Új Kelet, 1994. szeptember (1. évfolyam, 137-162. szám)
1994-09-03 / 139. szám
10 1994. szeptember 3., szombat SPORT UJ KELET Kézilabda NB I Bajnoki rajt biztos hazai győzelemmel Nyíregyházi KC—Ózd 27-18 egyébként az első félidőben egészen jól (12-9) védett — Lencsés váltotta fel. A csere Bujtosr Sportcsarnok, 1300 néző, V.: Sebők—Taizs. NYKC: Szabó—Tóvizi 4, Kun 6/3, Medve 6/4, Jankovics 3, Uzerjovics 2, Szergyuk 1. Csere: Lencsés (kapus), Móré 4, Déváid. Helinger 1. Edző: Szőke István—Bartha Dénes. Ózd: Rapovecz—Jakab 3/2, Kerekes 3, Bamóczki 2, Csörgő 2, Asztalos, Vitális. Csere: Grandjean (kapus), Fejes 1, Bialaszek 1, Krasznij 6/1, Tóth. Edző: Závodszky István. Hétméteresek: 7/7 illetve 6/3. Kiállítások: 10 illetve 8 perc. A bajnokság első mérkőzésére kilátogató szurkolók nem csalódtak, amikor megtekintették a két csapat mindig is nagy presztízscsatát hozó mérkőzését. A mérkőzés előtti esélyeket latolgatva minden a hazaiak mellett szólt, ugyanis az eddigi bajnoki mérkőzéseken Ózd még nem tudott nyerni Nyíregyházán. A mieink kezdték a játékot, már ekkor látszott, hogy szigorúan próbálják tartani Szőke edző utasításait Jankovicsék. Nyugodtan vezették a támadást, és járatták a labdát az ellenfél védői előtt, mindaddig, míg biztos gólhelyzet, ziccer nem teremtődött. Ilyen támadások után az ellenfél csak szabálytalanul tudta megakadályozni a gólszerzést, épp ezért rögtön az elején három büntetőhöz is jutott a hazai gárda. A büntetők „végrehajtását”Medve kezdte el eredményesen, hiszen a mérkőzés folyamán hetesből négyszer is a hálóba talált. Az ellenfél játékosai közül Krasznij és Jakab próbálkozott a góllövéssel, de a 20. percben még csak három gólt lőttek Szabó kapujába, míg a mieink kilencszer voltak eredményesek. (20. perc: 9-3) Aztán a biztos vezetés birtokában előjött a régi betegség, kezdett a csapat kiengedni, és mind a támadásokban, mind a védekezésben több hibát is ejtettek. Ezt ki is használta az ellenfél, a félidő végére 12-9-re feljöttek, és ezzel az eredménnyel vonultak pihenőre a csapatok. Szőke edző a szünetben alapos fejmosást tartott, és felhívta a figyelmet arra, hogy a félidő végén elkövetett hibák végzetesek is lehetnek, ha ezen a harcmodoron nem változtat a csapat. A második játékrészben Szabó kapust — aki jónak bizonyult, már a félidő elején, de a későbbiek folyamán is több ziccert hárított. Nagy meglepetésre, az edzői intelmek ellenére folytatódott az előző játékrész végén abbahagyott kapkodó, ideges, sok hibával tarkított játék. így a harmadik percben mindössze egy gólkülönbség volt csak a két csapat között. (12-11) Kissé idegessé vált a hangulat a pályán és a nézőtéren is. Aztán jött a fordulópont, és lassan kezdett beindulni újra a hazai „gépezet”. Megnyugodtak a kedélyek, a nyugodt támadásvezetés és a biztos védekezés meghozta gyümölcsét. Móré, majd Medve szólója után a gyors ellentámadások következtében kezdtük újra növelni a gólkülönbséget. Tóvizi lendületes, gyors játéka és természetesen szép góljai többször is tapsra buzdították a közönséget. Uiejrovics is megtalálta az ő igazi posztját, és Jankovics bejátszásaiból többször is eredményes volt. A 15. percben már 20-13-ra vezetett az NYKC. Az ellenfélből ismét Szergej próbálkozott többször is góllövéssel, ami nem minden esetben sikerült neki, sőt, a büntetődobásait Szabó ismét hárította. Ekkor már látszott, az Ózd arra törekszik, hogy minél kisebb arányú vereséggel ússza meg a találkozót. A mieinket