Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)
1994-08-27 / 134. szám
UJ KELET MEGYÉNK ELETEBOL 1994. augusztus 29., hétfő 3 Derekasan helytálltak I /»» g|| 1 m E ßP i — Több mint száztíz éves a fehér- gyarmati önkéntes tűzoltók szervezete, de olyan évre még az emlékkönyvekben sincs példa, mint az idei — kezdte beszélgetésünket Bányász Lajos parancsnokhelyettes. — Annyi tűzeset volt az idén, hogy nem győztük oltani. Volt olyan eset, hogy egy nap hat helyre kellett kivonulnunk, ráadásul az állami tűzoltók túlterheltsége miatt sokszor egyedül fékeztük meg a lángokat. — Ez belefér az önkéntességbe? — Tulajdonképpen rendszeresen hárman álljuk a harcot: Kovács Sándor, Tapiska György és jómagam. Ha menni kell, nem azt nézzük, hogy köszönetért dolgozunk, hanem azt, hogy segíteni kell. Minden elismerést megérdemelnek a családtagjaink, mert ezen a nyáron se éjjelünk, se nappalunk nem volt. Sokszor naponta kimosták a feleségek a ruháinkat, mert egy-egy eset után tetőtől talpig füstösen, kormosán mentünk haza. Saját pénzünkön beszereltettük a lakásunkba a telefont, hogy ezzel is gyorsabban riaszthatok legyünk. — Úgy hallottam, új rádióhívót kaptak. — Annyira új, hogy tegnap szerelték be a locsolókocsiból átalakított fecskendőautónkba. Igaz, hogy légvonalban csak negyven kilométer a hatósugara, de ez is óriási segítség, mert ha oltás közben értesülünk egy másik tűzesetről, nem kell a telephelyünkre bemenni, hanem azonnal akcióképesek vagyunk. — Ezek szerint minden feltétel adott a hatékony munkához. — Ne siessük el ezt a vélemény- alkotást, mert van itt azért néhány probléma. Saját ruhánkban dolgozunk, mert a régi tanácsi időkben kapott öltönyünk már megviselt. Elhasználódott a lábbelink. Egyedül a megyei tűzoltóságtól kapott védőkabátunk bírja a strapát. Aztán azok ellenére, hogy csak a városi tűzeseteket lennénk kötelesek oltani, a környező falvakba is vonulunk, mert az értékeket menteni kell. Levélben kérte az önkormányzat az érintett negyven- nyolc falut, hogy járuljanak hozzá a tűzoltókocsi üzemeltetési költségéhez, de válaszra csak nyolcán voltak hajlandóak. Aztán szeretném ha azt is leírná, hogy a megkülönböztető jelzésünk használata ellenére a személygépkocsik többsége nem ad haladási elsőbbséget. Aradi Balogh Attila Vonal Újfehértón Megkezdődött Újfehértón a háromezer vonal kapacitású telefonközpont építése. A MATÁV még ebben az évben bővíti a telefonhálózatot is. Az előfizetőknek a bekötési díjra és a készülékre összesen 31 ezer forintot kell majd fizetniük. Eladják a mándoki kátéeszt Viharos közgyűlésen döntöttek (Folytatás az I. oldalról) — Az asszonyokat idegesíti ez a létbizonytalanság, azért beszélnek ilyen nehezen érthetően — kapcsolódott a beszélgetésbe Pólyán József, szövetkezeti felügyelőbiztos. — Az a lényeg, hogy még az ötvenes években alakult itt egy kátéesz, ami a szövetkezeti törvény értelmében ki- lencvenkettőben, még az előző vezetés irányításával az előírásoknak megfelelően átalakult. Mindenki megkapta az üzletrészét, és most szeretné, ha az amiért megdolgozott, készpénzzé válna, mert se munkája, se bére nincs az embereknek. Ráadásul a tagok, nem gondolva a következményekre, megszavaztak egy olyan alapszabály-módosítást, hogy akinek valamilyen ok miatt megszűnik a munkaviszonya, az a tagsági viszony elvesztésével jár. Azonkívül az elnök, a főkönyvelő és az üzemvezető kezébe adták a tagfelvételi és a munkáltatói jogkört. Ezzel aztán úgy lehet visszaélni, ahogy akarnak. Akinek megszűnik a tagsági viszonya, az elveszti szavazati jogát, tehát nem szólhat bele a szövetkezet sorsának alakításába. — Saját szerszámaimmal kezdtem a munkát ennél az üzemnél, mert én alapító tag vagyok — szólt keserűen emlékezve Dévai József. — Fillérekből kezdtük az egészet, volt úgy, hogy fizetést sem kaptunk, mert azt is a termelésbe fektettük. Most meg a nyugdíjamhoz jól jönne, amiről fiatalon lemondtam. — A forradalomban, vagy ellenforradalomban (már nem is tudom, segítsen ki az újságíró úr) — töprengett Balogh Gábor — szétverték a szövetkezetét, aztán újra kellett indítani az egészet. Harminckét évig dolgoztam itt, és ebből húsz évet voltam párttitkár, de olyan átverés még akkor sem volt, mint ami most készül. — Lealázó, ahogy az embereket igyekeznek egyesek becsapni — szólt ingerülten Tóth Kálmán.