Új Kelet, 1994. szeptember (1. évfolyam, 137-162. szám)
1994-09-23 / 156. szám
10 1994. szeptember 23., péntek SPORT ■■ UJ KELET Kézilabda NB I Hatalmas küzdelemben maradt itthon a két pont Nyíregyházi KC—Púk Szeged 22-21 (14-7) Nyíregyháza 1500 néző V: Soltész—Dr. Soós NYKC: Szabó—Tóvizi 7/1, Uzejrovics 3, Jankovics 2, Kun 6/4, Medve 1, Szer gyük 3 Csere: Lencsés (kapus), Déváid, Hellinger, Varga, Móré Edző: Szőke István, Bartha Dénes Pick Szeged: Dobos J.—Bartók 4, Sándor 4/4, Mezei 2, Avar 3/1, Oszlánczki 4/1, Borsodi. Csere: Bajusz 2, Dobos L., Grőber 1-1, Csavar, Fekete. Edző: Kővári Árpád Hétméteresek: 7/5 illetve 7/6. Kiállítások: hat illetve négy perc. Úgy látszik, az NYKC ápolja a hagyományokat, ugyanis egy évvel ezelőtt szinte hasonló körülmények között ért véget a Szeged elleni hazai mérkőzés is, akkor is egy góllal nyertek a Tisza-parti csapat ellen. A mérkőzés kezdő dobását az NYVSC vb-ezüstérmes hosszútávúszója, Kovács Rita végezte el. A szépszámú publikum is azt hihette, hogy valamilyen varázserővel látta el a labdát, ugyanis a hazai csapat fokozatosan lendült játékba, és az első félidő végére tetemes előnyre tett szert. Ebben a félidőben a játékosok maximálisan igyekeztek követni az edző utasításait, miszerint a kemény védekezésből gyors ellentámadásokat vezettek, legtöbbször eredményesen. Érdekes volt, hogy az ellenfél a huszadik percig az öt góljából négyet hétméteresből dobott! Mindez nem vette el Kunék kedvét, ők akciógólokkal növelték az előnyt. A második játékrészben mindenki azt hitte, hogy a kiharcolt előny birtokában már biztosan megvan a mérkőzés. Ám ekkor előjöttek a szokásos hibák, érthetetlen kapkodásba kezdett a csapat, úgy a védekezésben, mint a támadásban. Szerencsére Szabó kapus, aki már az első félidőben is kiemelkedőt nyújtott, rendre hárította az ellenfél ziccereit, sőt büntetőit is. A hazai játékosok közül kiemelkedett Tóvizi, aki kitűnő, szellemes játékával a legkritikusabb helyzetekben magára vállalta a góllövést. A játékrész huszadik percéig tartotta a nyíregyházi gárda a háromnégy gólos előnyt, ekkor azonban megtáltosodott a szegedi csapat, és kihasználva a hazaiak hibáit, a huszonnyolcadik percben kiegyenlítettek (21-21). Ekkor elszabadult a pokol, úgy a nézőtéren, mint a pályán. A Szegednek lehetősége lett volna a vezetést megszerezni az utolsó percben, de elhibázták. így mi támadhattunk a befejezés előtt harminc másodperccel, és büntetőhöz jutottunk, amit Tóvizi hidegvérrel belőtt. Még az ellenfélnek maradt pár másodpercnyi ideje a támadásra, de Szabó az utolsó lövésüket is hárította. Végül is megérdemelten nyerte meg a nyíregyházi csapat a bajnokságra törő Szeged ellen a találkozót. Végig biztosan vezettek, csak a végére vált szorossá a mérkőzés. Kölcsey: Koós—Hadobás, Nádasi, Kocsik 10, Mandula 3, Szabó 4, Kulcsár K. 3. Csere: Untener (kapus), Vésztői, Gyebrószki, Réti, Bárány. Edző: Hadobás István Nagyiramú, küzdelmes mérkőzésen régi mumussal játszottak a nyíregyházi lányok, a továbbra is sérült Kulcsár Anita nélkül. A mérkőzés első perceiben kiegyenlített játék volt a jellemző, majd a félidő végére jelentős fölényre tett szert a vendégcsapat. A második játékrészben a hazaiak védeTóvizi Krisztián Szőke István edző: Az első félidőben azt játszotta a csapat, amit tud, és ez meg is hozta az eredményt. A második játékrészben rengeteg hiba csúszott be, amit az ellenfél könyörtelenül kihasznált, és szorossá tudta tenni a mérkőzést. Egyes játékosok egyszerűen nem bírták a hatvan percet végigjátszani. Kővári Árpád edző: A nyíregyházi gárda ezen a mérkőzésen egységesebb csapatjátékának köszönheti a győzelmét. Fullajtár kezést váltottak, és a kölcseys lányok két kulcsembere, Kocsik és Szabó külön őrzőt kapott. Ez a taktikai húzás a hazaiak részéről eredményes volt, hiszen a végére felzárkóztak. Megnehezítették, de megakadályozni nem tudták a diáklányok győzelmét. Hadobás István edző: Nagyon örülök, hogy idegenben is megszereztük az első NB I/B-s győzelmünket, az egész csapattal elégedett vagyok. A mezőny legjobbja Kocsik Viktória volt. —fuli— Kézilabda NB l/B nők Bravúros győzelem idegenben Füzesabony—Kölcsey DSK NYSI19-20 (6-10) Kosárlabda NB l/B Bajai kirándulás A bajai mérkőzésre szerdán reggel 7 órakor indultak a TK férfi kosarasai. Hosszú buszozás után, igencsak nyújtogatták lábaikat a magas emberek, s törődötten kászálódtak elő a járműből. A mérkőzés előtti órában legtöbben közülük lábaikat próbálták lazítgatni. Mindenesetre a fél hatkor kezdődő mérkőzés első perceiben nagyon bágyadtan mozogtak. A Bajai Honvéd-TK gárdájától egyébként is tartottak a fiúk, mivel az elmúlt szezonban az akkor még újonc csapat az első mérkőzésen itt, Baján nyert a TK ellen. Azóta az ellenfél csapata igen megváltozott, hisz sokan leszereltek, és helyettük új emberek bújtak mundérba. A fősikolai- katonai csapatnak is volt oka panaszra, hisz katonáik rendszeresen a gyakorlótér árkaiból érkeznek a csarnokba edzésre vagy mérkőzésre. Az első percekben a mérkőzés során úgy tűnt, a mieinknek többet ártott a hosszú utazás, mint a helyieknek a katonai gyakorlótér. Ráadásul az ellenfél nemcsak frissebb volt, de nagyon gyors és erőszakos is. Igaz, ezt sok pontatlan dobásuk és büntető hibájuk bánta. A TK-s gárda a nehéz kezdés után felébredt, s főként a lepattanók szerzésében jeleskedett. Néhány szép és eredményes akciójuk jó jel ajövőre nézve. Ami a legfontosabb, ez a gárda küzdeni- tudásban, akaratilag megerősödött. EgyMilun Klisura csapata legjobbja volt más teljesítményére is figyelve, versengve játszanak. A mérkőzés után a vesztes csapat edzője kicsit rekedten nyilatkozott, mivel a mérkőzés utolsó perceiben igencsak megerőltette hangszálait. — Ha jobb a dobóteljesítményünk, mi nyerünk. Sajnos, alacsonyabb játékosaim Klisurát és Szekulovicsot nem tudták kikapcsolni a játékból. Ahhoz képest, hogy alig van edzésünk, ez így is szép teljesítmény — mondta Pump Sándor, és sok sikert kívánt a TK-nak. Hegedűs Ferencen, a TK edzőjén is látszott, hogy mennyi izgalmat élt át a találkozón, később már— a győzelemtől megnyugodva, a következőket mondta: — A bajai gárda nagyon gyors, agresszív játékot kezdett, ez az elején meglepte a mieinket. Magassági fölényünk a palánkok alatt már ekkor is kitűnt. Hogy gyorsítsam a játékunkat, Jankovics