Új Kelet, 1994. szeptember (1. évfolyam, 137-162. szám)

1994-09-30 / 162. szám

] [V i • •_____ / Tü 1994. szeptember 30., péntek Vargányaleves: A nyári vargánya, az ízletes vargánya, a király vargánya, a sár­gahúsú vargánya megfelelő alap­anyag. Mindkét levestípus alkalmazható, de pároláskor jót tesz egy mokkás­kanál ecet és két-három mokka­vagy annyi kristálycukor. Feltárja a gombasejtekben lévő ízanyagot, melyek olajosán kötve vannak. Kevés fűszerezést igényel (hagyma, ételízesítő, bors). A tejszínes gombaleves gaz­dagítható a levesescsészében habos­ra kavart egy-két tojássárgájával, amire lassan, vékony sugárban adagoljuk a kész levest állandó keverés mellett. Tűzre már nem sza­bad visszatenni, mert a tojás össze­fut benne és élvezhetetlen lesz. Nen télink? „Felesleges a polgárok kedé­lyeit srófolni...” Persze hogy felesleges, de lapítani azért nem kell ilyen látványosan. Az állami nép- egészségügyre aztán tényleg nem jellemző a pánikkeltés. „Nem félünk a farkastól, nem esz meg, csak megkóstol!” Mi nem félünk, mert bátor a magyar. Mit neki egy kis ragály — ici-pici bacika—, megküzd vele. Határt lezárni? Hogy kép­zelhetünk ilyet? Még ellenőriz­ni sem kell, kérem szépen. Ez a baci nem olyan bací ám, mint a régi történelmi baci. mi több: intelligens is — nem jön nyu­gatra. Ha el is téved a határig, meglátja a határőregyenruhát, fékevesztetten rohan vissza ere­deti otthonába, a Krím félsziget­re. No, és ha bejön? Szép nyu­godtan köszönünk neki, meg­fenyegetjük egy kis oltóanyag­gal, de emellett udvariasan bel­jebb tessékeljük, és tovább en­gedjük nyugat felé, hadd is­merkedjen az óceáni éghajlattal is. Mert, kérem szépen, a mag­yar nem betegedhet meg (annak ellenére, hogy már van gyanús eset), mert a jelenlegi állami népegészségügynek olyan rutin­ja van a kolera elleni harcban, hogy ihaj. Ezen edződik már vagy kétszáz éve. (Egyesek sz­erint gyökerei az őshazába nyúl­nak vissza.) Hallom az illetékesek reflexi­óját: — Ez komoly dolog, ebből nem lehet hülyeséget csinálni! Ha tényleg komoly dolog, akkor—ha nem kísérleti nyúl a magyar — miért nem születik komoly intézkedés, még a megelőzés stádiumában? F. Sípos Új műsorrenddel jelentkezik szeptember 30-ától a Városi Tele­vízió. Péntek délutánonként újra indul a tavasszal már megismert, Gajdos László által szerkesztett Péntek Délután című szórakoztató magazin. A műsorban a nézők kívánságainak eleget téve még több játék lesz, aktuális információkkal, kulturális ajánlattal, sztárinter­júkkal, és természetesen nem ma­rad ki a humor sem. A szórakoztató műsort szombatonként reggel 8 órától megismétlik. A hétfői adások újdonsága, hogy az is 18.00 órakor kezdődik, a félórás mese fél hétkor. Ezt Első negyed címmel az új szolgáltató műsor követi, amely a városlakók ügyes-bajos dolgaival foglalkozik. Tizenkilenc órakor je­lentkezik a Mutató, majd 19.30-tól Híradó, Business- profil és a sport. A hét aktuális várospolitikai ese­ményéről tudósít az este 8-tól kezdődő Nyűt tér című új háttérmű­sor. Természetesen mindkét alka­lommal 20.30-tól a HTV-30 filmje látható, amelynek felelős szerkesz­tője Nagy Miklós lesz. Az új struk­túrával az alkotóknak az a szándé­ka, hogy minél jobban