—Amit én, mint a megelőző szövetkezeti elnök üzletrészként a dolgozóknak kiadtam, azt most nevetséges húsz százalékos áron vásárolják fel a mostani vezetők. Ráadásul ezen a gyűlésen a KISZÖV képviselője, akinek az a feladata, hogy a dolgozók érdekeit képviselje, ellenünk beszélt. Nem azt mondta, mire vigyázzanak az emberek az eladásnál, hanem ami neki jó. Van olyan tagunk, aki nyugdíjas fekvő beteg, műteni kellene, de arra sincs pénze, ezért ez az eladás neki szó szerint a bőrére megy, godolom most már érti a riporter úr, hogy miről van szó — kapcsolódott ismét a beszélgetésbe a felügyelőbiztos. Hónapokkal ezelőtt szóbeszéd terjedt az emberek között, hogy megvenné egy vállalkozó a szövetkezetét. Mint később kiderült, ezt a szándékát írásban is közölte a vezetéssel. Vállalja a vevő, hogy az üzletrész tulajdonosokat kifizeti, a mostani dolgozóknak munkát biztosít, sőt újabb embereket is alkalmaz. Ezt a vezetők eltitkolták előlünk, pedig a törvény kimondja, egymillió feletti értékesítés felett a közgyűlés dönt, márpedig a közös tulajdon értéke meghaladja a harmicmilliót. Engem, a felügyelőbiztost is akadályoznak a munkában, ezért ügyvédet fogadtunk és közgyűlést hívattunk össze, amin a tagság többségi szavazattal kimondta: a kisszövetkezetet eladjuk. Három tagú bizottságot választottunk, amelyik külső szakértővel elvégzi az értékfelmérést. Meghatároztuk a következő közgyűlés időpontját, amin az eladási árról döntünk. — Aki az eladás mellett van, annak a Galambos Sándor. Dojcsák Viktor, Balogh András vezetői hármas nem ad munkát. Olyan itt a hangulat, hogy két táborra szakadt a szövetkezet, és nem sok hiányzik, hogy ásó, kapa jöjjön— heveskedett Dolezsár Mihály. A nyilatkozatok befejeztével három munkásküldött kíséretében felkerestem a szövetkezet vezetését. Először az elnök urat szólítottam meg, aki távozófélben volt. — Nem érek rá nyilatkozni, mert kavicsot hoztak az építkezésemhez, és oda kell mennen. Azt visszautasítom, hogy valakit is megfenyegettem, sőt engem fenyegettek akasztással. Egyébként ezeknek a dolgozóknak a többsége tudatlan, nyolc- osztályos ember, és beszélnek összevissza. — Én sem érek rá beszélgetni önnel. Majd egy óra múlva visszajövök — közölte Balogh üzemvezető úr. Három óra hosszat vártunk, de a találkozóra nem került sor. — A tagsági viszony egyszerűbb rendezése miatt terjesztettem elő a kifogásolt alapszabály-módosítását — érvelt a főkönyvelő. A cégbíróság még nem fogadta el, ha úgy ítéli meg, hogy sérti a tagok érdekét, akkor elutasíthatja. Egyébként akkor ketten szavaztak ellene, de már azok sem dolgoznak itt, mert elbocsátottuk őket, és megszüntettük a tagsági viszonyukat. Megnyugtatom az embereket, eddig sem éltünk vissza a hatalmunkkal, és ezután sem tesszük ezt. Amíg az eladás meg nem történik, a tagfelvételt és elbocsátást szüneteltetjük. A három tagú bizottságot a munkájában segítjük, ha nem úgy lesz, nyugodtan jöjjön az újságíró úr és nézze meg. Mielőtt elköszöntem a három tagú delegációtól, felhívtam a vevőt, dr. Szabó Ferenc vállalkozót, mondja el, mi a véleménye a közgyűlés döntéséről. — Ez a döntés a tagoknak, üzletrésztulajdonosoknak jó. Ismerem a szövetkezetei, és tudom, hogy miként kell a termelést felfuttatni. Természetesen megerősítem a vételi szándékomat, és azt, hogy a munkásokat, üzletrésztulajdonosokat kifizetem. Ehhez hozzátartozik még, hogy nemcsak a mostani embereket, hanem még legalább harmincat foglalkoztatni akarok. Aradi Balogh Attila Csend az ud\áron Keresztelő 20 évesen A nemrég megtartott Gabonaipari Dolgozók Napján egy keresztelőre is sor került. Igaz, nem egy csecsemő kapott nevet, hanem a legszebb korban lévő. húszéves nyíregyházi malmot keresztelték meg, és nevet kaptak annak termékei is. Hogy miért most voll a névadás? Erről