Új Kelet, 1994. szeptember (1. évfolyam, 137-162. szám)
1994-09-28 / 160. szám
UJ KELET III II MEGYÉNK ÉLETÉBŐL ii ii 1994. szeptember 28., szerda 3 Szakmai nap és kiállítás Egészségünkért A Nemzeti Egészségvédelmi Intézet Gyógyszer és egészséges élet címmel szakmai napot és kiállítást rendez a nyíregyházi városi művelődési központban 1994. szeptember 30-án. Az előadások 11 órakor kezdődnek, a kiállítás megnyitója 14 órakor lesz. A szakmai napon részt vesz és védnökséget vállal a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke, a Fővárosi Népegészségügyi Tisztiorvosi Szolgálat tiszti főorvosa, a Magyar Gyógyszerész Kamara elnöke és a Magyar Vöröskereszt főtitkára. A tanácskozás előadói - intézményigazgatók, orvosok, gyógyszerészek, tudományos intézetek vezetői - szólnak többek között a háziorvosok és a gyógyszerészek együttműködésének fontosságáról, a háziorvos szerepéről a túlzott gyógyszerfogyasztás visszaszorításában, a gyógyszertámogatási-rendszer új koncepciójáról. A tanácskozáson méltó helyet kap a gyógytermék mint a megelőzés kincse és mint a gyógyszerfogyasztás csökkentésének egyik eszköze. Az egészségügyi világszervezet (WHO) Egészséget mindenkinek 2000-re! program gyakorlati megvalósításának lehetőségéiről és a magyar nemzeti egészségmegőrző program távlatairól is szó lesz. A kiállítást dr. Szi lárd István, a Magyar Vörös- kereszt főtitkára nyitja meg, ezt követően termékismertető program várja az érdeklődőket. FSJ. odás/.on az egyik almáskertben fűrésszel szedték az almát Nyelvtanulás segítséggel Az angol a népszerű Fogadásra volt hivatalos a nyíregyházi ILS Nyelviskola két munkatársa a brit nagykövetségre. Az ott szerzett tapasztalatokról beszélgettem Szatmári Gabriella vezető munkatárssal. — Milyen alkalomból hívták meg Önöket a fogadásra? — Kiss Tibor kollégámmal kaptuk a meghívót abból az alkalomból, hogy az Oxford University Press útjára bocsátotta a magyar általános és középiskolákban használatos oxfordi könyvek tanmenetrendszerét. —Gondolom, az ILS-nél az angol nyelv iránt a legnagyobb az érdeklődés. — Nyelvtanfolyamainkra valóban sokan jelentkeznek, az egyetemi-főiskolai előkészítőnk betelt, pedig nagyon sok diák szeretne még járni. A németen már kevesebben vannak, francia és orosz csoportot nem indítottunk az idén, mert nem volt elég jelentkező. — Melyik kiadóval legjobb az együttműködésük? — Az Oxford University Presszel. Elnökigazgatója, Sir James Arnold Baker most először járt személyesen Budapesten. Az övék a legnagyobb nonprofit érdekeltségű cég Magyarországon. Ingyenes tanári segédkönyveket kaptunk tőlük, ennek egyik része Streetwise, melyet a hagyományos négyosztályos gimnázium első, illetve második osztályában lehet eredményesen használni. — A tanárok munkájának fontos része a továbbképzés. Az ILS-nél hogyan tudják ezt megoldani? — A Munkaügyi Minisztérium segítségével rendszeres lesz a nyelvtanárok területi továbbképzése, aszerint, hogy melyik iskolának milyen jeliegűre van igénye. Sokan szívesen alkalmaznának anyanyelvi tanárt, vagy videóval köny- nyebb lenne az oktatás. Az Oxford University Press és a Televideo Kiadó az idén megállapodást kötött; a Televideo ezentúl kizárólagos joggal terjeszti Magyarország területén a kiadó angol nyelvi kazettáit. Ezek a szerződés értelmében ez év