bekap­csolódhassanak a tv-nézők a mű­sorkészítésbe. Mindennek költ­ségeit az intézmény saját bevé­teleiből fedezi, így azok addig ma­radnak életben, míg a televízió tá­mogatókat tud szerezni. A készítők kíváncsiak lesznek a nézők véle­ményére is, így senki ne lepődjön meg, s ne vegye zaklatásnak, ha az adás után telefonon hívja fel a köz­véleménykutató kérdezőbiztosa. A tervek szerint rövidesen heti 3 al­kalommal, hétfőn, szerdán, pén­teken jelentkezik saját készítésű adással a VTV, szerdánként réteg­műsorok várják a képernyők elé az érdeklődőket. Indul egy új sorozat is, amelynek készítői egy-egy napot töltenek el a hadseregben, börtönben, mentősöknél. A kul­turális műsorban pedig ugyanezen a napon láthatnak színházi köz­vetítéseket, illetve Nyíregyháza kulturális életét bemutató össze­állításokat. Lezárult a kísérleti időszak a képújság történetében, a megújult formában mostmár a nap 24 órá­jában folyamatos átszerkesztéssel tájékoztatja a legfrissebb hírekről olvasóit. Télen, nyáron Júlia ízlésesen berendezett hall. mo­dern, kulcsos öltöző, szökőkutas gyerekmedence, kerámia burkolású medencék és dristálytiszta vizű úszómedence, valamint egyéb ext­ra szolgáltatások. Röviden ezek a gondolatok fogalmazódnak meg a Malom utcai fürdő vendégeiben. Kicsit bővebb információt kértünk Pék Jánostól, a Nyíregyházi Fürdő Kft. ügyvezető igazgatójától. —A rekonstrukció, melyet 1990- ben fejeztünk be, 60 millió forintba került. Ezt követően duplájára emelkedett a vendégek száma. En­nek ellenére az üzemeltetése nem nyereséges jelentős önkormányzati támogatásra van szükségünk. — Néhány szó a fürdő törté­netéről? — Tisztasági fürdőként indult 1964-ben. Ezt a jellegét a fürdő­szobás lakások építése következ­tében lassan elvesztette, és a pol­gárok mint gyógyfürdőt vették igénybe annak ellenére, hogy akkor sem volt, és ma sincs gyógyvíz minősítésünk. A vendégek meg­nyugtatására mondom, hogy ugyan­abból a vízrétegből nyerjük a vizet, mint Sóstón. A mélyfúrású kútból 52 fokos thermál- és ásványvíz jön a felszínre, magas ásványi só tarta­lommal. A gyógyvízzé nyilvánítás hosszú és költséges procedúra, egyszerűen nincs rá pénzünk. A fe­dett uszoda 1987-ben átadásra került, mely már előszele volt a fent említett rekonstrukciónak. — Beköszöntött az ősz, bezárt a sóstói strand. Jelentkezik-e ez a vendégek számában? —Egy idő óta kiegyenlített a for­galmunk. Köszönhető ez annak, hogy kicsiben ugyanazon szolgál­tatások mellett még pluszt is tudunk nyújtani. Hőlégkamra, szauna, szolárium, masszázs, fodrászat, pedikűr teszi komplexszé szolgál­tatásainkat. —Mit tudnak tenni akkor, ha egy autóbusznyi, európai fürdőkul­túrával nem rendelkező, láthatólag tisztasági fürdőzésre készülő vendég érkezik. — Sajnos, a jelenség egy idő óta valóban létezik. Meg kellett erősíte­ni az őrszolgálatot, akik ügyelnek a házirend betartására, nem engedik kikerülni a lábmosót és a zuhanyzót, megkövetelik a tisztességes fürdőru­hát, az ittas embereket eltávolítják. — Hogyan védekeznek a fertőző betegségek terjedése ellen? — A vendégek bármely pillanat­ban ivóvíz minőségű vízben füröd­hetnek. A medencékből minden este a teljes vízkészletet lecseréljük. Napközben óránként 20 százalék friss