Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)

1994-08-01 / 111. szám

Ismét helyére került, a róla elnevezett könyvtár elé Móricz Zsigmond író szobra. Még az ősszel, erős, karatéző fiatalok egy csoportjának lehetett útjában a Légy jó mindhalálig című regény szerzőjének szobra, mert felborult és erős sérüléseket szenvedett. A telet és a tavaszt a könyvtár raktárában töltötte, majd avatott kezek gyógyították meg, hogy ismét a helyére állhasson. Őszintén reméljük, hogy most már háborítatlanul (B. I.) Vállalkozó Patyolat Az utóbbi időben a Patyolat-fel­vevőhelyek a megyében vegyes bolt jel­leget vettek fel. Ezt azért tették, mert a nyereséget nem termelő szolgáltatás mel­lett, valahogy más módon kell biztosítani a többletbevételt. — A cég alaptevékenységét szemelőtt tartva, javítani kívánunk az értékesítési körülményeken és szeretnénk minél több ügyfelet, nem csak szolgáltatásunk igénybevevőjeként, hanem vásárlóként is magunk mellé állítani, — mondta Mészáros Lászlóné a Nyírség Patyolat Kft. igazgatója. — Mire számíthatnak a felvevőhe­lyekre betérők, a tisztítási szolgáltatáson kívül? — Reméljük, hogy az ügyfélkörünk és a vásárlók is tapasztalni fogják, hogy a felvevőhelyek megtartása mellett üzlete­inkbe a lakosság érdeklődésére leginkább számot tartó árukínálatot fogjuk bizto­sítani. Ennek első lépéseit már megtettük. Nyíregyházán és Mátészalkán Ábránd ágynemű boltot nyitottunk, ahol a vevők véleménye szerint is egyedülálló a választék és árban is kedvező. Pár nap­pal ezelőtt Mátészalkán, a Debreceni Karát Kft.-vei közösen „Karát” szakbol­tot nyitottunk, ahol jó minőségű, igazán olcsó árfekvésű indiai és honkongi áruféleségekkel várjuk a vásárlókat. Csecsemőkortól az idősekig lehet ajándékot vásárolni, de megtalálhatók az autóápolási és tisztitó cikkek is. — Hol és milyen üzletet akarnak még nyitni? — Rövidesen Fehérgyarmaton ugyan­ezzel az áruválasztékkal nyitunk üzle­tet, majd Nyíregyházán a Petőfi utcán a következőt. Augusztus végén az ország­ban — Budapest és Székesfehérvár után — harmadikként, a Szív TV, ATV és a Super Chanel-ből jól ismert TV Shop üzletet nyitunk Nyíregyházán, a Szarvas utcán. Bízunk benne, hogy a lakosság és mi is jól járunk. Fullajtár UJ KELET II MEGYÉNK ÉLETÉBŐL ii 1994. augusztus 1., hétfő ZENÉS ÉJ TUZSÉRON szorult nehezékeit. Kilúgozza az értelmet, más tartományokba ragad. A tuzséri bennszülöttek láthatóan nem találják helyüket a fesztiválon, pedig még el sem kezdődött a fedett program. Több­ségüket is eltemeti a sör, a leleménye­sebbek még kólákért sorakoznak. ZSIDAI PÉTER Aki először jár Tuzséron talán azt gondolja, szebb napokat nem is látott ez a kastély - bár inkább kúriának tűnik az épület maradványa. Azonban még jelenle­gi állapotában is megmutatkozik csinos formája. Ugyan nem design által készült, mert akkor még ezt a fogalmat nem ismerték, egyszerűen építészeti munkáról van szó, az emberi szellem alkotásáról. 