Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)

1994-08-09 / 118. szám

UJ KELET Szappanláz Az Omega együttes tagjai elsőként mélyítették tenyerüket és írták alá nevüket abba a betonformába, amely a belvárosi Rock City étterem falát díszíti Mit mossunk meg? Kis falu az osztrák-olasz határ mentén. Már beesteledett, mire odaértünk. Sok kilométert hagytunk a hátunk mögött, gondoltuk, jó lesz itt megpihenni. Néhány fogadónál pis­lákolt a lámpa, de ezek nekünk sokba kerülnek, így hát továbbhajtottunk. Szép, tiszta, emeletes házat láttam, ra­jta tábla: „szoba kiadó”. Nem volt drá­ga, kivettük. A háziúr előzékenyen bevezette a kocsinkat a garázsba, majd azonnal samponnal megmosta. Úris­ten, milyen drága lesz! Megvacsoráz­tunk, majd megkérdeztem, hogy hol a fürdőszoba.- Fürdeni akar? - nézett rám kérdőn.- Természetesen, illetve szeretnék.- Lehetséges, de ez külön 50 schil­ling!- Rendben van... És a garázs, a ko­csimosás, az mennyibe kerül?- Az semmibe, az benne van a szo­ba árában. Mert ugyabár az utazónak kell garázs, kocsimosás, de a fürdés...? Azért fizetni kell! F. Zs. Franciák, hollandok, magyarok egy romániai faluban ERDÉLYI VILLANÁSOK — Arbois nevű kis községből érkez­tünk —modta Pierre, a családfő. Az 1989- es forradalom után láttuk a televízióban, hogy milyen sanyarú körülmények között élnek a román falvakban. (Ez-Micskére nem volt jellemző.) Közösségünk el­határozta, hogy testvérfalut választ és rendszeresen segítjük őket. Micskére esett — mivel magyar falu — a választás. Évente tizenöt-húsz család jön ide mindig ugyanazokhoz. Hívjuk őket is hozzánk, de eddig még nem jöttek. — Milyennek találják ezt a falut? — Dolgos, szorgos,vendégszerető né­pek laknak itt. Micske és Arbois fejlettsége között egyébként negyven évnyi különb­ség van. — Ezt mi is tudjuk — mondja Éva, a háziasszony, aki egyben a tolmácsom is volt. Rengeteg mindent kapunk minden évben a franciáktól, még akkor is, ha csak vendégként jönnek hozzánk. Évente egyszer-kétszer kamionnal hozzák a falu­juk által összegyűjtött ajándékot. Hogy mit? Kávét, csokoládét, rizst, lisztet, cuk­rot, kozmetikumokat, ruhákat, játékokat, iskolai- és írószereket. Néhány házzal arréb egy másik rokon három fiatalemberrel borozgat. — Mi újság felétek, Sanyi bácsi? — Dolgozunk, gyarapodunk, meg­vagyunk. — Kik ezek itt? — Hollandok. A parókia mellett kö­zösségi ház épül, és segítenek. Én nem értem őket, de te tudsz németül, hát be­szélj velük. —Tizenkilenc húsz év körüli fiú és lány dolgozik itt — mondta Hansen a csapat öt fős vezetőségének egyike, tagja. Több faluban néztünk körül, hogy hol, miben tudunk segíteni. Micske mellett döntöt­tünk. Ifjúsági közösségi házat építünk sza­badságunk ideje alatt. Én kompvezető vagyok, a két társam hajószerelő. Másnap délben nézem őket. A rekkenő hőségben hordják, rakják a méteres román habtéglát. A falunak csak egyetlen lakója dolgozik az építkezésen. Kemény ezre­sekért naponta. Nagyokat kirándúltunk. Gyönyörű he­gyek, erdők, patakok, gyógyforrások. Ola­jat keresvén majd mindenhol „csak” ter­málvíz tört fel a földből. Nagy része ki­használatlanul elfolyik. Vagy mégsem. A falusi családok itt végzik a nagymosást. Kiaknázatlan természeti kincsek. Ahol az kirándulók megfordultak szeméthegyek maradtak. Persze, hogy oda már nem men­nek az újonnan jöttek. Máshol pihennek és szemetelnek. így kilométeres szaka­szokat borít a szemét. Magyarokra most ezt nem lehett fogni, alig láttunk honfitár­sakat. Gumidefekt ismételten. Ézt a kereket is — miként az előzőt is — a mics- kei cipész csinálta meg haveri alapon. A faluban ő tud ragasztani. Ceaceascu megalománija. Tiz kilométer hosszú, kilométernyi széles völgy végében hatvan méter magas gát. Gigantikus meny- nyiségű vizet tároltak itt, míg ki nem derült, hogy a gát