Új Kelet, 1994. augusztus (1. évfolyam, 111-136. szám)

1994-08-25 / 132. szám

ÚJ KELET ■I MAGAZIN 1994. augusztus 26., pépntek 7 Kicsit megszeppentem- Kerékgyártó Tündiké képét Mátészalkáról kaptuk Továbbra is várjuk a szülők, nagyszülők képeit az apróságokról Címünk: Nyíregyháza, Bercsényi u. 8. Hogyan gyógyít a család? A lelki problémák kezelésének fegy­vertára a legutóbbi években többek között a családterápiával is gazdagodott. A terá­pia szó magyar megfelelője a gyógyke­zelés, a családterápia nem is annyira a család gyógyítását jelenti, inkább egy sa­játos pszichoterápiás módszert fed, mely­ben együttesen foglalkoznak az egész családdal, egy vagy több családtag problémájának megoldása érdekében. A családterápia elméleti alapja az a kézenfekvő gondolat, hogy a gyermeket, sőt a felnőttet is elsősorban a család „neve­li”, a család a társadalmi értékek és szabá­lyok fő közvetítője, az élet első és legfon­tosabb színtere, a biztonság és a regene­rálódás közege. Ezzel együtt nagyon sok problémának, sőt lelki betegségnek a for­rása is. Már a legelső élethetek élményei, a család légköre, nevelési stílusa is alakít­ják a gyermeki személyiséget, és ebben rengeteg hibaforrás rejtőzik. Később is az együtt élő emberek eltérő érdekei, elvárásai, értékei, temperamentu­ma, viselkedésmódja, rivalizásálása stb. igen sok ütközést (konfliktust) robban­tanak ki (illetve van, amikor csak a hamu alatt izzik a parázs). így például a közép­korú nő lehangoltságának és állandó fej­fájásainak oka (miután kizárták a szervi elváltozás lehetőségét) a férjével való foly­tonos egyet nem értésében kereshető. Az idősödő férfi feszültségérzéseit és szívpa­naszait a család állandó követelése és a hajsza okozhatja. A gyermek éjszakai fel- riadásai, félelmei mögött a szülők meg­romlott kapcsolata áll, ágybavizelését pedig a kistestvér miatti féltékenysége pro­vokálta. A példák vég nélkül sorolhatók, min­denki ismer hasonlókat. A családterápiát a sajátos módszerben jártaspszichoterape- uták (lelki kezeléssel foglalkozó pszichiá­terek és pszichológusok) végzik. Legjobb, ha egyszerre ketten (egy férfi és egy nő) beszélgetnek a családdal, melybe beleér­tendők az együtt lakó családtagok, eseten­ként a nagyszülők és a kisebb gyermekek is. A közös beszélgetésben feltárul a prob­léma sokrétegűsége, szerteágazó gyökerei. Általában a helyszínen megmutatja magát a kóros családszerkezet, a családtagok sze­repei, egymáshoz való viszonyulása, kom­munikációs stílusok, erényeik és korlátáik. A családterápia törekvése, hogy a családtagok segítsenek valamiképpen a beteg gyermeknek, felnőttnek, hogy az le tudja küzdeni belső feszültségeit, gátlásait. Ebben nagyon fontos az egymásra fi­gyelés, az empátiás készség fejlesztése. E célból kaphatnak olyan feladatokat, hogy mindig a másik szemszögéből is próbál­ják értékelni a konfliktust, ez önmagában is meglepő változásokat okozhat. Lénye­ges a kompromisszumkészség erősítése, mely történhet a kölcsönös kívánságok teljesítésével, miközben mindkét fél tud­ja: kérését akkor teljesíti a másik, ha ő is megteszi, amit megígért. Sort kell keríte­ni minél több együttlétre, közös pro­gramokra, játékra és bizalmas beszélge­tésekre, ezek nemcsak a jó közérzetet fo­kozzák, hanem javítják és gazdagítják