vizet adagolunk, a fertőtlenítés és tisztítás folyamatos. F. S. József Ma nyugodtan ki lehet jelente­ni, hogy hétről-hétre egyetlenegy olyan rendezvény van a városunk­ban, sőt a megyében is, ahol több mint ezer ember jön össze rend­szeresen. Ez nem más mint a férfi kézilabda-mérkőzés. A Nyíregy­házi Kézilabda Club legutóbbi. Szeged elleni bajnoki mérkőzésén is 1500 néző buzdította a fiúkat. Ez a nézőszám remélhetőleg csak növekedni fog, hiszen a csapat csak most, pár hete kezdte a pont- vadászatot a nemzeti bajnokság első vonalában. A lelátókon emberek talál­koznak, üdvözlik egymást, gon­dolatot cserélnek. Megvitatják röviden a világ dolgait, szó esik egymás családjáról, gondokról, bajokról és örömökről is. Lehet, hogy — az egyébként ismerősök — máshol nem is igen talál­koznak. Talán még a mérkőzés előtt, vagy a szünetekben üzletek is köttetnek, vagy éppen tippet kap valaki egy munkahelyre, esetleg ajánl egyet. Hogy miért érdekes ez? A sportrendezvényeknek még van tömegvonzása, de mi van ezen kívül? Szinte megszűntek azok a tömegeket megmozgató rendez­vények. Az emberek eltávolodtak egymástól, mindenki szalad a maga dolga után, nem nagyon fi­gyel a másikra. Pedig néha szük­ség van arra, hogy emberek ta­lálkozzanak egymással. Tudom, most sokakban fel­vetődik, hogy ugyanezt szolgálja a futballmérkőzés is, ott is vannak majdnem ennyien. Ez is igaz, leg­feljebb ott többet szidják a bírót meg a játékosokat. A kézilabda­mérkőzéseknek talán családiasabb a hangulata, az események is kisebb helyen zajlanak, és így az emberek is közelebb kerülnek egymáshoz. Aztán nem utolsósor­ban a cudarabb időben fedett he­lyen csak kényelmesebb izgulni egy mérkőzésen. Ezt a lehetőséget a kézilabda biztosítja kora ősztől késő tavaszig egyfolytában. Távol álljon tőlem, hogy a sportágnak akarok reklámot csi­nálni, nem ez a szándékom. Vi­szont van egy olyan férfi csapata a városnak, amiben nagyon sok pénz van, és ennek kamatozni kell, az­zal, hogy ezreket szórakoztasson hétről-hétre, mert így van értelme. Ma már ilyen világot élünk, csak úgy nem fektetünk pénzt olyan he­lyre, ahonnan nem látunk vissza valamilyen hasznot. Én itt látom az üzletet a kézilabdában, ezt az értéket meg lehet őrizni, sőt lehet ezt magasabb szintre is vinni. Van még hely a Bujtosiban! Elférnek ott, ha muszály, a szurkolók még háromszor ennyien is. A bajnokság jó indult, három mérkőzés, három győzelem, mára már egy vereség is lesz a tarso­lyunkban, de ez is vele jár, főleg egy Veszprémtől nem szégyen kikapni. Azonban következik a többi mérkőzés, a közönség győ­zelmet akar — joggal. De figyel­jünk oda a csapatra, hogy erősek maradjanak, és még erősebbek le­gyenek, hisz nekünk játszanak, a közönségnek...-fuli­Sok városi családnak jól jön, ha így ősszel, a vidéki rokonokat meglátogatva egy kis betakarítás­ra, a rozzant kocsikat telerakva minden földi jóval érkeznek haza a panelbirodalomba. Egészséges a gyümölcs, ez kétségtelen, de a szakszerűtlen tárolása csak bosszúságot okozhat, sőt egyes esetekben tragédiához vezethet. Terészetesen a betonelemek nem a legalkalmasabbak a zöldség,- gyümölcs tárolására, de kis gon­dossággal eltarthatóak hóna­pokig, és az így szerzett vidéki ajándék könnyíti a házi­asszonyok kiadását. Minden betárolásra szánt zöldség,- gyümölcs esetén alpvető szabály, hogy olyan lakásrészben helyez­zük el, ahol garantálható a leg­feljebb a tíz fokos hőmérsékleti különbség, ami nem lehet fagy­pont alatt, és nem haladja meg a plusz tizenöt fokot. Nem helyes a gyümölcsféléket egy tárolóban tartani a zöldségfélékkel, és ha lehetőség van rá, külön helyiség­ben tároljuk őket. A petrezse­lyem, sárgarépa, zeller esetében helyes, ha száraz homokkal, vagy porhanyós földdel betakar­ják. Az almát, körtét időnként át kell válogatni, hogy az esetleg romlásnak indultakat eltávolít- suk az egészségesek közül. Még egy nagy figyelmet érdemlő veszélyről érdemes szót ejteni. Közeledik a szüret ideje. Sokan hozzák az édes mustot a tár­sasházakba, hogy a fürdő­szobában, kamrában kiforrjon karácsonyi bornak. Ezt a fajta mustérlelést kerülni kell, mert mérgező gázok keletkeznek a forráskor, és figyelmetlenség esetén halálos balesetet okozhat. A must inkább forrjon a vidéki rokonoknál, a biztos pincében, hátha borként is meg­ajándékozzák vele a városi ro­konokat. Hullámvölgyben a könyvterjesztés A Bocskai utca elején lévő új Albatrosz könyvesbolt és antik­váriumban a belépőt mindjárt megragadja az, hogy a helyszűke ellenére is milyen szakszerűen osz­tályozzák, különítik el egymástól a különböző tematikájú könyveket. A bolt háromtagú csapatából Bala­toni István tájékoztat: — Most bővülünk újabb 20 négyzetméterrel. Itt lesz az antik- váriumi rész végleges helye, vala­mint a gyermekjátékok árusítása. Az utóbbit kénytelenek vagyunk tenni, mivel a könyvpiac a mély­ponton van. Nincs fizetőképes vásárlói kereslet. A könyvek sajnos drágák, két év alatt négyszeresére is emelkedtek. Talán ha stabi­lizálódnának a könyvárak, akkor beszélhetnék arról, hogy életképes a könyvkereskedői szakma. Addig viszont kénytelenek vagyunk más­sal is foglalkozni és árusítani. —Hol szerzik be a könyveket? — A nagyobbik részét Budapes­ten közvetlenül a kiadótól, vagy a kizárólagos terjesztéssel rendel­kezőktől. Ám Debrecenben is vásá­rolunk.. —Az eladás, a terjesztés? —A boltunkban való vásárlásnál 10 százalék kedvezményt adunk, nagyobb vásárlásnál 15 százalékot. Könyvújdonságainkkal pedig a me­gye könyvesboltjait keressük fel hetente, de szállítunk iskoláknak és intézményeknek is. —Mi jellemzi a forgalmukat? — A pangás! A korábbi értelmi­ségi vevőkörünk leapadt. —Ez összefügg az alacsony kere­settel és a magas könyvárakkal? — Feltétlenül. Ezért is van na­gyobb keletje az antikváriumi könyveknek, mert így a régi ár 50- 70 százalékáért tudják megvenni azt a könyvet, ami új kiadásban akár már a tízszerese is lehet. — Gyakran látni leárazott könyveket egyes eladóknál. — Ez is befolyásolja a könyv­piacot. A hirtelen megszaporodott kis kiadók, mivel a kiadással „be- fürödtek”, ily módon próbálnak meszabadulni a készleteiktől. — Milyen könyveket hoznak megvásárlásra az antikváriumba? — Elsősorban ponyvákat, kri­miket. Érdekes jelenség, hogy az igazán értékes könyveket meg­tartják az emberek, nehezen vál­nak meg tőlük. Ha mégis ilyen könyveket hoznak be, annak igen hamar lesz vevője, új gazdája. Budaházi István

Next

/
Thumbnails
Contents