Új Kelet, 1994. szeptember (1. évfolyam, 137-162. szám)
1994-09-14 / 148. szám
ÚJ KELET 1994. szeptember 14„ szerda Mentés után megszámoljuk magunkat Parton a mentőcsónak Hiába írnak a lapok, hiába szólnak a rádióadók folyóvizeink veszélyeiről, az emberek továbbra is fegyelmezetlenek. Sok esetben még gyerekeik életéért sem aggódnak. — Még ránk se nagyon hallgatnak, pedig mi a folyó sodrásából, a víz színéből, a felszín fodrozódásából következtetve szinte látjuk a meder alját is — panaszkodik Gönczi József, a Vöröskereszt megyei vezetősége vízimentő szolgálatának vezetője. — Hányszor startolt a csónak? — A riasztás mindig jóval több, mint a tényleges mentés. Az idén tizenhat embert mentettünk meg a biztos haláltól. Duplája a tavalyinak, de egyharma- da az előző évekének. Ez nem azt jelenti, hogy eredménytelen a munkánk. Az előző évek statisztikája alapján több energiát fektettünk a megelőzésbe. Működési területünk a vásárosnaményi Tisza-szakasz őrzött strandjától a Szamos torkolatáig, valamint a strandtól lefelé a hídig van. Mintha nem is létezne kijelölt fürdőhely, ez a szakasz tele van fürdőzővel. — Néhány szó a csapatról? — A csapat huszonöt fős. Csak hétvégeken tudunk feladatot vállalni, mert egyébként mindenki dolgozik. Mentéstechnikánk csapatmunka, nagyon vigyázunk egymásra. Egyszerre nyolc fő dolgozik: parti figyelők, csónakos mentők, úszva mentők, biztosító emberek összehangolt munkájának eredménye ez a néhány emberélet. — Áz eszközök és az üzemelés sok pénzbe kerülnek. Honnan teremtik elő? — Fő támogatónk a Vöröskereszt. Biztosítja a magas szintű technikát, ellátja képviseletünket a vízimentő szövetségnél, finanszírozza a továbbképzéseket, az országos versenyeken való részvételünket. További támogatóink: Dúsa Istvánné, a vásárosnaményi Horgony vendéglő tulajdonosa 10 ezer forinttal, a csengeri polgármesteri hivatal 30 ezer, valamint a vásárosnaményi polgármesteri hivatal 50 ezer forinttal. Sokan támogatnak bennünket kisebb összegekkel.-—Rövid értékelés? — A kimentett személyek között mindig sok a gyerek. Általánosan is igaz, hogy minden gyerekbalesetet vissza lehet vezetni a felnőttek felelőtlenségére. Ez a vízi baleseteknél sokszorosan így van. A dolog egyszerű: ne lankadjon a figyelmünk, vigyázzunk gyermekeinkre! Ügyeleti időben nem volt haláleset az általunk felügyelt szakaszon. Egy hétköznap egy ember meghalt, a magyarországi Tisza-szaka- szon húsz ember fulladt vízbe, néhá- nyan megyénk területén is. —Profi mentéstechnika profi eszközökkel, profi szaktudással, profi eredményekkel. Nem lehetne ebből megélni? — A Tisza nem úszómedence, a folyami mentés nem úszómesteri munka. Igaz, hogy a technikai eszközök nagy része a mi biztonságunkat is szolgálja, akik ugranak, azok életveszélyben vannak. (Sokszor kell több embert egyszerre menteni.) Minden mentés után összeszámoljuk magunkat: kiúszott-e mindenki? Ezt a munkát pénzért senki sem vállalja. F. Sípos József Kezdeményezés Mátészalkán Gyermekeinkért és egymásért Számos súlyos kimenetelű baleset színhelye volt már Mátészalkán a belvárosban a Bajcsy Zsilinszky út és az Alkotmány út — a nagyforgalmú „négysávos” út — kereszteződése. Lakossági felvetésre már évekkel ezelőtt szóba került egy forgalom- irányító lámpa megépítése, ám ezt az „illetékesek” általában pénzügyi nehézségekre való hivatkozással rendre elvetették. A legutóbbi — sajnálatosan fájó és tragikus — baleset, amely két gyermek életét követelte, ismét a középpontba állította a rendőrlámpa ügyét, ami sokak szerint nem lehet csupán pénzügyi kérdés. Tenni kell valamit! Ez vezérelte azokat, akik Gyermekeinkért és egymásért címmel felhívással fordultak a lakossághoz, vállalkozókhoz, egyesületekhez, inA veszélyes mátészalkai útkereszteződés Pénzes László felvétele tézményekhez. Pénzes László vállalkozó, a Zefi Videotéka tulajdonosának kezdeményezéséhez számosán csatlakoztak már. így elsők között a mátészalkai Családsegítő Központ. Közös felhívásukban értesítik mindazokat, akik pénzügyileg támogatni szeretnék és tudják a forgalom- irányító lámpa létrehozását, hogy adományaikat a Zefi Videotékában és a Család- segítő Központban — átvételi elismervény ellenében — befizethetik. A befizetés összege az adóalapból leírható lesz, erről később részletesen tájékoztatják az érintetteket. Az adománygyűjtés mellett több kezdeményezés is szolgálja a forgalom- irányító lámpa megépítését, így például a moziban szervezett diákelőadások, valamint a művelődési központban megrendezésre kerülő, tehetséges gyermekeket bemutató műsorok teljes bevételét is erre a célra kívánják fordítani. Szamosi István A régieket teljesen felújítják Vadonatúj buszokra várva Pár napja már az ibrányi diákoknak nem kell egy órával hamarabb a nyíregyházi suliban lenniük, hiszen új járat indult, ami fél nyolcra hozza őket. Persze arról, hogy jó dolog-e mindez, felesleges kérdezősködnünk, hiszen ki az a ritka fiatal, aki ne szeretne aludni? Az már más dolog, hogy az energiaárak emelkedésével mindezért mennyit kell fizetni... a szülőknek? — A tarifaemelésről a Közlekedési Hírközlési és Vízügyi Minisztérium dönt. Eddig nincs tudomásunk arról, hogy erre a közeljövőben sor kerülne — mondja Danku Andor, a Volán személyforgalmi üzletágának nyíregyházi vezetője, aki arról is beszámol, hogy új buszokat várnak. — Már megrendeltünk hét új járművet, melyeket december utolsó napjáig kell átvennünk a szerződés szerint. A vásárláshoz tizenötmillió forinttot kaptunk az ön- kormányzattól, a többi pénzt részben saját erőből, részben hitelekből teremtjük elő. — Mennyibe kerül ma egy ilyen közlekedési eszköz? — Darabja tizenhárommillió forint, így a mostani befektetésnél százmilliós nagyságrendről beszélhetünk. Ha megérkeznek az autóbuszok, hármat helyi, a többit pedig helyközi járatként szeretnénk munkába állítani. Hogy konkrétan merre járnak majd, azt még nem döntöttük el. — Mi a helyzet a meglévőkkel? — Nagy erőfeszítésekbe kerül, hogy műszaki állapotuk megfelelő szinten maradjon. Emiatt végezzük az úgynevezett középjavítási programot, mely a hat-hét éves járművek teljes felújítását jelenti. Kicseréljük a belső burkolatokat, az ülések szebbek lesznek és a külső vázat is helyrehozzuk. Egy-egy ilyen felújítás ellenértéke akár az egymilliót is elérheti, de kénytelenek vagyunk vállalni a költségeket a fennakadás nélküli közlekedés feltételeinek biztosítása érdekében. Eszközparkunk és az üzembiztonság egyébként a társcégek viszonylatában egyáltalán nem elmaradott, sőt, e két szempontból előkelő helyet mondhatunk magunkénak országos viszonylatban is. Ez persze annak is köszönhető, hogy nemrég sikerült Németországból harminc darab három-négy éves buszt vásárolnunk. — Meddig húzható ki a felújított sokkerekűekkel, és mi lesz a sorsuk azután, hogy kimentek a forgalomból? — Jelenleg is van néhány tíz éven felüli járművünk, melyek az újak érkezésével „nyugdíjba” vonulhatnak. Ha van vevő -— általában mindig akadnak néhányan —, akkor eladjuk őket, s úgy tudjuk, hogy azt tovább értékesítik alkatrészként külföldön. Ezt a lehetőséget mi is kihasználjuk, s ami megmaradt. azt szétszedjük, a jobb alkap részeket felhasználjuk, illetve továbbadjuk. Ami megmarad, az megy a MEH- telepre. Herczku Decemberben szigetperon Jó hír az utasoknak: megkezdődött az ország egyik legkorszerűtlenebb, műszaki berendezéseiben elavult, de nagy utasforgalmú pályaudvarának átépítése. Hol tart most az átépítés, hogyan érinti mindez az utazóközönséget? Kérdésemre Huri Attila, a MÁV debreceni üzemfőnöksége lebonyolító irodájának vezetője válaszolt: — Augusztus elsején kezdődött meg az átépítés. Az első lépésben az aluljáró 36 méteres szakasza, valamint egy szigetperon és két vágány épül meg. Ezt a terv szerint december 10-ig kell