Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)

1994-08-26 / 133. szám

UJ KELET MAGAZIN m 1994. augusztus 27., szombat 9 Barabási emlék Húszegynéhány évvel ezelőtt a Pécs­ről haza— Barabásba — utazó nagy­mamámtól azt kérdezte egy szellemes kalauz a vonaton: „ - csak nem le akar utazni a térképről, néni?” Igen, akkor még a világ végét jelen­tette kelet felé ez a csendes, nyugodt kis falu, ahol a Mezőkaszony felé vezető kövesutat felnőtte a fű, és a szigorúan őrzött határsávon még átnézni is szinte tilos volt, nem hogy átköszönni az on­nan pár méterre dolgozó parasztoknak. Én mióta az eszemet tudom — 17 éve — minden évben ott töltöttem a nyári szünet jelentős részét. Sok élményem kötődik ahhoz a helyhez: ott tanultam meg biciklizni, ott láttam először a kis- borjú születését, és arra is tisztán em­lékszem, amikor egy kedves, idős bá­csi, aki a tejbegyűjtőből szálította ese­tenként a tejet, felültetett egy „igazi” ló hátára. Körülbelül 5 éve szenzációként röp­pent fel a hír, végre megnyitják a határt! Az első hónapokban mindenki a csak a jó oldalát látta e nagy változásnak, a sza­bad utazást, a falu színesebbé, mozgal­masabbá válását, a nagy jövés-menést az utcákon. Ezen a nyáron is több hetet töltöttem itt, s látom, az emberek most már sokall­ják a benzingőzt, a nyugati dízelkocsik véget nem érő sorát — a naponta több­ször megismétlődő „olajjáratokat”. Most már meggondolják a nagymamák, kiengedjék-e az unokájukat kerékpároz­ni a főutcára. Oda lett tehát a falu ter­mészetes nyugalma, békéje, ez lett az ára annak a változásnak, hogy ma tucatnyi bolt, butik, diszkontáruház kínálja áruját a helyi lakosoknak éppúgy, mint a be­vásárló külföldieknek. A fiataloknak modem diszkó, a mellette üzemelő bár biztosítja a színvonalas szórakozási le­hetőséget. S hogy a falu polgármestere nemcsak a jelenben gondolkodik azt bi­zonyítja az is, hogy ez év júniusában otthont adtak a kb. 400 résztvevőt szám­láló ornitológiái tábornak, mely igencsak ritkaságszámba menő dolognak számít ezen a vidéken. A falu közelében lévő Tipéd-hegyen abszolút nomád kö­rülmények között éltek több napon át ezek a természetkedvelő fiatalok, akik a védett madarak gyűrűzését, és ritka növényfajok meghatározását végezték. Nem okozott gondot az ellátásuk sem, a falu ügyes asszonyainak közremű­ködésével mindennap friss főtt ételt ehettek, olyan igazi kézzel gyúrt tésztát például, amit nem is biztos, hogy min­den gyerek fogyasztott már életében. Én, a városban élő, de Barabást má­sodik otthonomnak tekintő még nem fel­nőtt is, már csak nosztalgiával em­lékezem a tiszta levegőjű, békés kis falu­ra, ahol télen a hó nem lett fekete a sózástól, és ha Nyíregyházáról szélvihar­ban indultunk is eí?Barabásban mindig szélcsend fogadott. Igaz, cserébe kaptuk a nyitott határt, az idegenforgalmat, a vezetékes vizet, a gázt, egyszóval Barabás már nem a világ vége... Orosz Edina Tanyanapra várja a bokorlakókat — elnézést, de csak így tudom összefogni az antalbokoriakat, vaj­dabokoriakat stb. — a Városmajori Művelődési Ház rendezőgárdája. A vajdabokori rendezvényre ingyenes a belépő, reggel kilenctől a késő esti órákig. A reggeli videovetítést játszóház, majd tizenegy óráról asz­faltrajzverseny követi, melyre a