Új Kelet, 1994. szeptember (1. évfolyam, 137-162. szám)
1994-09-15 / 149. szám
UJ KELET LABDARÚGÁS 1994. szeptember 15., csütörtök 11 NB ll-hcmgoló Nehéz, hétvége vár ezúttal is NB Il-es csapatainkra. Szombaton a Nyíregyházi FC Tiszakécskén vendégszerepei, míg ugyanezen a napon a Tiszavas- vári Salgótarjánba utazik. A Keleti csoport tabelláján jelenleg 2. Tiszakécs- ke, 3. Salgótarján, 4. Nyíregyháza és 16. Tiszavasvári. A Tiszakécske és a Salgótarján — csakúgy, mint Nyíregyháza — eddig még nem talált legyőzőre. Tiszavasvári viszont nyeretlen az elmúlt négy forduló után... Tiszakécskei FC—Nyíregyházi FC A tiszakécskei vendégvárásról a csapat vezetőedzőjét, Reszeli-Soós István kérdeztük. — Rendkívüli módon meg vagyunk elégedve az eddigi szereplésünkkel, hiszen olyan neves csapatokkal szemben is veretlenek tudtunk maradni, mint a III. Kerület és a Hatvan. Jelenleg a tabella második helyén állunk, és várjuk a jó folytatást a bajnokságban. A hét végi mérkőzés bizonyára izgalmas lesz a szurkolók számára, hiszen két, eddig még veretlen csapat lép pályára. Remélem a Nyíregyházi FC-vel egy színvonalas, renkívül sportszerű mérkőzést játszunk majd. —Lesz-e változás az összeállításban? — Ezt még nem tudom, meg számunkra ez egy kicsit hadititok is. Pau- liknak letelt az eltiltása, és két sérültünk van Fabulya és Cseke személyében. — A Tiszakécskei FC milyen célkitűzésekkel vágott neki a bajnokságnak? — Úgy ítéltük meg a vezetőkkel, hogy az első hat hely valamelyikét meg tudjuk szerezni a bajnokság végén. Eddigi szereplésünk azt bizonyítja, hogy jól mértük fel a csapat erősségét. Bár tudjuk, hogy ez az év nehezebb lesz számunkra, mint a tavalyi, mert egy éve újoncként még nem nagyon ismertek bennünket, játékosainkat az ellenfeleink, de mára már ezt az előnyt elveszítettük. Salgótarjáni BTC—Tiszavasvári Alkaloida SE A hét végi előkészületekről a salgótarjáni csapatnál Jeck Ferenc ügyvezető elnök urat kérdeztük. — Eddigi szereplésünkkel újonc létünkre nagyon meg vagyunk elégedve. Az első fordulóban Diósgyőrt 2-1-re vertük, majd ikszeltünk Hatvannal, aztán itthon fektettük két vállra a III. Kerületet, egy hete pedig Nyíregyházáról hoztunk el egy pontot. Becsületesen megvallva, mi előzetesen örültünk volna, ha ezen a négy találkozón összesen három pontot elérünk. — A jelenlegi papírforma azt ígéri, hogy szombaton újra gyarapíthatják pontjaik számát, hiszen az eddig még igencsak halványan szereplő Tiszavasvári látogat Önökhöz. — Ha a tabellára nézünk, akkor a két egymást követő hazai mérkőzésünk igencsak könnyűnek ígérkezik, hiszen előbb a 16. Tiszavasvári, majd a 15. Hajdúnánás, az NB II. Keleti csoportjának eddigi két nyeretlen csapata látogat el hozzánk. Én azonban félek ezektől a találkozóktól, mer egyik csapat vesszőfutása sem tarthat örökké. Hét végi ellenfelünket nagyon jó együttesnek tartjuk, akiknek azonban nem sikerült jól rajtolniuk. Nem hiszem, hogy bárki is komolyan gondolja, hogy a Tiszavasvári csak erre a szereplésre képes, amit eddig produkált. Számunkra azonban természetesen kár lenne, ha éppen most kezdenék el a pontgyűjtést. — A labdarúgás Turjánban könnyű helyzetben lehet, hiszen a város pénzéért csak a kosarasokkal kell megküzdeniük.-— Ennek ellenére nem dúskálnunk az anyagi javakban. A város 3,5, míg a megye 1,5 millióval támogat bennünket. Éves működési költségünk — ezen a szinten szerénynek mondható — 22 millió forint. A különbözetet a karancsaljai vállalkozók adják össze. — Eddig remekül szerepeltek, de milyen célkitűzéssel vágtak neki az idénynek? — Nekünk, akkor is és most is a biztos bennmaradás a célunk. Az egész idényre összesen 34 pontot terveztünk, amivel véleményünk szerint el lehet érni a 13. helyet. Bajnokság közben nem hiszem, hogy módosítjuk a céljainkat. Az egykor szebb napokat megélt, legendás salgótarjáni foci újraélesztéséhez ma még nem vagyunk elég erősek. —Lesz-e változás a kezdőcsapatban? — Erre nem tudok válaszolni, mert nem az én