átadni. A teljes átépítés 96-ban fejeződik be, 561 millió forintba kerül majd. Jelenleg elterelik a forgalmat, a munkák miatt még nem volt vonatkésés, hátul ideiglenes peronokat alakítottak ki a közlekedés zavartalan lebonyolítása érdekében. Minden a terv szerint halad, rajtunk nem múlik a határidő pontos betartása. Hajdú Gabriella Két és fél millió autó Elkészítette az országos autótérképet a Magyar Gépjárműimportőrök Egyesülete. Ebben szerepel a többi között a személygépkocsi-állományról szóló statisztika, a különböző típusok megyék szerinti megoszlása és életkora is. A széles körű felmérésből levonható következtetések foglalkoztatták az autóimportőröket, akik a hét végén tartották baráti találkozójukat Balatonaligán. A kétnapos kötetlen eszmecserén 18 márka képviselői jelentek meg, s nemcsak tapasztalataikat, hanem rövid időre autóikat is kicserélték, hogy kipróbálják, mit tud a konkurens járműve. Az egyesület autótérképéből egyértelműen kiderül, hogy a személygépkocsi-állomány már meghaladta a 2,4 millió darabot és rövidesen eléri a két és fél milliót. Az autók átlagéletkora is közelebb van már a 10 évhez mint a kilenchez. A hat évnél öregebb személyautók magánbehozatalának tilalma nem hozta meg a várt eredményt, hiszen a gazdasági vállalkozások, szervezetek, apportként akármilyen matuzsálemeket behozhatnak, és fél év múlva piacra is dobhatják azokat. Az autó- importőrök szigorításokat várnak, hiszen az elöregedett járművek még nem rendelkeznek katalizátorral, szennyezik a levegőt és kérdéses üzembiztonságuk is. Arra vonatkozón, hogy mit tesznek az importőrök, hogy a kispénzű emberek is biztonságos autóhoz jussanak, Győző Gábor, az egyesület elnöke az MTI-nek elmondta: tovább növelik az olcsóbb autók behozatalát. Az utóbbi egy év forgalmi adatai is erre késztetik az importőröket. Az első félévben ugyanis kétszer annyi, 1,2 millió forint érték alatti személyautót adtak el, mint 1993 azonos időszakában. Tovább szélesítik a gépkocsivásárlás kedvezményes hitelének körét, egyre több bank ismeri fel a lehetőségeket az üzletágban. Az elnök szerint kedvező tendencia az is, hogy a márkakereskedők átveszik, beszámítják az új autók árába a régit. Mit szói hozzá? Kisvonat , Évtizedek óta rója a kilométereket keskeny pályáján a kisvonat. Aki nem utazott rajta, az még biztos nem látta szédítő sebességgel száguldani ezt a „vasparipa helyett inkább vascsikót”. A nyíregyházi vasútállomásnál a korlátnak támaszkodva néhányan a kisvonat érkezését várják. Jámbor Istvánné gávavencsellői lakosnak néhány hete eltört a karja. Ám szegényt nemcsak ez a csapás sújtotta, hanem, az is, hogy a bejáráshoz az SZTK a kisvonatra adta ki a kedvezményt. — Reggelente Nyíregyházára kell jönnöm kezelésre. Hajnali fél ötkor érkezik a vonat Vencsellőre, és két órába telik, mire a megyeszékhelyre jutunk. — A kényelemmel meg van elégedve? — Hogyne! Fapados ülőgarnitúra, télen füstös, büdös, széntüzelésű kályha. Kérem, ez a vonat úgy zö- työg, döcög, hogy az emberre rájön a sírás. Legalább gyors lenne! Vagy ha lassú, legyen kényelmes. Ám úgy tűnik, nem szabad álmodozni. Ez egy ilyen „tömegközlekedési viszonylat”. Bakó Gyula buji tanuló:-— Négy éven keresztül ezzel a vonattal jártam be a középiskolába. Én csak tudom, hogy milyen ez a szerkezet. Ehhez nincs semmi fogható. Megvan az egyedi légköre, a kisugárzása, amit röviden csak egy négybetűs szóval lehetne jellemezni. Bővebben: lassú, kényelmetlen. Bosszantóan lassú és kényelmetlen. Néhol olyan sebességgel „robog”, hogy menet közben is le lehet szállni négylevelű lóherét keresni. Régebben • előfordult az is, hogy egy út alatt kétszer is kisiklott a keskeny nyomtávról. Ilyenkor jött egy erre a célra kialakított mozdony, gépkarjával megragadta a vonatot, visszatette a helyes kerékvágásba és már döcögtünk is tovább. Egyébként megy ez a vonat. Tolni még nem kell...
