Új Kelet, 1994. szeptember (1. évfolyam, 137-162. szám)
1994-09-15 / 149. szám
NYÍRBÁTOR 1994. szeptember 15., csütörtök ÚJ KELET A történelmi múlt kötelez! — Úgy jellemezhetném Nyírbátort, hogy eseménydús és sokszor megrendítő volt a múltja, kiegyensúlyozott, nyugodt a jelene és bízom benne, hogy lendületes lesz a jövője — mondja Petróczki Ferenc polgármester. — Mire alapozza optimizmusát? — Egyrészt arra, hogy a választások után ez a testület a szokásos „gyermek- betegséget” el sem kapta, mert a pártpolitika háttérbe szorult, a városért érzett felelősség dominált. Az itt élő embernek éreznie kell, hogy a történelmi múlt cselekvésre kötelez! Több mint hétszáz éves történelmünk alatt nemzeti értékek teremtődtek ebben a városban, és erre kell építeni a jövőt. — Az embereket viszont az is érdekli, lesz-e mit tenni a család asztalára... — A legtöbb üzemünk olyan volt, amelynek Budapesten volt a központja. Amikor ezek a gyárak tönkrementek, először Nyírbátorban kerültek az emberek az utcára. Egyetlen megoldás kínálkozott (és ezt támogattuk, támogatjuk), hogy olyan vállalkozások, kisüzemek jöjjenek létre, amelyek munkahelyeket teremtenek. Ehhez viszont fejleszteni kellett az infrastruktúrát. —Egy városlakó azt panaszolta nem kis mérgelődéssel, hogy mióta az eszét tudja, ennyire még nem volt feltúrva a város. — Lehet, hogy néha okoztunk bosszúságot a lakóknak, de a gázépítés, a szennyvízelvezetés, a telefonhálózat kiépítése, az utak korszerűsítése, ezzel jár. Csak így tudtuk komfortosabbá tenni lakóhelyünket. Ettől még a következő években sem tekinthetünk el, mert a MATAV-val már megállapodtunk, hogy tovább építjük a telefonhálózatot. —Az utóbbi években nyáron szinte kulturális központtá válik Nyírbátor. — Már korábban elkezdődtek a zenei napok rendezvényei. Az elmúlt négy évben nemcsak ezt tettük színesebbé, hanem az idén másodszor rendeztük meg a nemzetközi utcaszínház-fesztivált, amivel hagyományt teremtettünk. Ha egy város azzal teszi híressé magát, hogy sokat fordít a kultúrára, akkor azzal a környező települések is nyernek. — Ön még fiatal ember. Indul-e az őszi önkormányzati választáson? — Tartozom azzal a városnak és a városlakóknak, hogy folytassam a megkezdett munkát! —aba— A labdarúgó hentesmester Kovács Kálmán és az egész famíliája tősgyökeres nyírbátori. A hetvenkét éves hentesmester negyvenhét éve a vágóhídon dolgozik. Szeretné megélni, hogy ötven évvel ezelőtt elvett boltocskájába még egyszer betegye a lábát, mint tulajdonos. — Hogy emlékszik Kálmán bácsi a fél évszázada történtekre? — Mintha ma történt volna. De hadd kezdjem azzal, hogyan lettem hentes. Vitéz Szabó Jánosnál hat évig tanultam, amikor magam emberévé váltam. Tizennyolc hentes volt akkor Nyírbátorban, nagy volt a verseny. Reggel elmentem Fehérgyarmatra, vettem két üszőt, hazahajtottam, még aznap levágtam, és éjjel a hátsó A Nyírség déli részének központja Nyírbátor. Tizennégyezer lakos mellett vonzáskörzete a környező települések ötvenezer fős népességére is kiterjed. Valószínű, hogy IV. Béla, a „második honalapító’’ tatárdúlást követő nemzetépítő munkája idején vált lakott hellyé e lankás, homokdombos terület, mert a Nyírbátorról szóló első írásos emlék 1279-ből származik. A Bátori-család birtokának központjává vált település a tizennegyedik század közepén már mezőváros, és évszázadokon át fontos igazgatási, gazdasági és kereskedelmi központ. A város szerepe Mária Terézia idején csökken, majd a kiegyezést követő közigazgatási reform idején városi rangját is elveszti, Szabolcs vármegye székhelye előbb Kálló, majd Nyíregyháza lesz. 1973-ban ismét városi rangot kap Nyírbátor, és megkezdődik második virágkora. A történelemformáló középkori városból művészetpártoló, újkori város lesz. A Nyírbátori Zenei Napok, a Képzőművészeti Alkotóház tevékenysége után két éve a Szárnyas Sárkány Hete színházfesztivál színesíti kulturális palettáját. A településen öt általános iskola, zeneiskola és két középiskola működik. A szakorvosi ellátást az egészségügyi központ biztosítja. A Báthori István Múzeum állandó kiállítása a város történetét mutatja be. A középkorban épített templomai értékes műemlékek. A városnak kilenc sportegyesülete van, melyek közül több a nemzeti bajnokságban szerepel. Báthori István szobra Dongák és dongók Azt tartja a mondás: „Magyar ember bort iszik”. A bor érleléséhez, tárolásához pedig hordóra van szükség. Ha ez így van, akkor Nyírbátorban a legkeresettebb mesterség Pataki Károlyé. — Mint sok minden, már ez sem felel részéből kolbászt, az elejéből kóserhúst csináltam, mert a zsidó vevőim csak ezt szerették. Már kezdtem magamat összeszedni, volt egy hentesüzletem és fűszerboltom a piacon, amikor kezdtek ölni az adóval. Hogy kifizessem, elmentem zsákolni Nyíregyházára, ahol egy forintot adtak mázsánként a munkáért. Kifizettem az adótartozást, amikor behívattak a tanácsházára és elvették a boltomat. Ne tessék kérdezni, hogy akkor milyen voltam, mert még most is fáj. — Ezek után hogy talált munkát? — A futballnak köszönhetem, hogy végül a családomról tudtam gondoskodni, és a három lányomat felnevelni. Először Nyíregyházán adtak munkát azzal a feltétellel, hogy ott kergetem a labdát, majd hazakerültem szülővárosomba. Itt intézője lettem a csapatnak, és ezt a mai napig is csinálom. Ötvenéves sportmunkáért együtt kaptam aranyjelvényt Dalnoki Jenővel. Olyan jó kapcsolatot alakítottam ki a fővárosi labdarúgással, hogy a Fradi, a Honvéd, az Újpest, a Vasas többet volt itt, mint az egész megyében. — Túl a hetvenen, még ma is Ön vezeti az önkormányzat vágóhídját. — Azért csinálom, mert szeretném megélni, hogy ha a piacon lévő fabódét is, de visszaadják a boltom helyett, mert azzal a kárpótlási jeggyel, amit kaptam, nem érek én semmit! Megérdemelném én ezt az országtól, mert azok ellenére, hogy sokat szenvedtem, megmaradtam mindig magyarnak. meg a valóságnak — legyint a szomorkás kádármester. Ma már a magyar ember is sört iszik, pedig a jó bornál nincs egészségesebb. Nekem is van szőlőm, borom, csak az a baj, hogy én már keveset kóstolgathatom, mert sok gyógyszert kell szednem. —Attól, hogy ön nem ihat, másnak még egészségére válhat. — Sajnos, tönkretették Magyarországon az iváskultúrát, mert hol van már az, amikor összeültek a szomszédok, és néhány pohár bor mellett elbeszélgettek. Meg tönkretették a szőlőtermelést is, mert a magyar bornak nem kerítettek piacot. Kivágták a szőlőket, ami meg megmaradt, lassan nem lesz, aki művelje, mert az idősek nem bírják csinálni, a fiatalok meg nem szeretik a kapanyelet. — Úgy panaszkodik, mintha a saját szőlője pusztulna. — Hát ez az én panaszom is, mert ha nincs must, nem kell a hordó sem. Amikor ebbe a városba kerültem tanulónak, még hat kádár is urasan megélt ebből a szakmából. Most egyedül vergődöm, de lassan átadom a fiamnak a műhelyt. Kár lenne, ha gazdátlanul maradna az, amit egy élet munkájával szedtem össze. — Azt értem, hogy a felszerelést átörökíti, de a tudással ezt megtette már? — Jó alapanyag nélkül a hordókészítés tudománya semmit sem ér! Jól hasadó szálanyag kell a dongákhoz, de lassan az is vagy nincs, vagy megfizethetetlen. Az igazi kisüsti pálinkát eperfahordóban érdemes tárolni, de honnan lehet ezt az alapanyagot beszerezni? Valamikor az utak szélén díszelgett az eperfa, de ma már ez is csak a múlt, mint az én kádárságom. Csinálja most már helyettem más, én meg megyek a harminc család méhemet gondozni, mert az pihentet! —aradi— Félnek a garázdák Polgárőrök autón, lovon Nyírbátorban a közbiztonság évek óta jónak mondható. Ez nemcsak a rendőrség érdeme, hanem a helyi polgárőrszervezet munkájának eredménye is. A részleteket Somogyi János benzinkutas, a polgárőrség vezetője mondta el. — Még a rendszerváltoztatás előtt, húsz fővel alakult szervezetünk. A fő kezdeményező Wéber József volt, de a jelenlegi polgármester Petróczki Ferenc is az alapítók között volt. Külön belügyminiszteri engedély kellett ehhez, mert akkor még az önkéntes rendőrség is működött. — Szükség volt erre a szervezetre, mert abban az időben politikai félelemtől kezdve minden aggodalom volt az emberekben, hogy mi lesz, mit hoz a többpártrendszer. A garázdák, a csavargók kihasználták a helyzetet, bizony voltak problémák a közbiztonsággal. Több esetben elég volt a jelenlétünk a betörés meghiúsításához, a garázdák megfékezéséhez, a tolvaj elfogásához. — Mára már az ország egyik legjobban szervezett, felszerelt önkéntes csapata a miénk, ötvennégy fővel. Van gépkocsink, rádióösszeköttetésünk, a rendőrség épületében külön kis ügyeleti szobánk. Hét csoportunk van, amelyek közül egy nevelő feladatokat lát el, egy pedig lovas mezei őrszolgálatot. Elsősorban éjszaka dolgozunk, mert akkor bátorodnak meg a rossz szándékú emberek. — Nem csak a rendőrséggel, hanem a határőrséggel is jó a kapcsolatunk. Ezenkívül a vállalatvezetők is rendszeresen kérik segítségünket, sokszor előre jelezve, hogy milyen nehézség adódhat. Tagjaink között főleg hivatásos határőrök, fiatal civilek vannak, ezért is jó, hogy az új rendőrségi törvény szabályozza működésünket. Aradi Balogh Attila ABA
