Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)
1994-08-09 / 118. szám
UJ KELET SPORT 1994. augusztus 9., kedd 11 Egér a parton Szombat délután a Komjádi Béla uszodában utolsó előtti napjánál tartott a magyar bajnokság. A nézőtéren kevés érdeklődő, az egyik lelátó azért félig megtelt. Itt ülnek ugyanis a csapatok, vezetők, hozzátartozók. Köztük a „szpa- ris” csoportban, a sportág mára legismertebb hazai és külföldi világsztárja, Egerszegi Krisztina. Az utolsó eredmény- hirdetés után - a Spartacus 4x100 m női vegyes váltó tagjaként épp egy ezüstérmet vesz át -, szívesen nyilatkozik a nagy kedvenc. A világsztáron nem látszik, hogy a verseny előtt még betegeskedett, itt pedig naponta legalább két döntőn állt rajthoz. Közvetlen, mosolygós, ahogy a televízióból és a lapokból az egész ország megismerhette. — Ma kétszáz vegyesen délelőtt nem valami jó időt úsztál, a hetes pályára kerültél? Mi történt? — Ha ennyi számban indulok előfordul, s még nem vagyok igazán jó erőben. — Hogy érzed most magad, teljesen gyógyult vagy? — Igen, a vírusos fertőzésből már kigyógyultam, de három hetet ki kellett hagynom. Ezért most egy kicsit lemaradtam a felkészülésben. — A döntőben a kétszáz vegyesen is nyertél, ez a szám is szerepel majd a VB programban? — Nem, ezen nem indulok. Még a betegségem miatt nem döntöttünk, hogy egy-kettő vagy három számban indulok, vagy egyben sem. Ha háromban indulok az a 100, 200 hát és a 400 vegyes lesz. — Azt ugye nem komolyan mondtad, hogy esetleg nem indulsz? — Az biztos, hogy csak a bajnokság után döntünk mesteremmel, Kiss Lászlóval. — azért az látszik rajta ezzel a lehetőséggel ő se számol komolyan. —Most, hogy Darnyi abbahagyta, adódik a kérdés: Hogy tervezed, meddig fogsz még versenyezni? — Erről majd a világbajnoki szereplés után fogunk határozni. Nem lesz könnyű döntés. — Korod miatt még igazán folytathatod a versenyzést, vagy nem így gondolod? — Nem a koromról van szó, hanem az 1988 óta tartó kemény felkészülésekről, a folyamatos több évi munkáról. Látszik, hogy a döntés komolyan foglalkoztatja a versenyzőnőt. Ez persze nem gátolja abban, hogy a bajnokságban feladatait menetrendszerűen teljesítse. Beszélgetésünk másnapján vasárnap még két bajnoki aranyat szerzett - ebben a bajnokságban összesen kilencet - egyet 200 pillangón, egyet 200 vegyesen, ez utóbbin a világ idejei legjobb eredményével. Mi lett volna, ha a verseny előtt nem betegeskedik? Révay Zoltán Halcsák fegyelmi büntetés előtt Remekeltek a rádióstájfutók Remekül szerepeltek a hétvégén a magyar bajnokságon a rádiós tájfutók. Ven- czel Miklós, a Nyíregyházi Rádióklub elnöke a két napról így számolt be: — Szombaton több meglepetés is ért. Bár a terep nem volt túl szintes, és a telepítés sem volt túl technikás, mégis több versenyzőnket megtréfált a Bükk nyugati oldala. A jól futható erdőben gyengén szerepelt Tufa/cv Józsi, és az ifik. Az is meglepett, hogy az Old Timmerek között a legkevesebbet hibázva én állhattam fel a dobogó legmagaabb fokára. Másnap aztán Gyöngyvirág-bércen technikás terepen visszaállt az erősorrend. Lukács Józsi remekelt a felnőttek között, és Zarnóczay Kláritól eltekintve az nyert, akinek valóban nyerni kellett. — A verseny után Paskuj Mátyás kihirdette a szeptemberi világbajnokságra utazók névsorát. Hiányzik belőle Halcsák Zsolt, aki két évvel ezelőtt egyéniben vb- aranyérmet szerzett, pedig az eredményei alapján ott lenne a helye a csapatban. Miért maradt ki mégis? — Valóban, az eredményei alapján ott lenne a helye, azonban a Huszti-Bereg Kupán súlyosan megsértette a válogatott vezetőedzőjét. Az történt, hogy Zsolt rossz pontot fogott, ezért óvott, de Or- gován Ferenc elutasította az óvást. O erre