statikai alkalmatlanság miatt sok falu lakójának életét veszélyez­teti. Most szinte eltűnik a völgyben a néhány méteres patak. Medve-barlang. Nevét a benne talált hat mázsás régen kihalt medvék maradvá­nyairól kapta. Húsz éve fedezte fel egy vadász. A több mint harminc kilométeres rendszer tizedét járhattuk be. Gyönyörűen megvilágított csodálatos csepkövek, ter­mek. Egyszerűen lenyűgöző. Kis szép­séghiba, hogy a korábban zsákszámra gyártott jegyeken áthúzva ugyan, de 15 lejes belépési díj szerepel. A százszorosát (!) kellett fizetnünk. A környék természe­tesen elhalmozva a földi jók maradvá­nyaival: flaska, papír, ételmaradék. Hazafelé fáradtabban jöttünk, mint ahogy elindultunk. A román oldalon is elkezdet átépítés miatt forgalom-elterelés, kanyargások. Ennek ellenére negyedóra után megkönnyebbülten sepertünk hazafelé. KvZ Kezdetben volt a színtelen, szagtalan, ős-mosószappan. Ekkor még kizárólag tisztálkodásra használták a mosószereket. A technikai fejlődés a szappant sem kímélte meg. Manapság a szagtalan, szín­telen, ízetlen szappan már nem sikk! Di­vatba jöttek a fa, alma, mandarin, citrom, narancs, ribiszke és más illatú szappanok, a különböző formákról nem is beszélve. Hamarosan fel fogják találni a vízillatú szappant, a mosakodni nem szeretőknek. A legkorszerűbb találmány pedig a szap­pantabletta lesz. Naponta háromszor, ét­kezés előtt. Nem kell mosdani, nem kell fogat mosni! Farkas Zsuzsa Indián lányok, ne sírjatok! A juma indiánok napjai meg vannak számlálva! Már csak a gyors segítség mentheti meg őket, ha elszánt, jó erőben lévő fiatal harcosok vállal­koznak a megmentésükre, valahol az Amazonas mentén lévő őserdei szálláshelyükön. A kétségbeesett hangú felhívást a francia Actuel című lap tette közzé. A cikk komolyságához nem férhet kétség, mert az indiánok védelmével foglalkozó brazil kor­mányszerv (Funai) áll mögötte. Dehát mit is kell tenniük az ifjú és elszánt harcosoknak az őserdőben? Nos, utódokhoz kell juttatni a férfiak nélkül maradt junta lányokat. Egészen pontosan három hajadonrót yjatt'jszó^j akik szépek, egészségesek, és minden­képpen utódot szeretnének. A pár­kereső SOS olyan sikeres volt, hogy százával érkeztek a levelek, táviratok a felhívást közreadó Adolpho Kilian Kesselring antropológus címére, hogy most már groteszkbe fordult az indián­mentő vállalkozás. Mit kezdjenek a több száz, tettre kész ifjú önkéntessel?! Végtére is csak három az indián kislány... Azért csak három, nyilatkozta Kesselring úr, mert az állandó pusztításokat — két idős há­zaspáron kívül —már csak ők élték túl. Az utolsó férfit pedig már régen, 1964- ben széttépte egy jaguár. „Segíteni kell őket. És most már azon a ponton van­nak az indiánok, hogy még fehér férfit is elfogadnának” — mondotta az in­diánok mentőangyala. (MTI-Press) Gyilkos vagy jó barát? PitBull Terrier. Sokatmondó név: a pit egyfajta karámot, a küzdőteret, a harcok színhelyét jelenti, a kutya keménységét fejezi ki. Hivatalosan mutánsnak minősítik, kiszámíthatatlan, vérengző fenevadnak. Ezzel szemben a tenyésztők homlokegyenest ellenkező álláspontra helyezkednek. Hűséges, megbízható, okos, erős, kitartó, igazi társ, állítják. Magyarországon, és ál­talában a világban, kutyaviadalok ren­dezése tilos. Először 1830-ban tiltották be őket. Csakhogy ezt a fajtát céltuda­tosan gladiátornak, kutyaviadalokra tenyésztették ki. Történelme során sok­féle nevet viselt: „Half And Half’, Bull And Terrier”, „Pit Bull”, „Pit Bull Ter­rier”, Brindle Bull Dog”, „Pit Dog’V „Yankee Terrier” , „American Bull Terrier”, „Staffordshire Terrier”. Az American Kennel Club (AKC) 1936- ban a „Staffordshire Terrier” mellett döntött, majd 1972-ben amerikai Staffordshire terrierre módosították. Az United Kennel Club (UKC) ugyanezt a fajtát „American (Pit) Bull