a családi kapcsolatokat is. A közönyös hallgatásnál, nemtörődöm­ségnél még a veszekedés is jobb. Meg le­het tanulni az úgynevezett konstruktív ve­szekedést, ez olyan vita, melyben a felek kölcsönösen kifejezik saját érzéseiket és szempontjaikat, és „ellenfelük” cselekede­teit nem mindjárt (le)minősítik, hanem egyszerűen közlik a saját észrevételeiket arról. Ha nem elvakult indulatok, hanem észérvek „csapnak össze”, könnyebben születhet elfogadható megoldás. A család egy rendszer, melyben bárme­lyik családtag baja az egészre kihat, illetve melynek hibás működése bármelyik „al­katrészt" meggyengítheti. Ezért fontos az időszakos lelki karbantartás és az állandó együttműködés. (MTI-Press) Lehel-e koplalás nélkül fogyni? Erre az izgalmas kérdésre a felelet: nem csalás, nem ámítás — lehet! Szép számmal akadnak, akik szívesen lefogy­nának néhány kilót, de irtóznak a kopla­lástól. Ezt meg lehet érteni. Pedig nem is kell koplalni ahhoz, hogy pár kiló súlyfe­leslegünktől megszabaduljunk. Hogyan? Először is tartsuk be azt a szabályt, hogy az addig szokásos étel­mennyiségnek csak a háromnegyedét fo­gyasztjuk el. Mellőzzük az édességeket, tésztaféléket, zsíros ételeket, édes italo­kat. Minden étkezés előtt igyunk egy po­hár kristály - vagy csapvizet. Főtt ételek­ből kedvünkre fogyaszthatunk, de nem mindegy, hogyan készítjük el azokat. A levesek és főzelékfélék nagy részét el­készíthetjük zsír és liszt nélkül is, a szo­kásos fűszerfélék hozzáadásával. így nem kell nélkülöznünk a megszokott és kedvelt ízeket, mégis kevesebb kalóriát juttatunk a szervezetünkbe. Zöldségleves liszt nélkül: Kevés ola­jon vagy vajon megpároljuk a vegyes zöldséget, belevágjuk a petrezselyem-, a zeller- és az egészen fiatal karalábéleve­leket, vízzel felengedjük. Ha forr, teszünk bele egy kávéskanál ételízesítőt, és ha a zöldség puha. beleütünk személyenként egy-egy tojást. Ha utána bőven fogyasz­tunk gyümölcsöt, főétkezésnek is kielé­gítő. Spenót zsír nélkül: Fél liter tejbe bele­teszünk egy csomag mirelit vagy főtt, ap­róra vagdalt friss spenótot, ízlés szerint sót, egy-két evőkanál zabpelyhet, apróra vágott fokhagymát, ízlés szerint majorán­nát, törött borsot. Felforraljuk, és két- három felvert tojással besűrítjük. A tetejét sült párizsi szeletekkel díszítjük. Tökfőzelék: A legyalult tököt kevés sós vízben megpároljuk, majd 3 deci joghurt­ban elkeverünk 3 tojást, és ezzel be­sűrítjük. majd meghintjük apróra vágott friss kaporral. ízlés szerint ízesíthetjük még kevés citromlével vagy ecettel. Zöldborsó főzelék: A zöldborsót egy-két karikára vágott sárgarépával és petrezse­lyemgyökérrel kevés sós vízben puhára pároljuk, majd egy részét turmixba tesszük, és ezzel a masszával a főzeléket besűrítjük, apróra vágott zöldpetrezse­lyemmel bőven meghintjük, reszelt sajt­tal tálaljuk. A főzelékekre keménytojás­szeleteket vagy teflonban sült tükörtojást adunk feltétnek, de meghinthetjük koc­kára vágott párizsival, sovány sonkával, vagy fogyaszthatjuk kevés, sovány hús­szelettel is. Nem hizlal a gomba sem. Kevés olajon megpárolt gomba néhány karika hagymával és törött borssal íze­sítve húspótló feltét a főzelékre. Vacsorára készítsünk vitaminsalátát. Uborkát, paprikát, paradicsomot szele­tekre vágunk, ízlés szerint adhatunk hoz­zá egy szeletekre vágott hagymát is. Kockára vágunk párizsit vagy sovány sonkát, és összekeverjük a zöldfélékkel és kevés sóval. Utána két deci joghurt­ban elkeverünk egy kevés juhtúrót, kevés mesterséges édesítőt, ízlés szerint ecetet vagy citromlét, és ezzel a mártás­sal leöntjük a salátát. A tetejét kemény­tojás szeletekkel díszítjük. Igen finom vacsora. Kenyér nélkül fogyaszthatjuk. Hasonló módszerekkel készíthetünk más főzelékeket és salátákat is, amelyek nem hizlalnak, és mégis ízletesek. Két hét után meg leszünk elégedve a mérlegünkön mutatkozó testsúlycsök­kenéssel. (MTI-Press) Rómeó A két veronai szerelmes, Rómeó és Júlia története — úgy tűnik — ismétlődik. Csak a nevek változnak, és persze a helyszín, a háttér. Ezt igazolja az Újdelhiben megje­lenő The Tribune beszámolója az indiai boldogtalan szerelmesekről. A 19 éves Rómeó itt Manoj névre hallgatott, és azzal követett el bűnt, hogy szeretni merészelte a 17 esztendős Ashát. Dél-India Haryana államában persze nem a Capulet és a Mon­tague család ellentéte volt az áthághatat­lan fal, hanem a kasztrendszer. A fiú az Ahir kaszthoz tartozó paraszt volt, a lány az egy fokkal magasabban lévő kereske­dőkhöz, a Sainikhez tartozott. Négyezer éves akadályt kellett volna a szerelmüknek legyőzni ahhoz, hogy el­fogadott frigy lehessen a titkos viszony­ból. A „menyasszony” rokonai másképp és Júlia döntöttek, tőrbecsalták a „vőlegényt”, és fejszékkel agyonverték. Még csak nem is titokban, azok a falusiak, akik hallották a segélykiáltásokat, a helyszínre siettek ugyan, de csak nézői voltak a véres leszá­molásnak. „Az ítélet az ő szemükben jogos volt, hiszen a szerelmesek megsértették a kasztok vastörvényét, s ezzel súlyos bűnt követtek el” — írta az említett újság. A világ legnagyobb lélekszámú demokrá­ciájában — ahogyan Indiát olykor említik — a kasztok megszüntetése elképzelhetet­len. Erre utal. hogy 1990-ben, amikor a központi kormány úgy döntött, hogy fele­meli a legalacsonyabb kaszt tagjainak szá­zalékos részvételi arányát a közhivatalok­ban, tiltakozások sorát váltotta ki a lépés „a privilégiumok elvesztése miatt.” (MTI-Press) HUMOR Mire jó a rabló? Az őrszobára beszállítanak egy fér­fit, akit egy áruház mellett kaptak el. Az ügyeletes tiszt magából kikelve szidal­mazza a rablót: — Hát van magában emberi érzés? Betört egy áruházba és még az éjjeliőrt is félholtra verte. — Hagyja el, kapitány úr — magya­rázza mosolyogva a szemtelen rabló — , az ilyen esetek felderítése nélkül maga hogy juthatna hozzá a rég áhított kitün­tetéséhez? Ugyanez a történet kissé módosított változatban: A rendőr nagy vehemenciával leckéz­teti a tetten ért betörőt: — Nem szégyelled magad? Már ti­zedszer kapunk el! A betörő nagy önérzettel: — Ugyan, mit okoskodik, miből élne maga, ha én nem dolgoznék! Kolera, sárgaláz, tífusz, malária, vérhas pusztít a világ számos pontján. Elsősorban Ruandában, ahol a me­nekültek áradatát még az éhínség is tizedeli. Nem is olyan régen ezeknek a járványoknak még az egyike is képes volt emberek millióit elpusztítani. Az utóbbi hetekben Magyarországon is felütötte fejét — a szalmonella mellett — a vérhas. Mint ahogy beszámolt róla a sajtó: kilenc vérhas-megbetegedést észleltek a békéstarhosi gyógypedagó­giai intézetben. A