Új Kelet, 1994. szeptember (1. évfolyam, 137-162. szám)
1994-09-26 / 158. szám
ÚJ KELET-ifa :vf; ,«W' <5 «- >/2**íS*S3P * I MEGYÉNK ELETEBOL ■ 1994. szeptember 26., hétfő CSERNOBIL VÉGZETE Elemgyűjtés, újság, újrapapír Az ezredes és a „zóna" E sorok írójának korábbi munkahelye, a polgári védelem révén abban a szerencsében — majd kiderül, hogy tényleg az-e — volt része, hogy tavaly májusban el- és bejutott a híres és hírhedt csernobili atomerőműbe. Utunk során nyílt, őszinte emberekkel találkoztunk, akik nem takargatták a múlt rémségeit. Voltunk az 1. számú blokk tur- binacsamokában és elektromos vezérlőtermében. Mintegy száz méterről „csodálhattuk” meg az emberi felelőtlenség monumentális emlékművét: a szarkofágot. Fényképezhettünk, és a magunkkal vitt műszerekkel mérhettük a háttérsugárzást. Az erőműben a sugár- szint az átlagtól nem tért el, az egykori 4. számú blokk, a szarkofág mellett azonban a normálisnál harmincszor volt nagyobb a sugárszint. Mivel az erőmű Kijev megye területén épült, kísérőnk volt — többek között — Vlagyimir Fe- dorovics Zinkin ezredes, megyei polgári védelmi törzsparancsnok is. Az ezredes a múlt hét végén hivatalos úton a fővárosban járt, hazafelé menet beszélgettem vele. fágban folyó magreakciókra —, hogy bezárom az erőművet, a kulcsot pedig elteszem. A parlament határozata elvi döntés volt. Amennyiben megoldják — és biztosan meg fogják oldani —, hogy a szarkofágot nyugodtan magára lehet hagyni, biztosan bezárják majd az erőművet. A kieső energiát — és az nem kevés — azonban máshonnan kell pótolni. Nemrégiben nemzetközi konferencián vitatták meg a szakemberek az új szarkofág építésének lehetőségeit és annak pénzügyi vonzatát. Az már biztosnak látszik, hogy az átépítést több ország közösen fogja végezni. — Ezredes úr, ön 1986-ban Kijev megye polgári védelmi törzsparancsnokának a műszaki helyettese volt, tehát ön az elsők között érkezett az erőműbe a katasztrófa után. Hogyan élte át a borzalmakat? — Szörnyű volt. Az erőmű környezete és a lélektani hatások leginkább egy háború utáni helyzetre emlékeztettek. Nem is nagyon gondolkodtunk, hogy mi történt, hanem végeztük a munkánkat: mentettük az embereket és A kiállítóteremben a csernobili erőmű makettje, jobbra Zinkin ezredes — Ezredes úr, ön milyen gyakran jár a csernobili atomerőműbe? — Általában havonta egyszer vagy kétszer vezetői megbeszéléseken veszek részt. Ilyenkor megbeszéljük az aktuális teendőket, például, hogy az esőzések vagy a hóolvadás miatt megnőtt vízszint miatt milyen feladatokat kell elvégezni, milyen rendszabályokat kell bevezetni. — Ön mint szakember elégedett az erőmű biztonsági helyzetével, a szarkofág állapotával? — A szarkofágra és annak átépítésére már egy új tudományágazat alakult ki. Egyébként az erőmű ötezer dolgozója rendben végzi feladatát, fennakadás nincsen. A helyzet — ahhoz képest, amikor a szabolcsi polgári védelmi küldöttség ott járt — nem változott. — Tavaly az ukrán parlament amellett szavazott, hogy az erőművet be kell zárni... — Úgy van, azt megszavazták, de azt már nem, hogy hogyan és miből. Ez nem olyan dolog — tekintettel a szarkoaz eszközöket, már akit és amit lehetett. Mentesítettük a sugárfertőzött dolgozókat és lakosokat, telepítettük ki biztonságos helyre az embereket, — Ón azon szerencsések egyike, aki életben maradt... — Minden évben több mint egy hónapot egy radio-kémiai szanatóriumban töltök. Kicserélik a véremet, és különböző orvosságokat és kezeléseket kapok. — Az erőmű 30 kilométeres körzetének majd nyolcvan városából, községéből kitelepítették az ott lakókat, és létre hozták a „zónát". Mi a helyzet most ezen a területen? — A „zóna” sugárfertőzött terület, az ott lévő épületekkel, tárgyakkal. Emiatt a rendőrség különleges egységei őrzik. A hatvan éven felülieket már hallgatólagosan visszaengedjük. Sokan szöknek vissza, ragaszkodván ahhoz a helyhez, ahol életüket leélték. Ha megtalálják, elszállítják őket. Szöveg és kép: Kovácsvölgyi Zoltán „Keleti csodák" a nyíregyházi piacon Fotó: Zefi Szeptember 21-én tartotta év eleji közgyűlését a Bessenyei György Tanárképző Főiskola Zöld Köre, amely a környezetvédelem elkötelezett