terrier” néven jegyezte, majd 1974-től, a Staffordshire Terrier Club Of America pedig 1988-tól ismerte el az „American Staffordshire Terrier” elnevezést, ennek megfelelően módosult az utóbbi club neve is (ASTC). Ősei között megtaláljuk a bulldogot, a bedlington terriert, a whipettet, valamint a boxert is. Több változata van. Az angol Staffordshire bullterrier, a nagyobb ter­metű amerikai Staffordshire terrier, vala­mint a pit bull terrier. Az újvilágba harci kutyaként importálták, ennek megfelelően 1896-ban az első amerikai törzskönyvben a fajta megnevezésénél pit-bullterrier sze­repel. Akárhogyan és akármilyen célból jött is létre, népszerű fajta lett. Ha egy pit­bull széttép egy rablót, címlapra kerül, ha végez gazdájával, úgyszintén. Más fajták hasonló teljesítménnyel Sokkal kisebb érdeklődést tudnak csak kiváltani, éppen ezért ezzel a fajtával kapcsolatban sok ál­hír is felröppen. Talán nem is kell mondanom, hogy a csodakutya fenemód izgatta a fantáziámat. És lön. Találkoztam egy igazi, kemény, kétéves pitbull kannal. A kutya meglepően kicsi és masszív. Zsemleszínű, közepes termetű, és nehéz akár egy komondor. Fantasztikus izmok, fantasztikus sebhe­lyek, és fantasztikus ár. 70 000 forint. A két fiú ballagási pénzét összedobva tette le az összeget. Most csak egyikük van itt. Félve közelítek hozzá, de az állat tudomást sem vesz rólam. Másokról sem. Emberre ártalmatlan - mondják, de én azért óvatos vagyok. Gazdája - egy hónapja a gazdá­ja! - szájába rakja kezét, mire Ő finoman megráncigálja, de még a bőrt sem sérti fel rajta. Csak tájékoztatásul: ezek az állkap­csok képesek a kutya 35 kilogrammos testét akár egy óráig is megtartani egy felfüggesztet húsdarabon lógva. Hosszas bíztatás után felemelem. Nem reagál. Ez lenne az a híres harci kutya? Nem sok időm marad a kételkedésre, mert a pitbull hirtelen megőrül. Vérben forgó szemekkel, habzó szájjal veti magát a szomszéd eb után, tudomást sem véve az őket elválasztó vaskerítésről. Én kocsim mögé ugorva figyelem az eseményeket. A következő pillanatban a srác anyukája lép oda.- Nyugu Yankee! - mondja, kezét kinyújtva. Yankee gondolkodás nélkül ugrik és ... megnyalja. Hihetetlen! Ami­lyen váratlanul megvadult, olyan hirtelen meg is nyugszik. Bár a szeme még vörös, nyugodtan hagyja, hogy rákapcsoljuk a pórázt, egy perc múlva már békésen vakar- gatja magát a ház tövében, időnként fur­csa, röfögésszerű hangot hallatva.- Ez egy ilyen kutya. Szeretem ezt a kis dögöt - fordul oda hozzám a srác - Mondd meg őszintén! Azt hitted, ez csak egy hur­ka, igaz?! Hát tévedtél. Én csak bólogatni bírok. Egy kicsit még játszunk Yankee-vei, majd bezárjuk a karámba. Különválaszt­juk az Amerikai Staffordshire Terriert, és a PitBull Terriert. A lényeges különbség nem külsejükben, hanem belső tulajdon­ságaikban fedezhető fel. Mindkettő kemény őrző-védő fajta, de a pit- bullnak alacsonyabb az ingerküszöbe, vadabb a staffordshire-nél. Ezért míg a Staffordshire terrierek kiállítások sztárjai, addig a pitbullok tartását több országban, így például az USA három államában, betiltották, néhány egye­sület pedig egyenesen a kiirtásukat követeli. Észak-Rajna Vesztfáliában a Staffordshire tulajdonosoknak is meg kell felelnie bizonyos feltételeknek. Büntetlen előélet szükséges, kizáró ok az alkoholizmus, illetve a kábítószer­fogyasztás. Magyarországon a pitbullokat nem törzskönyvezik, sőt kormányrendelet tiltja importálásukat, tenyésztésüket, és tartásukat. Az agresszivitást, a harcias szellemet ez a kutya génjeiben hordoz­za, de nem születik gyilkosnak. Csak hozzáértő ember kezébe való, mert a kiskutya olyan akár egy márványtömb a szobrász keze alatt. Bármivé formál­hatjuk, lehet belőle gyilkos, vagy le­het jőbarát. Dojcsák Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents