Új Kelet, 1994. szeptember (1. évfolyam, 137-162. szám)
1994-09-07 / 142. szám
UJ KELET MEGYÉNK ELETEBOL 1994. szeptember 7., szerda 5 A fesztiválgyőztes Bessenyei Színkör Budapesten rendezték meg az V. Országos Diákszínjátszó Fesztivált. Az első helyezést elért nyíregyházi Bessenyei Színkör Színjátszó Egyesület vezető rendezőjét, Szántó Sándort kérdeztük. — Milyen darabbal indultak? — Arisztophanész: A nők ünnepe című komédiáját mutattuk be. Már a fesztivál első napján bonyodalmat okozott, hogy az öt jelentkező színjátszó csoportból hárman visszaléptek, így csak a miskolci együttessel maradtunk versenyben. Az előadások végeztével a zsűri úgy találta, hogy a két becsülettel helytállt társulat közül sorsolással fogják eldönteni az elsőbbség jogát. A szerencse nekünk kedvezett, így mi lettünk a fesztiválgyőztesek, bár ez az elbírálás elég furcsán érintett mindnyájunkat. — Meddig készültek ezzel a darabbal? — A nyári szünet két hónapjában dolgoztuk ki a darabot, úgy, hogy ezt a több mint kétezer éves történetet próbáltuk mai megvilágításba helyezni. — Kik a társulat tagjai? — 1980 óta működünk Bessenyei Színkör néven, a tagok pedig folyamatosan cserélődnek az évek során. A mostani társulat fiataljainak nagy része ezen a nyáron gyűlt össze. — Milyen darabokat játszanak? — Általában gyerekdarabokat adunk elő, melyeket a megye számos városában iskolai — néhol bérletes — előadásokon mutatunk be. Ez a program ősztől ismét beindul Nyíregyházán. Minden második vasárnap itt a Kö- lyökvárban tartunk majd előadást, melyre minden érdeklődőt szeretettel várunk. Most kezdjük próbálni Sármándi Pál: Lekvár Peti című mesejátékát, és emellett a múlt évadban már játszott Elátkozott farkas című darabot játsszuk újra. Krasznai Kata Brita-vizet a pohárba! Ki ne látott volna még a csapvízből főtt tea tetején úszó finom olajréteget. Ez fogja a fazék oldalát, de a teáscsésze tetején is kellemetlen peremet képez. Mindezért a vízben lévő karbonát és a klór a felelős. Ha sikerül kivonni, a probléma egycsapás- ra megoldódik. A problémát a Brita cég ismerte fel, s a Merlin Kft. által forgalmazott víztisztító berendezését a múlt hét végi Orczy-kerti vesenapon mutatta be az egész országból odasereglett vesebetegeknek és gyógyítóiknak. A szerkezet a napi 3 liternyi vízszükséglet megszűrésére szolgál. Külön előnye, hogy a vízben lévő, s a szervezet ionháztartásához szükséges nyomelemeket, nátriumot, káliumot, nem választja ki. A kávé az így kezelt vízzel főzve erősebb lesz, így a korábbinál kevesebb kávépor is elég a „feketeleveshez”. Ára sem túl borsos, mindössze 2400 forint. Igaz, az ioncserélő és aktívszén-betétet 60-100 literenként vagy 3-4 hetente cserélni kell, ami alkalmanként 600 forinttal apasztja az erszényt. Az egészség viszont megfizethetetlen. S hogy mit kell tudni még a vesenapról? 1991 óta immár negyedik alkalommal rendezték meg augusztus utolsó vasárnapján a szokott helyen a VORSZ—Vesebetegek Országos Szövetsége -— rendezésében. Folyt az ingyensör, a pályán meg a kötélhúzás. Az idén ez utóbbi baj nélkül lezajlott, bár az elején Vigyázó László mókamester nagyon félt. Tavaly az egyik néző izgalmában szívrohamot kapott, elsősegélyben kellett részesíteni. Ezért is nem köthettek fogadásokat a nézők a hétfős (nem másnapos) csapatokra. Apropó: másnaposság. A tűzoltóautókból mért HBH sör szeszmentes volt, így nem sikerült berúgni tőle. Aki szállni akart, a Győri Repülőklub felfújt hólyagjához, egy hőlégballonhoz igyekezett, de Török Sándor kapitány és csinos segítője, Hudy Irén csak nem akart felemelkedni. Sebaj, talán majd jövőre... Z.TA Ezt egy életen ét kell játszani Beszélgetés Hevesi Tamással a nagy visszatérésről, a zenéről és a házasságról Egy divatbemutatón sztárvendégként Mátészalkán, a művelődési központban sze- repelt/íevesí Tamás, napjaink könnyűzenei életének legün- nepeltebb sztárja. Közel egyórás műsorában — amely nem szokványos playbackes tá- togás volt, hanem igazi éneklés — a régi, ismert LGT dalokat szinte eredetiben hallhattuk. Ugyanakkor másik oldaláról is megismerhette a közönség: láthattuk, mint showmant, sőt olykor cikiző humorát