fertőzött gyermekek július végén, augusztus elején Káptalan- füreden nyaraltak, és pár nap múltán je­lentkeztek a dizentéria tünetei. Való­színűleg a Balatonról vitték magukkal a fertőzést. Karanténra mégsem volt szükség, mert a tábor zárt és önellátó, így nem terjedhetett tovább a kór; a gye­rekek gyógyultan térhettek haza. A seg­élyprogram kapcsán több honfitársunk megjárta Afrikát. Vöröskeresztesek, önkéntes orvosok, különböző médiák tudósítói, operatőrök, szakértők, akik folyamatosan érkeznek a friss in­formációkkal, anyagokkal haza, a Feri­hegyi reptérre. Beengedi-e őket Ma­gyarország, vagy kötelező számukra a karantén? Ennek próbáltam utánajárni az illetékes hatóságoknál. Erdei Tamás, a Ferihegyi reptér parancsnoka dr. So­mosi Györgyhöz, a reptér tiszti főorvosi szolgálatának vezetőjéhez kalauzolt, aki elmondta, hogy ő nem kompetens, de nincs elrendelve karantén. Tud arról, hogy Törökországban, valamint Oroszorszában — pontosabban Dagesztán különböző helyein — pár nap óta lezártak egy-egy területet. Dagesztánban legutóbb 526-ra emelkedett a kolerával fertőzöttek száma. Itt 16-an. Csecsenföldön pedig négyen életüket vesztették. Magyarországon azon­ban nem kaptak erre vonatkozó utasítást. Karantént a Fővárosi Tisztiorvosi Szol­gálat, illetve az Országos Közegészség- ügyi Hivatal rendelhet el, ha a helyzet any- nyira súlyos. Ok készítenek úgynevezett fölkészülési terveket, náluk kell érdeklőd­ni. De ha észrevennék valamelyik utason, hogy fertőzött, azonnal az illetékes helyre, azaz a László Kórházba szállítanák, még­hozzá „fertőzőmentővel”. A válasz nem nyugtatott meg túlságosan, így tehát fel­hívtam a Fővárosi Tisztiorvosi Szolgála­tot, hogy megtudjam, szándékoznak-e valamilyen megelőző óvintézkedést ten­ni, hiszen ha a beoltott, Afrikát megjárt vöröskeresztes nem is kapja el a kolerát, de hozzátartozói, munkatársai joggal tarthatnak egy ilyen „egzotikumtól”. Ha pedig már itt van... A „szuperügyeleten”— ahogy a telefonközpontos hívta —dr. Ütő István nagyon örült kérdéseimnek. Mint mondta, nagyon sokan érdeklődnek a témáról, és a sajtó feladata, hogy pánik­keltés helyett reális képet adjon. Megtudtam tehát, hogy ezek a beteg­ségek úgynevezett „koszbetegségek”, ami abból ered, hogy azokban az országokban, ahol járványként dúlnak, nincs rendes csatornázás, fertőtlenített ivóvíz. Magyarán: ha egy fertőzött mégis átlépné a határt, azonkívül, hogy őt nagyon rövid időn belül — 5 nap alatt — teljesen levenné a lábáról, a hozzátar­tozókra nem jelent veszélyt, megszűnik. Járvány csak akkor üthetne ki Magyar- országon, ha kórokozóval fertőzött víz hektoliterszám kerülne a tisztított ivó- vízhálózatba, ami nem lehetséges. Egy dologra mégis oda kell figyelni: mivel ezek a betegségek enterális úton terjednek — azaz evéssel, ivással —, nem ajánlatos egy hétig egy tálból enni, inni, „cseresznyézni”, esetleg csókolóz- ni a hazatérttel. Ennyi idő alatt egyér­telműen kiderül a fertőzöttség, utána szabad a vásár! Gyanú esetén a beteget viszont aján­latos azonnal a László Kórházba vitet­ni. Repülőtéri karantént vagy egy or­szág, város lezárását csak abban az eset­ben rendelnék el, ha a városban terjed­nének, terjedhetnének a kórokozók. Buda Magdolna KARANTÉN ÉS SZUPERÜGYELET

Next

/
Thumbnails
Contents