Új Kelet, 1994. szeptember (1. évfolyam, 137-162. szám)
1994-09-27 / 159. szám
/ ÍJ KELET MEGYÉNK ÉLETÉBŐL 1994. szeptember 27., kedd Ha elrepül a diákélet Keserves pályakezdés Ma már egyre szomorúbb vége lehet annak a lassacskán egyenszövegnek, melyet a panaszáradattal mindig felkészült iskolapadkoptatóknak szoktak mondani. „Addig örülj, míg diák vagy!” Eddig rendben van, gondolom, majd kiugrik a bőréből a páciens, de vajon lesz- e munkája, vagy elteng-leng egy darabig a pályakezdő segélyből? — Jogosan érzik a végzősök, hogy jár nekik ez a fajta jövedelempótlás — konstatálja Gál Sándor, a megyei munkaügyi központ statisztikai-elemzési osztályának vezetője. — Ebből aztán végig lehet csavarogni az utolsó vakációt, és a pályát elkezdhetik akkor is, ha minden pénzforrás megszűnik. Mindezekkel együtt nehéz az életkezdés, hiszen a kezdő fizetés alacsony, ugyanakkor az újonc munkavállalóval szembeni követelmények magasak. Gyakorlatilag annak a legnagyobb az esélye a pályakezdéshez, aki mindenhez ért. Ezzel a sokoldalúsággal azonban kevés fiatal rendelkezik. Persze a sokadik X-en túliak oldaláról szemlélve a dolgot, jobb esélyeik vannak, hiszen ők még sokat kibírnak, nem betegesek, legfeljebb a katonaság és a szülés miatti kieséssel kell számolnia a munkaadónak. A probléma azonban ott kezdődik, hogy mindez csak a diplomával, oklevéllel, szakmával dicsekedhetőkre vonatkozik. Emellett sokan abbahagyják a tanulást, már az általános iskola vagy a gimnázium után. Egyiküknek sincs szakmája, s nem jogosultak a kezdő segélyre sem. Csak kis százalékuk jelentkezik ezért nálunk, s szinte egységesen nemet mondanak a továbbtanulásra. Felméréseink során számos olyan fiatallal találkoztunk, aki az iskolai sikertelensége miatt gondolta úgy, hogy soha többé nem vesz egy könyvet sem a kezébe. Leépül, és szinte lehetetlenné teszi a helyzetét a munkaerőpiacon. — Persze az sem biztos, hogy annak rózsás a helyzete, akinek legalább szakmája van. — Tavasszal és ősszel mindig készítünk egy prognózist, hogy hogyan fogadják a cégek a fiatalokat. Ez az úgynevezett fogadási készség a ruházati, a bőripar, a textíliákkal foglalkozó cégek, az egészségügy, a szociális ellátás részéről tapasztalható leginkább. A szakképzetleneket illetően — ide tartoznak a betanított munkások is— az élelmiszer- és italkereskedelem s az építőipar részéről adódik néhány száz évente. Vajmi kevés ahhoz képest, hogy számuk egyre növekszik. A felvételhez tartozik még a demográfiai csere problémája, vagyis az a gyakorlat, miszerint a nyugdíjas dolgozó helyére egy fiatal munkaerőt vesznek fel. A szellemi munkát illetően ez a folyamat rendkívül gyenge, úgy is mondhatnám, néhol nem is számolnak az ilyen ambíciójú fiatalokkal. Nyilvánvaló, hogy egy vezető állásra járatos, rátermett munkatársat keresnek, és nem tudják mit kezdjenek a riadt, tapasztalatlan kezdővel. S ha már a fiatalnál tartunk: sok helyen nincs ideje és kapacitása a munkahelynek arra, hogy betanítsa, segítse, egyáltalán kivárja, míg az az új munkaerő „bejáratódik”, hiába ebben a szakmában végzett. A vállalkozásoknál pedig elengedhetetlen feltétel a már említett sokoldalúság. — Talán, ha már a szakmai képesítést úgy kapná, hogy „dörzsöltségre" is tanították... — Ezt az iskolákban, vagy egyfajta speciális ismereteket adó tanfolyamon lehetne megoldani. Jelenleg nem jellemző az erre való igény sem. S megint ott a végső baj, hogy ha a tanulóknak csak kegyelemkettesekre futotta, honnan legyen ambíciója ennyi kudarcélmény után újabb dolgok megtanulásához? Egyáltalán az ő körükben