Új Kelet, 1994. szeptember (1. évfolyam, 137-162. szám)
1994-09-13 / 147. szám
UJ KELET 1994. szeptember 13., kedd 9 Fiatal gyöngyhalászok Gazdag fiatal kuvaitiak nyaranta otthagyják gyors autóikat és léghűtéses lakásukat. Fából készült kis vitorlásokra szállnak, hogy megízleljék, milyen kemény volt őseik élete. Lányok és fiúk tucatjai gyöngyhalászattal foglalkoznak 10 napon át az emírség partjainak közelében. Levetve makulátlan fehér ruhájukat, egyszerű rövid trikót öltve a fiatalok visszaidézik a régi szellemet, amely elődeiket jellemezte. - Az élet régen nagyon kemény és kegyetlen volt, és én büszke vagyok őseimre - mondta Abdul- lah al-Juraidan egyetemi hallgató a Reuter brit hírügynökség munkatársának.- Néhányan nagyon nehéznek találják a munkát és arra gondolnak, hogy abbahagyják, de büszkeségük legyőzi a nehézségeket, amikor nagyapáikra gondolnak - hangoztatta egy másik diák, Ahmad Hamad al-Ghaith. Kuvaitban a gyöngyhalászat valamikor hagyományos foglalkozás volt, együtt a halászattal és csónak- építéssel. Ezek jelentették a megélhetés fő forrásait, még mielőtt olajra bukkantak volna. Még 1970 körül is, amikor Ahmad és Abdullah még nem is élt, Kuvait népének nagy része távol állt a gazdagságtól. Érdekes, hogy számos kuvaiti, aki az olajnak köszönhetően ma a legnagyobb luxusban él, nosztalgiával gondol az egyszerű nehéz múltra. Ebben az évben 160 fiatal vett részt a régi módon űzött gyöngyhalászatban. A program már 1986-ban indult, de a háború idején természetesen fel kellett azt függeszteni. A fiatal amatőrök persze nem merülnek olyan mélyre, mint a korábbi hivatásos gyöngyhalászok, de a régi módszert alkalmazzák. Ez abból áll, hogy a víz alatt egyszerűen visszatartják lélegzetüket. Orrukra csipeszt erősítenek, nehogy vizet lélegezzenek be és szemüveg nélkül úsznak le a mélybe. Elődeikhez hasonlóan egy társuk kötélen tartja őket a csónakból. Ha az amatőr búvár bajba kerül, meghúzza a kötelet és kollégája kihúzza őt. Éjszaka a fiatalok visszavitorláznak a partra és takaróba burkolózva a csillagok alatt alusznak. Tanáraik megtanítják őket a régi gyöngyhalász énekekre és a hagyományos táncokra. Gloucesteri horror Frederick West, az 52 éves gloucesteri kőműves végül is nem lett a brit sorozatgyilkosságok rekordere - bár az első ötbe így is bekerült -, de a pénteken nyilvánosságra hozott adatok szerint 12 gyilkosságának felderítési költsége, 2 millió dollár, bizonyosan rekordösszeg a brit helyi rendőrkapitányságok történetében. Frederick West és felesége, Rosemary, akit kilenc gyilkosságban való cinkossággal vádolnak, előzetes letartóztatásban várja a bűnpert. A gloucesteri rendőrség az egész ország figyelmétől kísért nyomozásban februártól júniusig összesen 12 olyan fiatal nő holttestének maradványaira bukkant, akiket a hetvenes évek óta tartottak nyilván eltűntként. Köztük volt West két leánygyermeke és első felesége is. Kilenc holttestet a kőműves gloucesteri házának kertjében és födémjében találtak meg, egyet a kőműves egy korábbi, szintén gloucesteri lakhelyének konyhapadlója alatt, további kettőt, - West első feleségének, illetve gyermekei pesztonkájának maradványait - pedig egy távolabbi mezőn fedezték föl. Június óta a gloucesteri rendőrség jobbára már csak a papírmunkát végzi, napi 3000 dolláros költséggel, de addig az épület- bontások, ásatások és a tudományos vizsgálatok dagasztották a számlát rekordösszegre. Augusztus végéig a teljes kiadás - 2 millió dollár - mintegy 750 ezer dollárral túllépte a kapitányság teljes éves tartalékkeretét, és ezért pót- költsévetést kértek a brit belügyminisztériumtól. A korábbi feltételezés, hogy West legalább húsz gyilkosságot követett el, egyelőre nem igazolódott be. Úgy minden idők brit sorozatgyilkossági rekordját továbbra is az észak-londoni Denis Nilsen tartja: 15 férfit fojtott meg 1978 és 1983 között. Jelenleg életfogytiglani börtönbüntetését tölti. A nők elleni gyilkosságok csúcstartója a „Yorkshire Hasfelmetsző”, igazi nevén Peter Sutcliffe, aki 13 nőt ölt meg 1975 és 1980 között. O is börtönben ül, szintén életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. A modem