Új Kelet, 1994. szeptember (1. évfolyam, 137-162. szám)
1994-09-29 / 161. szám
UJ KELET MEGYÉNK ELETEBOL 1994. szeptember 29., csütörtök 3 Díszoklevél az igazgatónak Szombaton délután a budapesti záróünnepséggel véget ért a hallássérültek világhete. Ezen az estén azonban még ragyogtak a szentendrei művelődési ház fényei, hiszen itt került sor több száz halló és sérült ember részvételével az emlékplakettek átadására. A díjazottak között volt Balogh Zoltán, a START Rehabilitációs Vállalat vezérigazgatója is, akivel már itthon, saját irodájában ültünk le beszélgetni. —Számított erre az elismerésre, igazgató úr? — Egészen váratlanul, de kellemes meglepetésként ért. —Saját megítélése szerint „érdemelte” ki a Cházár András arany díszoklevelet? —Ne vegye nagyképűségnek, de a megyében elsőként a START tett valamit a mozgáskorlátozottak mellett a hallássérültekért is. Hat éve foglalkoztatunk és három éve oktatunk siket vagy nagyothalló embereket. — Milyen szakterületeken helyezik el és képzik őket? — Elsősorban varrónő és bőrdíszműves szakokon. A férfiak zöme viszont a TMK-ban dolgozik. —Hány hallássérült embernek adnak így kenyeret? — Jelenleg negyvennek. Ez a megyében élő nagyothallóknak körülbelül a tíz százaléka. —Hol képzik a süketnéma és nagyothalló gyerekeket? —Debrecenben ugyan folyik általános és középiskolás szintű oktatás, de szakmunkástanulókat egyedül csak nálunk, a 197-es Szakmunkásképző Intézetben fogadnak. Jelenleg négy süketnéma és két hallássérült gyerekünk van. A közeljövőben igény szerint komplett osztályt is tudunk indítani, ahová az ország bármely részéből lehetne jelentkezni. — Térjünk vissza a díszoklevélre. Mit kell tudnunk róla? — Hogy lássa, készültem, kicsit utánaérdeklődtem. Évente egy alkalommal adja ki ezeket a díjakat a Hallássérültek Országos Szövetésge. Három kategóriája van, az arany, az ezüst és a bronz. Cházár András gyógypedagógusról kapta a nevét, aki elsőként tett a siketekért. Az arany díszoklevél a szövetség legmagasabb szintű elismerése. Nagyon büszke vagyok rá. Sikli Tímea Fűben, fában orvosság Hajszoló életmódunk, a túltápláltság, a mozgáshiány, a civilizációs ártalmak, a levegő és a vizek egyre nagyobb mértékű szennyezettsége, a permetszerek, vegyszerek mértéktelen használata fokozottan teszi próbára szervezetünket. A betegségek gyógyításában elterjedt szintetikus gyógyszerek szerepét egyre szélesebb körben a természetes gyógyítóanyagok veszik át. Fűben, fában az orvosság, tartja a régi mondás. Nagyon sok esetben az orvostudomány áthatolhatatlan falakba ütközik, tehetetlen bizonyos betegségekkel szemben. A gyógyíthatatlan beteg, mint a fuldokló, kapaszkodna még a szalmaszálba is, sajnos néha túl későn. A gyógyításról, a természetgyógyászatról beszélgettünk a legilletékesebbel, akinek nap mint nap meg kell küzdenie kisebb- nagyobb betegségekkel. Dr. Lakatos Béla, Mátészalka 6. számú körzetének orvosa most 39 éves. A kiváló eredménnyel megszerzett diploma után jó néhány évvel, gyakorló körzeti orvosként tanulta ki a természetgyógyászat fortélyait. Mit tud tenni az orvos és mit a természet- gyógyász? Milyen eredmény érhető el együtt alkalmazva a modem orvostudomány tételeit a hagyományos gyógymódokkal? Erről kérdeztük a doktor urat, kihasználva kevés szabadidejét. Megfér egymás mellett a kétféle kezelési mód, ha az ember kellő körültekintéssel végzi. A természetgyógyászat és a gyógyszeres kezelés mind külön-külön is testre- szabott, egyéni, különösképpen akkor, ha egymással párhuzamosan csináljuk, akár egy időben is. Nagyon jól kell megválasztani a szereket, mert a korszerű gyógyszerek egymás hatását is módosítják. Sok beteg 6-8-10 gyógyszert is szed, és ezek mellé még természetgyógyászati ténykedést is választani, ami a beteg által szedett gyógyszerekkel esetleg akcióba lép, megfontolandó. Meggyőződésem szerint legjobb az, hogyha először feltétlenül a korszerű orvoslás módszereit veszi igénybe a beteg, meg- műtik, sugárkezelésben, citosztatikus kezelésben részesítik, és azután a robolálási (felerősítés) fázisba száll be a természet- gyógyász. Kizárólag természetgyógyászati ténykedéssel is jelentős, olykor a korszerű gyógyításnál eredményesebb gyógykezelés is lehetséges. Hangsúlyozom, hogy olyan súlyos betegségben, mint például a daganat, előbb a korszerű orvoslást kell igénybe venni, majd természetgyógyászati eszközökkel visszaadni a szervezet számára, amit a helytelen táplálkozás során „kifelejtett” magából az ember. Ilyenek a nyomelemek, szelén, kalciumok olyan komplett formában, ami a felszívódásra is kész, és fel is tudja használni a szervezete. Nem utolsósorban meg kell tanulni relaxálni. Az állandó feszültséget a természetgyógyász igyekszik kikapcsolni. —Amikor kezdett elterjedni a természet- gyógyászat, valamiféle féltékenység kezdődött az orvosok között, rosszallóan tekintettek a „mást" akarókra. — Ha erre akar célozni, sarlatánnak tartják az embert a kollégái is. Óvatosan adagolom betegeimnek a természetgyógyászati módszereket, bár kiváló eredményeket ér m el olyan komoly betegségek kezelésében is, mint például daganatok vagy a cukorbetegség. Válogatás nélkül senkit nem szabad természetgyógyászati kezelés alá vetni, mert azoknak komoly mellékhatásai és szövődményei is lehetnek. Mindenféle természet- gyógyászati kezeléssel lehet ártani, ha nem kellő megfontoltsággal tesszük azt. — Említette a relaxálást, a feszültség kikapcsolását... — így van. A testi betegség mindig a lélek betegségének a tünete, valójában az embernek a lelke is beteg, ezért tulajdonképpen minden úgynevezett testi szomatikus betegség mellé kéne egy pszihoterápiás kezelés is. — Elnézve az orvosi rendelők zsúfolt várótermét, ez szinte lehetetlennek tűnik. — Az orvosnak sajnos nincs annyi ideje egy-egy páciensre, hogy el tudjon vele beszélgetni, 15-20 percet igényelne egy beteggel való beszélgetés. A megnövekedett érrendszeri és psichés betegségek arra intik az embereket és az orvosokat is, hogy többet foglalkozzanak a saját egészségükkel, természetesebben éljenek és táplálkozzanak, mivel ez a feltétele egy új és egészségesebb társadalom kialakulásának. Pénzes László Kolera helyett léptette? (Folytatás az első oldalról) Mielőtt megkeresném a városi egészség- ügyi alapellátás vezetőjét, dr. Soós Lászlót, szétnézek a helyi KGST-piacon is, ahol szemét szemét hátán, legalábbis bokáig, derék- magasságban viszont szegényes öltözetű, az átkelés hosszú óráitól és izgalmaitól elgyötört arcú ukránok árusítják a többnyire silány minőségű árucikkeket. Az asztalokat körbejárva vodkát és málnalikőrt, valamint két helyen nagy zacskókban tárolt dióbelet látok. Egy asszony éppen kóstolgatja. A piactér oldalában könyöklős lángossütők és hamburgerárusok fülkéi sorakoznak. Zsírszagot hord szét az eső utáni szél. Dr. Soós László bizakodva fogad. Elmondja, hogy Záhonyban még nem tapasztaltak a kolerához hasonló tünetű betegséget sem. — Egyértelműnek mondható az, hogy a koleravírus terjedése csak ott veszélyezteti a népességet, ahol az infrastruktúra olyanamilyen. Nálunk, ahol vezetékes ivóvíz van a legkisebb faluban is, ahol a csatornázás megoldott, s ahol az élelmiszer-ellátás is jó, véleményem szerint semmi esélye a kolerajárványnak. —Lehetséges, hogy az Ukrajnából érkezők áthozzák a kórokozókat a határon! Arra gondolok, hogy akár a Krímből érkezők is árulhatnak élelmet a záhonyi piacon. — Az élelmiszervétellel kapcsolatban már régen felhívtuk a lakosság figyelmét arra, hogy ne vásároljanak a piacon, még konzervet sem, mert előfordul, hogy azt is hamisítják. A másik dolog az, hogy a kol- erás beteg nemhogy nem indul el a határon, sehová sem tud menni, mert annyira