Új Kelet, 1994. szeptember (1. évfolyam, 137-162. szám)
1994-09-13 / 147. szám
UJ KELET LABDARÚGÁS 1994. szeptember 13., kedd 11 NYFC — Salgótarján 2-2 őrizni a veretlenséget Szombaton 2-2-es döntetlennel zárult a Nyíregyházi FC — Salgótarján mérkőzés. Az NYFC mestere, Buús György nem volt elégedett a látottakkal, és ennek hangot is adott a találkozó utáni nyilatkozataiban. — Azért nem voltam elégedett — emlékszik vissza a vezetőedző hétfőn délelőtt a városi stadionban lévő öltözőben —, mert a találkozón végig előnyben voltunk, kétszer is vezettünk. A Salgótarján futott az eredmény után. Legfőképpen azonban azért voltam mérges, mert lassan a védelmünk olyan lesz, mint egy átjáróház. Négy mérkőzésen hét gólt kaptunk. Ez sohasem volt jellemző a Nyíregyházára! Heti munkánkban ennek okait ki fogjuk rendesen vesézni, és ha kell, akkor cserélni fogok. — Meglehetősen felpaprikázott hangulatban folyt a mérkőzés. Kaptunk ugye hét sárga lapot, illetve a játékvezető két tizenegyest is megítélt ellenünk. Történt-e valami hét közben, ami a labdarúgókat ilyen agresszívé tette, vagy egyszerűen a játékvezető nem megfelelő hozzáállásának tudható be ez a sok szigorú ítélet? <— Nem történt semmi olyan, aminek ezt kellett volna kiváltani a labdarúgóinkból. Természetesen arra készültünk, hogy bebizonyítjuk a Salgótarján ellen, az első három forduló jó szereplése nem a véletlennek, illetve a csodának a műve. Nagyon szerettük volna két idegenbeli mérkőzés után hazai pályán igazolni ezt. Egyébként nem volt külön kiemelt mérkőzés, ugyanúgy készültünk Salgótarján fogadására, mint ftírki más ellen. A játékvezetővel soha életemben nem foglalkoztam, és ezután sem teszem. Van persze nekem is külön véleményem a ténykedéséről, de ezzel még véletlenül sem szeretném a játékosaimat felmenteni a hibák alól. —Az előbb már felmerült, hogy lesznek bizonyos változások, és ez az eddigi szereplés alapján valószínűleg elsősorban a hátvédsort érinti majd. Azt a hátvédsort, amely tavaly remekelt. Vannak-e olyan játékosok talonban, hogy azokat, akik most formán kívül játszanak, pótolni tudják? — Nem játszik itt formán kívül olyan nagyon senki. A védekezésünket azonban stabilizálni kell. A gond az, hogy néhány ember nem érti meg, hogy miként szeretnénk védekezni. Persze, az is lehet, hogy egy-két labdarúgó annyit tud csak, ameny- nyit eddig produkált, de akkor változtatni vagyok kénytelen. Sajnos, Cselószkit még nem tudom pályára küldeni, de talán két- három hét múlva már rá is számíthatok. Egyelőre edzőmérkőzéseken igyekszünk őt formába hozni, beépíteni a csapatba. — Bár elég kemény kritika hangzott el a védekezésről, de én azt hiszem, hogy az eddigi szereplése az NYFC-nek jobb a vártnál. Veretlenül áll a csapat két győzelemmel és két döntetlennel a negyedik forduló után a negyedik helyen. . -— Az én szívemet és játékosaimét is örömmel és boldogsággal tölti el az eddigi szereplés. Kevés ember bízott abban, hogy így fogunk szerepelni. Az eddigi veretlenségünkre büszkék vagyunk, és remélem, a következő négy mérkőzés után is tudunk erről beszélgetni, azaz akkorra sem találunk legyőzőre. Száraz A. NB III A hétvége két tételben Gólzáporos mérkőzésen szenvedett vereséget a mátészalkai legénység Karcagon. A szatmáriaknak idegenben nincs szerencséjük, persze saját magukban is keresniük kell a kudarcok okait. Vasárnap 4-3-ra kaptak ki, de két hete Kunhegyesen is kiengedték kezükből a győzelmet. Vojtkó István vezetőedző neheztel csapatára, elsősorban a védelem teljesítménye előtt áll értetlenül. — A második félidőben már 3-1-re vezettünk, úgy ment minden, mint a karikacsapás. Játékosaim már elkönyvelték győzelmünket, s kiengedtek. Más magyarázatot nem találok arra a negyedórás rémálomra, ami a játékrész közepén bekövetkezett. Egyéni hibákból sorban kaptuk