dolgom. Annyi biztos, hogy a felépült Oláh Bélát bizonyára pályára küldi edzőnk. Száraz A. A játékvezetők megbeszélésén hallottuk: Szerencsi sztriptíz A megyei bajnokságon a nyitánya óta talán a legcsendesebb fordulón jutottak túl a hét végén a játékvezetők. Valamennyi mérkőzést be tudták fejezni, ami az utóbbi hetek botránysorozata után nem kis teljesítmény. Nyírmeggyesen nemhogy rendkívüli esemény, de még csak játék sem volt, a vendég nyírmi- hálydiak néhány labdarúgója egyszerűen otthon felejtkezett. Érdekes módon a problémák ezúttal a találkozók lefújását követően kezdődtek, mint ahogy az a Volán Kárpát- Hús—Demecser másodosztályú rangadón történt. A Nyíregyházán rendezett derbin a vendégek egyik akcióját lesre állította Vámos partjelző, mire lett nagy felháborodás, a tizenegyes számú játékost Mártha bíró meg nem engedett hangvétel használatáért zuhanyozni küldte. Már ekkor nehezen sikerült lecsillapítani Fáki Sándort, a demecseriek szponzorát, aki a meccs végén leköpte Mónus partbírót. A sípmestert is bírálat érte tevékenységéért a játékvezetők hétfői beszámolóinak meghallgatásán. Keveset mozgott, nem volt akcióközeiben, egyszóval gyenge napot fogott ki. Az ominózus eseménynél is hibázott, felül kellett volna bírálnia partjelzőjét, hiszen Vámos tévesen emelte fel zászlaját. Napkoron a gávavencsellőiek jártak vendégségben, s győztek magabiztosan. A mérkőzésen egy kiállítás volt, majd a befejezést jelző hármas sípszót követően a hazaiak nyolcasa ámokfutásba kezdett. Balogh bíró testi fenyítését helyezte kilátásba, s hogy szavainak nyomatékot adjon, ütött is. A célt azonban elvétette, az egyik rendezőt találta el. A rend felelősei példás igyekezettel vették elejét a további atrocitásoknak, eltávolítva a dühöngő futballistát. Ennél összehasonlíthatatlanul kellemesebb gondja akadt Hajdó sípmes- temek, akinek a Szerencs—Edelény NB III-as mérkőzés levezetése jutott feladatul. A helyi csapat támogatója megvásárolta a kezdőrúgást, ami mostanság nem is szokatlan dolog. Az még nem is keltett különösebb gyanút, hogy egy rendkívül csinos hölgy vállalkozott a labda útjára indítására, ám tátva maradt a szurkolók, játékosok, és a játékvezetői hármas szája, amikor a leányzó egy könnyed mozdulattal megszabadult felsőruházatától, és ott állt egy szál semmiben, illetve legintimebb testrészét fedte parányi ruhadarab. Formás domborulatai megigézték a férfiszemeket. Hajdónak hosszú ideig tartott, míg rábírta a két együttes játékosait, hogy feledjék a felejthetetlen látványt, s munkájukra, azaz a futballra koncentráljanak. A ledér nőszemély az ellenőrtől is tízes osztályzatot kapott. K. T. Sportpolitikai csevegés Pók Istvánnal a fociról és más sportágakról „Sokan, pár éve, mert szeretem a sportot azt hitték, én vagyok az ügyeletes hülye!" A rendszerváltást követően úgy tűnt, hogy a sport új alapokra kerül. Ezek az új alapok azonban nem készültek el. így például — bár többször is ígérték — nem született meg négy év alatt a sporttörvény, nem kaptak kedvezményt azok a vállalkozók akik támogatták az élversenyzőket. Az állam bizonyos fokig látványosan kivonult a sport támogatásából, de nem vonult ki annak megadóztatásából. Az országgyűlési választások után a sportolók reménykednek abban, hogy az MSZP-SZDSZ koalíció a nehéz gazdasági helyzetünk ellenére sportszeretőbb lesz az elődjénél. Persze, ez a fejetlenség nemcsak országos szinten volt jellemző, hanem — a ciklus befejezéséhez közeledve mind több nyíregyházi képviselő ismeri el — ad hoc szinten ment a megyeszékhelyen a sportfinanszirozás. Politikai lobbikkal több támogatást lehetett időnként elérni, mint eredményekkel. Az országgyűlési választások után, az önkormányzati választások előtt Pók Istvánnal, a megye legnagyobb sportegyesületének elnökével beszélgettünk a múltról és arról, hogy az MSZP-SZDSZ-kormány ideje alatt jobb lesz vagy esetleg rosszabbra fordul-e a sportolók sora? Pók István az NYVSC elnöke, a Magyar Olimpiai Bizottság