rosszul van. Elméletileg ugyan elképzelhető, hogy valaki éppen a nagyon rövid — pár óra, legfeljebb három-négy nap — inkubációs időn belül átjön. Ha így is lenne, feltétlenül orvoshoz kerül. Azonnal odaviszik, hiszen nem tudnak vele mit kezdeni. Borzasztó mértékű a folyadékvesztés, ami szájon és végbélen keresztül (hányás, hasmenés) folyamatos. Ezt még eltitkolni is lehetetlen. Ha ilyet észlelnénk, azonnal megtennénk a szükséges intézkedéseket, s a betegség nem tudna továbbterjedni. Itt, Záhonyban semmi kolerára utaló jelet nem tapasztaltam. Sokan azt hiszik, hogy keleten minden elemi szintű, pedig ami az orvosi felszereltségünket, ellátásunkat illeti, az magasan az országos átlag fölött van. Hosszú kocsisorok mentén, a szembejövő sávban haladva közelítem meg a záhonyi határátkelőhelyet. Nem zúgnak a motorok, mert minden kifelé tartó tudja: itt várni kell. A határőrség épületében egy tiszt jövetelem célját megtudva elmosolyodik. A Kárpáti Igaz Szó 1994. szeptember 24-i számát tartja a kezében. A cikkből kiderül, hogy nincs kolerajárvány Kárpátalján. Kárpátalja megye KÖJÁL-főorvosa, Volodimir Markovics és Mikola Szakái, a különösen veszélyes betegségek osztályának vezetője szerint még nem észleltek megbetegedést Kárpátalján, s a maguk részéről minden óvintézkedést megtettek az esetleges járvány megfékezésére. Kárpátalja folyóvizeit, 46 pontról mintát véve, folyamatosan vizsgálják. Ennek ellenére a fertőzés terjedésének lehetősége nem kizárt, hiszen az idén is sok kárpátaljai utazott idénymunkára Ukrajna belsejébe, valamint hetenként ezrek és ezrek kelnek útra, hogy a Csemovciban és Ivano-Frankovszkban olcsóbban vett termékeket Kárpátalján eladják. Baráth Zsigmondné főhadnagy, a záhonyi vámhivatal parancsnokhelyettese szerint nincs kolerajárvány-veszély a határon.-— Én úgy hallottam, hogy Önök védőoltást fognak kapni a napokban. Akkor miért van erre szükség? — Azért, mert a záhonyi határátkelőhelyen nemcsak a kárpát-ukrajnaiak, hanem a Krímből érkezők, sőt, az oroszok, grúzok, lettek, litvánok és észtek is megfordulnak. Ez az úr is Odesszából jött - mutat egy vállas emberre, akinek éppen a jegyzőkönyvét töltik ki. —Nem tapasztaltunk olyat, hogy valaki nagyobb mennyiségű élelmiszert hozott volna be az országba. Nem ez a slágercikk. Differenciált vámvizsgálatot végzünk, mert mindenkit tüzetesen megnézni lehetetlen lenne. Szeptember 23-án szóban, 26-án pedig mindenkivel írásban közöltem, hogy mivel járványveszély van, fokozottan tegyenek eleget a higiéniai követelményeknek. A takarítónők a vámosok illemhelyein nem naponta, hanem műszakonként, tehát naponta kétszer cserélnek törülközőt. A munkatársaink pedig az utasok csomagjait ellenőrizvén étkezés előtt a saját érdekükben nyilván alaposan kezet fognak mosni. Való igaz, hogy ennyi embernél a legszigorúbb elővigyázatosság ellenére is előfordulhat kolerás megbetegedés Magyarországon is. Záhony piacterén még mindig mérik a diót. Mivel egyéb élelmiszert nem látok, a főutcán haladva egy-két járókelőtől érdeklődöm: Ráczné Mohán Beatrix nem jár ugyan a piacra, de felindulva mondja: — Én nagyon félek, mert bankban dolgozva mindig számolom a pénzt. Megyek is minden pénzvizs- gálás után kezet mosni. Nem árt vigyázni. Hajdú Tibor újságárus a rádióban hallott a veszélyről. O nem tud védekezni, mert naponta száz és száz emberrel érintkezik. — Szemben a piacon - mondja - szalámiféleségeket és paprikát is láttam már. Suhajdáné Szász Judit tanárnő ugyan reméli, hogy a kolera Záhonyban nem fog elterjedni. Nem tartja helyesnek, hogy hagyják azt, hogy áruljanak a vegyes piacon élelmiszereket is.