kevesebbet játszott, helyére Borosnyai lépett, s az egyszerre pályán Ié\ő Kozma—Hutás kettős jól meg is oldotta a kérdést. Most már sorra játsszuk eredményesen azokat az akciókat, amiket edzéseken begyakoroltunk. Ma sajnos több volt az egyéni- eskedés a kelleténél, bár most ez nem volt eredménytelen. Ha sikerül igazi csapatjátékot felmutatnunk, Veszprém ellen sem lehet gond — fejezi be a beszélgetést az edző, mielőtt elindulna a busz a hosszú visszautazásra. Hajnali kettőkor a bujtosi csarnoknál álmos szemekkel lekászálódó Szekulovics csak annyit mond: Ha győzünk, akkor még ezt a hosszú utat sem érezzük terhesnek. Révay Zoltán További eredmények: Miskolci EAFC—Salgótarjáni KK 92-93 (40-44), Budafok OTP-Ingatlan—Battai KE 69-80 (29-41), Veszprémi Egyetem-Csopak Rt. —Pécsi VSK 93-61 (44-27). Sakk NB l/B Debrecenben kezd az MVMK A hétvégén kezdetét veszi az NB I. B-s sakk csapatbajnokság. Megyénket a Nyíregyházi VMK gárdája képviseli. Vasárnap az első fordulóban nehéz ellenfelük lesz, hiszen mindjárt azzal a Debrecennel kezdik az évadot, aki az NB I-ből éppen most esett ki. Ráadásul idegenben ülnek asztalhoz. A nyíregyházi csapatban az elmúlt évihez képest változás nem történt, így a következő játékosokból kerül ki az a tizenkettő, aki erősorrendben szerepel a bajnoki küzdelmekben: Mihalkó József, Vaszilij Prokopsin, Sztyepán Sz- trecskó, Kocsis György, Rácz Zoltán, Mutics István, dr. Gaál Attila, Korsós Imre, dr. Nagy Róbert, Koszta Csaba, Katona Márton, dr. Radics László, Trembácz László, Vislóczki József és Kírják Péter. Jutalom világbajnokainknak Szerdán döntött arról a megyei közgyűlés humán bizottsága, hogy megjutalmazza a közelmúltban világbajnokságon eredményesen szerepelt sportolóinkat. Ezek szerint Kovács Rita Rómában ezüstérmes hosszútávúszó- nőnk 150 ezer forint jutalmat kap, míg Orosi János, háromszoros rádióstájfutó világbajnokunk összesen 50 ezret. Orosin kívül Zarnóczai Klára, szintén rádióstájfutó világbajnoknónket, egyszeres bronzérmest 20 ezer forinttal jutalmazzák. Mi egyelőre úgy tudjuk, hogy a csapatban érmet szerző rádióstájfutók—Venc- zel Miklós 1., 3. és Lukács József 3., 3. — nem kapnak jutalmat. A jutalomátadás időpontja egyelőre nem ismert. Természetesen rákérdeztünk illetékes helyen arra, hogy a rádiós iránymérők jutalma miért tér el ilyen jelentősen a Kovács Ritáétól? Azt az információt kaptuk, hogy a bizottság a pénzelosztásban a két sportág közötti eltérő nemzetközi sportági megítélést vette alapul. A cerberus szerint: Nekünk lesz édes a kábái cukor Ha a mennyet még nem is, de a pokolnak az első szintjét már megjárta Kormos Miklós (22 éves) Nyíregyházán. Az NYFC nyáron igazolt kapuvédője Balmazújvárosban ugyanis nagy potyagólt szedett össze, előnyhöz juttatva ezzel a hazaiakat. Mentségére legyen mondva, sem előtte, sem pedig azóta nem hibázott bajnoki mérkőzésen. — Erdélyben, Nagykárolyban születtem. Nagymajtényban, megyei I. osztályú csapatban kezdtem a pályafutásomat. Tizennégy évesen kerültem az NB Il-es Szatmári Olimpiához. Előbb az ifi csapatban játszottam, majd két év múlva sikeresen bemutatkoztam a felnőttek között. Szerepeltem a román ifjúsági válogatottban — emlékszik vissza pályafutásának elejére a fiatal cerberus, majd így folytatta: — 1989. október másodikén kalandos úton jöttem át Magyarországra, és a Mátészalkai MTK- hoz igazoltam. Aztán másfél év után én is követtem Tóth Jánost, az akkor még megyei I. osztályban szereplő Nyírbátorhoz. —Hogyan lett kettős igazolásod? Kinek köszönheted, hogy egyszerre szerepelhettél az NB lll-as Nyírbátorban, illetve az NB ll-es Diósgyőrben? — A Diósgyőri FC-vel tavaly kupa- mérkőzésen találkozott a nyírbátori gárda, és ott figyeltek fel rám. Szentmihá- lyi Antal volt akkor a DFC vezetőedzője, ő keresett meg engem. Neki köszönhetem, hogy kettős igazolásom volt. A sors furcsa fintora, hogy az utolsó négy bajnoki mérkőzésen, amikor végre én őriztem a diósgyőri hálót, már Szepessy László volt az edző. Ettől függetlenül azonban azt hiszem, nem okoztam csalódást. A kettős igazolásom a bajnokság végén lejárt, és közös megegyezéssel nem hosszabítottuk meg. Bár ők marasztaltak, nem tudtunk az anyagiakban megegyezni. Ha nem jelentkezik értem Nyíregyháza, maradtam volna Nyírbátorban. — Nyíregyházára mi vonzott? — Mindig is szerettem volna NB II- ben játszani. Tóth János klubigazgató hívott ide. Elmondta, hogy ismeri képességeimet, bízik bennem, és szeretné, ha itt védenék. — Eltelt öt forduló, milyennek értékeled a teljesítményedet? — Egyelőre nem vagyok megelégedve magammal. Igyekeztem bizonyítani, és ezért mindig lámpalázasan léptem pályára. Úgy érzem, a hátvédsorral kezdek összeszokni, lassan megtalálom az összhangot Drobniékkal. Ok is egyre inkább bíznak bennem, és elfogadják az utasításaimat. — Melyik volt eddig a legnehezebb mérkőzés? — A balmazújvárosi. Amikor egy lövés után beejtettem a labdát a hálóba, azt hittem, szégyenemben megnyílik alattam a föld. A mai napig nem tudom elképzelni, hogy ez miként történhetett meg velem. Az ilyen potyagólok után szokták mondani: kapussors. Én azt vártam, hogy Buús mester a félidőben jól összeszid és lecserél. Ő azonban megadta a lehetőséget, hogy a második félidőben kiköszörüljem a csorbát. Ez a bizalom nagyon jólesett, és azóta is igyekszem bizonyítani, hogy helyesen cselekedett. — Társaid között vannak egy páran, akik jól ismerik az NB II leggólveszélye- sebb csatárait. Szoktak segíteni a felkészülésedben? — Minden mérkőzés előtti értekezleten megbeszéljük, hogy ellenfeleink közül kinek mi az erőssége. Szó esik arról is, hogy ki szokott távolról lőni, ki hová szokta ívelni a labdát. Igyekszem kezdés előtt lejátszani magamban a mérkőzést, lövéseknél, szögleteknél hova helyezkedjek, kit hova állítsak. Nagyon kell, hogy így is rákészüljek a találkozókra, és általában ez a módszer nekem használ. — A hét végén Kaba jön Nyíregyházára. Új körülmények között kell majd ezúttal bizonyítanod, hiszen Te még nem védhettél bajnoki mérkőzésen a Városi Stadion gyepszőnyegén. — Egyértelmű, hogy győznünk kell. Hazai környezetben joggal várja el mindenki tőlünk a három pontot. A héten már itt edzettünk, úgy érzem, hogy hamar meg fogom szokni a városi stadion számomra új környezetét. Bízom benne, hogy érintetlen marad a hálóm a hét végén. Száraz Attila