ez még jobban felpaprikázta, és ismét Medve, Kun, Jankovics növelték a gólok különbségét. Még azt is megengedhette a csapat magának, hogy Móré kínai figurából lőjön gólt. Az utolsó másodpercekben megtarthattuk volna a 10 gólos előnyt, de egy könnyelműen elpuskázott gyors indításból az ellenfél lőtt gólt. Szőke István: — A második félidő tizedik percétől voltam igazán elégedett a játékkal. Örülök annak, hogy játékosaim végül is betartották a kapott utasításokat, ami erre az eredményre vezetett. A lőtt gólok játékosonkénti megoszlása is bizonyítja, hogy a győzelem csapatmunka volt. Závodszky István:—Nem a tervünknek megfelelően sikerült a felkészülés, emiatt is hibáztak sokat a játékosaim. Nyíregyháza ezen a mérkőzésen frissebb és jobb volt, a mérkőzést ilyen arányban is megérdemelten nyerték. —fuli— Kállai kettős Biri Bdlkányban, Balkány Nagykállóban? Csütörtökön délután nagyüzem volt a Megyei Labdarúgó Szövetség két fegyelmi bizottságánál. Mindkét bizottságnak jutott egy botrányosan zárult mérkőzés. Míg ezek sorra kerülésére vártunk, a szövetség főtitkára a folyosón panaszolta, hogy ilyenkor ide szorul, mivel a szövetség rendelkezésére álló kis irodában tárgyalás folyik, s a másik bizottságnak a sporthivatal vezetője adja át a szobáját. Mihamarabb szeretnének megoldást találni gondjaikra, s ebben számítanak a megyei önkormányzat támogatására. No, de a jelenlévőket ennél sokkal jobban foglalkoztatta, milyen döntések várhatók. Előbb a balkányi ügyben született határozat. Itt a pályáról távozó játékvezetői hármast tettleg bántalmazták, s a gépkocsijukban is kárt okoztak. A balkányi egyesület képviselői arra hivatkoztak, hogy az atrocitásokra a sporttelep területén kívül került sor. A versenykiírás azonban világosan szabályozza, hogy a rendezőknek addig kell biztosítani a játékvezetői hármas biztonságát, amíg ők el nem hagyják a települést. így nem lehetett kétséges a döntés, csak a büntetés mértéke volt vita tárgya. A bizottság szigorú ítélete: Kispályás foci IV. NYÍRSÉGI ŐSZ TORNA Szombaton reggel nyolc órától kezdődik a városi stadionban a IV. Nyírségi Ősz Kispályás Labdarúgó Torna. A tízórás nonstop viadalon felvonul a teljes magyar élgárda, s természetesen a legjobb megyei legénységek is képviseltetik magukat. A rendezőség közlése szerint, eső esetén a mérkőzéseket a 21-es illetve a 3-as iskola tornatermeiben, valamint a Bujtosi Szabadidő Csarnokban rendezik meg. A csapatkapitány: Kozma Tamás A nyíregyházi Tanárképző Főiskola SE kosárlabdacsapata a bajnokság rajtjára készül. A csapatkapitány Sitku Ernő eligazolt a Honvédhoz, így új kapitányt kellett keresni. A játékosok Kozma Tamást választották, arra kértük, mutatkozzon be olvasóinknak. — Huszonnégy éves leszek, egy éve vagyok Nyíregyházán, még egy éves szerződésem van a TK-val. A főiskolán a negyedik évet végzem földrajz-testnevelés szakon. Székesfehérvári születésű vagyok, ott kezdtem kosarazni a Videotonnál. Mikor leérettségiztem Szegedre hívtak, ott egy évig voltam. Utána felvettek Szombathelyre a főiskolára, két évig ott játszottam, s onnan kerültem ide. — Az itteni teljesítményeddel elégedett vagy? ^ — Úgy gondolom, amit vártak tőlem, azt teljesítettem. Nagyon sokat játszottam, a statisztikám sem volt rossz. A helyzet- kihasználásokban még javulhatnék, de a dobásbiztonságom mostanában sokat fejlődött. — Mi a véleményed az új csapatról? — Még nem sokat játszottunk együtt, ezt most sajnálatos sérülések is akadályozzák, így még időre van szükség, míg a csapatjáték zökkenőmentes lesz. Mindenesetre szerintem egyáltalán nem gyengültünk. Ezzel a csapattal ugyanarra a teljesítményre képesek leszünk, mint tavaly. — Az igazi kérdés az, hogy sikerül-e előbbre tépni?