augusztusától nagyon kedvező áron, az eddigi magyarországi terjesztési árnak 40 százalékáért kerülnek forgalomba. — Az ILS-nek milyen a tankönyv- ellátása? — Igyekszünk minden igényt kielégíteni, a legfrissebb kiadásokat azonnal megszerezni. Állandó kapcsolatban vagyunk más külföldi cégekkel is, így a Longman- nal és a Cambridge-dzsel. Ma már a nyelv- tanulás elengedhetetlen feltétele, hogy a tanárok a legújabb kiadású könyvekből tanítsanak. A külföldi cégek pedig szívesen „terjeszkednek” Európa országaiban. Hajdú Gabriella A betörő J úlius végétől szinte mindennap megjelent a Városi Stadionban a teniszpályák környékén. Emberek közé vágyott, nem szerette a magányt, volt része benne egész éjjel, néha szörnyű volt elviselni, főleg ha nem volt elegendő ital altatónak. De a mámorból való ébredés is siralmas volt hajnal körül. Ilyenkor mindig arra gondolt, amikor még együtt volt a családjával. Soha nem gondolta volna, hogy egy raklapokból összetákolt, széllel bélelt kunyhó lesz a „lakhelye” valamikor. Pedig ide jutott. Munkanélküliség, ital, válás, és maradt egyedüli vigasznak az ital továbbra is... Ha élni akart, akkor valamit tennie kellett a napi „betevő” italért, no meg a bagóért is. Jövedelme mindössze nyolcezer forint segély volt. Nem sokáig hordta magánál. Amikor megkapta, pár napra volt csak elegendő. Az igényei még megvoltak, kiváló minőségű ruhái most is ott sorakoztak a „bungalóban” a Jó- kai-kötetek mellett. Fürdőbe is eljárt rendszeresen, jól öltözött, adott a külsőségekre, a megjelenésére mindig igényes volt. Mosott is magára rendszeresen, egyik ismerőséhez kéredzkedett be ilyen alkalmakkor. A lehetőség itt is felkínálkozott. Volt ideje nap mint nap megfigyelni a sportolók, a büfé és az egész teniszpálya napi életritmusát. Lassan már ismert mindenkit, ő is megszokott látvány lett a jó megjelenésével. Ki is gondolta volna, hogy zárás után több héten keresztül ő „vásárol” be rendszeresen az irodából és a büféből. Nem komplikálta a betörést holmi segédeszközökkel. Egyszerűen berúgta az ajtót miután megvárta, hogy mindenki eltávozzon. Különcsége itt is kitűnt - bár a rendőrség sejtette, hogy hajléktalannal van dolga-, kifejezetten kiváló, minőségi, drága italokat és ugyancsak márkás cigiket vitt el. Nagy mennyiséget soha, egyik alkalommal sem lopott, mindig csak annyit, amennyire pár napra szüksége volt. Szinte úgy tűnt az egész, mintha valaki rendszeresen „bevásárolni” járna ide. Nagyobb értékekhez meg egyáltalán nem nyúlt. Meg aztán azt a pár ezer forint váltópénzt is visszavitte, amit előző éjjel elcsent, hiszen napközben nem ülhetett ott a teniszpályán csak úgy ital nélkül, még feltűnt volna valakinek, hogy mit keres ott minden nap. Neki az volt a dolga, hogy jól érezze magát, és tervezze az esti „beszerzést”. Tudta, hogy egyszer lebukik. Korábban is így volt. Már volt egy másik „tanyája” a Kabaláson. Itt a közelben lévő presszót „látogatta”. Igyekezett mindig a zsákmány közelében maradni. Betartotta az íratlan törvényt, mint a ragadozó az őserdőben, aki csak akkor és annyit ölt, amennyi az éhségét csillapította. O is így volt vele, csak annyi árut vitt el, ami pár napra elegendő volt. A hurok egyre jobban szorult, a rendőrök most már tudták, hogy csak az a jól öltözött úriember lehet az ő emberük. Egyébként nem volt