a gólokat, nem is értem, hogy felnőtt labdarúgók hogyan követhetnek el ilyen amatőr hibákat. A hazaiak fanatikus szurkolótáboruk bíztatásával megfordították az eredményt, s így ismét pont nélkül zártuk kirándulásunkat. Növeli kudarcunk mértékét, hogy a karcagiak negyvenöt percet emberhátrányban futballoztak. Az első félidő végén ugyanis a kiugró Sirát az egyik védő utolsó emberként buktatta, amiért zuhanyozni küldte a játékvezető. Védelmünk tavaly a harmadik legkevesebb gólt kapta a csoportban, most pedig már az eddig lejátszott öt fordulóban kilenc alkalommal kapitulált. Messze még a szombati, Sényő elleni megyei rangadó, de mindenképpen változtatni fogok a hátsó alakzat összetételén. Vendégként háromszor találtunk a kapuba, Szelihov kapufát is lőtt, ennek elégnek kellett volna lennie a sikerhez. Az sem lehet mentség, hogy a hátvéd Bíró bevonult katonának, mert egy ember kiválása nem okozhat ekkora fejetlenséget. Éppen az ellenkezője történt vasárnap a kisvárdai csapattal. Ott hét közben volt nagy fejetlenség, mint ismeretes, Gólyán István lemondott szakosztályvezetői funkciójáról, ezért kíváncsian várták a szurkolók, hogy mire lesz képes ilyen körülmények között a hazai tizenegy. Nos, a kedvencek 3-1-re verték a vámospércsi gárdát, amit Komáromi György vezetőedző elégedetten nyugtázott. — Az első félidőben még látszott a fiúk teljesítményén a hétközi viharos események utóhatása, idegesen, kapkodva futballoztak. Tulajdonképpen ott folytatták, ahol szerdán a tiszaszalkaiak elleni edzőmérkőzésen abbahagyták. Akkor csak döntetlenre futotta erőnkből, ami nem sok jót ígért a bajnoki összecsapásra. Szünetben igyekeztem lelket verni a társaságba, több vállalkozókészséget kérve. A folytatás olyan volt, mint egy álom. Rögtön a huszonötödik másodpercben Oláh a hálóba talált, s ezzel lehullott a béklyó a lábakról. A hajdúságiakat megfogta a kapott gól, védekezésre kényszerültek. Béres tovább növelte előnyünket, ám a vendégek a rossz talajt kihasználva szabadrúgásból szépítettek. Nem tudom Szőr kapust hibáztatni a kapott gólért, a labda szinte kiszámíthatatlanul pattogott az ilyen-olyan buckákon. Jómagam éppen vizet vittem a pálya szélére, de a látottak után a flaska önálló röppályára indult kezemből. Mindenesetre a csapat tagjai észlelték a veszélyt, s a lesre játszó védők közül kibújva Vincze forintos passzából Oláh bebiztosította győzelmünket. Megemlíteném még a meccs legszebb jelenetét, amikor is Seres a második játékrész közepén a kezdőkörből kapura ívelt, a labda mintha zsinóron húzták volna, szállt a levegőben, és a felső sarokba vágódott. Sokat jelentettek a srácoknak Lelt Józsi biztató szavai is, aki az öltözőben próbálta feléleszteni a tüzet tavalyi játszótársaiban. A siker soha nem jön rosszul, de ez a vasárnapi diadal mindennél többet ér. Koncz Az edzőcsere nem megoldás Tiszavasvári — Balmazújváros 0-6 Aki nem bírja, álljon fel magától! Újabb vereséget szenvedett hazai pályán a Tiszavasvári Alkaloida. Ez> tál a Balmazújváros tagiózta le a hazaiakat 6-0 arányban. Négy forduló után., utolsó az NB Il-es tabellán a szabolcsi csapat, szégyenletes 2-13-as gólkülönbséggel. A vasárnap esti produktum után Kiss Miklós vezetőedző kénytelen volt az újságok hasábjain elnézést kérni a szurkolóiktól, amiért becsapták őket. — Nagyon csalódott vagyok, nem túlzás azt állítani, vasárnap este az egész csapat cserbenhagyott. Ezért nyilatkoztam azt, hogy egymást és a közönséget is becsaptuk — magyarázza mérkőzés utáni nyilatkozatára visszatérve beszélgetésünk elején Kiss Miklós. — Nem tudtak egymásért sem küzdeni a játékosok. Számomra teljesen érthetetlen, ami Balmazújváros ellen történt. Ez minden volt a részünkről, csak nem futball. — Most már nagyon komolyan felvetődik a kérdés, hogy mivel foglalkoznak a vasvári labdarúgók? Állítólag túl vannak edzve, szerinted nem. Aztán voltak pszichikai problémák, de hát hosszú ideig ezt sem lehet mondani. Meg egyébként is az a játékos, aki nem bírja az NB ll-es fordulók izgalmait, annak valami más sportágban kellene próbálkoznia. — A játékosok közül nem szólt senki, hogy valami gondja, problémája van. A labdarúgás csapatjáték, egy nagyon rossz sorozatnak rengeteg az összetevője. Úgy érzem, hogy azt a munkát, ami jó szereplésünkhöz kell, elvégeztük, és elvégezzük napról napra. A frissítést úgy csinálom, ahogy az három éve bevált. Fogalmam sincs, hogy fejben miért vagyunk fáradtabbak, mint ellenfeleink. Legfeljebb csak egyéni adottságokkal tudom magyarázna , — NB I-es tapasztalatokra építve itt két dolog merülhet fel. Vagy túl jó szerződést kötöttek a játékosok, és a mérkőzésprémium nem hat rájuk ösztönzőleg, hiszen a szerződési juttatásokból és a fizetésekből is jó! megélnek, vagy pedig nagyon rosszat, és az elérhetetlen célok, a túl nagy felelősség bénítólag hatnak rájuk. — A szerződéseket minden játékos egyénileg kötötte a vezetőkkel. Nem tudom, hogy ki mennyit pénzt, és hogyan kapott. Különösebben nem is érdekelne, hogyha mindenki azt hozná, amit elvárunk tőle. Nagyságrendeket nem tudok, de azt hallottam, hogy az egyesület az idén nem fizetett szerződéskötési juttatást, hanem úgynevezett pályára lépési pénzt határozott meg. Aki nem lép pályára, de tartalék, az megkapja a fele összeget. Ez egyelőre, úgy tűnik, nem motiválja kellőképpen a társaságot. Ezért nagy gond, hogy nincs egészséges rivalizálás a játékosok között. Balázsi Tibivel, aki gyúróként is dolgozik nálunk, nemcsak játékosként van alkalmazva, vagyunk összesen tizenheten. Legutóbb Have- lant eltiltás, Bohács Sanyi pedig sérülés miatt nem lépett pályára. Maradtunk tizenöten ... —A Pitács-Erdei-Szurkos csatártrió az eddigi négy fordulóban gólképtelen maradt. Az eddigi két gólotokat középpályások — Bohács, Fecsku — szerezték. Nyilván, Te nem tudsz gólt lőni helyettük a kispadról, bár valószínű, ha pályára lépnél, eredményesebb lennél Erdeiéknél. — A gólképtelenségünk nagyon nagy gond. Lehetőségeink, helyzeteink minden mérkőzésen magvannak, de a kihasználás óriási probléma. Ezen kellene javítanunk. — Kívülről úgy tűnik, hogy néhány labdarúgó Tiszavasváriban nem tudja, hogy hol tart. Pedig a tabellán elfoglalt utolsó helyetek, a gólképtelenség, a sok kapott gól mind rá kellene, hogy döbbentse őket arra, hogy túlértékelik önmagukat. Ideje lenne a labdarúgóknak önvizsgálatot tartani amíg nem késő! A te egyedüli ,,menesztésed” nem hozhat átütő sikert. — Egy rossz szériát lehet azzal javítani, hogy menesztik az edzőt. Nyilván valóan ez is megfordult a vezetők fejében. Bár, gondolom mindenki látja, hogy jelen esetben sem csak egyértelműen az edző okolható a vereségekért Tiszavasváriban. — Nem lehetne egy igazi gólvágót hozni? — Felesleges. Pitács, Erdei, Szurkos és, — ha felépül — Szilágyi megoldhatja a gondjainkat. Például Pitács Gyuri már gólokkal bizonyított, gólkirály volt. de talán a túlzott éltetése, ajnározása most visszaüt. O egyelőre csak szövegel, magyarázkodik, miközben mindenki joggal a gólokat várja el tőle. —A tragikus szereplésetek felveti azt a kérdést is, hogy a játékosaid nem éppen a Te bőrödre játszanak-e. Milyen viszonyban vagy a fiúkkal? ' — Én ezt eddig nem gondoltam volna. hogy ilyen egyáltalán felmerülhet. Rövidesen kiderül, hogy mennyire állnak mellettem. Ha a vasánapi mérkőzésre gondolok, akkor nem éreztem úgy, hogy mellettem állnak. Pedig mondtuk nekik, hogy a végeredmény sorsokat befolyásolhat. — Tizenhárom gólt kaptatok eddig, ebből mennyi a ,,tied”? — Mivel én vagyok az edző, mind az enyém. Bár nyilvánvaló, hogy azért a felelősséget meg kell osztani. Időnként bosszantó egyéni hibák miatt kapunk gólokat. Én ezeket a kispadról kiküszöbölni nem tudom. — Mély gödörben van a társaság, a Te napjaid sem lehetnek könnyűek. Er- zel-e magadban annyi erőt, hogy talpra állítsd a csapatot? — Igen, de ehhez végre el kellene jutni oda, hogy minden játékos a megfelelő értékrenden kezelje magát. A kellő segítséget én megadom ahhoz, hogy jól szerepeljünk, de ezért mindenkinek többet kell tennie. Ha valaki azonban nem akar másképp dolgozni, akkor becsületesen tenné, ha ő jelentené ezt be magától. Én úgy érzem, hogy ez a null-hat sem tört meg annyira, hogy ne lássam a kilábalás lehetőségét. Persze, ehhez egyedül kevés vagyok. Közösen kilábalni a bajbál Tamás Géza, a Tiszavasvári Alkaloida egyesületi elnöke nincs könnyű helyzetben. Az első két vereséget még nagy nehezen meg lehetett magyarázni, de az újabb csúfos fiaskó után már lépni kell valamit. A szurkolók a vasárnapi mérkőzés után Kiss Miklós, az ő, valamint néhány játékos fejét követelték. Hétfő délután négy órára összehívta a játékosokat és vezetőket, hogy megbeszéljék a kudarc okát. A várható történésekről a következőket nyilatkozta: — Az első két vesztes mérkőzés után csak szűk körben beszélgettünk el, most meghallgatjuk a játékosokat is. Kíváncsiak vagyunk arra, hogy ki miben látja a kudarc okát, ki miként képzeli a jövőt. — Tegnap a mérkőzés után Mészáros László ügyvezető elnök a lemondását fontolgatta. Bejelentette-e már Önnek hivatalosan? — Nem. és szerintem nem is fogja. Úgy vélem, csak egyszerűen túl- pörgött Mészáros úr. és elkeseredésében mondta amit mondott. Megvallom őszintén én nem ebben látom a legfőbb gondot. Persze, ha ezzel segítek, én is hajlandó vagyok félreállni. —Végül is most ezt lenne a legköny- nyebb tenni... — Félreértett. Én nem mondok le önként, nem szeretném még véletlenül sem, ha bárki úgy érezné, hogy menekülök a süllyedő hajóról. Ha azonban a délutáni megbeszélésnek az lesz a végkifejlete, hogy jobb nélkülem, akkor igenis felállók, és távozom. Persze, én is tudom, hogy alapjában véve ez nem lenne megoldás semmire. —Most mindenki arra vár, hogy fejek hulljanak, de Ön lát-e esélyt arra, hogy a mostani siralmas állapotukból együtt kászálódjanak ki? — Igen! És ezért is hívtam össze a megbeszélést. Persze, most még nem tudom mi lesz a vége, de nem célunk az edzőmenesztés, és a fél csapat elküldése. Biztos vagyok abban, hogy az elmúlt idény óta ezek a fiúk nem felejtettek el futballozni. Én az eddigi eredménytelenséget a jó szándékú nagy igyekezetnek, a görcsös akarásnak tulajdonítom. Illetve annak, hogy túl lettek edzve a labdarúgóink. — Nem gondoltak-e arra, hogy csatárt hozzanak a gólszegénység megtörésére? — Nem. Kellő önbizalom, és a középpályások támogatásának elmaradása okozza a gólképtelenséget. Egyébként nem állunk úgy anyagilag, hogy egy csatárért hirtelen nyakunkba vegyük a volt Szovjetuniót, vagy Jugoszláviát és Romániát. —Pilácsot—úgy tudjuk—Sopron kérte volna szép áron. Most úgy látszik, hiba volt őt itt tartani. — Amit most nyújt Pitács, a megyei I. osztályú szintet sem éri el, nemhogy az NB Il-t. Sopron egyébként nem keresett meg konkrétan, csak puhatolóztak. Velem például nem is tárgyaltak. — Az eddig kapott 13 gólból mennyit ismer el magának? — Egyet sem! Nem én irányítom a szakmai munkát, így a gólok adásában és kapásában sem veszek részt. A csapat körül a feltételek javultak. Ez az én feladatom. — Elképzelhető, hogy a játékosok meg akarják buktatni Kiss Miklóst, és szándékosan játszanak kritikán alul? — Nem hiszem, de ha ez így van, az a megbeszélésen úgyis kiderül. Mindenesetre akik így gondolkoznak, azoktól rövid úton megválunk. Bár ez a gondolkodásmód teljesen logikátlan lenne a labdarúgóktól, hiszen akkor a saját és társaik zsebe ellen játszanának. Vereségért ugyanis nem fizetünk. Száraz Attila