1994. július 27-én a tuzséri kastélyban nagyszabású „Folk-blues jamboreet” rendeztek az odaérkező Tisza-túrázók tisz­teletére. Romokban A két épületszámy metszésében árká­dos portálé fogadja (fogadta) az ide érkezőket. Homlokzatát kedves barokk csigahullámok díszítik. Bizony nincs va­lami jó színben az épület: a vakolat az idő enyészetének engedelmeskedett. Csupa­szon, szegényesen meredeznek falai a világra. A tetőszerkezet megsemmisült, a fölső épületszárnyak ablakai süket sötétséget árasztanak. Az éjszakában még inkább haldoklónak tűnik. Annak ellenére, hogy a rendezőkben megvolt a jószándék, és papírral borították a földszinti fal­felületek sorvadó testét. A környezet ez­zel együtt kellemes. Fűillat, tücsökzene ter­jeng, terebélyes fák őrzik az épületegyüt­test. Már-már bukolikus idillel kecsegtet a táj, a szabolcsi vidék. Épp egy könyök- mozdításnyira a határtól. Gőzerővel Tiz óra után kezdődik csak a buli. A nagy happening. Lehetünk néhány százan — helybeliek. Tisza-túrások —, aztán még többen. A fejekben mérsékelt bizsergés ­— köszönhetően a Coca-Cola áldásos szponzorálásának. Félig töltik poharainkat — ingyér'. Nemsokára kiapadnak a gépek és bezárnak a piros pólósok. Megint ki­nyitnak egy óra múlva, de már csak palac­kokból adagolják a levet. Később mégis oldódnak a gátlások. Rázendít a Gőzerő. Fiúk és lányok ropják a színpad előtt. Forognak, perdülnek, illegetik magukat. Szól a töröksip, a hegedű, a fuvola — pat­tog a gitár. Az etnozenék ősi ritmusanya­gai megmozgatják még a sejteket is. Még egy sört is megihatunk hozzá. Talán így közelebb lehet jutni a Nagy Titokhoz, vagy csak egymáshoz, a pokrócokon, párnákon nyújtózkodó lányokhoz. Hiába, nyáridő van még a javából! A hangulat tovább élénkül az idő múlásával, a kólák helyét átveszi a helyi italkereskesdés állománya. Itt senkit nem fenyeget a kiszáradás. ír és skót népzenék, kocsmadalok örömhangjai csoporttáncra hívják a vendégeket. Na, erre aztán lehet is! Összeszokatlan, rendezetlen, de őszinte mozdulatok. Egekbe törőek, vidámak. A Méz hegedőse belerázkódik minden egyes vonásba, átremegnek rajta a hangok. Érti a zenét — a társai nemkülönben. Első emberként viszi a bandát. Barbárok A huszadik század végi zene egészen diszharmonikussá is válhat, amint ezt a Barbara együttes mutatja. Vadság és in­dulat sugárzik a táncolókból. Pogóznak sörrel, cigivel, vörösborral. Egyetlen üvöltés a színpadról. Szétszórt személyi­ségdarabok, harmóniaszilánkok. Kor­vagy csak korosztályzene? Mindenesetre létezik és szórakoztat, kifejez valamit, va­lakit. Kiokádja a félelem, a szorongás be­li dtiIosorCs 1 ca Sóstón I. BIZNISZTURISTÁKÉ A JÖVŐ? Jó tíz éve, mikor családommal kikapcsolódásra vágytunk, fogtuk és bevágtuk magunkat a jó öreg Ladába, aztán irány Sóstó. A Krúdy Szállónál hallgattuk a zenét, s a tóparton sétálgatva elnyaltunk egy fagyit. Talán mások is egyetértenek velem, jó volt kimenni a Sóstóra. Nem volt egy Rivéra vagy egy Southfork, de a mienk volt. Volt? Sóstó még ma is a mienk, mégis kissé mostohán bánunk vele. A Krúdy Szálló, Sóstó valamikori jellegzetessége az ürességtől kong, hiába került magánkézbe, véget vetettek a zenének — a kerthelyiségben is. A Sóstó valamikori központjának tartott terecske sivár szomorúsággal fogadja az odaérkezőket. Az egyedüli látványosságot azok a néha odaérkező esküvői párok jelentik, akik a szálló környékén fényképez- tetik magukat. A lubickolni és bámulni vágyóknak persze ott a Fürdő Kft. által üzemeltetett strand. A máshonnan érkező családok reggel in­dulnak el egy kis napfürdőzésre, s estefelé haza mennek. Nem éri meg számukra itt aludni. A keleti turisták gyakran hajtják le a fejüket itt a Sóstón egy-két napra, de nagy részük nem kizárólag napolajat és fürdőru­hát csomagol az itteni útra! „Biznisz megélhetésért” — vallják, s ennek jegyében megpróbálják összekötni a kellemest a hasznossal. A