tagja, a Sportegyesületek Országos Szövetségének állandó meghívott vendége. — Funkcióiból adódóan, Ón hogy látja, változott-e, és ha igen, akkor milyen irányban változott meg az előző kormányhoz képest az ország vezetőinél a sport megítélése? — Mint sportvezetők nagy reményekkel vártuk az országgyűlési választás eredményét, mert úgy éreztük az elmúlt négy évben, hogy a nagy társadalmi átalakulásban a sport háttérbe szorult. A hatalmon lévő politikai vezetés csodálatosan kivette részét az élsportolóink ünneplésében. A barcelonai olimpia után példátlanul megjutalmazta az eredményes versenyzőinket. A politika minden sportsikert kisajátított magának, miközben a sportegyesületek a szakadék szélére kerültek. Azt elfogadták országunk vezetői, hogy a sportsiker nemzeti ügy, az állampolgárok hangulatát a folyamatos elvonások közepette pozitívan befolyásolják Damyi és társai világra szóló eredményei, addig a különböző szabályzók módosításáról megfeledkeztek, az adó- és tb-törvény szigorításával sújtották a sportegyesületeket. Ennek eredménye, hogy a negyedik év végén mintegy három milliárdos adósságállomány keletkezett a kluboknál. Igaz, hogy ennek egy harmadát a végveszélyben lévő sportegyesületeknél a kormány a mandátumuk lejárta előtt rendezett, de azóta sem történt semmi az ügyben. Természetesen a fennmaradó két milliárdos mínusz már jóval több annál. — Számomra úgy tűnik, hogy az új kormány tagjai bár szeretik a sportot, de mintha túlságosan labdarúgáscentrikusak lennének. Az MLSZ új elnökét már fogadta Horn Gyula miniszterelnök úr, Kuncze Gábor belügyminiszter, Békési László pénzügyminiszter, Gál Zoltán, az Ország- gyűlés elnöke. Nem félnek-e attól, hogy a sportot az új kormánynál háttérbe szorítja majd a labdarúgás? — Mindenkinek el kell fogadnia, hogy Magyarországon — és még a világon nagyon sok helyen —- az első számú sportág a labdarúgás. — Nem fájó ezt elismerni, hiszen az NYVSC-nél jelenleg nincs labdarúgó szakosztály? — Nem. Az azonban tapasztalati tény, ha jó foci van nálunk akkor más sportágakra is több pénz jut. Az új vállalkozói réteget elsősorban a látványos, hajtós mérkőzésekkel lehet megnyerni. — A szponzoroktól a sportra való koldulás mindennapi téma. Az NYVSC az utóbbi időben érdekes módon ennek ellenére megvált a két legtöbb nézőt vonzó szakosztályától. Miként lehet szurkolók nélkül klubot fenntartani? — A két csapat távozásával jelentős szponzorok váltak meg tőlünk. A mai napig, ha elmegyek különböző vállalatvezetőkhöz tárgyalni az első kérdésük az: - mi van a labdarúgással? A kézilabdázók, miként a labdarúgók sem akartak igazából önállóak lenni. A focisták a mai napig a mi létesítményeinkben edzenek, a tárgyi feltételeket mi biztosítjuk a részükre, de a kézisek is eljárnak hozzánk tréningezni a kondicionáló terembe. A rendszerváltozás után a nyíregyházi önkormányzat humán bizottságának tagjai akarták ezeket az önállósulásokat. Ők mondták a szemembe, hogy vége a „gigantomániának”, nem lehet, hogy az NYVSC képviseletében zsarolom a várost, a megyét. Sokan azt hitték, hogy mert szeretem a sportot én vagyok a városban az ügyeletes hülye. A szakosztályok önállósulásával azonban egyszerre mindenki előtt világos lett, hogy a jelenlegi városi és a megyei támogatással nem tartható fenn a két klub. Érdekesség, hogy amióta nincsenek nálunk a kézisek — két éve — háromszor annyi támogatást kapnak, mint amikor nálunk voltak. Persze akkor a kevesebb pénzből én voltam a hibás amiért nem tudom eltartani őket... A labdarúgók is valószínűleg jövőre sokkal több pénzt fognak kapni az önkormányzattól, mint kaptak 92-ben. Nagy elégtétel számomra az, hogy a kézisek ma már megkapják azt a pénzt amit én is kértem számunkra amikor még nálunk voltak. — Ón mit javasol, hogyan kellene a csapat játékokat a jövőben finanszírozni? — Véleményem szerint, hogy a négy csapatsportág jól szerepeljen a nemzeti bajnokságokban kellene 50 millió forint. Ebből a focira 20-25, a másik három