helyszínen lehet jelentkezni augusz­tus 28-án, vasárnap. A délutáni program inkább a szórakozni vágyóknak kedvez, hiszen három óra húsztól egymást követik a népi együttesek a „szín­padon”. Fellép a Tárogató Együttes, a Jósa Gyermek Néptánccsoport, a Slip Tánccsoport, a Re-Flex Mod­erntánc Stúdió és végül a vajd­abokori Tirpák Népdalkor. S mind­en jó, ha a vége jó alapon a progra­mot diszkó zárja, ahol szabadjára engedhetjük táncos lábainkat. Nem kell megijedni annak, aki nem tud­ja pontosan, hol lesz mindez, mert ha Tiszalök felé megy, ott jobbra ki lesz írva, hogy Vajdabokor. Ha le­kanyarodik a nyíl irányába, onnan már látni fogja, merre mulatnak a népek. Herczku Tünde Alku a szalaki KGST piacon Fotó: Pénzes Minden elképzelhető helyet, zugot ellenőriztünk. Semmi eredmény. A SZAG maradt. Félreérthetetlen pil­lantásokat küldtek felénk az irodá­ba lépők. S nii felháborodott tekin­tetünket tehetetlenül körbevezettük válaszul az igazán kis helyiségen. Honnan jön ez a fertelmes, félreért­hetetlen BŰZ? A következő lépés a cipő­talpak megtekintése volt Miután semmi éssz­erű magyará zatot nem találtun telem je­lenlétére,\ S' nem maradt más hátra, v^minthogy kellő huzatot csinálva kikergessük azt. Odarohantam az ablakhoz, hogy egy jó mélyet szippantsak Nyíregyháza olyan keile áradt dőm­e tor városunk szmogos levegőjéből. De a megváltó oxigén helyett kétszer metlen SZAG meggyötört tű­be. Letekintvén az utcára, nem láttam mást, mint a szokásos hulladékot. Csikkek, csokispapírok, papírzsebkendők minden mennyiségben. Körülbelül egy óra múlva, elindulván édes otthonomba, áthaladtam új, csupa-kő Kossuth terünkön. És akkor egyszerre min­den világos lett. A még megmaradt parányi földdarabkákról áradt felém a tehéncsordát idéző trágyaszag — táplálékot kaptak a fák. Siga ÚJBÓL JÖN MAJD A „FEKETE VONAT"? MEDDIG TART MAGYARORSZÁG? 1991 májusában, az akkori tíz MDF-es országgyűlési képviselő erőn felül dolgo­zott, és tett meg mindent annak érdekében, hogy az ellenzék részéről sokat bírált és gúnyolt Szabolcs megyeikihelyezett kor­mánygyűlés a lehető legtöbb eredménnyel járjon. Számtalan, azóta már rég megvaló­sult határozat született. Most a sok közül egyről szeretnék írni, az M3-as autópá­lyáról, amit az tett aktuálissá, hogy az egyik országos napilapunkban megjelent: a Horn-kormány aláírta az M3-as autópá­lya koncessziós szerződését. Döbbenettel olvashattuk, hogy a jelen­legi kormányzat — nem törődve a koráb­bi tervekkel — az M3-as autópályát Mis- kolcig, illetve rövidke letérővel. Polgárig építheti meg. 1991 májusától az akkori kormánypárti képviselők hatására az események fel­gyorsultak. A képviselők naponként vívtak hangos „csatákat” hol a Közlekedési Minisztérium apparátusával, hol az érin­tett államtitkárokkal, ha szükséges volt, a miniszterrel. Nem hagyták magukat leráz­ni, ha kidobták őket az ajtón, visszatértek az ablakon. Tisztában voltak az érdekharcokkal és azzal, hogy a politikában fölöttébb erősen érvényesülnek ezek az erők. Számos kom­A régi... (1991 február) 0rstigMtfe promisszumba voltak kénytelenek „bele­menni”, amiket talán utólag meg is bán­hattak, de mindig megyénk érdekeit tar­tották elsődlegesnek. így szavaztak az expóra, annak tudatában, hogy 1996-ra sikerül az M3-as autópályát a magyar— ukrán határig megépíttetni. Elmondható az is. hogy először csak Mezőkövesdig, majd ezután Polgárig születtek meg a tervek, amit bizonyít a Közlekedési Minisztérium által 1991 februárjában kiadott fejlesztési programban szerepeltetett térkép is. Az akkori képviselőknek sikerült elér­ni a nyomvonal meghosszabbítását Nyír­egyházáig, később „kőkemény” politikai harc eredményeként a magya—ukrán határig. Ezt igazolja a minisztérium által kiadott újabb program (1991 október). Ennek mellékletében (már túl vagyunk a szabolcsi kihelyezett kormányülésen!) jól látszik a 2000-ig megvalósítható autópá­lya nyomvonala. Igen, ez bizony súlyos politikai és gaz­dasági kérdés. Rövid távú számítással gaz­dasági szempontból koncessziós alapon is bizonytalan a megtérülése. A volt MDF- es képviselők mégis úgy ítélték meg, hogy az M3.:as autópálya „köldökzsinór” az ország centruma és perifériája között. Ez nem lehet két-három évre kalkulált költségvetési kérdés! Tudták, az autópá­lya megépítése számtalan haszonnal jár, munkahelyek teremtése, „kiszolgáló” in­frastruktúrák megjelenése, az idegenfor­galom, a tőkeáramlás „nyomvonala”... Ezért küzdöttek a környezetvédőkkel is, akik a felső-beregi tájvédelmi körzet ál­lapotáért aggódtak. Harcuk sikeres lett volna! A tavaszi képviselő-választás az MSZP elsöprő győzelmét hozta. A jelenlegi ko­alíciós kormány aláírta a koncessziós szer­ződést. A szerződés alapján még Nyír­egyházát sem éri el 2000-ig az autópálya! Pedig a tervek készen állnak, de győzött az 1-2 évre „látó” fiskális szemlélet!!! Az autópálya Szabolcs-Szatmár-Bereg megyének létkérdés. Eldől, hogy ennek a periférián élő 600 ezer embernek lesz-e kitörési lehetősége?! Avagy újból megin­dul a megye a negatív statisztikák lejtőin... A hatalmat jelenleg birtokló politikai erők a választások előtt mást ígértek: mun­kahelyteremtést, a keleti piacok megnyi­tását, „az elhanyagolt” piacok feltárását. Ha ez bekövetkezne az óriási árutömeg szállítása — többek között — kamio­nokkal történne — ehhez autópálya kellene! Ahhoz, hogy valaki komoly befekteté­si szándékkal belépjen ebbe a megyébe, jó utakra van szükség! A választások után történt koalíciós megállapodás VII. fe­jezetének 2. pontjában olvasható: „Nö­velni kell az infrastruktúra területén a beruházások volumenét.” A X. fejezetben a munkanélküliség megfékezését beru­házások ösztönzésével ígérik megvalósí­tani. Mindezeknek ellentmond a jelenlegi aláírt autópálya-építési szerződés. \ Hangsúlyozni szeretném, az M3-as autópálya Szabolcs-Szatmár-Bereg megye lakóinak létkérdés. Vagy sikerül ennek a megyének 2000-ig felzárkóznia az orszá­gos átlaghoz, vagy újból marad számunka a „fekete vonat”!? Megalakult az országgyűlési képviselők megyei csoportja. Talán itt lenne az első igazi feladat. Az MSZP 13 megyei kép­viselője bizonyíthatná, mennyire viseli szívén választópolgárai sorsát és jövőjét. I)r. Szilassy Géza £ ... NYÍREGYHÁZA Tí nH fíiiriQ DEBRECEN 1$8<MG MEGÉPÜLT autópálya autópál 2000 UTÁNI JWÁNYADÓ NÁUÖZAT autópálya ¥*¥« autópAtya-fajlaartás .*«««««<» gyorsforgalmi út ooooooo autópálya alt JÍU döntésétől függően ...és az újabb tervek (1991 október)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents