Új Kelet, 1994. szeptember (1. évfolyam, 137-162. szám)
1994-09-01 / 137. szám
MÁTÉSZALKA ÚJ KELET I ÚJ KELET MÁTÉSZALKÁN A várossal Az első tíz évet nem nagyon tudom visszaidézni, illetve nem nagyon emlékszem dolgokra, mert akkor még a szüleim irányítottak. A gimnázium elvégzése után két évre elkerültem Deb1 recenbe egy fotósiskolába. Ennek elvégzése után jöttem haza és kezdtem-meg első vállalkozásomat. Közben járkáltam jobbra-balra, próbálkoztam: voltam pincér, portás, akasztott ember, amit el lehet képzelni. Hát, végig kell járni az embernek minden ilyesmit, hogy végül is rájöjjön, hogy mi a jó neki. Aztán rájöttem arra, hogy nagyon nem szeretem azt, ha engem irányítgatnak, így kezdtem saját vállalkozásba. Először lettem fotós, iskolákat, óvodákat fényképezgéttem. majd utána a Sooter'sszel közösen nyitottam egy kis boltot, ami úgy egészében megnőtt, kifejlődött. Ez a mai napig is működik. A terveim között van az is, hogy a szű\ebb kis környékünkön egy olyan, hálóiat- félét alakítsak ki ebből a boltból, szálkái központtal. A legnagyobb előrelépés az elmúlt négy évben történt, amikor a lehetőségek megnőttek, szabadabbá vált az ember, és egy kicsit szabadabb mozgásteret engedtek az ilyen magánvállalkozóknak. Végül is végzem a dolgom, dolgozok, mint mindenki, és szeretem a munkámat. Megmondom őszintén, próbálkoztam, elmentem Nyíregyházára, kaptam egy lehetőséget szintén a Sooter'snél, laborvezetői állás lett volna, de rájöttem, hogy én ide tartozom, nekem itt vannak a gyökereim, én itt egyidősen szeretném leélni az életemet, ebben a városban. Szűcs Attila, 25 éves Igény szerint Négyen alapítottuk 1991 nyarán — kezdi mondanivalóját Bársony Sándor, a Poly U Gmk cégvezetője. — A négy tag — Márton László, Imre Béla, Szabó Béla és jómagam — mindegyike az egykori Szatmár Bútorgyárban dolgozott, valamennyien a bútorgyártásban és kereskedelemben jártas szakemberek. Először habszivacs feldolgozással foglalkoztunk itt Mátészalkán, egy bérelt épületben. Később tovább léptünk és Szuhakállón — Kazincbarcika mellett — is létrehoztunk egy üzemet, majd fokozatosan fejlesztettük cégünket. Olyannyira, hogy 1993 áprilisában megkezdtük a kárpitozott bútorok gyártását, s a termelést fokozatosan felfutattuk. így az 1991-es termelési értékünk, amely 1992-ben nettó áro"n 2,6 millió forint volt, elérte a 40 milliót. Jól mutatja a fejlődésünket, hogy ezt az értéket ebben az élben szeretnénk megháromszorozni, vagyis a terveink szerint 1994-ben el kívánjuk érni a 110—120 millió forintot. Ez a felfutás azt is jelenti, hogy mindkét üzemünkben jelentős létszámbővítést hajtottunk végre. Kereskedelmi tevékenységünk közel 40 boltra terjed ki, elsősorban a Dunán erről. de fokozatosan építjük a dunántúli piácot is. Máris vannak vásárlóink az ország másik végéből is. A termékek megtekinthetők gyártás közben, kiválasztható hozzá a megfelelő szövet, megadható a szükséges méret. Vagyis a bútort a vásárló igényeinek figyelem- bevételével készítjük el. Munkatársaink vállalnak belsőépítészeti munkálatokat is. így számos polgármesteri hivatal, általános iskola belsőépítészeti munkálatait végeztük az utóbbi időben. Franciaágyaink például eleve többféle méretben készülnek, hiszen a megrendelő választhat a 140 cm-es szélességtől a 180 cm-ig. Termékeinkre egyéves garanciát vállalunk, s űz ezidő alatt bekövetkezett hibákat díjmentesen kijavítjuk. A gyártásnál történő szigorú minőség-ellenőrzés azonban biztosítja azt. hogy ez a gyakorlatban szinte soha ne fordulhasson elő. Kétszáz éves géppel is dolgozik... Divatáru és kötél Amikor a Tóth Zoltán vállalkozóval való beszélgetésre készültem, kicsit gondban voltam. Nem tudtam ugyanis magamban meghatározni azt a foglalkozást, amelyet ő űz. Kötélverő? Köteles kisiparos? Kötélgyártó? Először arra kértem, erről világosítson fel bennünket. — Ez egy ősi mesterség, amelyet déd- nagyapám, nagyapám és apám űzött, immár évszázada — kezdi a beszélgetést Tóth Zoltán. — Én gépészmérnöki képzettséggel, a labdarúgó-pályafutásomat befejezve 1975-ben kezdtem hozzá. Akkor, amikor a tsz-ek nagy kötélfelvásárlók lettek, s az országban még rengeteg állatot tartottak. Egyébként mindhárom elnevezést használják a mi mesterségünkre, tehát a kötélverő, kötélgyártó, vagy éppen „köteles kisiparos” mind ezt a szakmát fedik. —On tehát ugyanazt a munkát folytatta, amit ősei? — Nem egészen. Az országban ugyanis én elsők között álltam át a kenderkötélről a műanyagra. Az akkori piacon ez újdonság volt, s mivel olcsóbb volt, igen nagy keletje lett. Ugyanakkor mutatósabb is, bár meg kell hagyni, hogy a kenderkötél továbbra is az igazi, mind időállósága, mind pedig teherbírása miatt. Viszont annyira magas az alapanyag ára, hogy ma már nem egyszerű készíteni. — A kötélgyártás mellett más vállalkozásba is fogott... ■— A nyolcvanas években a vállalkozó az igény. Ha kicsiben is, de még mindig csinálom az ősi mesterséget. — Csak az állattartáshoz szükséges köteleket készíti? — Újabban — megrendelés alapján — szállítok óvodák részére különféle mászóköteleket, kötélhintákat, egyéb játékokat. Ezek is műanyagból készülnek, de itt jóval puhább anyagot használunk. hogy ne sértse fel a gyerekek kezét. Legutóbb a porcsalmai óvodába készítettem ilyen játékokat. A gyermekek nagy örömmel fogadták. — Milyen gépeket használ? — Gyakorlatilag az ősi gépek maradtak meg, ezeket modernizáltuk kicsit, így például módosítottuk az áttételeket. Ez egy kicsit gyorsabbá teszi a mai munkát. Olyan jó minőségű gépeket készítettek egykoron, hogy van olyan is, amelyik közel kétszáz éves, és még mindig jól működik! Ezek régi, hagyományos, kézihajtású gépek, de a célnak megfelelnek, mert nem nagyüzemi termelést kell most már folytatni. — A környéken egyedül űzi ezt az ősi mesterséget? — Fehérgyarmaton, Nagyecseden van még rajtam kívül kötélgyártó.” Az én műhelyem egyébként Tyúkodon van, a feleségem is odavalósi. — A család tagjai ismerik a szakmai fortélyokat? — Nagyjából, hiszen mikor nagyban ment a kötélgyártás, bizony mindenkit be kellett vonni a munkába: a szülőket, a fes jelenleg két butikom van Mátészalkán. Ezeket a feleségemmel közösen vezetjük. Erre azért is volt szükség, mert a kötelek iránti kereslet nagyon visszaesett, hiszen az állatállomány jelentősen csökkent. Látszólag ellentmondásos, de jól megfér egymás mellett a divatáru és a kötél. Ha valakinek szüksége van valamilyen kötélre, a butikban is megkeres. Elsősorban olyanokat kémek, amelyek az állattartóknak ma is szükségesek. Például a hordókötél, hajtószár, kötőfék. Ma is szükséges sómat bővítettem divatáru-kereskedéssel, a marhakötél is, bár erre is egyre kevesebb leségemet tekemet is II 1994. szeptember 1., csütörtök 5 Hogyan tovább? Kertész István Vékont Miklós Erről kérdeztük Kertész Istvánt, aki az MSZP színeiben bejutott a parlamentbe és ár. Vékony Miklóst. 6 az elmúlt négy évben mint MDF-es országgyűlési képviselő tevékenykedett. Mindketten a 9. sz. választókerületben kapták a bizalmat. Kertész István: A kérdésre válaszolva, igazából még nem tudom eldönteni, hogy mi is legyen a jövőmmel, mi is legyen az a módszer, amellyel ezt a kettős életet sikernél át lehet vészelni, úgy is, hogy a szakmámban is és a családomban is megtaláljam azt a kielégítő megoldást, amelyet négy év után meg kell, hogy találjak, különben meglepetések érhetik az embert a későbbiek során. Ma még nem érzem csak a váráRozás- nak a súlyát a képviselői munkában, még az országgyűlés komolyabb munkát nem végzett, megalakult, a várakozásaimmal ellentétben talán egy kicsit prózaibb volt a körülmény. Azt már érzékelni kellett ét érzékelni is lehetett, hogy ebben az országgyűlésben sok lesz az üresjárat. Nagyon sokan vannak, akik szereplési