Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)
1994-08-08 / 117. szám
Ui KELET MEGYÉNK ÉLETÉBŐL _____ 19 94. augusztus 8., hétfő 5 SZOKATLAN HELYSZÍNEN A sétálóutcán lévő épületek egyike igen nagy népszerűségnek örvend, de csak szombatonként. Ez adta az ötletet Illyés Péternek — aki maga is csak ezeken a napokon dolgozik itt —, milyen nagyszerű lenne egyéb alkalmakkor is megnyitni a házasságkötő ajtóit. — Milyen elképzelései vannak erre vonatkozóan? — A terem számos kiváló tulajdonsággal rendelkezik: nemcsak azzal, hogy a város szívében található, vagy, hogy igen ízlésesen berendezett, hanem tökéletes akusztikája van. Erre alapozva lehetőséget látok arra, hogy egy kulturális rendezvénysorozatnak helyet biztosítson. A Nyíregyházi Társaskör néven megrendezésre kerülő programok bemutatnák megyénk kulturális gyöngyszemeit. — Konkrétan milyen fellépőkre számíthatunk? — Folyamatosan figyelem, hogy milyen tehetséges fiatalok tűnnek fel a városban, s természetesen nekik szeretnék lehetőséget teremteni arra, hogy bemutathassák tudásukat. Gondolok itt a Ki mit tudban is sikeresen szerepelő zenészeinkre, ügyes táncosainkra vagy a Bessenyei Színkörre. A műsorok idején egy-egy képzőművész kiállítása is helyet kapna. — Nem gondolja, hogy a terem méretei nem megfelelőek minderre? — Az tény, hogy a közönség száma korlátozott — körülbelül 100 fő —, de talán épp ez az, ami megadhatja ezeknek az estéknek a bensőséges hangulatát. Sőt egy irodalmi vagy egy kamarazenei előadás mindenképpen hatásosabb ilyen körülmények között, mint egy nagyméretű hangversenyteremben. —Rendelkezik-e kellő anyagi forrással a Nyíregyházi Társaskör? — Sajnos még nem találtam olyan támogatókat, akik részt vállalnának az előadások finanszírozásában, s így persze a kezdetekben csak olyan előadók lépnek fel, akik nem kérnek tiszteletdíjat. — Milyen időközönként lennének az előadások? — A tervek szerint kéthetente péntek esténként találkoznánk a kultúraszerető közönséggel, melyre augusztus 12-én 18 órától nyílna először lehetőség. A nyitóesten a Primavera balettcsoport adja elő a La Mancha lovagja című nagy sikerű produkcióját. Reméljük, sikeres lesz ez a kezdeményezés, hisz vannak a városban szép számmal olyan emberek, akik igényt tartanak arra, hogy ilyen élményekben legyen részük, s bizonyára vannak olyanok is, akik mindezt meg tudják valósítani. A Nyíregyházi Társaskör várja jelentkezésüket. Csordás Antónia Megközelítés Avagy: fizetsz 60 forintot, vagy oldalról strandolsz. Ugyanis a Sóstói tó egy rövidke szakaszán 60 forint a belépődíj, ami egy négyszemélyes családnál már 240 forint. Ha nem a kijelölt fürdőhely felől közelítjük meg a tavat, akkor megspórolhatjuk a pénzt, s még csónakázhatunk és fagyizhatunk is. A Szódaház utca felől a part füves terület, ahol éppúgy süt le ránk a nap. mint a strandon. Az élelmes vállalkozók már büfét is üzemeltetnek itt: úgyhogy semmiben sem szenvedünk hiányt. Úgy tűnik, egyre többen élnek az ingyenlehetőséggel, és megpróbálják mind hasznosabb dolgokra fordítani a belépődíjat. Farkas Zsuzsa Többet szenvedtem, mint Jézus Hómezőkről jött a pórom- Lelkem, maga nem a tévétől van, hogy fényképez mindent? - szólított meg egy szomorú tekintetű idős néni a barabási faluvégen.- Miért tetszik ezt kérdezni? - fordítottam vissza a szót, miután köszöntem.- Mert nagy az én bánatom, de senki nem akar meghallgatni, pedig már a tévének is írtam.- Számíthat rám a néni, legfeljebb visszajövök, ha olyan munka van.- Az Isten áldja meg, de nem kell itt semmit csinálni, csak valaki hallgassa meg az én sorsomat, mert többet szenvedtem, mint Jézus, de őt legalább keresztre feszítették, de nekem még most is élni kell.- Ez a természet legszebb ajándéka.- Nem ér ez már semmit, mert az én uramat elveszítettem, akivel öt fiút neveltünk a hazának nagy keservben, nélkülözéssel; de Balogh Istvánná Varga Katalin soha nem panaszkodott még az urának sem, nehogy a kedvét elrontsa vagy felbőszítse, mert akkor a férfinép megduzzog a nőjére, és hetekig nem szól hozzá, amit nem lehet kibírni egy szerető asszonynak.- Varga Katalin mikor lett Balogh Istvánná?- Az orosz hómezőről jött haza a párom 1950-ben, és akkor ismerkedtünk meg. A barabási gazdaságban dolgozott, mert nem engedték haza szülőfalujába Csantavérre, ami fenemódon, de jugoszláv terület lett, pedig magyarok laktak ott mindig, jugoszlávot egyet se látott a falu. Itt a gazdaságban volt tehát elszállásolva a társam, és naphosszat a mezőn dolgozott velem együtt. Én meg csak-csak odavetettem a szememet, hogy ki az a fiatalember, aki olyan jól húzza a kaszát, forgatja a villát, tartja az ekét. Addig-addig, hogy ő is vissza-visszanézett, és egy idő után már együtt húzódtunk a hűvösre egy pohár vizet meginni, ha az idő engedte, meg a kommunisták nem nézték rossz szemmel, mert az én Istvánomat a fogság után úgy vették, mint ellenséget.- És ezután összeházasodtak...- Egybekeltünk ahogy illik, a pap előtt a semmire. Aztán minden ment úgy, ahogy addig, esőben, hóban, tikkasztó melegben együtt túrtuk a földet, de boldogok voltunk, mert annyi gyötrő fogság után a páromnak jól jött, hogy egy kis női melegséget érzett maga mellett. Aztán jöttek a gyerekek kérés nélkül, én meg állapotos koromban nem tudtam dolgozni, pedig jól jött volna a munkám, mert amiért megdolgoztunk, azt is elvették a kommunisták, mert kitalálták a beszolgáltatási törvényt. Ötvenháromban született István, ötvennégyben László, és már azt hittem, nekem is tizenegy gyerekem lesz, mint a szüleimnek, de utána ötvenhétig nem lettem olyan állapotban, már azt mondták a javasasszonyok, elveszítettem a termékenységemet, amikor megszülettek az ikrek: Lajos és Tibor. Hideg télben szánkóval hoztak haza a naményi kórházból. Útközben két dunna alatt kellett lennem, hogy ne fagyjanak meg a gyerekek. Hazáig a rázás meg a két éhes gyerek úgy összetörte a mellemet, hogy begyulladt. Még most is sírok, ha rágondolok, hogy milyen szenvedést álltam ki, mert Bauer doktor azt mondta, asszonyom, sírva is, de szoptasson, mert különben meghalnak mindhárman. Még született egy fiam hatvanhatban, így lett nekem öt katonám később a hadseregben. Nem akartam én ennyi szájat, mert sokszor nekünk sem volt mit enni, de tetszik tudni, az uram olyan volt, hogy ha akart valamit, akkor nem ellenkezhettem. Lett volna még több gyerekem is, de a rendszer megengedte, hogy elcsináltassam, aztán nagy bánatomra én meg belementem, hogy jobb, ha kevesebben nélkülözünk.- Gondolom, az állam értékelte, hogy nehéz munka mellett ilyen szép családot nevelt.- Trombózissal ötven százalékot állapítottak meg nekem munkacsökkenést, amikor hallom én, hogy a párttitkárokat egészségesen is többre vesznek, és adtak ezerhétszáz forint rokkantnyugdíjat kezdetnek. írtam én mindenfelé, míg végül behívattak Nyíregyházára, és adtak egy olyan jelvényt, mint egy kifestett alumíniumkanál, meg ötezer forintot, és megdicsértek az öt fiú miatt.- Élete érdekes történetét leírná nekem egy füzetbe, Kata néni?- Magának, lelkem megteszem, mert meghallgatta a panaszomat, amit senki nem tett eddig, pedig Vitraynak is írtam a tévébe. De nem ér ez már így semmit, mert nem él az uram. Ha legalább még ő meglenne, és fiatalok lennénk, tudnék is minek örülni, de most már csak az unokáim vannak meg az ő szüleik. Aradi Balogh Attila Nem igazéul nagybetűs az élet küzdelem nélkül A REALITÁSOK POLITIKUSA Mindenki nagy jövőt jósolt neki a politikai pálya igen rögös útján. Játszva lehetett volna valamelyik tárca minisztere, ám ő inkább a háttérbe húzódva szemlélte a dolgokat. Sokan azt mondják, nagy játékos, tudja jól, hogy mit miért csinál. Egyet azonban senki nem tagadhat. Hamvas László vitathatatlanul sikeres ember. — Középiskolai tanár voltam 12 évig, s tulajdonképpen még ma is legszívesebben tanár lennék — azért a fizetésért, amit itt kapok a moziüzem igazgatójaként — de hát az élet ilyen — kezdte beszélgetésünket a megye egyik közismert személyisége. — Az ember nem mindig azt csinálja, amit szeret, hanem amit az adott pillanatban jobban megfizetnek. Tudom, hogy ez nagyon is nyersen, drasztikusan hangzik, szó nincs benne az emberségességről, de éppen azért vezényelnek bennünket ilyen elvek, hogy minden körülmények között meg tudjuk őrizni emberi voltunkat, hogy el tudjuk tartani családunkat és saját magunkat. Meg kell tanulnunk kompromisszumokat kötni, s a lehetséges alternatívákból azt választani, ami a legjobban kifizetődő. Én így tettem, s nem bántam meg. Már 11 éve állok a megyei moziüzem élén, s meg kell hogy valljam, rengeteg szakmai örömöt okozott nekem ez a feladat. Izgalmas, premier előtti bemutatókat tartottunk, aminek nemcsak kulturális, hanem politikai jelentősége is volt. Itt találkoztunk és mondtuk ki először politikai nézeteinket, itt szembesültünk először történelmi múltunkkal. —Kissé lemondóan cseng a hangja... — Igen. Az utóbbi négy évben már a létünkért kellett harcolnunk foggal- körömmel, bár úgy gondolom, egy férfi számára nem igazán nagybetűs az élet küzdelem nélkül. Azt hiszem, az ember fel tudja, fel kell tudnia mérni a helyét a világban, vagy óhatatlanul elmerül az örvényben. — Politikailag vagy társadalmilag? — Politikailag mindenképpen. Mindenkinek kell, hogy tartozzon valakikhez. Csak hát valaki nyíltan is felvállalja a nézeteit, valaki pedig meglapulva, mások hibáján és kárán tanulva igyekszik érvényesülni. — Azt hiszem, biztosan állíthatom, hogy Ön az első csoportba tartozik. — Valóban. Már 1988-ban felvállaltam az MDF szellemiségét, egyike voltam a megyében azoknak, akik életre hívták ezt a mozgalmat, pártot. Azóta is rendületlenül, nagy elánnal dolgozom azokért a politikai nézetekért, amiket magaménak érzek. Természetesen tudom, hogy a politika megrontja, összekuszálja az ideákat, mint ahogy történt az alatt a négy év alatt, amikor hatalmon volt a párt. S most ismét olyan időszak következik, amikor össze kell egyeztetnünk ezeket az ideákat a valóság harmóniájával. — Az első választásokon teljes volt a siker, a nagy többség bizalmat szavazott az MDF-nek. Négy év múlva azonban ugyanezek az emberek letaszították a ,,trónról" a demokratákat... — 1990-ben és 94-ben is az érzelmeik vezérelték a népet. Nem politikai szempontok alapján mentek el választani, soha nem valaki mellett, hanem valaki ellen szavaztak. Ennek ellenére természetesen nagyon örültem a négy évvel ezelőtti győzelmünknek, bár biztos voltam benne, hogy ez összekuszálja álmainkat. Nagyon sok mindent át kellett értékelnünk, új tartalmat kaptak az egyes dolgok, gondolatok. Az emberek bizalmát és szimpátiáját nagyon hamar el lehet veszíteni, s ezt mi mindenki másnál jobban tudjuk. Az addig bizakodó és biztató tekintetek pillanatok alatt ellenségességet és haragot sugároztak ránk. Most nagyon furcsa érzésem van. Jött egy új koalíció, mely sokkal határozottabban végzi a politikai huncutságokat. Eddigi ténykedésük csak negatív érzéseket keltett bennem. Szakértő kormányt ígértek, nem az van. Azt ígérték, nem lesz tisztogatás, és mik voltak az első lépéseik?! A munkanélküliséget sem tudták megszüntetni. És a közvélemény apró vállrándításokkal veszi mindezt tudomásul. Velünk szemben sosem voltak ilyen toleránsak, a mi döntéseinket mindig hatalmas felháborodások követték. Számomra mindez érthetetlen, talán a jövő majd magyarázatot ad mindenre. — Bizton számíthatott volna sikerre, mégsem jelöltette magát. Sokakat furdal a kíváncsiság, hogy miért? — Nincsenek, és nem is voltak ilyen ambícióim. Aki reálisan gondolja végig politikai lehetőségeit, rá kell hogy döbbenjen, az nincs mindig szinkronban a saját emberi és gazdasági elképzeléseivel. S ha ez így van, nem szabad belemélyedni a dologba. Egyébként pedig nem tudnám magamról elképzelni, hogy nyugodtan ülök a parlamentben, és nyomogatom a gombokat. — Manapság talán a legtöbbször feltett kérdés, hogy milyen négy év vár Magyarországra ? — Őszintén remélem, jobb négy év vár ránk, mint amilyen az elmúlt időszak volt. Megérdemli ez az ország. Közép- Európában az átalakulások vérrel, lánggal és elszegényedéssel mentek végbe. Minket hál' Istennek csak az utóbbi érintett meg. S mindez azt mutatja, hogy bárki is vezényli az átalakulást, nincs könnyű dolga. A mostani koalíciótól nem várok sokat, hiszen csodát ők sem tudnak tenni, és nekik meg kell majd birkózniuk saját árnyékaikkal. S mindezek mellett remélem, hogy az a szellemiség, amit mi képviselünk, meg fog erősödni ez alatt a négy év alatt, és megerősödve igazi alternatívája lesz a nemzetnek. Úri Mariann