vállalatok csereüdültetéseiről már csak nosztalgiázhatunk. A pén- zesesbb turisták pedig más helyet választanak pihenőhelyül. A turizmus sok hasznot hozhat egy megyének .mégis, Sóstó egyre inkább veszít érdek­lődéséből. A Szódaház utcai vállalati üdülősorban is viszonylag csend van. A pár éve felszámolt Mezőgép szállójában a valamikori SZB titkár, Tolnai István fogad. Most ő bérli az épületet:-— Látta volna milyen volt itt az élet pár évvel ezelőtt! — nosztalgiázik jólesően. — Egy gombostűt sem lehetett volna leejteni! Nagyszerű hangu­latban teltek el a csereüdültetések. Ostravával volt a legkomolyabb a kap­csolatunk. Annak idején, ha valamelyik dolgozónk itt akart üdülni, fize­tett egy jelképes összeget és kész. A vállalat felszámolása után megvál­tozott a helyzet. Most főleg keleti „Biznisz turistákat” fogadunk egy-két napra. Sajnos, hosszabb időt nem nagyon szoktak itt eltölteni. A még nagyobb baj az, hogy rendszertelenül járnak. Általában Tyumenből, Odesszából érkeznek, de Lengyelországból is jönnek hozzánk. A ma­gyarok közül a dunántúliak átutazóként szállnak meg itt rövid időre. Leg­utóbb a Kelet-Nyugat Expo idején volt kielégítő a forgalmunk. Két főnek egy éjszakára 1470 Ft-ba került a szállás. — Csak nyáron fogadnak vendégeket? — Télen a fűtés hiánya miatt zárva tartunk. De a távolabbi jövőben akár ez is megoldható lenne, ha bentlakásos továbbképzést sikerülne beindítanunk. Bármilyen fejlesztést csak akkor lehetne elkezdeni, ha több vendégünk lenne. Egyébként túl nagy a kockázat. Ez nem más, mint a 22-es csapdája, de én optimista vagyok. Az üdülő él és élni is szeretne. Sóstóban van lehetőség. Itt van például a sósvíz, ami orvosilag is elis­mert gyógyvíz. Hatásos idült nőgyógyászati gyulladások, valamint hor­monzavarok esetén, illetve csökkenti a vérnyomást és a fájdalomérzést. A strandra azonban nem is olyan egyszerű innen átjutni. 92-ben a Fürdő Kft. ugyanis megszüntette az eddig jól bevált kiskaput, így csak a főbe­járaton lehet bemenni a fürdőbe. Pedig bérleteket biztosítunk vendégeink részére. A főbejárat nagy kerülőutat jelent. Folytak ugyan tárgyalások a Fürdő Kft.-vel, de minden eredmény nélkül. A többi üdülőnek, a TITÁSZ- nak, vagy a Gumigyárnak is problémát jelent az átjárás. Minden üdülőnek külön kapura lenne szüksége. Nem ártana egy kis együttműködés, össze kellene fognunk Sóstóért. Én bízom abban, hogy a jövőben javulni fog Nyíregyháza üdülőkörzetének helyzete. (Folytatjuk) Juhász Gabriella Oivasónk írfa Tisztelt Főszerkesztő Úr! Hosszú évek óta a Kelet-Magyaror- szág előfizetője voltam. Egy sajnálatos félreértés miatt ez év elejétől az Önök lapjának vagyok az előfizetője; vagyok és remélem, még hosszú ideig leszek is! Nagyon meg vagyok elégedve lapjuk­kal, illetve annak szerkesztésével. Va­lóban „megyei hírlap” az Önök által szerkesztett újság. Elfogulatlanul tájékoz­tatnak a megye és az ország eseményei­ről. Kérem Önöket, hogy egyik oldalra se politizáljanak! Csak mindig az őszinte véleményüket, az igazságot írják meg, hogy azokat az olvasók élvezhessék és ne kelljen bosszankodniuk rajta! A fentiek reményében biztos vagyok benne, hogy ezáltal előfizetői száma csak növekedni fog az olvasók megelége­désére! Őszintén kívánok Önöknek jó munkát és a mainál sokkal de sokkal több hűséges és kitartó előfizetőt! Nagy elismeréssel gratulálok: Galgóczy Sándor ny. tanító

Next

/
Thumbnails
Contents