nehéz megjátszania az úriembert, hiszen jómódú családból származik, meg a Jó- kai-kötetek... Lebukása sem volt komplikált, „munka” közben találták a rendőrök. Bizonyíték is akadt bőven a temető melletti elhagyatott helyen levő „szállásán”. Üres kartonok, márkás piásüvegek tanúskodtak tettéről. A kihallgatás során aztán még kiderült más betörés is. Például Kemecse környékén is portyázott korábban, és közel 200 ezer forint értékű cuccot szedett össze. Bár számára létszükséglet volt a betörés, vajon néha gondolt-e arra, hogy visz- szatérjen a társadalomba és dolgozzon? ... Még van esélye rá, 38 éves... Vigyázat, lopnak! Nap mint nap saját magunk teremtünk olyan helyzeteket, hogy „felkínáljuk” értékeinket - ha nem is szándékosan - a szemfüles embereknek. Őrizetlenül hagyjuk a kerékpárt, a csomagot a vonaton, vagy korábban a strandokon a ruháinkat, más személyes értékeinket. Talán ez a tulajdonságunk nem is hanyagság. Valahol tudat alatt ott van bennünk, hogy más tulajdonához nem szabad nyúlni, ahhoz semmi közünk... Azon lassan már meg sem döbbenek, hogy naponta több kerékpárt is ellopnak, betörnek a lakásokba, feltörik az üzleteket, lopnak a földekről, ellopják a kocsit. Az utóbbi időben viszont feltűnt, hogy főleg kocsikból nagyobb összegű készpénzeket lopnak el! Ráadásul még meg sem nehezítik az alkalmi vámszedők dolgát, mivel a kocsit is nyitva hagyják, legtöbb esetben. Lehet, hogy valaki százezreket hord magánál zsebpénzként - ez sem kizárt -, vagy éppen nagyobb bevásárlásra készül, és azért van nála jelentősebb összeg, de lehet, hogy egy cég megbízottja, akinek árut kell beszerezni. Figyelnek bennünket, higgyék el! Nem is gondolnánk, amikor kiszúrnak minket, hogy felvettük a nagyobb összeget a bankban, az OTP-ben, de az is lehet, hogy éppen valahol látták a kövér pénztárcánkat, amikor fizettünk. Aztán megyünk, bedobjuk a kocsiba az autós- vagy diplomatatáskát. Talán csak beugrunk még valahová egy percre. Minek addig lezárni a kocsit? Az is lehet, hogy a táska terhe zavar bennünket, azért rakjuk be a kocsiba. Soksok oka lehet. A lényeg viszont egy: hanyagok vagyunk, nem vigyázunk eléggé, és jön a meglepetés. Valaki már vígan van, jó napja volt. Egyszer talán lebukik, de nem biztos, hogy a mi pénzünk előkerül. A kocsiból ellopott készpénzt még a biztosító sem fizeti vissza.... Hollandia zöld szíve kedik. A járművezetők türelmesek és segítőkészek egymáshoz. A levegő tiszta, és tiszták az utcák és a várost behálózó csatornák is. A járókelőkről a kiegyensúlyozottság és a jólét sugárzik, persze a vendégmunkások számára - elsősorban Marokkóból és Törökországból érkeztek - itt sem arany az élet. Csodálatosak a kirakatok, az árubőség, az üzletek és éttermek barátságos hangulata, na meg magyar szemmel nézve elképesztően magasak az árak. A tulipánok és a sajt hazájában e két terméket is jól meg kell fizetni. A városokban este sétálók bekukkanthatnak az ablakokon, mivel errefelé nem divat a függöny. Lehet látni a meghitten együtt vacsorázó családot. Hagyományok, tisztaság, munka, takarékosság, család, egészséges életmód. Az első napon ezek a szavak rögződtek meg bennünk legjobban, s talán az egész holland életforma e köré szerveződik. Még két dolgot meg kellett jegyeznünk: ne dohányozzunk, és itt szinte mindig zuhog az eső. Hollandiába hosszú az út. Persze az autópályák kitűnő minősége, az áttekinthető eligazító táblák, az utak mellett elő- bukkantó táj szépsége kárpótol a fáradtságért. 