—Én már láttam meglehetősen gusztustalan állapotban tisztított pacalt, valamint zöldségféléket, sajtot és vajat is - fejezi be a mondanivalóját. Kolerajárvány tehát valószínűleg nem lesz sem Kárpátalján, sem Magyarországon, a szórványos felbukkanásával viszont számolni kell. Kárpátalján augusztus 18-tól kötelezik a kórházakat, hogy a kolerára jellemző tünetekkel bekerülteket olyan speciális laboratóriumi vizsgálatoknak vessék alá, melyekkel kimutatható vagy kiküszöbölhető a koleravibrió jelenléte. Az elkülönítés feltételeit 13 egészségügyi létesítményben megteremtették, az orvosokat pedig továbbképezték. Sajnos, ha nincs is koleraügy, van helyette más. Mikola Szakái, a kárpátaljai megyei KÖJÁL különösen veszélyes betegségek osztályának vezetője nyilatkozatában megdöbbentő kijelentést tett. Kárpátaljának, s így nekünk is, nemcsak a kolera behurco- lásától kell félnünk, hanem a lépfene terjedésétől is. A Krímben, Volinyi megyében már több megbetegedést regisztráltak, s ez a ragályos kór nálunk is bármikor felütheti a fejét. Elég, ha beteg szarvasmarha vagy sertés húsát fogyasztjuk, máris megfertőződhetünk. A fertőzött-levágott állat vére nem alvad meg, mája és lépe szétfolyik. Ha az ember megkapja a betegséget, az a leggyakrabban a bőrén keletkező kelések formájában jelenik meg. Varga Attila Járőröztünk Hollandiában II. Ahol mindig esik az esd Ebben az országban az időjárás szinte állandó téma. Kevés az igazi zavartalan napos idő, s az eső szinte menetrendszerűen megérkezik. A hollandokat ez egyáltalán nem zavarja. Ezt ők úgy nevezik, hogy tipikus holland idő. amikor átnedvesedve, fogvacogva megérkezünk szálláshelyünkre. Reggel korán kell kelnünk, mert a közlekedési rendőrök számára kiépített gyakorlópályára inulunk Lelystadtba. Ott-tartózkodásunk második napján ragyogó reggelre virradtunk. Szükség is volt az égiek jóakaratára, hiszen nehéz napnak néztünk elébe. A gyakorlópályán mint egy óriási terepasztalon mindenféle útviszonyok között és közlekedési szituációban Hollandia valamennyi közlekedési rendőre elsajátíthatja a vezetés minden csínját-bín- ját mesterfokon. A pályához oktatási intézményjói felszerelt tantermekkel illetve kisebb szálloda és étterem is csatlakozik, hogy a hosszabb kiképzésre érkezők számára minden rendelkezésre álljon. Motoros rendőreink először krosszmoto- rokkal gyakoroltak rutinpályán, majd a mindenféle akadályokkal nehezített terep következett. Volt itt hegy, víz, árok, csúszós út, homok. Ezután a gyakorlatokat az MRFK tulajdonában is lévő BMW 750-es motorokkal kellett végrehajtani. Bizony nem volt könnyű az instruktor irányítása mellett a bonyolult feladatokat végrehajtani, de rendőreink s_________________________________________ nagyszerűen helytálltak. A korán reggel kezdődött tréning délután 4 órakor ért véget, s a gyakorlatokhoz képest a hazafelé vezető, körülbelül 200 kilométeres motorozás már igazi jutalomútnak számított. Nagyot kerültünk, hogy valami fogalmunk legyen Hollandia történelméről, s arról az állandó heroikus küzdelemről, amit a víz ellen naponta meg kell vívnia. Csodálatos volt haladni az óriás gátrendszeren, amely a tenger és ma már az édesvizű, korábban tenger borította polderek és csatornák között vezetett. Láttunk gyönyörű falvakat, mint a sajtjáról híres Eidamot, a régi holland népviseletét ma is őrző Volendamot. A városok, falvak nevében oly gyakran előforduló „dam” maga is gátat jelent. A gátak őrzése szinte nemzeti feladat. A legkisebb hiba nyomán a víz azonnal birtokba veheti a kemény munkával elnyert szárazföldet. A szélmalmok állandóan szivattyúzzák a vizet. Itt mindenki tudja és végzi a feladatát. Az időjárás már megint esőt jelent. Angolul csevegünk az időről, mintha Angliában lennénk. Itt amúgy is mindenki kiválóan beszél angolul. A rádió, a tv állandóan közvetíti az angol zenét, a filmeket pedig nem szinkronizálják. Szemünk előtt még ott úsztak a tengeren a gyönyörű hajók és forogtak a szélmalomlapátok, mikor a sok élménytől telítve végre nyugovóra tértünk. Holnap Rotterdam vár reánk.