az is ritka, aki szakmailag frissen tartja ismereteit, netalán olvasgatja az újabb fejlesztéseket. Örül, ha soha többé nem lát könyvet... — A fizetésről még nem beszéltünk, de tegyük fel, hogy szakmám van, sokoldalú is vagyok és ráadásul egy cég is nyitott a felvételemre. Előbb vagy utóbb mégis fennáll a veszélye, hogy otthagyom a társaságot, mert képtelen vagyok a béremből az életkezdésre. — Ez nemcsak a pályakezdők problémája, hanem a huszonöt év körüliek is kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy tizen- öt-tizenhétezer forintokat akarnak nekik fizetni. Számtalan területen nyomottak a bérek és emberfelettiek a körülmények. Hogy konkrét legyek, egy jó cégnél a szakképzett gyors- és gépíró ti- zennégy-tizenötezer forintos ajánlatokkal megy el dolgozni. Öt-hat év gyakorlattal már húszezer forintos állást is talál. Az ágazati bérekről egyfajta tájékoztatást ad a munkaadók igénybejelentő listája. Az újsághirdetésekben is csábító béreket ajánlanak, ami persze kiszolgáltatott helyzetbe hozhatja azt, aki jelentkezik. Ha ugyanis a reális jövedelmet imák ki, nem biztos, hogy annyian elmennének. Ha pedig már ott van az illető, elképzelhető, hogy nehezére esik azt mondani, hogy felejtsék el. A másik kockázatos dolog pedig az ügy- nökösködés. A követelmény óriási, de alkatilag is meg kell felelni. Persze az elérhető fizetés ajánlata miatt sokan belevágnak, s az a vége, hogy a pénz csak épphogy csurran-cseppen. Ebből pedig nem lehet elindulni a nagybetűs Életbe... Herczku Tünde la én lennék a Érdekes beszélgetésnek lehettek részt- ;vői azok a lakosok Vásárosnaményban, dk elballagtak a művelődési központ jból megrendezésre kerülő beszélgetés- jrozatának idei első, őszi találkozójára. „ Ha én lennék a polgármester” mottó iatt a gondolatmenetet Sánta Miklós igaz- ató nyitotta meg. A jelenlévők elége- stten nyugtázták, hogy a beszélgetésen égy önkormányzati képviselő-testületi ig, és két országgyűlési képviselő is részt ett, köztük volt Iványi Tamás is. Azt vi- tont sajnálattal vették tudomásul, hogy a ienlegi polgármester nem volt ott... A beszélgetésnek stílszerűen az „ötlet- örze” nevet adták, s több hozzászóló fej- :tte ki véleményét, hogy mit tenne, ha ő :nne a polgármester. Az egymást követő dszólalások között szó volt Vásárosna- íény és térsége fejlődési ütemének las- áságáról, az anyagi háttér hiányosságai- 51. Egyik felszólaló véleménye szerint az lkövetkezendő polgármesternek olyan takapparátust kellene felállítania, akik fe- dőséggel és odaadással végzik munkáFalugazdászok bizonytalanságban 3 Kezdőrúgás kirúgással? A megbízás december 31-ig szól. Addig tart a bizonytalanság, hogy mi lesz a sorsa a megye ötven falugazdászának. Az aggodalom alapja, hogy kormányszintű nyilatkozatok hangzottak el a szakmai hálózat megszüntetéséről. Erről beszélgettem három falugazdásszal. — Az ötven megyei szakember, aki ezt a hivatást választotta, tulajdonképpen reprezentálja a mezőgazdasági értelmiséget, mert olyan magasan képzettek. Mind a két nem képviselve van benne, mert öt nő is pályázott erre a nehéz feladatra — kezdte beszélgetésünket Fodor Irén, tiszamogyorósi falugazda. A cél, amit meghirdettek, nagyon szép volt, ezért hagytam ott a főkönyvelői álláso- JL mát. Úgy gondoltam, itt van a szakmai lehetőség, hogy másokért is tehessek valamit, és kamatoztassam agráregyetemi végzettségemet. Azt mondták az első megbeszélésen, hogy párt- és szektorsemleges szervezet leszünk, amelyiknek az a feladata, hogy jogi, szakmai, információs segítséget nyújtson az átalakuló mezőgazdaságban