angol történelem első hírhedt sorozatgyilkosa Hasfelmetsző Jack volt, aki 1888-ban London keleti részén hét utcalányt ölt meg. Személyazonossága máig ismeretlen. Oltárkövek a Dunából Római kori oltárköveket hoztak felszínre a Dunából Bölcske mellett a szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum régészei. Az 1700 évvel ezelőtt faragott, többségében feliratos, így rendkívül nagy értéket jelentő márványkövekből nyolc év alatt olyan sokat sikerült kiemelni a folyó mély medrében nyugvó egykori kikötő-erőd maradványaként, hogy a szekszárdi múzeum tárolni sem tudja azokat. Ezért Bölcskén, a falu katolikus templomának kertjében építenek kőtárat. A római légiósok a kikötő-erőd építéséhez felhasznált oltárköveket többségében Aquincumból, a kelta szentélyekből szállították a bölcskei Duna-partra. A folyómeder azóta olyan sokat változott, hogy a hajdani parti építmény alapja már csaknem a Duna közepén található, a hajózási vonal mellett. Hagyományteremtő hegyi kerékpárversenyt szerveztek a múlt héten a festői szépségű Makkoshotvkán Mit gondolsz, értünk visszajönnek? '---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------> Magukra hagyod négylábúak Nyaranta egy úttest közepén álló, szomorú szemű kutyát ábrázoló plakát jelenik meg Spanyolország hirdetőtábláin és újságjaiban: ő képviseli azt a százezer kutya és kétszázezer macska sorstársát, akiket magukra hagynak a vakációra induló spanyol családok. Úgy tűnik, hogy a felhívás „Ne hagyd el őt, ő soha nem hagyna el téged!” lassacskán kezd hatásossá válni. Jóllehet a nyári hónapokban még mindig sok „apátlan-anyát- lan” négylábú ténfereg az utcákon, számuk azért egyre csökken. 1993-ban például már húsz százalékkal kevesebben voltak, mint még egy évvel korábban. A probléma azonban annyira valós, hogy nagyobb figyelmet szentelnek neki, mint az állatvédők által ellenzett bikaviadaloknak. A magára hagyott házi kedvenceket legtöbbször autó gázolja halálra, máskor hatósági szervek, esetleg a zord körülmények végeznek velük. A legkegyetlenebbek az újdonsült állattulajdonosok, ezért nagyon fontos az ő felvilágosításuk. A sevillai Állatvédő Társaság szerint júliusban és augusztusban háromszorosára nő a náluk menedéket találó kutyák száma. A forgalmi rendőrök szerint pedig az elmúlt öt nyáron négy embert ért halálos közúti baleset az utcán ténfergő kutyák miatt. Csupán Andalúziában 150 ezer kutya veszti életét az utakon. Jóllehet a gazdasági fellendülésnek köszönhetően az emberek ma többet törődnek kedvenceikkel, mint régen, a probléma nem enyhül a növekvő számú tulajdonosok miatt. Az ötvenes években csak kevesek engedhették meg maguknak az úri luxusnak számító kisállattartást. Ma 3,5 millió kutya és 2,6 millió macska él Spanyolországban. Tíz évvel ezelőtt számuk 3, illetve 2,1 millió volt. A kedvenceikről megfeledkező spanyolok magatartása késztette a Purina állateledelgyártó céget arra, hogy 1988-ban plakátkampányt kezdjen a tulajdonosok lelkiismeretének felébresztésére. A Purina alapítvány szorgalmazza, hogy a nyaralni induló spanyolok vigyék magukkal kedvenceiket a vakációra is. Segítségül hosszú listán sorolják fel azokat a szállodákat, amelyek befogadják a négylábú vendégeket is. Egyre többen vannak azok a tulajdonosok is, akik menhelyre viszik állataikat, mielőtt négy-hat hetes nyaralásra indulnának. Az a nézet, hogy az állatok eldobhatóak, mint egy kiürült doboz, a felvilágosítás hiányából fakad. Katalóniában nemrégiben törvénybe foglalták az állatok jogait, és az állatvédelemnek ezt a módját azóta már Spanyolország kilenc másik autonóm körzetében is átvették. Állatkínzásért tehát ezentúl nagy árat kell fizetni. Januártól kezdve minden katalóniai kutyát tetoválással vagy mikrochippel jelölnek meg, és a tulajdonosokat teszik majd felelőssé, ha elkóborolt állatuk balesetet okoz. Több állatvédő egyesület felajánlotta már, hogy némi adomány fejében vigyáz a nyaraló családok állataira. Változás ide vagy oda, a spanyol társadalom kifogásolható magatartást tanúsít az állatok iránt. Az emberek drága, fajtiszta kutyákat vásárolnak, hogy legyen mivel kérkedniük, de senki nem akarja a szegény korcsokat. Vannak olyanok is, akik úgy akarják változtatni kutyájuk fajtáját, mint a kocsijuk márkáját - ahogy a divat diktálja. Számítógépes betörőnemzedék Már egyes 14-15 éves kamaszok is képesek arra, hogy - a díjfizetés megkerülésével - telefonvonalon kapcsolatba lépjenek egyesült államokbeli számítógépes hirdetőtáblákkal, és ily módon nagy mennyiségű pornográf és egyéb, kalózkodással szerzett szoftvert hozzanak illegálisan Nagy-Britanniába. Az amerikai szoftvertermékek tiltott felhasználásával a szigetországban körülbelül 30 „kalózhirdetőtábla” áll az előfizetők rendelkezésére. Számítástechnikai szakemberek szerint a törvényesen működők száma mintegy 1200. A szoftverbe való „betörés” izgalmát nem az anyagi nyereség jelenti, hanem maga a rendszer kijátszása, az annak „eszén,, való túljárás. A számító- gépes hirdetőtábla (computer bulletin board) tulajdonképpen egy olyan számítógépes postafiók, ahol a személyi számítógép-felhasználók üzeneteket és egyéb, elektronikusan tárolt anyagokat hagyhatnak vagy érhetnek el. JohnLoader, aki a játékszoftver-forgalmazók európai szövetségének (ELSPA) megbízásából nyomoz az illegális importőrök után, a héten megrendezett londoni számítógépes játékprogram-kiállítás sajtóértekezletén elmondta: - Több millió font értékű szoftvert, többek között számítógépes játék-, illetve pornográf programokat hoztak már be és dobtak piacra ezek a „betörők”. Alig 14-15 éves gyerekek is tudják már, hogyan kell kijátszani a British Telecom (a legjelentősebb brit távközlési társaság) díjszámlázását, s így több órára díjtalanul kapcsolatba lépni a számítógépes hirdetőtáblákkal. Az is előfordul, hogy a betörőpalánták anyagi ellenszolgáltatás nélkül adják oda másnak a megszerzett programot, úgyhogy nehéz megérteni észjárásukat. A British Telecom szakemberei elmondták: nincs tudomásuk róla, hogy ilyen „betörők” kibújtak volna a távközlési díj fizetése alól, de biztosították a szoftverforgalmazókat: szigorú vizsgálatot indítanak minden konkrét bejelentés nyomán. Load azóta, hogy 1993- ban elkezdte a nyomozást, 5 tiltott számítógépes hirdetőtáblát számolt fel. Állítása szerint nevén ismeri majdnem mindegyik, még meg nem szüntetett illegális postafiók üzemben tartóját is, de hasztalan, mert tapasztalata szerint a rendőrség nem mutat érdeklődést az ilyen jellegű bűnözés iránt. A gyakran állatokkal, vagy gyermekekkel való fajtalankodást bemutató pornográf szoftvereknek az iskolás gyermekek körében is történő forgalmazása egyre nagyobb gondot okoz a tanároknak. Sajnos azonban a szeméremsértő kiadványok forgalmazását szabályozó törvények homályos megfogalmazása és - az ELSPA meggyőződése szerint - a rendőrségnek a műszaki felszereltség hiányossága miatti hozzáállása nagyon megnehezíti, hogy peres eljárás esetén a szoftvert betiltó ítélet szülessen. A hercegnő titkai Az 1982-ben tragikus baleset következtében elhunyt Grace Kelly monacói hercegnőt, az egykori hollywoodi filmcsillagot szoros kapcsolat fűzte több, nála fiatalabb férfihoz is. A hercegnő állítólag még azon is gondolkodott, hogy elválik Rainier hercegtől - adja hírül a Róbert Lacey tollából most megjelent Grace című életrajzi regény. A Vanity Fair (Hiúság vására) című magazinban közzétett életrajzi részlet szerint maga Grace Kelly, nem pedig fiatalkorú Stephanie lánya vezette azt az autót, amellyel a halálos baleset történt. Lacey könyve szerint az egykori filmcsillag akkor lett középkorú, amikor szépsége halványodni, súlya pedig gyarapodni kezdett. Grace bevallotta egyik barátjának, hogy válni akar, de erre a lépésre végül nem szánta el magát, mivel a házassági szerződés értelmében a férjnél maradt volna mind a három gyerek. Szerelmei között a szerző első helyen említi Róbert Dornhelm filmrendezőt, aki tizenhat évvel volt fiatalabb a monacói hercegnőnél. „Grace Kelly örök ragyogásra vágyott, és ezt a nála jóval fiatalabb férfiakban találta meg” - mondta Gwen Robyns, a hercegnő egyik közeli barátja. Phillipe Junot, a hercegnő Caroline nevű lányának első férje szerint a 70-es években Rainier és Grace külön életet éltek Monacóban és Párizsban is - írta a Reuter.
