Új Kelet, 1994. szeptember (1. évfolyam, 137-162. szám)
1994-09-19 / 152. szám
8 1994. szeptember 19., hétfő il III SPORT II! ÚJ KELET Kézilabda Nyírbogát! remények —Szeretnénk megnyerni a megyei kézilabda-bajnokságot — mondja Lakatos András, anyírbogáti általános iskola igazgatója.—Az elmúlt szezonban jól sikerült a sportág népszerűsítése, hiszen nagymúltú, de már régen visszavonult játékosok egész sora öltötte magára újra a mezt azért, hogy megalapozzák Nyírbogáton a kézilabdázás jövőjét. Ok — Németh 77- bor játékosedző kivételével — újra takaródét fújtak az aktív sportnak, ám a nyomukba lépett gárda komoly reményekkel biztat. — Úgy hírlik, hogy sikerült erősítem is. — Igen, bár az ilyen jellegű erősítés kicsit elszomorítja a sportembert. Megszűnt a szép hagyományokkal rendelkező baktalórántházi csapat, és onnan sikerült néhány kitűnő játékost leigazolni. — És a hodásziak? — Hodászon szerintem a jövő csapatát építik. Egy fiatal együttest szerepeltetnek a megyei bajnokságban, ha ők beérnek, akkor figyelemre méltó eredményekre lesznek képesek. Tőlük is sikerült igazolni a korosabb évjáratból, de nekünk a tapasztalt játékosokra van szükségünk. — Az anyagi körülmények milyenek? — A templom falára az van felírva: „Erős támaszunk az Úristen!” Nekünk viszont az önkormányzat! Most és reméljük, mindörökké! — Büszkék lehettek a nyírbogáti közönségre is! — Igen, mert Nyírbogáton a kézilabdával foglalkozók ma már egy családot alkotnak — nézők, játékosok és vezetők egyaránt. Gyöngyösi Asztaliteniszezni vágyék figyelem! Októberben indul Nyíregyháza város 1994/95. évi Asztalitenisz Csapatbajnoksága! A szervezők várják olyan 3-4 fős női és férfi csapatok jelenkezését, akik szeretnek rendszeresen sportolni, és részt kívánnak venni ezen az őszi-tavaszi lebonyolításé bajnokságon. Nevezési díj: 500 Ft. További szükséges információk Cservényük Ottó szervezőnél kérhetők (Nyírszőlősi általános iskola; Nyírszőlős. Kollégium u. 54.. Telefon: 313-429). Tájfutás — XIV. Glóbus kupa Elismerés mindenfeléi Vasárnap rendezte meg a XIV. Gló- bos kupa nemzetközi tájékozódási futó versenyét a Nyíregyházi Konzervgyár SE Balkány-Abapuszta térségében, amely egyben az országos senior hosszú távú magyar bajnokság is volt. , —. Nagyon meglepett bennünket a nagy érdeklődés, nem gondoltuk volna előzetesen, hogy közel nyolcszázan eljönnek majd versenyünkre. Ha nagyon önkritikusak akarunk lenni, akkor kisebb problémákkal zajlott le a rendezvény, melyet azonban a versenyzők nem érzékelhettek, csak mi szervezők vettük észre. Az I. Veterán hosszú távú magyar bajnokságra mindenki eljött, aki valamit is számít a 35 éven feletti korosztályban, de egyébként sem panaszkodhatunk a színvonalra, hiszen a felnőtt, az utánpótlás és az ifjúsági válogatott versenyzők eljöttek a XIV. Glóbus kupára. Főleg olyanok, akik ma meghatározzák a válogatottat. A kísérők sem panaszkodhattak, hogy rájuk nem gondulunk, részükre az abapusz- tai lovastanya házigazdái nyújtottak ingyenes lovaglási lehetőséget. Remélhetőleg sok ilyen nagyszabású sport- rendezvénynek ad még otthont ez a helyszín. — Láttál-e valamit a versenyből, vagy minden erődet és energiádat a szervezés kötötte le? — Őszintén szólva keveset láttam, hozzám már csak az eredmények jutottak el. Igyekeznem kellett a három megyéből álló versenybírói gárdát összefogni, illetve a vendégeinket kiszolgálni. A térképhelyesbítéstől kezdve a pályatervezésen kívül minden munkából kivettem a részem. —Mikor kezdődött el a verseny szervezése? — Januártól folyamatosan szinte csak ezen dolgoztam. —Ma Magyarországon szinte a semmiből az elmúlt pár év alatt az egyik legrangosabb viadallá nőtte ki magát a Glóbus