1994. szeptember 11-én két motorosrendőr érkezett Leiderdorpba az MRFK közlekedési osztályától. Tapasztalatcserére jöttek, hogy Hollands-Midden tartomány és a Leidendorpban székelő rendőrkapitányság munkájával ismerkedjenek, közös rendőri tevékenységet folytassanak. Látogatásukkal egyben a júniusban megyénkben tartózkodó két közlekedési rendőr látogatását is viszonozták. Hudák Mihály rendőrzászlós és Belme György rendőrfőtörzsőrmester 5 napot töltött az együttműködés keretében Hollandia zöld szívében, a mi megyénk adottságaival sok mindenben hasonló Hollands- Midden tartományban. A tartomány a nagyvárosok vonzáskörében fekszik, népesség tekintetében az egyik legsűrűbb, mezőgazdaságáról és virágkertészetéről híres holland tartomány. Megyénkhez hasonlóan nyolc kapitányság végzi a rendőri munkát. Amszterdam Járőröxtünk Hollandiában (I.) A múlt évben új fejezet kezdődött a Hollands Midden megye és megyénk rendőrsége életében: a két megyei főkapitány együttműködési megállapodást írt alá. A két megye földrajzi hasonlóságot mutat, és mindkettő nyolc kapitányságra tagolódik. Hasonlóak a közlekedési szituációk és ugyancsak főközlekedési utak hálózzák be mindkettőt, és nem utolsósorban mezőgazdasági megye ez is. A holland rendőrségen belül nemrég átszervezés és modernizáció zajlott le, az ottani rendőrök tapasztalatai segítséget jelenthetnek a magyarországi, és ezen belül szőkébb hazánk rendőri munkájának korszerűsítésében is. Mártonné Tóth Katalin rendőrhadnagy, sajtóreferens elmondta, hogy előbb holland kollégák látogattak el hozzánk a múlt év októberében, aztán megyénkből is hasonló összetételű csoport viszonozta a látogatást. A látogatásoknak nem protokolláris célja van, hanem a közösen végzett munka a cél. Például a nyáron már volt itt két holland szakértő, akik a lopott kocsik azonosításával ''iglalkoznak, és két közlekedési szakember is, akik a balesetek helyszíni vizsgálatát illetve a műszaki szakértői feladatokat is végzik. Ennek a folytatása volt, hogy szeptember 11-től megyénkből is kilátogatott egy csoport, akik hasonlóan munkát végeztek, illetve bekapcsolódtak az ottani közlekedési akciókba. Az egyhetes szakmai útról sikeresen hazaérkezett a két motoros rendőrjárőr, valamint Mártonné Tóth Katalin, aki segítségével most olvasóink megismerkedhetnek az ott végzett munka sajátosságaival és természetesen a holland emberek mindennapjaival is. A leghíresebb és legnagyobb város Leiden, s innen egy órán belül még csúcs- forgalomban is eléhető Amszterdam, Rotterdam, Hága. A korábban posztóiparáról és 1575-ben alapított egyeteméről is híres Leidenben rendőreink a közlekedési viszonyokat és az itt működő kapitányság korszerű technikai felszereltségét tanulmányozták. A cikk írója tolmácsként és kollégaként segítette munkájukat. Szokatlanok voltak a keskeny szűk utcák, az élénk forgalom minden napszakban és a rengeteg kerékpár. A kerékpárok a legkedveltebb közlekedési eszközök, s bizony műszaki állapotuk hagy némi kívánnivalót maga után. A sok öreg kerékpár talán kevésbé kapós a tolvajok körében, mert bizony lopni itt is lopnak, s a zsúfolt járdákon is szép számú zsebes tevékeny-