sportágra 25-30 millió kell, hogy jusson. Nonszensz, hogy az intézményit támogatások a mai napig a sportra fordítható összeget terhelik. A sport működésére igenis oda kell adni Nyíregyháza költségvetésének a 2 %-át. — Én azt gondolom, hogy egyszer már ki kellene mondani valakinek, hogy a megyeszékhelyi ranghoz hozzátartozik egy jó foci-, kézi-, röp-, és kosárlabdacsapat. Ugyanúgy ahogy kimondták, hogy Nyíregyházának kell egy átépített Kossuth tér, kell egy színház és még folytathatnám a sort. És, ha ez 50 millióba kerül, akkor ez 50 millióba kerül. Ha valamilyen előre nem látható gond adódik és a tervezett összeg megemelkedik ötven százalékkal -, mint a Kossuth tér esetében - akkor megemelkedik ötven százalékkal. Vagyha Török dr. és társai a hírek szerint megkárosították a várost néhány millióval, és ez egyes képviselőknek nem olyan nagy gond, és Török dr. erről az ügyről csak zárt tárgyaláson hajlandó nyilatkozni, mert a városi közgyűlés több tagját is érinti, akkor az se legyen gond, hogy a tömegsport egyesületek számára pályázatot írjanak ki támogatás elnyerésére, mert ez a mai napig nem történt meg, illetve tavaly is az erre a célra elkülönített összeg felét másra használták fel. Nem kapták meg a kisegyesületek. — A politikus azt hiszi, hogy mindenhez ért. Akármilyen hihetetlen, de 1992. december 31-ig kiváló volt Nyíregyháza sportfinanszírozása. A humán bizottságban ott voltak a sportszakemberek. Aztán ezeket valamilyen politikai megfontolásból eltávolították, és pártvezetők kerültek a helyükre. Ezután már nem a sportszakma volt az elsődleges, hanem a lobbizás. Ebből lett a mostani óriási anarchia. Csak nézek időnként, hogy hirtelen ki, milyen támogatást kap, és miért? — Egy élversenyző Nyíregyházán ma nem tudja, hogy mennyit kap azért, hogy országos bajnok lett, Európa-bajnokságon vagy világbajnokságon érmet szerzett. Csak az a biztos, hogy az utóbbi két esetben tesz egy fogadás a városházán. Jó-e ez így?-— Ma már az sem biztos, hogy lesz fogadás a városházán. Szombaton részt vettem azon a fogadáson, ahol az új atlétikai pályát avattuk. Gallov Rezső államtitkár úr gratulált nekem Kovács Rita ezüstérméhez. Érdekesség az, hogy a megyétől és a várostól eddig senki sem jutatta el elismerő szavait hozzánk. —Mennyi pénzt érdemelne Rita Ön szerint a világbajnoki ezüstéremért? — Véleményem szerint - mindent egybevéve - 500 ezer forintot kellene kapnia. Azt, hogy megkapja-e ezt az összeget nem tudom garantálni. Én már elküldtem egy levelet a MÁV vezérigazgatóság felé, melyben jelentős összeget kértem Rita számára. Ezenkívül igyekszünk a klub részéről is jutalmat adni. Fogalmam sincs viszont, hogy a város akarja-e egyáltalán Kovács Rita teljesítményét honorálni, és ha igen, akkor milyen mértékben? Nagyon hiányzik az a pontrendszer amit mi már! évek óta szorgalmazunk. Ebből minden sportoló tudná már jó előre, hogy egy-egy Európa-, vagy világbajnoki érmet a város milyen mértékben ismer el. — Ón nagyon sok problémát felvetett, melyeket talán egy kis odafigyeléssel, sportszeretettel el lehetett volna kerülni. Mit vár az önkormányzati választásoktól? — Változásokat várok légióként. Remélem, hogy az új önkormányzati törvény olyan lesz, hogy a megye nem tudja majd a jövőben úgy távol tartania magát a sporttól, mint azt az elmúlt négy évben tette Szabolcs-Szatmár-Bereg megye közgyűlése. Nagyon bízom abban, hogy a következő években a megye és a város közelebb kerül egymáshoz, végre egyeztetik elképzeléseiket a sportról. Továbbá —, mint nyíregyházi lakos is — új arcokat várok a megyeszékhelyi közgyűlésbe. És várom azt, hogy ezt követően a politikusok a döntések előkészítésében jobban kikérik a gyakorlati sportszakemberek véleményét.Csak az erők összevonása, az okosabb pénzelosztás hozhat újabb fejlődést. Nem szabad elfelejteni, hogy a sport területén minden tárgyi feltétel adott arra, hogy ott legyünk az ország legjobbjai között. — Köszönöm a beszélgetést. Száraz Attila DAL Ictwón