kupa. Mi a cél? • — Jövőre már kétnapos viadalként a nemzetközi versenynaptárban is helyet kapott. Pénzkímélés miatt kérte tőlünk Zsigmond Tibor a versenybizottság elnöke, hogy kétnapos legyen a rendezvényünk. Egyelőre folyik az időpontegyeztetés. Mi május elején szeretnénk megrendezni versenyünket a nemzetközi szövetséggel összhangban. Sker- letz Iván, a Magyar Tájékozódási Futó Szövetség főtitkára azonban azt kéri tőlünk, hogy maradjunk meg a szeptemberi időpontnál, mert ebben a hónapban kevés a rangos hazai tájfutó viadal. Mi hajiunk is a kérésére, és eleget is teszünk annak, ha elintézi az időpontmódosítást a nemzetközi szövetséggel, illetve megkapjuk a normáltávú senior magyar bajnokság rendezési jogát. Valószínűleg jövőre nevet kell változtatnunk, tekintettel arra, hogy a Glóbus név most már a Budapesti Konzervgyár jogkörébe tartozik. A fővárosi cég versenyünket nem tudja támogatni, egyelőre főszponzort keresünk. —Hogyan lehet nem olimpiai, kevés nézőt vonzó sportágra pénzt összeszedni? — Nagyon nehéz, ezért kezdtünk neki a szervezésnek még januárban. Több százezer forintot szedtünk össze 5—10—15—20 ezer forintonként. A nyolcszázhatvanezer forintos összköltségvetésünk tekintélyes részét a nyíregyházi önkormányzat, illetve a konzervgyár állta. — Verseny után a sportolók, vezetők mennyire voltak megelégedve? — Az ellenőrző bíró elégedett volt. Úgy értékelte, hogy a korábbi évek kimagasló rendezési színvonalát a megnövekedett létszám ellenére is tartani tudtuk. Skerletz úr először járt nálunk, akárcsak a tájfutók, ő is megelégedve távozott a megyéből. Egyébként a főtitkár urat hintón szállítottuk az abapusztai lovastanyának köszönhetően a megnyitóra. Eddig négy elismerő levelet kaptam, egyet Szegedről, hármat pedig Budapestről. A veterán versenyzőket még egy ebédre is meghívtuk, akik külön köszönték a kedvességünket. Szerintem a sportágunkat úgy tudjuk leginkább fejleszteni, ha odafigyelünk a veterán sportolókra is, hiszen ők nevelik az utánpótlást. Tőlük függ a sportág jövője. (sz.a.) Beszélgetés Pásztor Istvánnal, az MTK kézilabdázójával „Mi hobbiból játszunk..." Jól kezdődött ez a bajnoki idény a Mátészalkai MTK NB Il-es férfi kézilabdacsapatának, hiszen négy mérkőzésből hármat megnyertek. A kisiklás hazai pályán volt, az első fordulóból elmaradt Balmazújváros elleni találkozón. Megyei rangadón Záhonyt fektették két vállra — imponáló magabiztossággal. — Mi újság a csapat háza tájékán, és milyen szereplést vár a csapattól? — erről beszélgettem a csapat kulcsemberével, Pásztor Istvánnal. — Az idény számunkra, a hazai rangadót leszámítva jól indult, — kezdi a beszélgetésünket „Öcsi”. Úgy néz ki, hogy a soron következő két-három fordulót is meg tudjuk nyerni, szóval jól rajtoltunk. Új játékost nem igazoltunk, de erősödött a csapat, hiszen leszerelt Bállá Jani és Maródi Zsolti, akik újból itthon játszanak. Velük főleg a védekezésünk erősödött. — Milyennek ítéled meg most a csapatot? — Szerintem most nagyon jó a csapatunk, szinte csupa fiatalból áll. Egyedül Tamás Endre idősebb, de természetesen az ő rutinjára, tapasztalatára számítunk. — Vannak-e olyan problémák, amelyek zavarhatják a csapat szereplését? — Játékostársaim nevében is mondhatom, hogy mi mindent megteszünk a jó szereplésért. Gondjaink a „háttérrel” vannak... Elsősorban az anyagiakra gondolok, s itt nem a játékosok „fizetéséről” van szó, hiszen a városban mindenki tudja, hogy mi hobbiból játszunk... Például egyetlen szerelése van a csapatnak, s ha netán a hazai meccsünkre az ellenfél ugyanolyanban jön, akkor vehetjük elő az ezeréves, szakadt mezeket. Az egyesület annyit biztosít számunkra, hogy az idegenbeli mécseseinkre ideadja a buszt. Nem akarom a focit bántani, de ott egész más a helyzet... — Mindezeket figyelembe véve: mit vársz a csapattól a most zajló bajnokságban? — Mindenféleképpen az első öt hely valamelyikére várom a csapatot, mert ezzel a játékosállománnyal ez elérhető. Ezért én is és — nyugodtan mondhatom — a csapat többi tagja is mindent meg fog tenni! — Tehát remélhetően jó férfi kézi- meccseket láthat majd a szálkái közönség? — Remélem, hogy így lesz, s abban is bízom, hogy minél többen eljönnek a hazai meccseinkre, hogy buzdítsanak bennünket. A Záhony elleni meccsen például fan- tasztiksu volt a közönség, s azt hiszem nekik is részük volt abban, hogy végül biztosan győztünk. Szamosi István Nyári emlék a Tisza-túráról Lassa véget ér a nyár. Nemsokára emlékké válnak a tikkasztóan meleg napokon, a víz hűsítő hullámai között eltöltött felejthetetlen órák. Az ibrányi Móricz Zsigmond Gimnázium és Szakközépiskola a tiszaberceli és a helyi általános iskolával karöltve vett részt július 25-dike és augusztus 1 -je közt a Tisza-túrán. A vízi útról Bene Kálmán a Móricz Zsigmond Gimnázium és Szakközépiskola testnevelő tanára számolt be lapunknak. — Említene néhány szót a túrán résztvevőkről és az előkészületekről? — A három tanintézményből összesen hatvanan vágtak neki a Tiszabecstől Ibrá- nyig tartó 170 km-es kajakos túrának, köztük öt pedagógus. Külön örömmel töltött el bennünket, hogy saját költségére elkísért minket a város háziorvosa is, de szerencsére nem volt szükség szaktudásának kamatoztatására a hét nap alatt. A résztvevőknek minimális részvételi díjat kellett fizetniük, mely az étkezésre szánt összeget fedezte. Minden mást az iskolák álltak. Az úszni tudás alapfeltétel volt, emellett azok részére, akik először indultak ilyen útra, kétnapos felkészítő tábort szerveztünk az ibrányi Tisza-parton. Ezen az általános vízi közlekedési és fürdőzési szabályokkal ismerkedhettek meg a növendékek, továbbá az evezést gyakorolták, és megszerzett tudásukról a tábor végén számot is adtak szlalom- és gyorsasági verseny keretében. — Biztosítottak voltak a tárgyi feltételek? — A gimnázium és az általános iskolák is saját sátrakkal, kajakokkal és mentőmellényekkel rendelkeztek. A hajókat Nyíregyházáról kölcsönzött csónakszállító utánfutó segítségével a GAMESZ autója vitte a rajtállomásra. Egy motorcsónak is volt velünk a túrán, ebbe a nagyobb holmikat pakoltuk be, azokat, melyek nagyon megterhelték volna a kajakokat. — Milyen távokat tettek meg naponta? — A hosszúságukat illetően általában 20 km körülit, de volt úgy, hogy 30 km-es szakasz jutott egy napra. A felső-tiszai rész eléggé fárasztónak bizonyult, ugyanis rengeteg a homokpad, ami megnehezíti az evezést. Sokszor kellett bevárni lemara- dottakat annak érdekében, hogy a többiek ne szakadjanak le az élenjáróktól. —Az étkezéssel nem volt gond? — Nem, mert mindenütt, ahol kikötöttünk, már vártak bennünket. A túránk előtt az ibrányi általános iskola részéről né- hányan megtették személyautóval az útvonalunkat és a különböző településeken lévő éttermekben előre megrendelték az ebédet és a vacsorát. Előfordult, hogy bográcsban főztünk — saját magunk a vízpart mellett — paprikás krumplit. Ehhez az „alapanyagot” a helyszínen vettük meg. — Hogy érezték magukat? — Ezt nehéz lenne szavakba önteni. Gyönyörű tájakon eveztünk és emellett egy-egy kikötéskor a parton strandröplab- dáztunk, fociztunk a homokban. Az időjárás is kegyes volt hozzánk, hisz végig kánikula tombolt. A kajakozás semmi máshoz nem hasonlítható érzését élvezhettük, s hódolhattunk szenvedélyünknek. A társaság egyöntetűen hangoztatta a túra végén a jól ismert mondást: „Jövőre, veletek, ugyanitt!” Tóth Mihály
