Új Kelet, 1994. szeptember (1. évfolyam, 137-162. szám)

1994-09-13 / 147. szám

UJ KELET 1994. szeptember 13., kedd 9 Fiatal gyöngyhalászok Gazdag fiatal kuvaitiak nyaranta ott­hagyják gyors autóikat és léghűtéses laká­sukat. Fából készült kis vitorlásokra szállnak, hogy megízleljék, milyen kemény volt őseik élete. Lányok és fiúk tucatjai gyöngyhalászattal foglalkoznak 10 napon át az emírség partjainak kö­zelében. Levetve makulátlan fehér ruhá­jukat, egyszerű rövid trikót öltve a fiata­lok visszaidézik a régi szellemet, amely elődeiket jellemezte. - Az élet régen nagyon kemény és kegyetlen volt, és én büszke vagyok őseimre - mondta Abdul- lah al-Juraidan egyetemi hallgató a Reu­ter brit hírügynökség munkatársának.- Néhányan nagyon nehéznek találják a munkát és arra gondolnak, hogy abba­hagyják, de büszkeségük legyőzi a ne­hézségeket, amikor nagyapáikra gondol­nak - hangoztatta egy másik diák, Ahmad Hamad al-Ghaith. Kuvaitban a gyöngy­halászat valamikor hagyományos foglal­kozás volt, együtt a halászattal és csónak- építéssel. Ezek jelentették a megélhetés fő forrásait, még mielőtt olajra bukkantak volna. Még 1970 körül is, amikor Ahmad és Abdullah még nem is élt, Kuvait népének nagy része távol állt a gazdag­ságtól. Érdekes, hogy számos kuvaiti, aki az olajnak köszönhetően ma a legnagyobb luxusban él, nosztalgiával gondol az egyszerű nehéz múltra. Ebben az évben 160 fiatal vett részt a régi módon űzött gyöngyhalászatban. A program már 1986-ban indult, de a háború idején természetesen fel kellett azt füg­geszteni. A fiatal amatőrök persze nem merülnek olyan mélyre, mint a korábbi hivatásos gyöngyhalászok, de a régi mód­szert alkalmazzák. Ez abból áll, hogy a víz alatt egyszerűen visszatartják lélegzetüket. Orrukra csipeszt erősítenek, nehogy vizet lélegezzenek be és szemüveg nélkül úsznak le a mélybe. Elődeikhez hasonlóan egy társuk kötélen tartja őket a csónakból. Ha az amatőr búvár bajba kerül, meghúzza a kötelet és kollégája kihúzza őt. Éjszaka a fiatalok visszavitorláznak a partra és takaróba burkolózva a csillagok alatt alusznak. Tanáraik megtanítják őket a régi gyöngyhalász énekekre és a hagyományos táncokra. Gloucesteri horror Frederick West, az 52 éves glouces­teri kőműves végül is nem lett a brit sorozatgyilkosságok rekordere - bár az első ötbe így is bekerült -, de a pénteken nyilvánosságra hozott adatok szerint 12 gyilkosságának felderítési költsége, 2 millió dollár, bizonyosan rekordösszeg a brit helyi rendőrkapitányságok törté­netében. Frederick West és felesége, Rosemary, akit kilenc gyilkosságban való cinkossággal vádolnak, előzetes letartóztatásban várja a bűnpert. A gloucesteri rendőrség az egész ország figyelmétől kísért nyomozásban februártól júniusig összesen 12 olyan fiatal nő holttestének maradványaira bukkant, akiket a hetvenes évek óta tartottak nyilván eltűntként. Köztük volt West két leánygyermeke és első felesége is. Kilenc holttestet a kőműves glouces­teri házának kertjében és födémjében találtak meg, egyet a kőműves egy korábbi, szintén gloucesteri lakhelyének konyhapadlója alatt, további kettőt, - West első feleségének, illetve gyermekei pesztonkájának maradványait - pedig egy távolabbi mezőn fedezték föl. Június óta a gloucesteri rendőrség jobbára már csak a papírmunkát végzi, napi 3000 dolláros költséggel, de addig az épület- bontások, ásatások és a tudományos vizsgálatok dagasztották a számlát rekordösszegre. Augusztus végéig a teljes kiadás - 2 millió dollár - mintegy 750 ezer dollárral túllépte a kapitányság teljes éves tartalékkeretét, és ezért pót- költsévetést kértek a brit belügyminisz­tériumtól. A korábbi feltételezés, hogy West legalább húsz gyilkosságot követett el, egyelőre nem igazolódott be. Úgy minden idők brit sorozatgyilkossági rekordját továbbra is az észak-londoni Denis Nilsen tartja: 15 férfit fojtott meg 1978 és 1983 között. Jelenleg élet­fogytiglani börtönbüntetését tölti. A nők elleni gyilkosságok csúcstartója a „Yorkshire Hasfelmetsző”, igazi nevén Peter Sutcliffe, aki 13 nőt ölt meg 1975 és 1980 között. O is börtönben ül, szintén életfogytiglani szabadságvesz­tésre ítélték. A modem angol történelem első hírhedt sorozatgyilkosa Hasfel­metsző Jack volt, aki 1888-ban London keleti részén hét utcalányt ölt meg. Személyazonossága máig ismeretlen. Oltárkövek a Dunából Római kori oltárköveket hoztak fel­színre a Dunából Bölcske mellett a szek­szárdi Wosinsky Mór Múzeum régészei. Az 1700 évvel ezelőtt faragott, többsé­gében feliratos, így rendkívül nagy értéket jelentő márványkövekből nyolc év alatt olyan sokat sikerült kiemelni a folyó mély medrében nyugvó egykori kikötő-erőd maradványaként, hogy a szekszárdi múzeum tárolni sem tudja azokat. Ezért Bölcskén, a falu katolikus templomának kertjében építenek kőtárat. A római légiósok a kikötő-erőd épí­téséhez felhasznált oltárköveket több­ségében Aquincumból, a kelta szentélyek­ből szállították a bölcskei Duna-partra. A folyómeder azóta olyan sokat változott, hogy a hajdani parti építmény alapja már csaknem a Duna közepén található, a hajózási vonal mellett. Hagyományteremtő hegyi kerékpárversenyt szerveztek a múlt héten a festői szépségű Makkoshotvkán Mit gondolsz, értünk visszajönnek? '---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------> Magukra hagyod négylábúak Nyaranta egy úttest közepén álló, szo­morú szemű kutyát ábrázoló plakát je­lenik meg Spanyolország hirdetőtábláin és újságjaiban: ő képviseli azt a százezer kutya és kétszázezer macska sorstársát, akiket magukra hagynak a vakációra induló spanyol családok. Úgy tűnik, hogy a felhívás „Ne hagyd el őt, ő soha nem hagyna el téged!” lassacskán kezd hatásossá válni. Jóllehet a nyári hóna­pokban még mindig sok „apátlan-anyát- lan” négylábú ténfereg az utcákon, számuk azért egyre csökken. 1993-ban például már húsz százalékkal keveseb­ben voltak, mint még egy évvel koráb­ban. A probléma azonban annyira valós, hogy nagyobb figyelmet szentelnek neki, mint az állatvédők által ellenzett bikaviadaloknak. A magára hagyott házi kedvenceket legtöbbször autó gázolja halálra, máskor hatósági szervek, eset­leg a zord körülmények végeznek velük. A legkegyetlenebbek az újdonsült állat­tulajdonosok, ezért nagyon fontos az ő felvilágosításuk. A sevillai Állatvédő Társaság szerint júliusban és augusztusban háromszo­rosára nő a náluk menedéket találó kutyák száma. A forgalmi rendőrök szerint pedig az elmúlt öt nyáron négy embert ért halálos közúti baleset az utcán ténfergő kutyák miatt. Csupán Andalú­ziában 150 ezer kutya veszti életét az utakon. Jóllehet a gazdasági fellendülés­nek köszönhetően az emberek ma töb­bet törődnek kedvenceikkel, mint régen, a probléma nem enyhül a növekvő számú tulajdonosok miatt. Az ötvenes években csak kevesek engedhették meg maguknak az úri luxusnak számító kisál­lattartást. Ma 3,5 millió kutya és 2,6 millió macska él Spanyolországban. Tíz évvel ezelőtt számuk 3, illetve 2,1 mil­lió volt. A kedvenceikről megfeledkező spanyolok magatartása késztette a Puri­na állateledelgyártó céget arra, hogy 1988-ban plakátkampányt kezdjen a tulajdonosok lelkiismeretének felébresz­tésére. A Purina alapítvány szorgalmaz­za, hogy a nyaralni induló spanyolok vi­gyék magukkal kedvenceiket a va­kációra is. Segítségül hosszú listán so­rolják fel azokat a szállodákat, amelyek befogadják a négylábú vendégeket is. Egyre többen vannak azok a tulaj­donosok is, akik menhelyre viszik álla­taikat, mielőtt négy-hat hetes nyaralás­ra indulnának. Az a nézet, hogy az állatok eldobhatóak, mint egy kiürült doboz, a fel­világosítás hiányából fakad. Katalóniában nemrégiben törvénybe foglalták az állatok jogait, és az állatvédelemnek ezt a módját azóta már Spanyolország kilenc másik autonóm körzetében is átvették. Állatkín­zásért tehát ezentúl nagy árat kell fizetni. Januártól kezdve minden katalóniai kutyát tetoválással vagy mikrochippel jelölnek meg, és a tulajdonosokat teszik majd felelőssé, ha elkóborolt állatuk ba­lesetet okoz. Több állatvédő egyesület felajánlotta már, hogy némi adomány fe­jében vigyáz a nyaraló családok állatai­ra. Változás ide vagy oda, a spanyol tár­sadalom kifogásolható magatartást tanú­sít az állatok iránt. Az emberek drága, fajtiszta kutyákat vásárolnak, hogy le­gyen mivel kérkedniük, de senki nem akarja a szegény korcsokat. Vannak olyanok is, akik