is megcsillogtatta. Nem csoda, hogy a közönség alig-alig akarta leengedni a színpadról. Aztán az öltözőfolyosón újabb meglepetéssel szolgál: nincs rohanás, nem mondja, hogy siet, mert előadás lesz, vagy, hogy még Pest innen 300 km-re van... Sőt! Van ideje, türelme az autogramokra és a rajongókkal még közös fotózásra is sor kerülhet, így sűrűn villognak a vakuk. — Meglepett á műsorod paródiarésze, hiszen erről az oldaladról nem nagyon ismerünk... — Nem tudom, ez honnan jön, de erre az utóbbi pár évben jöttem rá, elsősorban akkor, mikor magamra voltam hagyatva különböző országokban egy szál gitárral... Ezek a poénok maguktól jönnek, mert amúgy soha nem szoktam törni magam, elég lusta típus vagyok. Különben évekig jártam az országot különböző vidám műsorokkal, de akkoriban, ha bejelentették a nevemet, még csend volt a nézőtéren. Most már kicsit „zajosabb” a közönség. — Néhány viszonylag befutott szám — a Csíkos napernyő, Jeremy — és a Névtelen Nulla feloszlása után évekre eltűntél. ■— Külföldön voltam, de az az igazság, hogy nem tudnám itthagyni ezt az országot. pedig nagyon-nagyon sok minden nem tetszik. Ami viszont meglepett az, hogy például a nálunk sokkal szegényebb országokban, mint az indonézeknél vagy a malájoknál, sokkal boldogabban, pozitív gondolkodással élnek az emberek. Mi pedig, úgy érzem, nap mint nap tele vagyunk nehéz kérdésekkel, borúlátóan, elkeseredetten nézzük a világot. — Milyen nyelven énekeltél külföldi fellépéseiden? — Tanultam németül, franciául és angolul. Ez utóbbi a fő nyelvterületem. Elsősorban olyan dolgokat vettem elő, amelyek szórakoztatták a közönséget, például operaparódiákat csináltam. De felléptem meghökkentő dolgokkal is: bennszülött dalokat találtam ki, kínai dalokat „játszottam” úgy, hogy a szövegnek semmi értelme nem volt, de kínaiul hangzott... — Ezt egy életen át kell játszani... Ezzel a dallal és új lemezeddel visszatértél, mégpedig nem is akárhogyan. — Hát örülök neki... Megmondom őszintén én nagyon féltem, mert például a Névtelen Nullát nagyon sokan fel akarták újítani, de én az ilyen visszatérésnek nem vagyok híve. A Névtelen Nullát én találtam ki, tulajdonképpen én voltam a vezérfonala, de ezt a korszakot egyszer végleg lezártam. Éppen ezért tartottam a visszatéréstől, de hála istennek jól sikerült. Most sem én ajánlkoztam, hanem Presser Gábor, Geszti Péter és Sztevanovity Dusán keresett meg, s a vége egy világraszóló videoklip és egy nagylemez lett. — Az első nagylemezed rekordidő alatt — négy hét és két nap — aranylemez lett. Kiknek ajánlanád a lemezen hallható dalokat? — Elsősorban azoknak, akik szerették az LGT-t, habár ők biztosan azt mondják, hogy az eredetit szívesebben hallgatják. Bár sok levelet kapok, melyben azt írják, hogy nekik jobban tetszik ez a változat, mint a régi. Persze most 1994 van, és más fülekkel hallgatjuk a dalokat, ezért nem szabad összehasonlítani a kettőt. Ajánlom a lemezem azoknak is, akik szeretik a vidám hangvételű dolgokat. Egyébként kortól függetlenül ez a zene mindenkihez szól. — Újabb lemez várható mostanában tőled? — Decemberben szeretnénk megcsinálni a második lemezt, ami várhatóan március elején fog megjelenni. Ezen főleg saját dalok hallhatók majd, és lesz rajta két Presser-Dusán szerzemény is. — Nemrégiben megnősültél... Hogy érzem magad mint ifjú férj? — Köszönöm szépen, nagyon jól. Örülök, hogy egy ilyen társra akadtam, mint Kriszti. Évek óta együtt vagyunk és most úgy döntöttünk, hogy miért ne házasodnánk össze? Hét éve ismerjük egymást, s ezalatt, a szakmánk miatt — Kriszti versenytáncos volt — sokat voltunk egymástól távol is. Én nem érzek különbséget, illetve inkább pozitív irányú változást veszek észre magamon. Úgy érzem, hogy most még jobban felelősséggel tartozom neki. E különleges név hallatára az emberek igencsak felkapják a fejüket. Ladó János könyve — a Magyar utónévkönyv — szerint a Kötöny név — amely a török nyelvekben igen gyakori — jelentése: élőlény hátsó része. A névadás a korabeli szemlélet szerint a szülőknek azt a kívánságát fejezte ki, hogy az újszülött fiú felnőtt korában jó lovas legyen. — Hm. Igen. A keresztnevemnek