-— Ebben a gárdában erre is meg van a lehetőség. Sajnos az idén sokkal nehezebb ezt teljesíteni, mint tavaly. Határozott, a kitűzött célokra összpontosító menedzseléssel és szakmai tevékenységgel elképzelhető. —Elsősorban, mint megválasztott csapatkapitányt kerestünk meg. Váratlanul ért a felkérés? — Azt gondolom, azok szavaztak rám, akikkel már tavaly is együtt játszottunk. Természetesen ennek a bizalomnak örülök, de látom az ezzel járó felelősséget is. — Tavaly nem sikerült a feljutás, s ebben az is közrejátszott , hogy nem alakult ki igazi csapat, mindenki küzdött egyénileg, de nem mutatkozott az a plusz erő, ami egy közösség összefogásából eredhet. Ezen lehet változtatni? — Szerintem kell is. No persze, ennek a csapatszellemnek a kialakítása nem csak rajtam múlik. A többi játékosnak és a vezetőknek is lesz ezügyben tennivalója. —A csapatkapitánynak kell a többi játékos véleményét, kéréseit is továbbítania. Ezt is vállalod? — Természetesen, talán azért is esett rám a választás, mert eddig sem rejtettem véka alá a véleményemet. Szerencsére eddig komoly problémák a csapat és a vezetőség között nem voltak. A szakosztály az ígéreteit maradéktalanul teljesítette. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden tökéletes. Gondolom, a hibák kijavításánál rám is számít majd a szakosztályvezetés. Most én nőttem meg, vagy a palánk ment össze? A legfontosabb feladat azt belátni, hogy az A csoportban csak profi szellemű játékosokból álló és profi módszerekkel menedzselt csapatoknak van helyük. , —A bajnokságig hátralévő idő elég lesz a csapatépítésre? — Optimista vagyok, úgy gondolom, ebben a csoportban a legjobbak közé tartozunk, s a bajnokság első szakaszában arra kell készülnünk, hogy a továbblépés alapjait lerakjuk. Révay Zoltán Balkány a következő négy hazai mérkőzését a szövetség által kijelölt pályán köteles lebonyolítani, ahová szövetségi ellenőrt küldenek, és megerősített rendezői gárdát kell biztosítani a pályaválasztó csapatnak. A balkányi pálya eltiltása csak a hazai csapatra vonatkozik, a megyei első osztályú Biri továbbra is szerepelhet ott. Arról, hogy Balkány az elkövetkező mérkőzéseit hol játssza, hétfőn döntenek. A szövetség vezetői várhatóan a nagykallói pályára voksolnak majd, hisz ez látszik a legkézenfekvőbbnek. A másik bizottságnál a Kállósemjén— Kocsord mérkőzés félbeszakadása okainak kiderítése sokkal több nehézséget jelentett. A két csapat és a játék vezetők nyilatkozata több ponton is eltért. Az ellentmondásokat a bizottság vezetőjének határozott fellépésével is csak részben sikerült feloldani. Azt persze senki sem gondolhatta komolyan, hogy a kocsordi játékosok fenyegető fellépése csak ártatlan reklamálás, még ha ez nemzetközi mérkőzéseken is előfordul, vagy hogy csak kocsordi nézők és kocsordi játékosok verekedtek. A fegyelmi bizottság végül is mindkét egyesület vétkességét megállapította. Bűn* tetésük: a találkozó eredményét megsemmisítették, ezért a mérkőzésért egyik gárda sem kap pontot, s a csapatoktól három büntetőpontot levonnak. Két kocsordi játékost, Szabó Zoltánt és Varga Lászlót három-három meccsről eltiltották, Kálló- semjénben a következő három hazai mérkőzésre megerősített rendezői gárdát kell biztosítani. Mindkét