Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)

1994-08-09 / 118. szám

2 1994. augusztus 9., kedd BELFOLD-KULFOLD ■ UJ KELET Expó (nélküli) főbiztos Hivatalosan is beiktatták tisztségébe hétfőn reggel Dérczy Ferencet, az Expo új kormánybiztosát. Az előző kormánybiztos, Barsiné Pataky Etelka helyére lépő szakember korábban elmondta, hogy a szükséges tájékozódás után első teendői közé tartozik majd annak a javaslatnak az előkészítése, melyet a kor­mány augusztus végén terjeszt az Országgyűlés elé a világkiállítás ügyében. Amennyiben a törvényhozás a kormánynak az expó elutasítására vonatkozó in­dítványát megszavazza, Dérczy Ferenc feladata lesz a már megkezdett beru­házás világkiállítás nélküli befejezésének irányítása. M3 - koncessziós tárgyalások Az előírt feltételek teljesítése esetén a közlekedési tárca a GTM International vezette francia-olasz-magyar konzorciummal kezdi meg szeptemberben az M3/ M30-as autópályák koncesszióban történő finanszírozására, építésére és üze­meltetésére vonatkozó tárgyalásokat. Erről a Koncessziós Autópálya Iroda hét­főn értesítette az MTI-t. A koncessziós szerződést még idén aláírhatják a felek, és amennyiben a megalakuló koncessziós társaság jövőre meg tudja szervezni a beruházás finanszírozását, a munkálatok 1996 tavaszán megkezdődhetnek. Az elképzelések szerint Budapestet Miskolccal 1999-ben már autópálya köti majd össze, melynek használatáért a személygépkocsival közlekedőknek - idei ára­kon - kilométerenként várhatóan 5, a tehergépkocsiknak pedig 20 forintot kell majd fizetniük. Berettyóújfalui gyárfoglalók A berettyóújfalui Cyklon Berstal Kft. többségi tulajdonosa kedden visszavon­ja a cégbíróságon a cége felszámolása ellen benyújtott fellebbezését, s ezzel zöld útat enged nemcsak a felszámolásnak hanem annak is, hogy a mintegy 700 dolgozó megkapja elmaradt munkabérét. Mindezt maga a tulajdonos, Gáthy- Kiss Sándor jelentette be hétfői debreceni sajtótájékoztatóján, öt nappal azután, hogy az elkeseredett dolgozók elfoglalták, s azóta éjjel-nappal őrzik a beret­tyóújfalui gyárat. Bontják az erőművet A terv szerint halad a félbehagyott Visegrád-nagymarosi vízierőmű bontása - közölte az MTI-vel Mikolics Sándor, a helyreállítás terveit kidolgozó Térterv Mérnökszolgálati Kft. ügyvezető igazgatója. Jelenleg a gáttal körülvett óriás munkagödörben a medret töltik fel. A két part között, a majdani folyóvíz alatt húzódó közműalagút építésének befejező szakaszához érkeztek az építők. Fon­tosabb munka a mederfenéken a víz áramlását, a hajók haladásának megköny- nyítését előmozdító betonbordák elhelyezése is. Novemberben látnak hozzá a gát elbontásához, valószínűleg speciális osztrák kotrógépekkel. A jövő tavasszal a gát alsó szakaszát is eltávolítják, s ettől kezdve az eredeti medrében folyhat a Duna. A médiaegyeztetés vége Hétfőn befejeződnek a szabad rádiózásról és televíziózásról szóló törvényter­vezetet előkészítő médiaegyeztetések - mondta Fodor Gábor művelődési és köz­oktatási miniszter a Csiha Judittal, az IM politikai államtitkárával tartott sajtó- tájékoztatón. A szakértői bizottság által elkészítendő törvénytervezetről újabb egyeztetés szükséges. A két dokumentum szeptember végén a kormány elé kerül­het, októberben a parlament megtárgyalhatja. Kisebbségi önkormányzatok Szeptember elején meg kell kezdeni a kisebbségi önkormányzati választások sikeres megrendezéséhez szükséges jogharmonizációt - ebben állapodtak meg a Kisebbségi Kerekasztal és más kisebbségi szervezetek, illetve a Miniszterel­nöki Hivatal egyeztető tárgyalásán. Elhangzott: a kisebbségi önkormányzatok megválasztásához módosítani kell majd a kisebbségi, az önkormányzati, vala­mint a polgármesterekről és helyi képviselő-testületekről szóló törvényt. Izraeli-jordán határátkelő Hétfő délelőtt ünnepélyes keretek között felavatták az Akaba és Eilat között létesített első izraeli-jordániai határátkelőhelyet. A létesítményt Jichak Rabin izraeli kormányfő és Haszon Ibn Talal jordán trónörökös adta át rendeltetésének. Az eseményen részt vett Warren Christopher amerikai külügyminiszter is. A határátkelőhelyet, amelynek megnyitására Husszein jordániai király és Jichak Rabin izraeli miniszterelnök júliusi, Washingtonban aláírt békemegállapodása alapján kerülhetett sor. Kovác államfő nyilatkozata Michal Kovác szlovák államfő kitart azon nyilatkozata mellett, miszerint Horn Gyula magyar kormányfő kettejük pénteki, pozsonyi találkozóján bocsánatot kért a Magyarországon élő kisebbségeket ért sérelmekért. Kovác államfő hi­vatalának sajtóosztálya hétfőn Anna Turenicová szóvivő aláírásával a követ­kező rövid közleményt adta ki: „Sajnálattal állapítjuk meg, hogy Michal Kovác szlovák államfő és Hóm Gyula magyar miniszterelnök tárgyalását illetően fél­reértés történt. A Michal Kovác nyilatkozatában foglaltakat - amint azt a CTK cseh hírszolgálati iroda közreadta - a találkozón jelen lévő szlovák személyi­ségekkel való konzultáció megerősítette”. Más szóval, a találkozón az elnökön kívül jelen lévő más szlovák személyiségek ugyanúgy értették az elhangzot­takat, mint az államfő. A kölcsönös bizalom kiépítéséhez idő kell Megoldást a viszályokra Horn Gyula pénteki pozsonyi láto­gatását elemezve a hétfői szlovákiai lapok mindenekelőtt arra hívják fel a figyelmet, hogy az alapszerződést min­denképpen alá kell írni, de a kölcsönös bizalom kiépítéséhez idő kell, s hogy különösen a nemzetiségek kérdésével kell óvatosan bánni, hogy a megoldás ne térjen el az európai szervezetek által megfogalmazott normáktól. A magyar nyelvű Új Szó és a liberális Sme tény­szerűen, megjegyzés nélkül megemlíti, hogy a magyar kormány szóvivője Budapesten cáfolta Michal Kovác elnöknek a cseh CTK hírügynökség számára adott nyilatkozatát, miszerint a magyar kormányfő bocsánatot kért vol­na a kisebbségeket Magyarországon ért múltbeli sérelmekért. A Národná Obroda című, mértékadó polgári lap kommentárjában megállapí­totta: a látogatás során sikerült elkerülni a csapdákat, és a felek párbeszéd útján igyekeztek civilizált megoldást keresni a történelmi viszályokra. Ám az alap- szerződés aláírásához idő kell, s a legkeményebb dió a nemzeti kisebb­ségek ügye lesz. Annál is inkább, mivel ez a kérdés túlmutat a kétoldalú kap­csolatokon: mindkét fél tudomásul veszi, hogy mindaddig nem kerülhet be az európai elitklubba, amíg meg nem old­ja a kisebbségek és a határok kérdését. Horn miniszterelnök jól tudja, hogy a nem­zetiségi kérdést nem ideológiai, hanem pragmatikus alapon kell megközelíteni. Ez azonban nem akadályozza meg a magyar felet abban, hogy e kérdésben a saját rögeszméit követve az európai dokumen­tumokban foglaltakat felülmúló, kollektív jogokat akarjon elérni a magyar kisebb­ségek számára. A Národná Obroda szerint e pró­bálkozás nem reális, mivel Pozsony Eu­rópával kerülhetne szembe, ha elfogadná a magyar törekvést: ezért mérvadónak az Európa Tanács kisebbségi chartáját kell majd tekinteni. A jelek szerint még nem érett meg az idő e kérdések rendezésére: még nem halmozódott fel elég bizalom­tőke. A feleknek most nem győzelemre kellene törekednie: inkább olyan dön­tetlent kell elérni, amelyet mindkét fél győ­zelemként könyvelhet el - szögezte le a lap. A Szlovák Nemzeti Párt lapja, a Slo- venská Republika ugyancsak úgy véli, hogy az alapszerződést mindenképpen alá kell írni. Ám a kommentár arra figyelmeztet: nem szabad hagyni, hogy a magyarok követelőzzenek. Budapest ugyanis a lap szerint kényszerhelyzetben van: gyenge gazdasági helyzetéből csakis az Euró­pai Unióhoz való csatlakozás húzhatja ki, erre pedig nem számíthat addig, amíg nem rendezte viszonyát szomszédaival.- „A posztkommunisták jól bánnak a szavakkal, s a kommunisták gyakran vizet prédikáltak és bort ittak: éppen az elmúlt negyven évben magyarosították leginkább a szlovákokat Magyarorszá­gon és Dél-Szlovákiában” - írta a lap. Értékelése szerint Budapest kevésbé fontosnak tűnő - például a határok átjárhatóságát biztosító - egyezmények kötésével azon fáradozik, hogy a határokat eltörölje és hatalmát ki­terjessze a szomszédos országokra is. Végül a Slovenská Republika megál­lapítja: az alapszerződésre feltétlenül szükség van, de egyenlő feltételekkel és úgy, hogy kizárja a belügyekbe való beavatkozás lehetőségét. Ha pedig egyszer létrejött az alapszerződés, meg kell követelni annak betartását is, ne­hogy még egyszer előfordulhasson, ami a vízlépcső esetében történt. Végezetül számos szlovák lap idézett hétfőn Horn Gyula pozsonyi láto­gatásának magyarországi és nemzetközi- főként német - sajtóvisszhangjából. A forintleértékelés elkerülhetetlen volt Kinek rossz, kinek jó? Sokan, még a szakértők is, megbot- ránkoznak azon, hogy 8 százalékos leér­tékelésre került sor. Ez most azért ilyen sok, mert már hónapokkal korábban nem került sor a megfelelő mértékű leértéke­lésre. A jegybank elnöke nem akarta ép­pen azt a kormányt a leértékeléssel népsze- rűtleníteni, amelyikhez politikai tekintet­ben elkötelezett volt. De ez így van szinte mindenütt. A választások előtt nem kerül sor a kívánatos leértékelésre, így aztán utána nagyot kell lépni. Sokan amiatt aggódnak, hogy a leér­tékelés növelni fogja az inflációt. Pedig a helyzet éppen fordított: az infláció tette szükségessé a leértékelést! Minden devi­za fel van értékelve, ha a külkereskedelmi mérleg hiánya nagy. Márpedig nálunk nagy, és még ez a leértékelés sem fogja kellőképpen csökkenteni. Nem azért emelkednek az árak, mert leértékelünk, hanem azért, mert a kormányzat kénytelen a pénzügyi hiányokat, többek között a külkereskedelmi mérlegét is, fedezni. Az áremelkedés mértéke szempontjából a hiány nagysága a döntő, nem pedig az, hogy miből fedezik. Az adóemelés, a fe­dezet nélküli pénznyomás, az állam eladó­sodása és a leértékelés egyformán áremelő hatást vált ki. Ezek között még a legjobb a nemzeti valuta olyan mértékű leérté­kelése, amely az exportot ösztönzi, az importot fékezi. A leértékelés a lakosságot - mint fo­gyasztókat - annak arányában érinti, amennyire importigényes a fogyasztása. Vagyis a szegényeket kevésbé, a gazda­gokat jobban. A szegények ugyanis a jövedelmük nagy hányadát élelmiszerre és hazai szolgáltatásokra fordítják. Ok vi­szonylag kevés importcikket vásárolnak. Ha nem is a lakosság szegényebb har­madát, de széles rétegeket érint az üzem­anyagárak emelkedése. Akik maguknak, illetve szerény mértékű eladásra termel­nek a kertben, tartanak állatot az udvarban, azok számára viszonylag előnyös a leértékelés. Márpedig ezek a milliók sokkal jobban rászorulnak a támogatásra, mint azok, akik nyugati autón járnak, nyu­gati luxuscikkeket vásárolnak. A leértékelés elsősorban a vállalkozá­soknak kedvező. Az exportálóknak azért, mert 8 százalékkal drágábbban adhatnak el külföldön. A többinek pedig azért, mert a hazai piacon az importtal szemben 8 százalékkal javult a helyzetük. Egészében a jelenlegi leértékeléssel tehát egyetértek, ám ennek legalább a felét hónapokkal korábban kellett volna megtenni. Gondot inkább a kormány gazdaságpolitikai csomagjának egészében látok. Ebben csak egyik elem a leértékelés. A kormány meghirdetett in­tézkedései egyrészt termelésellenesek, másrészt antiszociálisak. Termelésellenes ma a nyugdíjemelés halogatása. Ez - sze­rintem - súlyos politikai hiba. Egyrészt azért, mert a nyugdíjemelés döntően a belső termeléssel, mindenek előtt az élel­miszer-ágazattal szemben támasztott vol­na keresletet, ahol a válság oka a belföldi vásárlóerő hiánya. Másrészt azért, mert a kormány akkor már tudta a további drasz­tikus áremelő intézkedéseit, mégis úgy tett, mintha ilyenek nem lennének vár­hatóak. Mintha a nyugdíjak emelését szin­te azonnal nem kisebbítenék a sorra kerülő, már előkészített intézkedései. Har­madsorban azért, mert a nyugdíjemelés­sel lehet a legkisebb összeggel a legtöbb szegényen segíteni. Egy szocialista párt számára ez sem lehetne mellékes szem­pont. A világkiállítás leállítása is gazdaság­fékező hatású. Itt a nagyobb baj nem is a leállítás ténye volt, hanem a teljesen szak­szerűtlen indoklása. A számadatok, ame­lyek az érvelést alátámasztják, olyan kal­kulációs módszerre vallanak, amiért én a technikumban is buktatnék. Nálunk régi tradíció, hogy csak az előnyöket soroljuk fel a közvélemény előtt, ha mellette döntöttek, és csak a hátrányokat akkor, ha elutasítani akarják. Reális számítási mód­szer mellett kiderülne, hogy nem a költ­ségek, hanem a lélektani hatás a fontosabb. Egy társadalom elé feladatokat is kell állítani, nemcsak arra ösztönözni, hogy mit ne csináljon, mert erőtlen. Ezt a sportedzők tudják, csak a politikusok nem? Márpedig egy társadalom gazdasági teljesítménye sokkal inkább függ attól, hogy az emberek mennyire bízhatnak a jövőben, mint attól, mennyire fogadják meg a pénzügyi bürokrácia pesszimizmust szuggeráló tanácsait. (MTI-Press) Kopátsy Sándor A munkanélküliség kissé né Bár kismértékben - összesen 6580- nal -, de júliusban tovább nőtt a regiszt­rált munkanélküliek száma. Az Orszá­gos Munkaügyi Központ jelentése sze­rint így a július végi záró napon 556 462 állásnélkülit tartottak nyilván. A mun­kanélküliségi ráta - azaz a gazdasági­lag aktív népesség és a munkanélküliek aránya - 11 százalékról 11,1 százalékra emelkedett. A nem pályakezdő munkanélküliek létszáma a csaknem másfél éve tartó fo­lyamatos csökkenő tendenciának meg­felelően júliusban is erőteljesen, mintegy 11 ezerrel csökkent. A pályakezdők nyá­ron szokásos tömeges jelentkezése miatt Összességében mégis 6580-nal emelkedett a munkanélküliek száma. Júliusban a munkáltatók 1100-zal több munkahelyet jeleztek, mint júniusban. A hónap során a betöltetlen álláshelyek száma 70 500 volt. A hó végi záró napon még betöltetlen álláshelyek száma csaknem elérte a 40 ezret. Igen sokan a munkanélküli-ellátást kimerítve, álláshoz nem jutva, jogosult­ságot szereznek az önkormányzatoknál a szociális jellegű jövédelernpótló tá­mogatásra. Júliusban már 199 500-an vették igénybe ezt a támogatási formát.

Next

/
Thumbnails
Contents