úgy akarják változtatni kutyájuk fajtáját, mint a kocsijuk már­káját - ahogy a divat diktálja. Számítógépes betörőnemzedék Már egyes 14-15 éves kamaszok is ké­pesek arra, hogy - a díjfizetés megkerü­lésével - telefonvonalon kapcsolatba lépjenek egyesült államokbeli számítógé­pes hirdetőtáblákkal, és ily módon nagy mennyiségű pornográf és egyéb, kalózko­dással szerzett szoftvert hozzanak illegá­lisan Nagy-Britanniába. Az amerikai szoftvertermékek tiltott felhasználásával a szigetországban körülbelül 30 „kalóz­hirdetőtábla” áll az előfizetők rendelkezé­sére. Számítástechnikai szakemberek sze­rint a törvényesen működők száma mint­egy 1200. A szoftverbe való „betörés” iz­galmát nem az anyagi nyereség jelenti, hanem maga a rendszer kijátszása, az annak „eszén,, való túljárás. A számító- gépes hirdetőtábla (computer bulletin board) tulajdonképpen egy olyan számí­tógépes postafiók, ahol a személyi számí­tógép-felhasználók üzeneteket és egyéb, elektronikusan tárolt anyagokat hagyhat­nak vagy érhetnek el. JohnLoader, aki a játékszoftver-forgal­mazók európai szövetségének (ELSPA) megbízásából nyomoz az illegális im­portőrök után, a héten megrendezett lon­doni számítógépes játékprogram-kiállítás sajtóértekezletén elmondta: - Több mil­lió font értékű szoftvert, többek között számítógépes játék-, illetve pornográf programokat hoztak már be és dobtak piacra ezek a „betörők”. Alig 14-15 éves gyerekek is tudják már, hogyan kell kiját­szani a British Telecom (a legjelentősebb brit távközlési társaság) díjszámlázását, s így több órára díjtalanul kapcsolatba lépni a számítógépes hirdetőtáblákkal. Az is elő­fordul, hogy a betörőpalánták anyagi el­lenszolgáltatás nélkül adják oda másnak a megszerzett programot, úgyhogy nehéz megérteni észjárásukat. A British Telecom szakemberei elmondták: nincs tudomásuk róla, hogy ilyen „betörők” kibújtak volna a távközlési díj fizetése alól, de biztosí­tották a szoftverforgalmazókat: szigorú vizsgálatot indítanak minden konkrét be­jelentés nyomán. Load azóta, hogy 1993- ban elkezdte a nyomozást, 5 tiltott számí­tógépes hirdetőtáblát számolt fel. Állítása szerint nevén ismeri majdnem mindegyik, még meg nem szüntetett illegális postafiók üzemben tartóját is, de hasztalan, mert tapasztalata szerint a rendőrség nem mutat érdeklődést az ilyen jellegű bűnözés iránt. A gyakran állatokkal, vagy gyermekek­kel való fajtalankodást bemutató pornog­ráf szoftvereknek az iskolás gyermekek körében is történő forgalmazása egyre nagyobb gondot okoz a tanároknak. Saj­nos azonban a szeméremsértő kiadványok forgalmazását szabályozó törvények homályos megfogalmazása és - az ELSPA meggyőződése szerint - a rendőrségnek a műszaki felszereltség hiányossága miatti hozzáállása nagyon megnehezíti, hogy peres eljárás esetén a szoftvert betiltó ítélet szülessen. A hercegnő titkai Az 1982-ben tragikus baleset következ­tében elhunyt Grace Kelly monacói her­cegnőt, az egykori hollywoodi filmcsilla­got szoros kapcsolat fűzte több, nála fiata­labb férfihoz is. A hercegnő állítólag még azon is gondolkodott, hogy elválik Rainier hercegtől - adja hírül a Róbert Lacey tol­lából most megjelent Grace című életrajzi regény. A Vanity Fair (Hiúság vására) című magazinban közzétett életrajzi rész­let szerint maga Grace Kelly, nem pedig fiatalkorú Stephanie lánya vezette azt az autót, amellyel a halálos baleset történt. Lacey könyve szerint az egykori filmcsil­lag akkor lett középkorú, amikor szépsége halványodni, súlya pedig gyarapodni kez­dett. Grace bevallotta egyik barátjának, hogy válni akar, de erre a lépésre végül nem szánta el magát, mivel a házassági szerződés értelmében a férjnél maradt vol­na mind a három gyerek. Szerelmei között a szerző első helyen említi Róbert Dornhelm filmrendezőt, aki tizenhat évvel volt fiatalabb a monacói hercegnőnél. „Grace Kelly örök ragyogásra vágyott, és ezt a nála jóval fiatalabb férfiakban talál­ta meg” - mondta Gwen Robyns, a her­cegnő egyik közeli barátja. Phillipe Junot, a hercegnő Caroline nevű lányának első férje szerint a 70-es években Rainier és Grace külön életet éltek Monacóban és Párizsban is - írta a Reuter.

Next

/
Thumbnails
Contents