híveit tömörítő csoport. Az összejövetel alkalmat adott az eddig végzett munka értékelésére, valamint a jövőre vonatkozó tervek ismertetésére. A kör 1993. április 8-án alakult a főiskola 39 hallgatójának és 4 oktatójának részvételével. A tagok létszáma jelenleg 70 körül van. Az alapítás óta eltelt másfél évben sokféle feladatot oldottak meg. Szerveztek rajzkiállítást, természetfotó-kiállítást, diaképes élménybeszámolókat valamint kirándulásokat, túrákat is. A kör tagjai előadásokat tartottak a környezeti problémákról, ahol erre igény mutatkozott. De nemcsak ők beszéltek a gondokról, hanem vendégelőadókat is meghívtak különböző témákban. Megszervezték a szárazelemgyűjtést a főiskolán, amit azóta is folyamatosan végeznek. Saját lapot is készítettek, Süvöltő címmel, amelyből a napokban fog megjelenni a negyedik szám. Részt vettek környezet- és természetvédelmi konferenciákon, ennek révén új kapcsolatokat építettek ki hasonló gondolkodású emberekkel. A Környezettudományi Tanszék segítségével bekapcsolódtak egy számítógépes hálózatba is, amelyből hasznos és naprakész információkat szerezhetnek a környezet- védelemmel kapcsolatos területekről. Legutóbbi nagy munkája a Zöld Körnek a természetvédelmi vetélkedő lebonyolítása volt, amelyen 78 általános iskolai csapat vett részt. A kör tagjai a jövőben is szeretnék folytatni az eddigi tevékenységeket. Főbb terveik között szerepel a megye természeti értékeinek feltérképezése, és ahol lehetséges, a még nem védett, de értékes területek védetté tételének kezdeményezése. Egyik sürgető feladat egy saját számítógép beszerzése, ami jelentősen megkönnyítené a munkát, elsősorban az újság szerkesztését. Tervezik még, hogy a papírgyárakkal együttműködve papírgyűjtést szerveznek, s a főiskolán újrapapírt is árusítani fognak. A környezetvédelmet és a Zöld Kört népszerűsítő pólókat is szeretnének készíteni, s az árusítás bevételeit hasznos dolgokra fordíthatnák. Jurás László Tűz-, munka- és környezetvédelem A szabályzat nyugalmat ad Nyelvi társalgó Mátészalkán Régi tapasztalata a mátészalkai művelődési központ munkatársainak, hogy a meghirdetett felnőtt nyelvtan- folyamaik esetében óriási a lemorzsolódás. A kezdeti lelkesedés ilyen-olyan okok miatt alábbhagy, s elég egy-két hiányzás, a felnőttek már nem tudják — vagy nem akarják — pótolni lemaradásukat. így hamarosan kimaradnak a csoportból, feladva ezzel a tanulást. E tünet láttán most egy merőben új típusú tanfolyamot kívánnak indítani a mátészalkai művelődési központban angol és német nyelvből. Tulajdonképpen nem is tanfolyam ez, hiszen az elnevezés is más: nyelvi társalgó. A nyelvi társalgóban a kezdeti gagyo- gás szintjéről szeretnének eljutni az egyszerű társalgási szintre. S hogy milyen módon? Nos, a foglalkozások nyolc hónapon át lesznek megtartva, hetente két alkalommal két-két órában. A tervek szerint a csoport havonta egyszer vesz új anyagot, s ezt egy teljes hónapon át gyakorolják. így az esetleges hiányzó nem kerül behozhatatlan hátrányba a többiekkel szemben. A hallgatók részére időt szeretnének adni arra, hogy minél többször hallhassák és kimondhassák a legszükségesebb szavakat és mondatokat. Mert régi mondás: beszélni csak beszélve lehet a legkönnyebben megtanulni. A tanfolyam, illetve bocsánat, a nyelvi társalgó szervezői szeretnék elérni, hogy — lehetőség szerint — kizárják a kudarcélményeket és minél több sikerélményhez juttassák a beirat- kozókat. Szamosi István Több mint két éve kezdte működését Nyíregyházán a Tűzmegelőzés Betéti Társaság, melynek egyik vezetőjét, Kukucs- ka lst\’ánt kérdeztük meg az eddig eltelt időszak tapasztalatairól. — Milyen volt a fogadtatás ezen a területen a vállalkozók, kft.-k, bt.-k, vállalatok részéről? — Örömmel mondhatom, egyre többen ismerik fel, hogy a tűz-, munka-, környezetvédelmi szabályozások nem feleslegesek, azok a vállalkozók érdekeit védik. A jó szabályzat nyugalmat ad a vezetőnek, s ha netán mégis valami baj történik, akkor a vezető nyugodt lehet, hogy jogilag a tőle elvárható kötelezettségnek eleget tett. — Január 1-jén hatályba lépett az új munkavédelmi törvény. Milyen tapasztalatokat szereztek erről az eltelt időszakban? — Nagyon régen várt, és a munkáltatók, illetve munkavállalók szempontjából igen fontos törvény született meg. Az a tapasztalatunk, hogy egyre több helyen a munkavédelmet, tűzvédelmet, kömyzet- védelmet a gazdasági kérdésekkel azonos szintű feladatok közé sorolják. De még mindig sokan vannak olyanok, akik már csak akkor próbálnak utólag magyarázkodni, ha baj van, s ez bizony szakszerű dokumentumok nélkül nem sokat ér. Mi erre a feladatra szakosodtunk, mivel a vállalkozóktól, kis létszámmal tevékenykedő kft.-ktől, bt.-ktől nem lehet elvárni, hogy külön szakembereket alkalmazzanak e területekre. Mi felkérésre elkészítjük — szakmai szempontból kifogástalan tartalommal és garanciával — a szükséges tűz-, munka- és környezetvédelmi szabályzatokat, a szükséges jelentéseket, valamint oktatásokat, vizsgáztatásokat tartunk, szervezünk, elvégezzük az elektromos berendezések érintésvédelmi és szabványossági felülvizsgálatát, és nem utolsósorban megbízás alapján folyamatosan ellátjuk az említett feladatokat. — S mi az előnye mindebből a vállalkozásoknak, intézményeknek, stb.? — Nagyon is sok. Szakmai szempontból kifogástalan munkát kap, mi levesszük a vezető válláról az ez irányú, igen fontos feladatokat, és nem utolsósorban jelentős összegeket is megtakaríthat. Szeretnénk elérni, hogy mindenki tisztában legyen a legalapvetőbb tűz-, munka- és környezetvédelmi szabályokkal, hiszen ha azokat az emberek ismerik s természetesen be is tartják, akkor lényegesen kevesebb tragédia következik be. Katonaiból iskolai könylárba Kilencezer kötet angol nyelvű könyvet osztottak ki 82 megyei iskolának. Van köztük közép- és általános iskola a megye egész területéről. Az akció az angol nyelv tanulásának elősegítését célozza. —Honnan származnak a könyvek? — kérdeztük dr. Szendrei Lászlót a csütörtöki átadáson Nyírbátorban. — Az ügy három éve kezdődött. Angol nyelv tanulása közben olvastam egy cikket egy amerikai katonai újságban, amiben az állt, hogy leszerelik az amerikai hadsereg európai könytárait, de nem viszik vissza, hanem támogatásként itt hagyják Európában. Főleg Kelet-Eu- rópában, azoknak az országoknak, akik ezt igénylik. Elkezdtem levelezni, Mad- doxtól az amerikai nagykövetségig. Váratlan segítségem akadt egy Alföldi László nevű főkönyvtárosukban, aki Nümbergben él. O mint az amerikai hadsereg főkönyvtárosa, amit tudott, segített. Én írogattam szorgalmasan a leveleket, mígnem a magyar katonai attasé hivatala segítségével sikerült összegyűjteni a könyveket. Végül hát idekerültek, és eljött az az örömteli pillanat, amikor át tudjuk adni azoknak, akik igényelték őket. Árpád S/.urgy ezredes — A könyvek ingyen voltak, de a szállítást saját zsebből kellett megoldani. — Ez nem egyszerű szállítmány, mert két teherautó-rakományról van szó. Az attaséhivatal és a honvédség egyik egysége segített. Többek között ilyenek történtek: annak a fuvarosnak, akit megfogadtunk, úgy volt az útja. hogy kiment Munkácsra, ott felpakolt, elvitte az áruját Németországba, Dortmundba, lerakta, majd innen ment Nümbergbe a könyvekért. Igen ám, de Ukrajnában letartóztatták a sofőrt, és 4 napig senki nem tudta, hogy hol van! Kiment egy másik sofőr, aki nem tudott se németül, se angolul. Mondták neki, hogy a rakomány nem fért el egy szobában, ha az egyikből felpakolt, akkor menjen a másikba, és azt is rakja fel! Nem értette meg, tehát elhozta a könyveknek a felét! — Hogyan osztják el a könyveket? — Voltak munkatársak, akik segítettek körülbelül arányosan elosztani téma szerint a könyveket, hogy ne csak gyermek-, vagy ne csak katonai könyveket kapjon valaki. Magyarországon egy angol nyelvű könyv ma több ezer forint. Itt most 100-120 kötetet kap minden iskola, amelyik igényelte. Persze ezekre a könyvtárakra más jelentkezők is voltak hazánkból, valamint Bulgáriából, Csehországból és Szlovákiából is. Nekünk szerencsénk volt, mert ilyen nagy tömegben senkinek nem adtak. A nyírbátori ünnepségen az adományozót Árpád Szurgy ezredes, az USA katonai attaséja és Cári Knabe légügyi attasé képviselte. Szurgy ezredes beszédében kiemelte, hogy a könyvek elősegíthetik a két nép közeledését. Dojcsák Tibor