ambícióval erősen megáldottak, és ez sajnos elveszi azt az időt. amit egyéb célra lehetne fordítani. Ebből következik az egyik legfontosabb elhatározásom, hogy ha nem tudok értelmeset és fontosat mondani , akkor sem az országgyűlésben, sem a közvélemény előtt nem fogok feleslegesen szerepelni. Dr. Vékony Miklós: A választásokat követően első feladataim közé tartozott, hogy gratuláljak és felajánljam segítségemet Kertész Istvánnak, talán lehet hasznosítani a négy éves parlamenti tapasztalatot. Az ügyvédi pályámhoz való visszatérés nem volt nehéz, hiszen valahol mind az ügyvédi, mind a képviselői szakma jó értelemben véve képviselet, így a két pályát átjárhatónak tartom. • Ugyanakkor nem szakadtam el teljesen a politikától sem, mert Budapesten létrehoztam egy lobbiirodát, amely irodának az a feladata, hogy a társadalomban felmerülő érdekeket közvetítse a kormányzat és a parlament felé. Úgy gondolom, hogy ilyen irodákra szükség van. mert képviselőként tapasztaltam, hogy hányán próbáltak megkeresni, és hány olyan érdek vetődött fel vagy jelent meg, amelyet nem tudtak megfelelő formában tolmácsolni. Az irodának ez a feladata. Számomra meglepő volt, hogy az ügyvédi szakmába vis2- szatérést követően szinte már másnap mennyien kerestek megT-,te,hút, mintha ez á négy év ki sem esett volnaj ilyeű értelemben a visszatérés könnyűnek mondható- Ugyanakkor most kívülről nézve az elmúlt négy év folyamatát, érzékelem azt, hogy számos olyan probléma halmozódott fel, ami megoldásra vár. Egyik legnagyobb gondnak tartom most.a korrupciónak az elterjedtségét, amely a közélet minden területén megjelent. A másik legnagyobb problémának tartom a pénzpiac teljes hiányát. Úgy érzékelem, hogy az új kormányzatnak a pénzügypolitikája folytatása a korábbi kormányzati pénzügypolitikának, de mondhatnám azt, hogy Békési önmagához tért vissza, 89-es és 90-es önmagához. Én azt hiszem, a pénz további kivonása a gazdaságból semmilyen körülmények között sem fog a gazdasági fellendüléshez elvezetni, sokkal inkább osztom a szintén volt szocialista párti Medgyessy Péternek az álláspontját, aki talán azért is nem vállalt kormányzati tisztséget, mert nem ért egyet Békési gazdaságpolitikájával, akinek az az álláspontja, hogy a gazdaságot élénkíteni kell, és az a pénzügypolitika, ami 89-ben, 90-ben eredményes lehetett, nem biztos, hogy 92- ben vagy jelen esetben 94-ben eredményes lehet. Az összeállítást készítette: Aradi Balogh Attila, Pénzes László, Szamosi István Biztos bázis A Mátészalka és Vidéke ÁFÉSZ fél évszázada látja el Mátészalka város és a környező községek lakosságát élelmiszer, ruházati és iparcikk árukkal — kezdte beszélgetésünket Szombathy Attila, a szövetkezet elnöke. — A Mátészalka és Vidéke ÁFÉSZ nemcsak talpon maradt a számos magánvállalkozót és vállalkozást magában foglaló versenykörnyezetben, hanem lépésről lépésre bővíti piaci részesedését működési körzetében. — Jelenleg az ÁFÉSZ Mátészalkán a Kraszna Áruházat, három iparcikk-üzletet, hat ABC-diszkontáruházat, egy élelmiszerüzletet, a környező 15 községben pedig további huszonöt ABC-diszkon- tot, élelmiszerüzletet és egy Tüzép-teJ lepet üzemeltet hagyományos tonnában, I eredményesen. Üzleteink sikerének titka: nagy választék, alacsony áron. Biztos bázisunk lett az elmúlt évben megyénkben is megalakított úgynevezett PRO-COOP nagykereskedelmi beszerzési háttér.---Nagy hangsúlyt fektettünk arra is az elmúlt években, hogy jellegzetes arculatot alakítsunk ki, hogy vevőink, de az átutazók is, üzleteinket külső megjelenésük alapján felismerhessék. További célunk stabilan gazdálkodni extenzív és intenzív hálózatfejlesztési módszerekkel, tisztességes és megbízható piaci magatartással piaci részesedésünket növelni, hogy a vásárlók mindenütt megtalálhassák a jellegzetes .,CO" emblémás üzleteinket, és azokban bizalommal vásárolhassanak!