azért van egy kis története. Édesapám, aki ma Szentesen lelkész, az Egyesült Államokban tanult. S az ott szerzett tapasztalatok és élmények hatására döntötte el, hogy születendő gyermekeinek kizárólag magyar nevet fog adni. így kaptuk meg mi, a hét fiú a hét vezér egy-egy nevét. (Anonymus szerint a hét vezér: Álmos, Előd, Ond, Kund, Tas. Huba. Töhötöm.) A Kötöny név pedig egy kun király, Kuten nevének mai változata. Egyébként családunkban a 27 unokának is magyar neve van. Én egy kicsit kilógok a sorból e téren, hisz az én gyermekeim: Katalin, Melinda és Péter. —Az Ön édesapja, mint már említette, református lelkész. Az alma tehát nem esett messze... SÍPOS — így van. Négy fivéremmel együtt hitbeli meggyőződésből választottuk e nehéz, ám szép hivatást. Bár az indulás nem volt könnyű. Fiatal lelkészként Ramocsaházára kerültem. Az itt lévő gyülekezet lelkileg s anyagilag is teljesen meg volt törve. Senki se merte „vállalni” őket, ám nekem sikerült felkarolnom a híveket, s ez bizony igen nagy örömmel tölt el. — Ön mindemellett a sport szerelmese is, ha szabad ilyet mondanom. Hiszen Ön NB I-es kézi- labdás volt egykoron — erről testalkalata is árulkodik, mintegy 2 méter magas, igen széles váltakkal. ' — Gyermekkoromtól fogva szeretem a sportot. A nagybetűs sporttal tulajdonképpen Debrecenben, a Református Kollégium és Gimnáziumban találkoztam. Itt többek között atletizáltam, súlyt löktem...Bálint Mihály, az akkori testnevelő tanárom ismertette meg velem a kosárlabda rejtelmeit. Nagyon jó kis kosarascsapat jött össze, többek között városi bajnokságot is nyertünk. Majd Biharkeresztesen egy meccsen felfigyelt rám a Debreceni Dózsa akkori ügyvezető igazgatója, s az ő hívására mintÖTÓRAI TEA KUND KÖTÖNNYEL egy 5 évig a Dózsában kéziztem. Nagyon örülök, hogy sikerült összeegyeztetnem a hivatásomat a sporttal. S szerencsére nem csak nekem. Hogy egy-két nevet említsek, Kovács Sándor NB I-es focista, Jakab Sándor kapus volt... — Ön negyedszázada református lelkész. Mikor jut ideje arra, hogy családjával elmenjen pihenni, nyaralni? — 25 év óta először most adatott meg, hogy vakációzzam. Nemrég jártam a feleségemmel Svájcban. Egy hónapot töltöttünk itt, Locamóban. Ide szinte a világ minden részéből jöttek lelkészházaspárok pihenni: Lengyelországból, Romániából, Németországból, Franciaországból, Dániából... Voltak itt anglikánok, ortodoxok...S éppen akkor pihent Locamóban egy lengyel katolikus püspök felesége is! Oka pápa külön engedélyével kelhettek egybe. Nagy szeretetben és békességben éltünk itt, s rengeteg kedves élményünk van. Megmásztuk Svájc 2-3000 méteres hegyeit, kirándultunk Velencében, ahol egy utcán eldobott Szerencsi Csokoládégyár feliratú csokipapír árulkodott magyar turistákról. Svájc gyönyörű ország, mindenhol rend és tisztaság, ám mégsem szeretnék ott élni. Hogy miért? Mert tele vannak félelemmel. Félnek a szegénységtől, az éhínségtől. — A szegénységtől és az éhínségtől!? — Igen. Svájcban például azért is van sok szelídgesztenyefa, mert valaha óriási pusztítást végzett az éhínség, s akkor egyedüli táplálékuk a szelídgesztenye volt... — S végül visszakanyarodva hivatásához, hogyan vélekedik Ön arról, hogy az utóbbi években, úgymond divat lett a hit. — A hit nem divat kérdése. A rendszerváltás után egy nagy vallási hullám söpört végig az országban. Ennek egyik oka, hogy „jó volt a terep”, hisz felnőtt egy olyan nemzedék, amelynek nem volt sem istenfogalma, sem vallási élménye. És sokakat érdekelt, hogy mi is ez. A másik oka pedig, hogy felkapták az egyházakat. Vagyis valóban divat lett. Az egyházak reflektorfénybe kerültek, meghívták őket ide, meg oda. És sokan ebben remek érvényesülési lehetőséget láttak. Ez, és még sok egyéb viszont ellenszenvet szült az emberek többségében. No, és persze jöttek a kis szekták: a kris- nások. a jehovák, a mormonok...Egyes szekták tanításai viszont elég veszélyesek. Nagyon fontos a tisztánlátás. Meg is teszünk mindent azért, hogy az embereknek s híveinknek megmutassuk a helyes utat. Ezért is örülünk, hogy hitoktatásainkon mintegy 1500-1600 általános és középiskolás fiatal vesz részt. Vízi Krisztina