csúnyán elragadtatta magát. Útszéli hangnemben mondta meg a véleményét. Az ötvenhét éves, köztiszteletben álló vezetőedzőnek nem csoda, hogy ez rosz- szul esett. Én kértem Zsoltot, hogy kérjen bocsánatot, de hiába. Ráadásul most vasárnap a csapatkijelölés után Halcsák újra megsértette Orgovánt. Nyilván, hogy ennek az ügynek folytatása lesz. Kár pedig Zsoltért, mert nagy tehetség, de meg kell értenie, hogy mindent ő sem tehet meg. —Or ősi Jancsi remekül kezdte az évet, aztán az utóbbi három versenyen betlizett. Vajon miért? — A Hungária Kupa első napján nem az ő hibája, hogy hibapontos lett. Ez számomra egyértelműen a rendezők felelőssége. A Huszti-Bereg Kupát gyakorlatilag együtt rendeztük, egyikünk sem tudott a szervezési gondok miatt a versenyre összpontosítani. Most az országos bajnokságon csak annyival előztem meg, hogy a befutásnál rossz útvonalat választott. Jancsi készül, és biztos vagyok benne, hogy remekül szerepel majd a Világbajnokságon. — Hat nyíregyházi vb-kerettag van a svédországi világbajnokságra utazó csapatban. Elégedett vagy? — Természetesen. Bár, ha Kovács András nem adja fel túl korán a csapatba kerülésért a harcot, akkor eggyel többen lehetnénk. Halcsák Zsolt a csapatból való kimaradásához a következőket fűzte hozzá: — Úgy érzem, hogy egyértelműen személyi okok miatt maradtam ki a csapatból. Orgován úrnak mérlegelni kellett volna az esetemben, az eredményességet kellett volna előtérbe helyeznie. Ameny- nyiben meg kívánnak büntetni, annak nyilván lett volna más módja is, nem pedig a válogatott eredményességét kockára tenni. Azt hiszem ő ugyanolyan felindulásból hirdetett keretet Egerben, mint ahogy én beszéltem vele a Bereg Kupán. Nem mérte fel valószínűleg ő sem a tettét, mint ahogy én sem. A döntésével a karrieremet tette tönkre, mert ezek után nagyon úgy érzem, hogy abbahagyom a rádiós tájfutást. Becsapottnak és megalázódnak érzem magam... — Szerintem nem ilyen bánásmódot érdemeltem volna, mert én legalább annyit tettem a sportágért, mint ameny- nyit kaptam. A legutóbbi világbajnokságról négy éremmel tértem haza. Egy egyéni első és egy harmadik helyezés mellett társaimmal begyűjtöttem egy ezüst és egy bronzérmet is. Nagyon sajnálom, hogy ennek az ügynek így kell lezárulnia, nem terveztem ilyen gyors, és viharos búcsút. A csúnya beszédemet megbántam, de a véleményemet fenntartom, mert rendezési hiba miatt elvették tőlem a Huszti-Bereg kupa győzelmét. Sajnos, én már nem védhetem meg ,a világbajnoki címemet, de szeretnék a társaimnak eredményes, sikerekben gazdag szereplést kiváltai. • ....... (száraz) Visszapillantás a megyei I. osztályra Az első forduló „légiéit Véget ért a nyári uborkaszezon, vasárnap ismét a bajnoki pontokért léptek pályára a labdarúgó megyei első osztályú csapatok. A korai kezdést a felemelt létszám indokolta, hiszen tizennyolc fős mezőny vágott neki a küzdelemsorozatnak. Rögtön a nyitányon gólzáporral mutatkoztak be a közönségnek, Nyíregyházán pedig az égi áldásból is alaposan kijutott az érdekelteknek. Az első forduló néhány „legjét” gyűjtöttük csokorba, amit most átnyújtunk az olvasóknak. A leglátványosabb mérkőzést kétségkívül V ásárosnaményban játszották, ahol is vízilabda eredmény született. Mindkét oldalon négyszer találtak a hálóba a támadók, és a döntetlennek inkább a vendég nyírkarászi legénység örülhetett. Ez derült ki Kiss Pálnak, a beregiek szakosztályelnökének szavaiból is. — Tagadhatatlan tény, hogy a semleges nézők jól szórakozhattak, nem mindennap születik nyolc gól futballmeccsen. Látványos, nagy iramú összecsapást produkáltak a játékosok, s úgy érzem, győzelmet szalasztottunk el. Hallatlan fegyelmezetlenségről tett tanúbizonyságot a társaság, hiába hajtottak, lelkesedtek, hiányzott az összhang az egyes csapatrészek között. A három gólt szerző Tivadar András kivételével, valamennyi labdarúgónk alul múlta várakozásainkat. Középpályásunk három pontrúgásból zörgette meg ellenfelünk hálóját, két szabadrúgás találata élményszámba ment. A karászi gárda már a harmadik percben vezetést szerzett, de a félidő közepére sikerült megfodítanunk az eredményt. Sajnos azonban védelmünk I enyhén szólva lyukas volt, és ezt a vendégek rendre kihasználták. Fordulást követően újra kezünkben érezhettük a három pontot, 4:3-as előnyünknél, ugyanis előbb Szécsi majd I Berettyón István durrantott el ordító lehetőséget. Természetesen a kihagyott helyzetekért bűnhődnünk kellett, ez a I labdarúgás örök igazsága. Farkas Béla I vezetőedző rendkívül elégedetlenül távozott a sporttelepről, a keddi értékeléskor lesz mit hallgatnia a játékosoknak. Azt is hozzátenném még a látottakhoz, hogy a nyírkarászi együttes nagyon megerősödött, fel fogja még adni sok csapatnak a leckét. Érdekes lehet továbbá az is, hogy Namény menetrendszerint rosszul rajtol a bajnokságban, rendre vereséggel kezdtük az idényt, most legalább ezt elkerültük. A legnagyobb kudarc a tiszalökieket érte, a záhonyi legénység öt alkalommal köszuönt be kapujukba, míg ők adósak maradtak a gólokkal. Kovács Gábor egyesületi elnök az elpuskázott helyzetekben keresi a kudarc okait. — Azzal kezdeném, a hazaiak remek napot fogtak ki, s már az első félidőben dűlőre vitték a dolgot, de a gólkülönbséget túlzottnak tartom. A második félidőben harmincöt percig mi irányítottuk a mérkőzést, támadósorunk azonban a kapu előtt csődöt mondott. Gál Sándor , az új edző nem ilyen bemutatkozásról álmodott, nagyon megviselte a súlyos vereség. Nem megyünk el szó nélkül a fiúk teljesítménye mellett, alapos fejmosásban részesül a héten a keret. Abban reménykedünk, hogy a következő fordulóban már bemutatkozhat az a két román játékos, akik az előkészületi összecsapásokon ragyogó formát mutattak, és enyhíthetnek csatárgondjainkon. Leigazolásuk napok kérdése. A legkellemesebb meglepetésről a ke- mecseiek gondoskodtak híveiknek, hiszen a jó képességű Nagyhalász otthonából távoztak pontosan. Úgy tűnik, az idei bajnokságban feledtetni tudják elmúlt évi gyengélkedésüket. Kondor Lajos egyesületi elnök szerint szívet melengetőén játszottak fiai, a régi szép időkre emlékeztették lelkes vezetőjüket. — Határtalanul örülök a halászi döntetlennek, és külön elismerésemet szeretném kifejezni a súlyos sérülés után visszatért Balázs Istvánnak. Amin ez a fiatalember átment az utóbbi egy esztendőben, azt még az ellenségeimnek sem kívánom. Két operáción esett át, s most úgy néz ki, teljesen rendbejött a sokat ra- koncátlankodó térde. A balhátvéd posztján fantasztikusai produkált, pedig itt játszott korábban a csapat egyik kulcsembere, a nyáron távozott Dávida János. A meccset megtekintette Gerliczki János, a megyei szövetség főtitkára, aki gratulált sikerünkhöz. Tamás Antal jó munkát végzett a bajnoki szünetben, felkészülésünk példamutató volt. A játékosállomány igen gazdag, jelenleg huszonhárom főből áll keretünk, köztük három ukrán légiós is. Szeles Róbert és Makara Valera révén talán megszűnik vészes góliszonyunk. A legnagyobb fogás az irányító középpályás Bereczki György csatasorba állítása, Nagyhalászban pazarul fogta össze az együttest. Azt hiszem, méltó partnerei voltunk a hazaiaknak, itt is ott is akadtak lehetőségek a kapu bevételére, úgy az eredmény igazságosnak mondható. Az újoncok közül Biri nyújtotta a legkiemlekedőbb teljesítményt. Ráadásul mivel hazai összecsapásaikat kénytelenek Balkányban rendezni, saját pályájuk felújítás alatt áll, dupla a birisiek öröme. A frissen felkerült gárdáknak mindig meghatározó lehet további szereplésükre egy esetleges sikeres start, hiszen ez lendületet adhat a folytatásra. Nagy András, technikai igazgató elégedetten értékelte a szintén újoncnak számító nyírlugosiak felett aratott gólzáporos diadalukat. — Minden igényt kielégítően muzsikált a társaság a második félidő közepéig. Ekkor azonban elcseréltük magunkat, és a már padlón lévő ellenfél 4:0 után a hajrában szépíteni tudott. Győzelmünk ennek ellenére egy percig sem forgott veszélyben, technikás fut- ballistákbók álló csapatunk biztosan kaszírozta a pontokat. Kuriózum, hogy első gólunkat a még csak tizenöt éves, | fantasztikus tehetséggel megáldott Vass i Zoli rúgta. Az ifjú középpályás már egy § esztendeje próbálgatja szárnyait a felnőt- | tek között, nem is eredménytelenül, ép- I pen ezért nem értem, miért nem veszik i figyelembe a megyei ifjúsági válogatott- j nál. A mérkőzés hőse Lővei Tamás volt, 1 aki a nyári holtszezonban érkezett és három találatával bizonyította leiga-1 zolásának jogosságát. A bemutatkozás 1 tehát sikerült, kíváncsian várjuk, mire 1 lesz képes a társaság a nevesebb ellen- i felekkel szemben. /Koncz/ í Puskás Öcsi gratulál! A mátészalkai körzeti bajnokságot tíz pont előnnyel Nyírmeggyes nyerte. Ezzel jogot szerzett ahhoz, hogy az őszi szezontól a megyei másodosztály kétcsoportossá alakított bajnokságában szerepeljen. A sikerről és a jövőről Szép Árpád szakosztályvezető tájékoztatott. — Tegyük hozzá, hogy sok kitérővel ismét a megyei kettőben a csapat, mert korábban már szerepeltünk ebben az osztályban. Az is igaz, hogy olyan balszerencsés sorozatunk volt az utóbbi időszakban, hogy négy évig második helyezettek lettünk a járási első osztályban, és ezért nem sikerült feljutni. Volt olyan, hogy Vaja egy gól különbséggel előzött meg bennünket azonos pontszám mellett, de az idén nem bíztuk a véletlenre a dolgot, mert olyan pontelőnnyel vezettünk, hogy mérkőzésekkel a bajnokság előtt már elsőnek tekinthettük magunkat. — Hallottam, hogy ehhez nem is akárki gratulált. — Még a küzdelmek befejezése előtt nálunk járt az egykori „Aranycsapat” nagy egyénisége, Puskás Ferenc, aki a szurkolók szívében örökké Öcsi marad. Csodálkozott, hogy vidéki viszonylatban milyen jó csapatunk van, és játékunkat látva azt mondta, kis ráadással akár két osztállyal feljebb is helytállnánk. — Mire alapozta véleményét? —- Arra, hogy a játékosok pályafutását kérdezve megtudta, a keret fele beérett hatvaphetes születésű fiúkból áll. Fodor János, Bartha Lajos, Piros István az NB III-as Mátészalka meghatározó emberei voltak. Jakab Attila a DVSC erőssége volt, amíg ide nem került, Tarái Sándor Mátészalkáról Békéscsabára került, majd onnan igazolt hozzánk, Krizsán Sándor hetvenötször volt ifjúsági válogatott, míg Nyíregyházáról hozzánk igazolt. — Ez olyan névsor, amit a megye futballrajongói ismernek. Csak ennyi tenne a siker titka? — Ahhoz, hogy ilyen csapatunk legyen, áldozni i^kelletti A település1 lakosságán kívül az önkormányzat és a Maszovker Kft. teremtette meg azt az anyagi bázist, ami az eredményes sportoláshoz szükséges. Csirkov György személyében az ungvári első osztályú csapat edzője készíti fel a focistáinkat. A szakmai kérdések mellett megemlítem még, hogy a pályánkat korszerűsítettük. Hideg-meleg vizes zuhanyzót, gázfűtést, lelátót, locsolóberendezést építettünk. Még ebben az évben szeretnénk a lelátó egy részét befedni, az esti edzéshez a világítást beszerelni. — Terveznek-e csapaterősítést? — A mi esetünkben az a legnagyobb erősítés, ha senki nem megy el, és ez egyelőre valószínű. Ami a megyei másod- osztályt illeti, egyértelműen az első hely megszerzése a célunk. ABA