most induló termelőknek. Alig alakultunk meg, kezdtük el a munkát március elsején, a választások után nem sokkal, júliusban már azt rebesgették, megszűnik a falugazdász munkakör. Azt halljuk, hogy politikai síkra terelik az egészet, mert a régi kormány hozta létre, és így most felesleges ez a szervezet. Megyei tapasztalat azonban — és feltételezem, ez országosan is így van—, hogy a kezdeti tájékozódás után megtaláltuk az emberekkel a kontaktust, és egyre többen jönnek segítséget kérni. Ezért helyeselném azt, hogy az embereknek mondják meg, ha nincs szükség ránk. * — Én is pályázat útján kerültem ebbe a beosztásba — folytatja a gondolatmenetet Makay Zoltán jándi gazdász. — A pályázatban koncepcionális elképzelést kellett készíteni. Én a mezőgazdaság nehéz helyzetéből kivezető utat próbáltam meghatározni, de úgy látszik, most már ez a szekér is kátyúba ragadt, mert még alig tettük meg a kezdőrúgást, máris kirúgnak bennünket. Fodor íren Hertus Fal Maka\ Zoltán Pedig az egyik legnagyobb baja a mostani mezőgazdaságnak a kétcsatornás információ működésének hiánya. A korábbi adatszolgáltató rendszer megszűnése miatt a minisztérium rajtunk keresztül, helyesebben általunk kapta azokat az adatokat, ami a munkája tervezéséhez szükséges. A másik információs rendszer, aminek a lakosság felé kellett volna működni, szintén válságban volt, és a mi szervezetünk kialakításával oldódott meg ez a probléma. A gyakorlatban ez a szövetkezeti átalakuláskor sok sérelem forrása lett, mert nem ismerték a tagok a jogaikat, és sok lehetőségről lemaradtak, például a földjük visszaadásával kapcsolatban. Tudomásul kell venni, a gazdaságban van fent, meg lent. Ha valóban felszámolják ezt a szervezetet, megint magára marad a vidék lakossága. * — Ezen még az sem segít, hogy agrárkamarát akarnak létrehozni — tette hozzá Bartus Pál vajai falugazdász. — A kamara érdekvédelmi szervezet lenne, mi meg a már említett feladatokon kívül bizonyos ellenőrző feladatot is ellátunk. Az az érv sem állja meg a helyét, hogy a falugazdász-hálózat működése egymilliárd forintjába kerül a költségvetésnek, mert az agrárkamara létrehozása ennek többszöröse. Megint abba a hibába estek az illetékesek, hogy a mezőgazdaság jövőjét rövid távra tervezik, amikor tudjuk, hogy ez nem vezet eredményre. Már ez alatt a pár hónapos működésünk alatt is sokat tettünk. Jogi tanácsokkal, információkkal láttuk el a földműveseket. A mezőgazdasági fejlesztésekhez hozzásegítettük a kezdő gazdálkodók tucatjait. „Pofozgatjuk” a földkiadó bizottságokat, hogy dolgozzanak. Mezőgazdasági támogatáshoz, adóügyek intézéséhez segítséget nyújtunk. Természetesen ez a bizonytalanság, ami most van, rányomja a bélyegét munkánkra, megrendül az emberek bizalma. Nem megszüntetni kellene a falugazdászok tevékenységét, hanem továbbfejleszteni, és létszámnöveléssel kiküszöbölni azt az egyenetlenséget, hogy egyes gazdászok nyolc falu gondját-baját intézik. A. B. A. jukat. Visszateknitve az elmúlt 4 évre, ennek a városnak nagyon kicsi a szakem- bermegtartó-képessége, amire a következő években tüzetesebben oda kellene figyelni. Két dolgot kell a majdani polgármesternek figyelembe venni. Az egyik az, hogy milyen állapotban van a város szakemberek és gazdasági szempontból, a másik, hogy több figyelmet kellene fordítani az idegenforgalomra, mert a jelenlegi sajnos nem nevezhető annak. Szinte minden jelenlévő egyetértett a Tomcsányi- kastéllyal kapcsolatban felvetődött problémákkal, miszerint kár lenne egy ilyen felbecsülhetetlen értékű műemléket a romlásba vinni. Schmidt