legénység három hazai mérkőzésére szövetségi ellenőrt küldenek a vendéglátók költségére. A kállósemjéni egyesület az indoklás szerint elsősorban abban vétkes, hogy nem tudta megakadályozni a pályára illetéktelen személyek bejutását. A vendégek vétkességét a játékvezető elleni fellépésben látta bizottság. Az, hogy körbevették s meghátrálásra késztették, lökdösték a bírót, kimerítette a tettlegesség fogalmát. A játékosok közül kettőt tudott a mezszáma alapján azonosítani a bíró, őket ezért tiltották el. A csapatok mindegyike szigorúnak találta a határozatot, főként a büntetőpontok levonását kifogásolták. A döntés még nem jogerős. Révay Atlétikai reménységeink V. Borbély Anita diszkoszvető A tizenhat éves, 183 centi magas Borbély Anitával edzés után beszélgettünk hét közben a dobóatléták Tiszavasvári úti edzőtermében. Az atlétahölgy már három éve rendszeresen készül a . versenyekre. Nagycserkeszen testnevelő tanára, Fehér László biztatására, hetedikes korában kezdett atletizálni. Ekkor már nővére versenyzett, és eredményei alapján Kerekes László az NYVSC-hez hívta. Anita nem akart lemaradni nővérétől, Zsuzsától, s így azóta is együtt járnak edzésekre. Természetesen versenyeken is sokszor együtt szerepelnek, ilyenkor egymásért izgul a két testvér. A házi verseny eddig döntetlenre áll, Zsuzsa súlylökésben, Anita diszkoszban vezet. Anita azt mondja, ő a jövőben a diszkosz mellett szeretne maradni. Ennek a döbótechnikáját nehezebb elsajátítani ugyan, de a súlylökésben nehezebb az eredményeken javítani. A diszkosznál sok függ attól, hogy tud összpontosítani, hisz a legkisebb technikai hiba is métereket jelenthet. Azt, hogy mekkorát dobott, csak akkor tudja pontosan érzékelni, amikor már földközelbe kerül a szer — meséli Anita, aki nagyon komolyan veszi az atlétikát, nemzetközi szintű eredményeket szeretne elérni. Egy hete a Budapest Bajnokságon sikerült egyéni' csúcsait megjavítania. Súlylökésben 12,93 méter, diszkoszban 39,40 méter a teljesítménye. Azt sajnálja, hogy a tizenhárom és negyven méteres határt nem dobta túl. Kedveli a társaságot a dobóatlétáknál, szerinte edzőjük mindig jó hangulatot teremt, amire szükség is van, hisz sokszor kell monoton és nehéz gyakorlatokat végezniük. A megfelelő erőállapot elérése sok munka eredménye. Ez csak annak sikerülhet, aki maga is akarja. Kerék — így nevezi mesterét — is erre az akaratra épít, s nem hajszolja tanítványait. Ha a csapatban valami csínytevésre kerül sor, akkor abból ő biztosan nem marad ki — mondja az őszinte és jókedély ű gimnazista sportoló. Most épp egy vacsorameghívásra fáj a foga, ugyanis ha a még hátralévő versenyeken sikerül a tizenhárom és a negyven métert túldobnia, akkor mestere elveszti a fogadást, és máris rendelhet egy asztalt valamelyik előkelő étteremben. Edzője is lehetne óvatosabb, hisz a fogadásokban állítólag Anitának van szerencséje, s ezt eddig Kerekes László két farmerdzsekije is bánta. A jövő tervei közt elsősorban a nyíregyházi ifjúsági Eb szerepel. Anita reméli, sikerül tavasszal akkorát dobnia, hogy indulhasson, bár a versenyen nála két évvel idősebbek is rajthoz állhatnak. A Vasvári Pál Gimnázium második osztályos tanulója azt még nem tudja, hogy a gimnázium után mit fog csinálni. A beszélgetés után Kerekes László elmondta, hogy szerinte is elképzelhető Anita indulása az ifjúsági Eb-n, de erre külön nem készülnek, hisz bőven van ideje arra, hogy az ifjúságiak között bizonyítsa tehetségét. R. Z.