Simon Györgyöt, a Szabolcs Gabona Rt. vezérigazgatóját kérdeztük. — Amikor részvénytársasággá szerveződtünk, akkor kialakult a cég nagysága és tőkeszerkezete, és egy végleges struktúra is körvonalazódott. Mivel elég sok termelő, gyártó és forgalmazó van a piacon, úgy gondoltuk, célszerű lenne megjelenni egy egyedi, és a térségre is jellemző névvel. így született meg a Tirpák elnevezés. Ezt a nevet kapta a malom, és az őrlemények, a liszt termékcsalád, és a Szabolcs keveréktakarmányok is. — Miért pont ezt a nevet választották, és miben lettek mások a termékek? — A lisztek azonos csomagolással jelennek meg, viszont a minőségi változás nagy. Mi szeretnénk ezután is egyenletes, jó minőségű lisztet forgalmazni. Ezzel a névvel a malmot is egyedivé kívánjuk tenni az ország 170 malma közül. A Tirpák névvel a nyíregyházi ősöknek akarunk tisztelegni. A tirpákok valamikor nagy hozzáértéssel termelték földjeiken a búzát, amit a nép „élet”-nek nevezett. Ebből a búzából a molnárok tirpák lisztet őröltek. A hagyományokat ápoljuk, és a régi módszerek szerint készítjük most is a lisztféleségeket. Ez a név magas beltartalmú, és minőségi árut garantál a fogyasztóknak. — Milyen tagjai vannak, a most már Tirpák nevet viselő lisztcsaládnak? — Nyolcfélét készítünk. Ezek az asztalidara. rétesliszt, finomliszt, kenyérliszt, grahamliszt, búzacsíra, takarmányliszt és a búzakorpa. Két takarmánykeverővel is rendelkezünk. A nyíregyházin kívül Nyírbátorban van még egy keverőnk. Ezenkívül Nyíregyházán van a Premix üzem. Itt olyan takarmányokat, tápszereket állítunk elő folyamatosan, amelyekkel a környező mezőgazdasági termelők, gazdaságok maximálisan elégedettek. — Sikerült betárolniuk a tervezett búzamennyiséget? . — A szükséges mennyiségen kívül jelentkezett egy bizonyos túlkínálat. A malom fokozatosan annyit dolgoz fel, amennyire megvan a piaci igény. Egyébként annyi étkezési búza, amennyi az ország zavartalan kenyérellátásához szükséges, a malmok rendelkezésére áll. A többlet most elsősorban takarmány minőségű. Ezzel kapcsolatban reményt keltő, hogy a debreceni baromfifeldolgozó olyan befektető kezébe került, aki tovább akarja, és tudja is működtetni. Fullajtár András Csomagolják a tirpák lisztet ÉVKEZDÉS Az idei tanévkezdésre két általános iskolát is felújítottak Kisvárdán. A 2- es számút, valamint az 1-es számú Kodály Zoltán iskolát. Ez utóbbi hat tanteremmel gazdagodott. A beruházás 23 millió forintba került, amelynek felét az államtól kapták. Az 1994/95-ös tanévre összesen hétmillió forint támogatást ad tankönyv- és tanszersegélyre a nagykállói önkormányzat. Az általános iskolások két és félmillió forintos tankönyvtámogatást kapnak. Minden középiskolás 3500 forintot, minden főiskolai vagy egyetemi tanulmányt folytató diák egyedi elbírálás alapján 9 ezer forintig terjedő támogatásban részesül. Nagyhalászban az általános iskolások ezer, a középiskolások kétezer, a felsőfokú oktatási intézményben tanulók pedig háromezer forint támogatást kapnak az önkormányzattól. Egyébként szeptember elsejétől alapfokú művészeti oktatási iskola is megkezdi működését a településen. A diákok zenét, néptáncot és néprajzot tanulhatnak majd az intézményben. Milyen áron! Közel egy hónapja folynak a munkálatok Oroson a kábelcsatorna lefektetéséhez. A már régóta ígért, várva várt telefon végre megérkezik. De milyen áron! A házak elé telepített cserjéket, fákat szükségtelenül és könyörtelenül megcsonkítják, kivágják a munkások. Az árokba korábban behúzott tv-kábelt sorra feldarabolják, ezért a megrongálódott, ideiglenesen összetoldott vezetékek helyett új kell, amiért a telefonos társaság fizet majd kártérítést. S hogy pontosan melyik ez a társaság, és mindezért ki a felelős? Hosszas nyomozás után sikerült kideríteni, hogy a távközléstechnika az illetékes, de a székhelyüket és a telefonszámukat ez ideig senki sem tudta megmondani. így nem tehetünk mást, mint tűrünk. Aztán ha az utolsó lapát földet is visszahányták, várhatjuk az áhított vonalat, de kitudja, azt is milyen áron? L.Á.