Sándor fafaragó a jelenleginél jóval nagyobb és eredményesebb együttműködést hozna létre a művészetért és a kultúráért. Volt aki Mátyás király eltűnt igazságát hozta példaként, miszerint olyan polgármesterre lenne szükség, aki időnként álruhát ölt, és felkeresi az állampolgárokat, orvosolja gondukat-bajukat. Sz. Kutasi Magdolna A vízben csak vendégek vagyunk Jönnek a tökéletes gyilkosok A mindennapi ember számára a tengerek, óceánok világa csak fénykép- felvételek vagy a televízió képernyője által élvezhető. A közvetlen találkozás a vízi növények, halak, s más állatok életmódjával sokunk számára csak vágy, álom marad. Azonban a kitartó emberek álmai valóra válnak... — Évek óta a környező országok tengerpartjainál nyaralok, a búvár- szemüveg, pipa s békaláb segítségével lehetőségem nyílt felszíni búvárkodásra. Szerettem volna szervezett módon is tanulni, de korábban az MHSZ irányításában erre nem volt lehetőségem — mondja Czire Tamás, aki a közelmúltban tért haza az Amerikai Egyesült Államokból, ahol egy búváriskolát végzett el. Arról kérdeztem, hogy milyen élményekkel érkezett haza. — Maga az iskola nehezebb volt, mint gondoltam. Az oktatás angolul folyt, s egyedül én voltam külföldi. Legutóbb a gimnáziumban foglalkoztam a nyelvvel, idestova tizennyolc éve. Szerencsére a tanárom igazán segítőkész volt. Sokat köszönhetek még az ott élő rokonaimnak, akik az iskola díját is finanszírozták. Elméleti és gyakorlati órák váltották egymást. A gyakorlati rész egy uszodában kezdődött, ahol megtanultuk, hogyan kell az egész felszerelést vízben felvenni, párokat kialakítani, segítséget adni. Közben rendesen teszteltük a medence vizét, annyit nyeltünk belőle. Úgy gondolom, hogy igazán arra oktattak, amire szüksége van és szüksége lehet egy könnyűbúvárnak. Nem szabad elfelejteni, hogy a vízben csak vendégek vagyunk, mozgásunk nagy mértékben korlátozott. —A búvárkodás csapatmunka, egyedül nem lehet merülni, úgy gondolom, hogy a bizalom meghatározó erő abban, hogy kit választ társként, hiszen előfordulhatnak olyan események, amelyek során az élete forog kockán. — Csak olyan emberben bízom, aki hasonló iskolát végzett, mint én. Vannak bizonyos normák, amelyeket akárhol megtanítanak, azokat tudni kell. A tanfolyamot el lehet végezni egy hét alatt is, de nem biztos, hogy megtanít alapvető elsősegélynyújtási ismeretekre, hogy mit kell tenni, ha elfogy a levegő, hogyan lehet segíteni, s ami a legfontosabb, olyan táblázat ismeretére, amellyel folyamatosan értesülhetünk arról, hogy mennyi levegő fogyott el, mennyi van még, s hogy milyen mélységben tartózkodunk. — Volt már halálfélelme? — Nem, legalábbis nem szabad, hogy legyen. Igazán veszélyt jelentenek a tökéletes gyilkosok, a cápák. Látásuk rendkívül éles, a fajták zöme soha nem alszik, több ezer liter vízben képesek észlelni egyetlen csepp vért. Teljesen kiszámíthatatlanok, s — a fehér cápák kivételével — soha nem támadnak rögtön. A medúzák is tartogatnak meglepetéseket, nagy részük mérgező, bizonyos fajták súlyos égési sérüléseket is okozhatnak. Ők a búvárok rémei. Fontos tanács, hogy soha ne nyúlj ahhoz, amit nem ismersz! — így sok kellemetlenségtől óvhatjuk meg magunkat. — Ezt hallva azon gondolkodom, hogyan lehet ilyen veszélyekkel teli tevékenységet választani kedvtelésnek, szenvedélynek... — Lemerülve a vízbe elmondhatatlan nyugalmat érzek. Csodálatos a csend, ahogy beszűrődik a nap fénye, a növények mozgása, a halak színe, lebegése. Hozzájuk közel kerülve szinte úgy érzem, hogy hajlandók engem is bevenni a csapatba. Kozma Ibolya
