, persze ha van még ilyen. Az autót jó lenne megjavíttatni, de legalább egy mosás ráférne. A borospincének jót tenne egy alapos tatarozás, kerítést kellene építeni. Na, de kinek van erre pénze? Vasas - Bozsó
